Ninda

\H – magyar betű
\Y – szindor betű
\NH – nem magyar betű
\NY – nem szindor betű
\L – bármely betű
\NL – nem bármely betű
\WB – szókezdet
\WE – szóvég \HV – magyar magánhangzó
\NHV – nem(magyar magánhangzó)
\HC – magyar mássalhangzó
\NHC – nem(magyar mássalhangzó)

11 ← →

„Lian, lian, lian. Ezzel a háromszor ismételt szóval kezdődik számos történetünk. Mert a történetek az időről szólnak. Senki sem tudja, mennyi ideje létezik az emberiség, mikor hagytuk el Ősi Földet – ez a tudás az idők homályába veszett. A dzserang világok Ősi Föld ismeretét is elveszítették, de ők sem gyökértelenek. Mindannyiunk gyökere az idő.”

Ílgaszaumi, Feddardin elmélkedéseiből,
13. sómir, 44. singir

– Ezt úgy hívják: Sóhumin-óngarikan szind Rírendá Haungdzsaharí. Alkotója, Rírendá neves művész volt, sok mindent tervezett, három sinnisztut is alkotott. A nyilvántartásban megvan, hogy melyik hol található, meg persze az is, hogy kik használták őket az esküvőjükön, hol és mikor. Az összes sinniszturól nyilvántartjuk ezt az egész Testvériségben. Rírendá az úgynevezett andarhatuni stílus képviselője volt, sok díszítést alkalmazott, szerette az aranyozott elemeket feketével finoman körberajzolni. Figyeld meg az oszlopokon, a tartóléceken, a felső kereten, főleg a csatlakozásoknál. Szerette a geometrikus formákat, például azokat az egymásba fonódó kockákat, amiket a tartóléceken láthatsz. Érdemes megfigyelni, hogy nincs két egyforma. A sinnisztut teljes egészében kézi szerszámokkal készítik, a fát kézzel faragják, a kárpitot kézzel hímzik. Negyven évbe is beletelhet a munka. Ezért a sinnisztuért Rírendá százezer palant kapott, és az elterjedt vélemények szerint az értékük évszázadonként tíz százalékkal nő, és minden egyes esküvővel ugyancsak. De persze ez csak elmélet, hiszen ezek a Testvériség tulajdonai, mindnyájunké, az értékük pedig felbecsülhetetlen. A dzserangok természetesen nem tudnak a létezésükről.
  Ninda csak állt, nézte a pazarul díszes műalkotást. A szerkezete nagyon egyszerű volt. A felső keretet tartólécek kötötték össze a függőleges oszlopokkal, a kárpitot ráterítették a tetejére, és valamilyen módon rögzítették. Húszezer évvel ezelőtt. Persze ezek szúni évek, Szindorián ezalatt kilencszázhuszonegy év telt el… telt volna el, ha létezne ennyi ideje Szindoria. De Szindoriára még nem tette ember a lábát, amikor ezt a sinnisztut megépítették. A szúni kultúra régisége érződik ezeken az ősi tárgyakon, amik ma is olyanok, mint új korukban. Húszezer év a Testvériség történelmében nem is sok idő. Az időszámítás felénél is kevesebb, és azelőtt is évtízezredeken át létezett a szúni civilizáció.
  – A dzserangok sok mindenről nem tudnak – dünnyögte.
  – Mit mondasz, kérlek? – kérdezte Angrolími. Ninda odapillantott. A férfi kint állt a sinnisztu előtt, jó tíz lépésre tőle.
  – Te miért nem jössz ide?
  – A sinnisztu alá nem léphet senki, csak az esküvő résztvevői és a restaurátorok.
  Ninda meglepve nézett rá.
  – Mikor tartottak utoljára esküvőt ezzel a sinnisztuval?
  – Százhúsz éve… te újszülött voltál, kétéves lehettél.
  – És százhúsz éve én vagyok az első, aki itt áll?
  – Igen.
  – Csak azt mondtam, a dzserangok sok mindenről nem tudnak.
  – Igen, ez így van. A szokásainkról semmit. Ami azt illeti, dzserang világokon nem is tartunk esküvőt. Akik ott élnek, mindig feljönnek egy hajónkra és itt tartják az esküvőjüket. Az újszülötteket is itt köszöntjük és a halottaktól is itt veszünk búcsút. Ezt tudják a dzserangok is, és nem lepi meg őket, hogy ilyen eseményekre soha nem kapnak meghívót.
  Ninda lassan kisétált az oszlopok alól és átment a második sinnisztu alá. Angrolími követte, kint az alkotás előtt.
  – Ennek a neve Szésszagin-fandarauri jahun Nirsáhonut Illahangdzsí. Tizenhatezer éves. Utoljára néhány nappal azelőtt használták, hogy te a hajóra jöttél. A suhunnergit stílus egyik szép darabja. Figyeld meg az oszlopfogantyúk állatfigurás faragásait, amit az oszlopokon aztán meghatározott távolságokban, különféle grimaszokat vágva ismétlődnek. Ez Nirsáhonutnak nagyon jellemző sajátossága.
  Egy egész derkibe telt, hogy Angrolími elmondjon mindent a nyolc alkotásról, amik bármelyikéért kezét-lábát odaadta volna minden dzserang művészettörténész. Végül Ninda kisétált a terem közepére, még egyszer végignézett rajtuk, és választott.
  Immaharídan-raurongaki julm Dzsírahongi Szindin-amdzsérut. A kárpit közepébe Ómuhing életének egyik jelenetét hímezték, amikor felnéz a Dzsána hófödte csúcsára és segítségül hívja Dzsána-rírangit, a hegy szellemét, hogy megmentse városát az Éhanur oldalából ömlő lávától. A monda szerint a Dzsánából szivárvány tört ki, ami átívelt a város fölött az Éhanurig és beforrasztotta a sebet a másik hegy oldalán. Történt mindez Szúnahaum-sínarraómi világán, hatvannyolcezer évvel ezelőtt. A sinnisztut huszonnyolcezer éve készítette Dzsírahongi, aki valójában nem is képzőművész volt, hanem zeneszerző.
  Miután a választás megvolt, Ninda elköszönt Angrolímitől és lement a 7-sika szektorba, most ott gyakorolt a Sómittir, és nyilván hiányolták már a halligíjüket.
  Amikor megérkezett, a többiek már javában dobáltak, és egy szóval sem helytelenítették, hogy három limlit késett. Ellenkezőleg, körbesereglették és izgatottan tudakolták, melyik sinnisztut választotta.
  – Immaharídan-raurongaki julm Dzsírahongi Szindin-amdzsérut – felelte Ninda, mert jó memóriája volt.
  – Hű, az nagyon szép sinnisztu – mondta Andruni lelkesen. – Sáumalit bácsinak azzal volt az esküvője, ott láttam.
  – És azóta is boldogan élnek? – kérdezte Ninda incselkedve, mintha a sinnisztunak köze lenne a házasság boldogságához.
  – Dehogy, a bácsi meghalt még az én születésem előtt, a néni sem él már. Felvételről láttam.
  Ninda rámeredt, fogalma sem volt, mit mondjon. Ezek úgy nézik meg nem is ismert rokonaik esküvőjét, mint valami érdekes napi aktualitást.
  – Tényleg szép sinnisztu – bólintott Séssinauri. – Te mi alapján választottál? Íluki pár éve volt sinnarszési, azt mondta, csak megállt a terem közepén és megérezte, hogy melyiket kell választania.
  – Én is megéreztem – mondta Sittu, mielőtt Ninda válaszolhatott volna. – Áhufandiék engem kértek föl, és amikor ott álltam a terem közepén, egyszerűen tudtam, melyiket akarom.
  – Értem én, sien, csak éppen Nindát kérdeztem.
  – Nem tudok semmit hozzátenni – felelte Ninda mosolyogva. – Én is egyszerűen csak tudtam. Voltaképpen semmi jelentősége a választásnak, hiszen mindegyik alkalmas, nem?
  – Csitt! – szólt rá Séssinauri szigorúan. – A sinnarszésinek nem szabad így beszélni. Attól kezdve, hogy kiválasztottad, egyedül az az egy alkalmas. A sinnisztu az esküvő legfontosabb kelléke… mármint a Tűz Otthona után, persze. Hol is lesz az esküvő?
  – A Vahanki parkban – felelte Ninda, aki szándékosan azt kérte, hogy mindig csak annyit mondjanak el neki a teendőiből, amennyit éppen akkor tudnia kell, hogy a rengeteg ismeret között meg ne keveredjen.
  – Tehát a 3-siri janníhaumban. Immaharídan-raurongaki csodásan fog festeni a Sélallúmi-csillagköd fotója előtt. Nagyszerűen választottál.
  Ninda már jó ideje nem hallgatta le a szúnikat, de nem is volt rá szüksége ahhoz, hogy tudja, Séssinauri bármely választást nagyszerűnek tartana; nem mintha nem lenne véleménye, hanem olyanformán, ahogy a sáhaddif azt mondta: „nincs rossz válasz, nem lehet hibázni”.
  Ekkor könnyű érintést érzett az elméjén, amire reagálnia sem kellett, Í csak arra volt kíváncsi, hogy ő hol van.
  – A zenészek megvannak már? – kérdezte Andruni.
  Ninda nemet intett.
  – A Taramba nagyszerű együttes, nem azért mondom, mert az apám is benne van. Esküvőkhöz is imádják. És köztünk él Arvaszind, a spirálkar legjobb dobosa.
  Ninda automatikusan levonta a következtetést, hogy a dzserangok ebben sem számítanak. Nemcsak azért, mert dzserang nem vehet részt egy szúni esküvőn. Andruni szavaiból világos volt, hogy a dzserang dobosokat figyelembe sem veszi senki.
  Egy pillanat múlva piros folt jelent meg a parkon túl, vágtatva közeledett, hibátlan reflexszel kikerült egy siklókerekezőt, aztán őrült sebességgel pörögni kezdett Ninda bokája körül, és közben sárgára váltott.
  „Barátság szeretet” – jelezte Ninda. Í visszajelezte. Náluk ez volt a simogatás megfelelője.

← →

ph-19 id [-308] () :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 ·· -245 (2134 › 60:40) 732 316 szó (704 132+24 041+4143) 5 072 486 betű (4 908 670+163 816) 5 610 018 jel (@537 532)	691, 69,09%, 416 722 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4)	0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1
2209. nap, 329 szó/nap, 2296 betű/nap, 76:43/sómir, 0,96 oldal/nap \| 2027.7.15.:1046, 3088 31. 2:51

	`pr` Prológus
ELSŐ RÉSZ
A SÖTÉTSÉG MÖGÜL	250 (36%)
	`na` A HAJÓ	29 (4%) 1
	`nb` AZ ŰRBEN	27 (3%) 30
	`nc` RECEPTOR	29 (4%) 57
	`nd` A GALAXIS	24 (3%) 86
	`ne` LIAN, LIAN, LIAN	24 (3%) 110
	`nf` SZAISZ	24 (3%) 134
	`ng` MENEDÉK	24 (3%) 158
	`nh` HAZAÚT	24 (3%) 182
	`ni` ABRONCSVILÁG	22 (3%) 206
	`nj` LETELEPEDÉS	23 (3%) 228
MÁSODIK RÉSZ
HAJNALSUGÁR	250 (36%)
	`oa` NAMINDAN-DZSÚMI	30 (4%) 251
	`ob` HÍRNÉV	25 (3%) 281
	`oc` LIMELULLÍ	24 (3%) 306
	`od` SAUNIS	21 (3%) 330
	`oe` ALAPPONT	22 (3%) 351
	`of` SẄTỲM ŮY DÅI ÁP	26 (3%) 373
	`og` SZINDORIA	24 (3%) 399
	`oh` A KISLÁNY	24 (3%) 423
	`oi` JANNÍHAUM	25 (3%) 447
	`oj` TANÍTÓ	29 (4%) 472
HARMADIK RÉSZ
AZ ÚJ FÉNY	190 (27%)
	`pa` HINNULDUD	22 (3%) 501
	`pb` SUGÁRGÁT	27 (3%) 523
	`pc` HANGILAORAN	25 (3%) 550
	`pd` AZ ELSŐ SZÍAN	25 (3%) 575
	`pe` SINNÍ	22 (3%) 600
	`pf` AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS	27 (3%) 622
	`pg` ILGÁ	24 (3%) 649
	`ph` – – –	18 (2%) 673