\H – magyar betű
\Y – szindor betű
\NH – nem magyar betű
\NY – nem szindor betű
\L – bármely betű
\NL – nem bármely betű
\WB – szókezdet
\WE – szóvég \HV – magyar magánhangzó
\NHV – nem(magyar magánhangzó)
\HC – magyar mássalhangzó
\NHC – nem(magyar mássalhangzó)

---

-5 ←ob-20 séta [3] Mesélj az életedről. Elkezdődött már? (Ninda: A fény lúmái, 2158.) :: Ík, Szíminnu, 43 659. szahut saurgéman, 705ob‑20 ob-21 szálloda [-5] Ha elég soká futsz, célhoz érsz. Hacsak nem a rossz irányba futsz. (Lí-Nindaran: Az Első Szían, 110. sómir)ob‑21 ob-22 javaslat [-25] Nem a világgal állsz kapcsolatban – hanem a képpel, amit alkotsz róla. Ez szükségképpen torz: mindenkié az. A kérdés az, hogy mennyire torz. (Hait Kirísz: Emlékiratok, 244.) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 59. ńaũḱan 45., a piros órájaob‑22→

---

„Ha elég soká futsz, célhoz érsz. Hacsak nem a rossz irányba futsz.”
 


– A nézők közül talán néhányan különösnek találják – fogalmazott szépen, tagoltan Ingit –, hogy két gyerek ellátogat hozzánk a Testvériségből, és interjút készítünk velük meg a külügyminiszter fogadja őket. Te mit gondolsz erről?
  – Én is különösnek tartom – felelte Ninda szokott mosolyával. – Ki vagyok én? Mi vagyok én? Egy szúni gyerek a sok millió közül, egy gyerek a Galaxis billió és billió gyereke közül. De ez igaz Ikkunra is.
  – Én is egy külügyminiszter vagyok a billió és billió közül? – mosolygott Ikkun külügyminiszter.
  – Ember vagy – felelte Ninda. – Mi az a „külügyminiszter”? Egy cím, amit ráaggatnak az emberre. De ki vagy te, amikor nem viseled vagy nem használod ezt a címedet?
  Egy tágas parkban üldögéltek a városháza előtt, nekik meg a miniszternek és a riporternek hoztak egy-egy széket, hogy jobban lássa őket a fűben ücsörgő embertömeg. Legalább ezer ember, nagyon sok gyerek. Lí ide-oda sétálgatott köztük, hogy a gyerekeknek alkalmuk legyen simogatni őt. Amikor megjelent Ingit, a helyi tévé egyik legismertebb riportere, egy fiatal, éjfekete hajú nő, hozott magával két kameragömböt is, amikből az egyik oda tudott repülni a hallgatóságban ahhoz, aki kérdezni szeretett volna.
  – Mi a véleményed Íkről? – kérdezte valaki.
  – Nyugalmas világ, ahol békében lehet élni.
  – Honnan tudod? – emelte föl Ikkun az ujját. – Lehet, hogy a városháza másik oldalán éppen rendőrök verik a tüntetőket.
  – Akkor az emberek nem mernének itt üldögélni és velem beszélgetni, te pedig mint a kormány tagja nem mernél idejönni, egy nyilvános parkba, ezer ember elé, testőrök nélkül, fegyvertelenül.
  – És ha a ruhám alatt fegyver van? És ha a hátad mögött állnak a testőreim?
  Ninda megcsóválta fejét, a már ismert szelíd nyugalommal.
  – Nem így van. Elárulná a tekinteted, a hanghordozásod, minden mozdulatod. Te nem félsz Ík polgáraitól. És ha egy miniszternek nem kell félnie az emberektől, akkor az az ország rendben van.
  – Sok országban láttad, hogy a miniszterek félnek az emberektől?
  – Én nem sokban, de azért nem ritka. Szindorián láttam. Nem akkor, amikor ott éltem, hanem később, amikor a kormány elkezdett ostobaságokat kitalálni, hogy az emberek ne hallgassanak rám. Pedig ennek semmi értelme, én azt mondom, ami van. De akad még világ, ahol nincs rend. Sídi például, ahol zűrzavar volt, amikor ott jártam, és azóta is mindenféle alakok tépik ki egymás kezéből a hatalmat. Vagy Jakamma, ahol tüntetésbe kerültünk és letartóztattak minket egy másik barátnőmmel, Ángsaurival.
  – Nocsak. Mi történt?
  – Természetesen ugyanaz, ami mindig, amikor a Testvériség polgárait megsértik. A mieink a segítségünkre siettek, szétvertek egy csomó rendőrautót, és még kártérítést is követeltek.
  – Íken ilyen nem fordulhat elő – jelentette ki Ikkun határozottan. – Tüntetőket letartóztatni tilos, benne van az alkotmányban.
  Ninda bólintott.
  – Te mit szoktál játszani? – kérdezte egy korabeli fiú.
  – Főleg csapatjátékokat, ahol labdázni kell vagy karikát dobni. Nem tudom, nálatok ismerik-e őket.
  – Mondd a nevüket és bízd a fordítógépre – javasolta Ingit.
  – Rendben. Az első csapatjátékom a fengrá volt.
  – Kari. Anvot ker tilmnirra i ketun – mondta a fordítógép.
  – Tehát a ketun. Lehet, hogy a szabályok nem ugyanazok, de van nálunk is egy ilyen játék.
  Egy ideig játékokról beszélgettek, aztán a zenéről. A két kislány holmija a szállodai szobában volt letéve, és itt nem volt olyan automata, ami az ő ujjlenyomatuk nélkül oda be tudott volna menni, de hoztak Nindának egy másik úldot – itt mennának hívták –, azon játszott el néhány kisebb darabot.
  – Elfogadod emlékül? – kérdezte azután Ikkun a hangszer felé biccentve.
  Ninda meglepve nézett rá.
  – Ez a tiéd?
  – Nem egészen. Az Állami Zenekar tulajdona, viszont ott én vagyok az egyik zenekarvezető, és jogom van elajándékozni egy hangszert egy különleges vendégnek.
  Ninda elmosolyodott.
  – Értem. Akkor… köszönettel elfogadom.
  A szállodában egy kétágyas szobájuk volt, bár a Testvériség ugyanúgy kifizetett volna kettőt is, de nyilvánvaló volt, hogy két gyerek egy idegen világon, távol a szúniktól szívesebben marad együtt. Így is volt.
  – A Szíminnu már messze jár – mondta Szinensi, amikor fölmentek a szobába. – Különös. Amióta élek, még soha nem voltam ilyen távol a törzsszövetségtől.
  – Én sem, amióta az Aulang Laipra tettem a lábam – bólintott Ninda, és szemügyre vette az asztalra helyezett gyümölcstálat. Kivett egy hosszúkás, élénk világoskék gyümölcsöt és érdeklődve megszimatolta. – De az már közel ötven éve volt, és azóta én se voltam tőlük ilyen messze. De hát mi ketten is a törzsszövetség vagyunk.
  – Mi ketten és Lí egy külön törzsszövetség is vagyunk – felelte Szinensi nevetve.
  Íken nem volt szúni képviselet, és rajtuk kívül egyetlen szúni sem tartózkodott ezen a világon. Teljesen magukban voltak. A Szíminnu még ebben a naprendszerben tartózkodott, de már valahol kint járt a szélén, még fölvesz valami árut egy kicsiny, hideg bányavilágon, ahol egyetlen ember sem él, csak automata gépek vannak, aztán elhagyja ezt a rendszert.
  Szinensi nem kért gyümölcsöt, vacsoráztak már, a szálloda éttermében a külügyminiszterrel, és Nindára minden elhaladó úgy nézett, mint egy galaktikus hírnevű hírességre. Amíg Szinensi lezuhanyozott, Ninda letette a köntösét, elhelyezkedett a fotelban és olvasott, mint általában. Surradin regényét olvasta egy bajba került kutatóűrhajóról, ami egy folyamatos meteorbombázásnak és földrengéseknek kitett világon hajtott végre kényszerleszállást, és ezer veszedelemmel kellett megküzdeniük a mentőosztagoknak is. Aztán Szinensi megjött és megkérdezte, melyik ágyat választja.
  – Válassz te – mondta Ninda, és ő is elment zuhanyozni. Még jó darabig olvasott, amíg Szinensi már aludt, és nem egészen három derki alvás után, kipihenten ébredt. A fürdőszobából hívta föl Haitot, hogy ne ébressze föl Szinensit.
  – Már megint vihart kavartál Szindorián – fogadta a fiatalasszony, éppen az ikrek reggelijét készítette.
  – Én sosem kavarok vihart Szindorián – volt a válasz. – Ők kavarják saját maguknak, én legfeljebb az ürügy vagyok.
  – De kitűnő ürügy. Parlamenti vita van arról, hogy miért fogadnak téged mindenhol a kormányok.
  – Rengeteg szabad idejük van – vont vállat Ninda, és meg sem kérdezte, hogy mit állítanak a vitatkozók. Akkor sem érdekelte volna, ha nem akkor toppannak az ikrek a konyhába és nem fedezik őt föl rögtön a fali képernyőn. Nagyon lelkesek voltak, persze most is azt kérdezgették, hogy mikor jönnek már haza, ő pedig mesélt és képeket mutatott nekik Íkről, ahogy a korábban fölkeresett világokról is. A kérdésükre nem tudott mást válaszolni, csak azt, hogy még elég soká. Még ő maga is csak találgatni tudta, meddig lesznek távol, a kicsiknek meg még időfogalmuk sincs, nem látják át, mennyi egy év.
  Aztán fölkelt Szinensi is, és lementek reggelizni a szálló éttermébe, ahol alkalmazottak és vendégek is a már megszokott mély, hírességeknek kijáró tisztelettel üdvözölték Nindát.

---

←ob-20 séta [3] Mesélj az életedről. Elkezdődött már? (Ninda: A fény lúmái, 2158.) :: Ík, Szíminnu, 43 659. szahut saurgéman, 705ob‑20 ob-21 szálloda [-5] Ha elég soká futsz, célhoz érsz. Hacsak nem a rossz irányba futsz. (Lí-Nindaran: Az Első Szían, 110. sómir)ob‑21 ob-22 javaslat [-25] Nem a világgal állsz kapcsolatban – hanem a képpel, amit alkotsz róla. Ez szükségképpen torz: mindenkié az. A kérdés az, hogy mennyire torz. (Hait Kirísz: Emlékiratok, 244.) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 59. ńaũḱan 45., a piros órájaob‑22→

---

ph-19 id [-487] () :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 ·· -424 (2133 › 60:39) 732 137 szó (703 953+24 041+4143) 5 071 289 betű (4 907 473+163 816) 5 608 821 jel (@537 532)	691, 69,09%, 416 722 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4)	0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1
2209. nap, 329 szó/nap, 2295 betű/nap, 76:43/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.15.:1046, 3086 30. 18:29

	pr Prológus
ELSŐ RÉSZ
A SÖTÉTSÉG MÖGÜL	250 (36%)
	na A HAJÓ	29 (4%) 1
	nb AZ ŰRBEN	27 (3%) 30
	nc RECEPTOR	29 (4%) 57
	nd A GALAXIS	24 (3%) 86
	ne LIAN, LIAN, LIAN	24 (3%) 110
	nf SZAISZ	24 (3%) 134
	ng MENEDÉK	24 (3%) 158
	nh HAZAÚT	24 (3%) 182
	ni ABRONCSVILÁG	22 (3%) 206
	nj LETELEPEDÉS	23 (3%) 228
MÁSODIK RÉSZ
HAJNALSUGÁR	250 (36%)
	oa NAMINDAN-DZSÚMI	30 (4%) 251
	ob HÍRNÉV	25 (3%) 281
	oc LIMELULLÍ	24 (3%) 306
	od SAUNIS	21 (3%) 330
	oe ALAPPONT	22 (3%) 351
	of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP	26 (3%) 373
	og SZINDORIA	24 (3%) 399
	oh A KISLÁNY	24 (3%) 423
	oi JANNÍHAUM	25 (3%) 447
	oj TANÍTÓ	29 (4%) 472
HARMADIK RÉSZ
AZ ÚJ FÉNY	190 (27%)
	pa HINNULDUD	22 (3%) 501
	pb SUGÁRGÁT	27 (3%) 523
	pc HANGILAORAN	25 (3%) 550
	pd AZ ELSŐ SZÍAN	25 (3%) 575
	pe SINNÍ	22 (3%) 600
	pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS	27 (3%) 622
	pg ILGÁ	24 (3%) 649
	ph  – – –	18 (2%) 673