\H – magyar betű
\Y – szindor betű
\NH – nem magyar betű
\NY – nem szindor betű
\L – bármely betű
\NL – nem bármely betű
\WB – szókezdet
\WE – szóvég \HV – magyar magánhangzó
\NHV – nem(magyar magánhangzó)
\HC – magyar mássalhangzó
\NHC – nem(magyar mássalhangzó)

---

-24 ←ng-22 menedékjog 2 [2] Utólag visszatekintve világos: akkoriban már az ő gondolatai irányították az életünket. Egy gyerek mutatta nekünk az utat. Anélkül hogy akarta volna. Csak így alakult. (Ámmaít Ídara: Barátságom Nindával, 122.)ng‑22 ng-23 menedékjog 3 [-24] Csak azokban a pillanatokban élsz, amiket megosztasz másokkal. (Lí-Nindaran: Az Első Szían, 7. sómir)ng‑23 ng-24 befogadás [-10] Egy hely akkor az otthonod, ha könnybe lábad a szemed, amikor visszatérsz. (Ílgaszaumi, Numird mondásaiból, 362. sómir, 2. singir) :: Aindzsit Héruan, 43 616. dzsirat saurgéman, 570ng‑24→

---

„Csak azokban a pillanatokban élsz, amiket megosztasz másokkal.”
 


A két szindor megdöbbenve nézett a szúnikra. Aztán egymásra – majd megint a szúnikra.
  – Elnézést – mondta aztán Åmmaĩt –, ez a fordulat kissé váratlanul ért minket.
  – Igazán? – érdeklődött Roráhongi, és kortyolt egyet a bögréjéből, amit egy kis fémlapról emelt föl, az tartotta melegen. Lihattagyümölcsből készült teát ivott.
  – A Testvériség… hm… nem arról nevezetes, hogy előszeretettel hív meg soraiba külföldi születésűeket. Ellenkezőleg. Még kérvényezni is csak nagyon nehezen lehet az állampolgárságot, és nagyon ritkán adják meg.
  – Ez igaz is meg nem is – felelte Roráhongi. – Valóban nagyon ritkán foglalkozunk ilyen kérelmekkel, de akkor általában teljesítjük őket. Az is igaz, hogy nagyon ritkán hívunk meg valakit. Ehhez meglehetősen speciális esetnek kell fennállnia, és nem hiszem, hogy ez akár, teszem azt, tíz évenként egyszer bekövetkezne az egész Galaxisban. Ami azt illeti, téged sem hívunk. Csak ha fenntartod a menedékjogi kérelmedet azok után, amiket eddig elmondtunk és amit most fogok mondani, akkor hívunk. Amit pedig el kell mondanom, az az, hogy az ilyen meghívások soha nem önzetlenek. A legkiválóbb művészeket vagy tudósokat sem szoktuk megkínálni az állampolgársággal csak azért, mert rokonszenvesek. Ha megtesszük, azért tesszük, mert érdekünkben áll. Az érdek pedig a te esetedben a következő. Nekünk Szindoria kétségkívül nem olyan fontos, mint mi őnekik. Az ő galaktikus helyzetük nem teszi lehetővé, hogy bármely más csillagközi társasággal kifizetődő kereskedelmet folytassanak, nekünk viszont világok és államok sokasága áll rendelkezésünkre mint üzleti partner. Azzal, hogy Szindoriával megszakítottuk a kapcsolatot, külkereskedelmünk százalékban nem is mérhető hiányt szenvedett. És mégis fontos Szindoria. Nevezd idealizmusnak. A szúni nép nagyon sokat szenvedett a múltban, hasonlóan a Galaxis legtöbb népéhez – csakhogy mi ezekre máig emlékszünk, számon tartjuk, és nem akarjuk, hogy más népek is szenvedjenek. Szeretnénk, ha jól élnének. Természetesen ebben határozott üzleti érdek is van: ha politikailag jól él egy nép, akkor gazdaságilag is előbb-utóbb helyrerázódik, és jobb üzletfél lesz belőle, talán egyszer majd olyan, amellyel százalékban is már mérhető szinten tudunk üzletelni. A két cél egyszerre van jelen. De azt hiszem, ezt a részét már értitek.
  Jakkili vette át a szót.
  – Ha elfogadod az ajánlatunkat, akkor – mondhatni, az állampolgárságért cserébe – azt kérjük, hogy hass a szindorokra. Tudunk arról a tüntetésről, ami nemrég lezajlott, mert te adtál egy interjút. Mi itt mind megnéztük a felvételeket. Az interjút is meg tévészereplésedet is a tüntetésen. Azt láttuk, hogy a szindor emberek odafigyelnek rád. A politikusok nem, ez nyilvánvaló, de a neved egyre több embert mozgat meg Szindorián. Szeretnénk, ha ezentúl is beszélnél hozzájuk és megpróbálnál hatni rájuk. Ó, igen, és mielőtt elhangzik a kérdés: az ajánlat természetesen mindkettőtökre vonatkozik.
  – De… mi a célotok?
  – Azt látni, hogy a szindorok nyugalomban élnek, és a hajóink leszállhatnak ismét.
  – Képtelenség olyan ígéretet tenni, hogy ezt el tudom érni.
  – Ezt nem is kérjük. Csak azt, hogy próbálkozz. Ha úgy tetszik, azt kérjük, hogy folytasd az eddigi munkádat. Eddig Szindoria érdekeit képviselted más államokkal, köztük velünk szemben. Ezentúl is Szindoria érdekeit fogod képviselni, hiszen elsősorban nekik fontos, hogy helyreállítsuk a kereskedelmünket.
  – Ez igaz. De megígértettétek velem, hogy nem lépek kapcsolatba a szindor kormánnyal.
  – Van ennek bármi jelentősége? – kérdezte Jakkili ajkát biggyesztve. – Nem azt ígértettük meg, hogy nem fogsz velük tárgyalni, de hát ez valójában teljesen mindegy. A szindor kormánnyal képtelenség tárgyalni. Magam is megpróbáltam már. Értelmes és jó diplomatáik vannak, akik szépen csiszolt mondatokban biztosítanak kormányuk jó szándékairól és a problémák célszerű kezelésére, mihamarabbi megoldására tett erőfeszítéseiről – és közben tudom, hogy hazudnak, tökéletesen tisztában vannak vele, hogy a kormányuk nem fog tenni semmit. Hiába vagdosunk a fejükhöz ultimátumokat. Amikor megtudtam, hogy az unokahúgom előbb ötvennapos, aztán egynapos határidőt szabott, tudtam, hogy a szindorok is tisztában vannak vele, hogy ezt lehetetlen teljesíteni, de soha nem fogják kimondani, hogy hé, szúnik, ide hallgassatok, hát ezt ennyi idő alatt nem tudjuk megcsinálni. Mert akkor mi válaszul megkérdeznénk: jó, és mennyi idő lenne rá elegendő? Akkor nekik mondaniuk kellene valamit, miközben mindenki tudja, hogy eszük ágában sincs tenni bármit, ha szándékukban állna, régesrég hozzákezdtek volna, a mi régebbi ultimátumunk hatására vagy akár maguktól is. A húgom azért adott nekik abszurd ultimátumokat, hogy végre észrevegyék magukat: itt baj van! De ők válaszul elővették az örök fegyvert, a gyűlöletet, megtámadtak minket, háborús agressziót követtek el ellenünk. S most még ők vannak megsértve… miközben az egész Galaxis tudja, hogy az ilyen rasszista támadásokat mindig a politikusok indítják el. Hát nem hiszem, hogy a kormánnyal van még értelme tárgyalni.
  Åmmaĩt mosolygott.
  – Szindzsauni. Igen figyelemreméltó tárgyalási stílusa van. Már ha ez a sajátja, nem pedig valamiféle szerep.
  – Természetesen a sajátja. A döntéseket is ő hozta, hogy mit követel és mennyi időt ad rá. Ha a szájába rágtuk volna, hogy mit mondjon, én vagy Roráhongi vagy bárki, azzal az erővel mi magunk is megcsinálhattuk volna.
  – Értem. Nos, visszatérve a fő kérdésre, ha a kormánnyal szerintetek nem érdemes tárgyalni, akkor kivel tárgyaljak?
  – Szerintünk? – kérdezte Ongreki. – Miért, szerinted érdemes?
  – Nos… igazad van, szerintem sem. Elnézést kérek, visszavonom a „szerintetek” szót.
  – Ez nagyon diplomatásan hangzott – mosolygott Roráhongi.
  – Hogy kivel? – Jakkili széttárta a kezét. – Azt nem tudjuk. Az ellenzékkel? Valamilyen nem politikai szervezetekkel? Közvetlenül az emberekkel? Talán mindhárom. Nem tudom. Én még csak nem is jártam soha Szindorián. Te ismered őket. Gondolkozz. Találj ki valamit.
  – Mi történik, ha kudarcot vall? – kérdezte Ḩaỳŷt.
  – Akkor a szindorok továbbra is ebben az őrült zsarnokságban fognak élni – felelte Ongreki.
  – Értem…
  Kis csend támadt.
  – Az ifjú hölgy nem erre gondolt – fordult Ongrekihez Roráhongi a szokásos huncut mosolyával –, csak a válaszod után nem kérdezheti meg, amit eredetileg akart, mert önzőnek fog tűnni. A válasz az – nézett az öreg megint a lányra –, hogy bármit tesz is Åmmaĩt, ahhoz először fel kell vennetek a Testvériség állampolgárságát. Azt pedig nem lehet visszavenni.
  – Soha – mondta Entilu csendes határozottsággal. – Szúni állampolgárságától megfosztani soha, senkit, semmiért nem lehet. Ez egyike azoknak a törvényeinknek, amik soha nem változtak és nem is fognak. Kivétel nincs. Akár születésétől kapta, akár később, bármilyen indokkal: nem lehet.
  Åmmaĩt Ḩaỳŷtra nézett, aztán megint végigsiklott a pillantása a hat szúnin, akik türelmesen üldögéltek pasztellszínű köntösükben.
  – Azt hiszem, itt az ideje, hogy mi kérjünk egy kis szünetet.
  – Szükségtelen – felelte Ḩaỳŷt határozottan. – Te már meghoztad a döntésedet. Én pedig veled tartok.

---

←ng-22 menedékjog 2 [2] Utólag visszatekintve világos: akkoriban már az ő gondolatai irányították az életünket. Egy gyerek mutatta nekünk az utat. Anélkül hogy akarta volna. Csak így alakult. (Ámmaít Ídara: Barátságom Nindával, 122.)ng‑22 ng-23 menedékjog 3 [-24] Csak azokban a pillanatokban élsz, amiket megosztasz másokkal. (Lí-Nindaran: Az Első Szían, 7. sómir)ng‑23 ng-24 befogadás [-10] Egy hely akkor az otthonod, ha könnybe lábad a szemed, amikor visszatérsz. (Ílgaszaumi, Numird mondásaiból, 362. sómir, 2. singir) :: Aindzsit Héruan, 43 616. dzsirat saurgéman, 570ng‑24→

---

ph-19 id [-437] () :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 ·· -374 (2133 › 60:40) 732 187 szó (704 003+24 041+4143) 5 071 607 betű (4 907 791+163 816) 5 609 139 jel (@537 532)	691, 69,09%, 416 722 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4)	0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1
2209. nap, 329 szó/nap, 2295 betű/nap, 76:43/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.15.:1046, 3086 31. 1:24

	pr Prológus
ELSŐ RÉSZ
A SÖTÉTSÉG MÖGÜL	250 (36%)
	na A HAJÓ	29 (4%) 1
	nb AZ ŰRBEN	27 (3%) 30
	nc RECEPTOR	29 (4%) 57
	nd A GALAXIS	24 (3%) 86
	ne LIAN, LIAN, LIAN	24 (3%) 110
	nf SZAISZ	24 (3%) 134
	ng MENEDÉK	24 (3%) 158
	nh HAZAÚT	24 (3%) 182
	ni ABRONCSVILÁG	22 (3%) 206
	nj LETELEPEDÉS	23 (3%) 228
MÁSODIK RÉSZ
HAJNALSUGÁR	250 (36%)
	oa NAMINDAN-DZSÚMI	30 (4%) 251
	ob HÍRNÉV	25 (3%) 281
	oc LIMELULLÍ	24 (3%) 306
	od SAUNIS	21 (3%) 330
	oe ALAPPONT	22 (3%) 351
	of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP	26 (3%) 373
	og SZINDORIA	24 (3%) 399
	oh A KISLÁNY	24 (3%) 423
	oi JANNÍHAUM	25 (3%) 447
	oj TANÍTÓ	29 (4%) 472
HARMADIK RÉSZ
AZ ÚJ FÉNY	190 (27%)
	pa HINNULDUD	22 (3%) 501
	pb SUGÁRGÁT	27 (3%) 523
	pc HANGILAORAN	25 (3%) 550
	pd AZ ELSŐ SZÍAN	25 (3%) 575
	pe SINNÍ	22 (3%) 600
	pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS	27 (3%) 622
	pg ILGÁ	24 (3%) 649
	ph  – – –	18 (2%) 673