\H – magyar betű
\Y – szindor betű
\NH – nem magyar betű
\NY – nem szindor betű
\L – bármely betű
\NL – nem bármely betű
\WB – szókezdet
\WE – szóvég \HV – magyar magánhangzó
\NHV – nem(magyar magánhangzó)
\HC – magyar mássalhangzó
\NHC – nem(magyar mássalhangzó)

---

-25 ←oi-13 társadalomkutatás [-22] Rajzolj egy vonalat mindkét végén nyílheggyel. Ez az élet jelképe, a thunhain khája. Érkezés és távozás, születés és halál, boldogság és boldogtalanság – mert nincs nagyobb boldogság, mint amikor egy szeretett lény érkezik az életünkbe, és nincs nagyobb boldogtalanság, mint amikor távozik. (Angrolími: Bevezetés a fhangí gondolkodásába, 144.)oi‑13 oi-14 éjfél [-25] Nem az minősít minket, hogy kivel vagyunk ellenségesek, udvariatlanok, gonoszok – hanem hogy kivel nem. (Ílgaszaumi, Numird mondásaiból, 410. sómir, 60. singir) :: Szúnahaum, Jargunnur-Szíhauganní, 43 667. namindan-szisszakin, 999oi‑14 oi-15 empátia [-23] Más népek nagyjából egyenletes időközökben osztják el ünnepeiket. Számunkra ez nem lett volna célszerű, mert kereskedőnemzet vagyunk, a Galaxist járjuk. Ezért amikor tizenkét évenként egy évre összegyűlünk, akkor tartjuk meg egyvégtében az összes ünnepünket. (Angrolími: Népszokások és társadalmi konvenciók, 38.) :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 46 668. namindan-saurgéman, 530oi‑15→

---

„Nem az minősít minket, hogy kivel vagyunk ellenségesek, udvariatlanok, gonoszok – hanem hogy kivel nem.”
 

Szúnahaum
Jargunnur-Szíhauganní
43 667. namindan-szisszakin
999
999. Egyetlen mati. A dzsíhaum népe kórusban számolta visszafelé az ütéseket.
  Amikor kimondták a tízet, az amarúnok elhallgattak. Ötnél Szúfenni fölemelte a dzsógiruant és két karjával a háta mögé emelte.
  – Négy! Három! Kettő! Egy!
  Szúfenni meglendítette a kalapácsot és belecsapott a hatalmas fémkorongba, amely hangos, mély zengéssel köszöntötte a Testvériség 3639. dzsúmiját.
  Minden ugyanúgy volt, mint Ninda első namindanján: ugyanebbe a dzsíhaumkörbe jöttek, ahol most is Keinda volt az első higalli és Szúfenni a namindan-dzsógurauni, s még a zenekarvezetők is ugyanazok voltak, Szilgahup és Rindzsé. De az ő élete teljesen megváltozott ennek a negyvennyolc évnek a legvégén. Aini, Szinensi és Sileni. Most már róluk szólt az élete – és az ikrekről is persze. Szindoria hosszú idő óta eszébe sem jutott.
  A három kisgyerek egész nap olyan volt, mint a sottohan-vaturí, mindenhol ott kellett lenniük, mindent meg kellett nézniük és persze mindent meg kellett kóstolniuk. És persze megcsodálniuk a díszítést. Az Abroncsvilág, mint minden namindankor, ünnepi díszbe öltözött. Ez viszont nem volt mindig ugyanaz, nem is lehetett, minden egyes namindant minden falu, minden város és minden ház más-más díszben ünnepel. Jasszaniban az előző dzsúmiban Auríhaum meleg égövéről való virágok képeit formálták meg, ezért most téli díszítést választottak: fehér, világoskék és sárga hópelyheket raktak ki az apró namindanlámpákból, a házak falán és a fákon több tízezret, a hegyoldalakon pedig néhány helyen hatalmas, százszínű hópehelyformákat. Ildzsemun tervezése volt, nagy sikert aratott. Természetesen nem egyenként tervezte meg a hópelyheket, hiszen magától értetődően mindegyik másmilyen volt, ő a matematikai leírásukat készítette el, a többi az automaták dolga volt. Szúnahaungaur minden települését, minden házat, fát egyszerre díszített föl a milliónyi apró automata, egyetlen mati alatt.
  Délelőtt a haugímúi janníhaumban voltak, majd ebéd után átmentek Jargunnur-Dzsilangrúmiba. Itt gyűlt össze Ninda számos barátja, még a hajókról is, amiken utazott, az Aulang Laipról Fendria meg az összes gyerek az iskolájából, akadtak köztük, akiket nem látott harminc éve, Ilgát alig ismerte meg, az ő korukban gyorsan változnak a gyerekek, Ilgá már egészen nagyfiú, szinte kész férfi volt. De ott voltak a fhangísilgun öreg mesterei is, és még sokan, akiket Ninda jól ismert.
  Egy kis szertartást is tartottak, felköszöntötték Haitot és Ámmaítot mint hilasszangé-singint, mert ők a következő dzsúmi folyamán egy új élettel gazdagodnak majd. Így volt akkor is, amikor az ikreket várták.
  Este még ott voltak, amikor a siheffud – a dzsúmi utolsó Őrzője – annak rendje és módja szerint kioltotta a haugímúi örök tüzet, ami fölé hét Kis Őrző állított egy-egy janníruant gúla alakban, hogy felülről a Testvériség csillagát formázzák, s ekként az Őrző helyett most a janníruan-higamdzsí őrizze a tüzet. Ninda nem volt köztük, harminc Kis Őrző volt jelen, többségük még gyerek, azok közül sorsoltak hetet.
  Aztán átrepültek Jargunnur másik végére, a dzsíhaumkörbe, és megnézték a műsort. Éjfélkor a szokásos üdvrivalgás köszöntötte az új dzsúmit, és a zenekar eljátszotta a Szúnahaumot, ahogy szokták. Félmillió ember énekelte felállva a nemzeti himnuszt – a valóságosat, amit a dzserangok nem ismernek, ők egy másik zeneműről hiszik, hogy az a Testvériség himnusza.
  Miután a himnusz véget ért és az emberek összeölelkeztek szeretteikkel, a harmadik emeletről a pódium mellé libbent egy antiövvel az első fellépő, a sidehup, aki ezúttal – Ninda volt. Vadonatúj, arany szemcsékkel díszített sötétkék köntöst és sötétkék sarut viselt, s az ünnep tiszteletére szalagot tett a hajába, életében először, aranyszínű, széles szalagot, ami a homloka fölött ment körbe és a fülénél végződött. Hait választotta neki, amikor megtudta, hogy Ninda fellép ezen az éjszakán.
  A sidehup feladata saját verssel köszönteni az új dzsúmit. Ninda azért nyerte el a megbízást, mert szép verset írt, modern szúni nyelven, de az ősi ferrau-rahammí stílusban.
  Felment a pódiumra és körülnézett a hatalmas térségen, és megszólalt hangosan, a költeménynek megfelelő ünnepélyességgel.
  
  Összegyűltünk ünnepelni,
  a tűz körül melegedni
  nagy ünnepén namindannak,
  fordulóján naptárunknak,
  sötét Felhő rejtekében,
  Sínisuál nagy körében,
  Szúnahaungaur tarka szívén,
  Szesszi anyánk ölelésén,
  Jargunnurnak zöld síkságán,
  dzsíhaumkörnek a hét ágán.
  Gyertek velem, gyertek, szúnik,
  ünnepeljük az új dzsúmit!
  
  Kurta meghajlással fogadta a tapsot, és lesétált az emelvényről, azt sem megközelíteni, sem elhagyni nem illett légi úton.
  Ahogy távolodott a pódiumtól, felnézett a dzsíhaumkör óriási nézőterére. Félmillió ember pillantott le rá és mindazokra, akik még idelent voltak – illetve az imént egy mati erejéig csak őrá. Ez a legeslegóriásibb színház a Galaxisban, soha egyetlen dzserang világon nem építettek még ehhez foghatót. És nekik egyszerre tízezer van belőle. Körbepillantott. A toronymagas építmény minden irányból körülvette a hatalmas térséget, amin ezrével mászkáltak az emberek, zenészek, énekesek, táncosok. A kapukat már régen becsukták, annak jelképéül, hogy a Testvériség együtt van és megszűnik a külvilág; és igen, itt csakugyan együtt volt a Testvériség. Hiába csak egytízezred része. Ez is hússzor-huszonötször annyi, mint az Aulang Laip vagy Jasszani városának teljes népessége. Sehol a Galaxisban nem fordul elő, hogy ilyen tömegű ember együtt szórakozzon. Egy egész nép.
  A háta mögött Keinda már elmondta, hogy az ünnepi köszöntőt Ninda adta elő, és következik a Hallusaup kórus, akik Sziszúni művét fogják énekelni. Ninda megérintette köntöse alatt az antiöv kapcsolóját, és alacsonyan, hogy ne zavarja a nézőket, elsuhant a lelátóhoz, aztán fel a harmadikra és vissza a családjához. A gyerekek kirobbanó lelkesedéssel fogadták: az ő Nindájuk ott lenn a pódiumon, ő mondta az ünnepi köszöntőt! Számukra meglepetés volt, őket előzőleg nem avatták be.
  Reggelig maradtak az emberek, zenéltek, táncoltak, énekeltek, ettek-ittak. A kicsiknek száz körül már kezdett lecsukódni a pillájuk, úgyhogy Hait hívott egy singahillut, amit letettek maguk mellé a pamlagra, a gyerekek belemásztak, szépen elhelyezkedtek összebújva – Sileni otthon is szeretett az ikrekkel összebújva aludni, de az anyukáival is, sőt mindannyiukkal együtt –, betakaróztak, aztán rájuk csukták az ajtót, és az ünnepi forgatag zaja kívül maradt. Még nézhették a kis hosszúkás, negyedhenger alakú tartályból a műsort hang nélkül, de hamarosan lehúzták maguknak a sötétítőt is. Nem itt fognak felébredni, reggel a singahilluval együtt hazarepül a család, ők is alszanak pár derkit, aztán kezdődhet az ünnepi év.
  Azaz persze csak a felnőttek alszanak. Ninda, Szinensi és Aini most haza sem megy, illetve a házukba nem, a dzsúmi első délelőttjét Jasszaniban töltik, együtt ünnepelnek a haugímúi janníhaummal, és ott lesznek, amikor déli ötszázkor ismét meggyújtják az örök tüzet.

---

←oi-13 társadalomkutatás [-22] Rajzolj egy vonalat mindkét végén nyílheggyel. Ez az élet jelképe, a thunhain khája. Érkezés és távozás, születés és halál, boldogság és boldogtalanság – mert nincs nagyobb boldogság, mint amikor egy szeretett lény érkezik az életünkbe, és nincs nagyobb boldogtalanság, mint amikor távozik. (Angrolími: Bevezetés a fhangí gondolkodásába, 144.)oi‑13 oi-14 éjfél [-25] Nem az minősít minket, hogy kivel vagyunk ellenségesek, udvariatlanok, gonoszok – hanem hogy kivel nem. (Ílgaszaumi, Numird mondásaiból, 410. sómir, 60. singir) :: Szúnahaum, Jargunnur-Szíhauganní, 43 667. namindan-szisszakin, 999oi‑14 oi-15 empátia [-23] Más népek nagyjából egyenletes időközökben osztják el ünnepeiket. Számunkra ez nem lett volna célszerű, mert kereskedőnemzet vagyunk, a Galaxist járjuk. Ezért amikor tizenkét évenként egy évre összegyűlünk, akkor tartjuk meg egyvégtében az összes ünnepünket. (Angrolími: Népszokások és társadalmi konvenciók, 38.) :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 46 668. namindan-saurgéman, 530oi‑15→

---

ph-19 id [-308] () :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 ·· -245 (2134 › 60:40) 732 316 szó (704 132+24 041+4143) 5 072 486 betű (4 908 670+163 816) 5 610 018 jel (@537 532)	691, 69,09%, 416 722 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4)	0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1
2209. nap, 329 szó/nap, 2296 betű/nap, 76:43/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.15.:1046, 3088 31. 2:51

	pr Prológus
ELSŐ RÉSZ
A SÖTÉTSÉG MÖGÜL	250 (36%)
	na A HAJÓ	29 (4%) 1
	nb AZ ŰRBEN	27 (3%) 30
	nc RECEPTOR	29 (4%) 57
	nd A GALAXIS	24 (3%) 86
	ne LIAN, LIAN, LIAN	24 (3%) 110
	nf SZAISZ	24 (3%) 134
	ng MENEDÉK	24 (3%) 158
	nh HAZAÚT	24 (3%) 182
	ni ABRONCSVILÁG	22 (3%) 206
	nj LETELEPEDÉS	23 (3%) 228
MÁSODIK RÉSZ
HAJNALSUGÁR	250 (36%)
	oa NAMINDAN-DZSÚMI	30 (4%) 251
	ob HÍRNÉV	25 (3%) 281
	oc LIMELULLÍ	24 (3%) 306
	od SAUNIS	21 (3%) 330
	oe ALAPPONT	22 (3%) 351
	of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP	26 (3%) 373
	og SZINDORIA	24 (3%) 399
	oh A KISLÁNY	24 (3%) 423
	oi JANNÍHAUM	25 (3%) 447
	oj TANÍTÓ	29 (4%) 472
HARMADIK RÉSZ
AZ ÚJ FÉNY	190 (27%)
	pa HINNULDUD	22 (3%) 501
	pb SUGÁRGÁT	27 (3%) 523
	pc HANGILAORAN	25 (3%) 550
	pd AZ ELSŐ SZÍAN	25 (3%) 575
	pe SINNÍ	22 (3%) 600
	pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS	27 (3%) 622
	pg ILGÁ	24 (3%) 649
	ph  – – –	18 (2%) 673