Ninda

\H – magyar betű
\Y – szindor betű
\NH – nem magyar betű
\NY – nem szindor betű
\L – bármely betű
\NL – nem bármely betű
\WB – szókezdet
\WE – szóvég \HV – magyar magánhangzó
\NHV – nem(magyar magánhangzó)
\HC – magyar mássalhangzó
\NHC – nem(magyar mássalhangzó)

67 ← →

„Azóta is kutatjuk, hogyan volt lehetséges ilyen mennyiségű információ ilyen sebességű átvitele. Ha Sileni feltételezése az ötödik szintről helyes, akkor mindaz a sok dolog, amiért Nindát ennyire tiszteli a Galaxis, eltörpül ennek jelentősége mellett.”

Aini: Ninda lélekrajza a csoport számára,
5. szint 1. kör, V5M rind, 65/9/114.

Az aiskane halványsárga külső falán kétszárnyú nagy kapu, fölötte csak egyetlen szó:
  SYLANDRĒ
  – afölött pedig az aiskane jelvénye, egy ugró saipalis, mancsában négyszirmú yltasvirággal. A gyerekek jöttére a kapu kétfelé besiklott a falba. Beléptek. Alagútszerű átjáró volt a kapu mögött, a falakon kétoldalt keskeny ládák tarka virágokkal, egy sor alul, egy a fejük magasságában. Mindkét oldalon egy ajtó szakította meg őket. Aini benyitott a bal oldalin.
  – Hoztam két vendéget – közölte odabent valakivel, s már ők is az ajtóban álltak, benéztek. Kis iroda, egy nő ült odabent, jöttükre felállt. Eina Lynolāris. A két szúni kislány tudott mindent, amit Aini, az arcokat is ismerték. Eina a zsebébe nyúlt suag – illetve itteni nyelven ȳdis – után, de Ninda megelőzte.
  – Aistravy. Muina Ninda. Értünk saunisiul, nincs szükség fordítógépre. Ő Szinensi.
  – Ó. Aistravais! Ez nagyszerű. Gyertek be. Én Eina Lynolāris vagyok, köszöntelek benneteket a Sylandrēben. Mi járatban jöttetek?
  Ninda és Szinensi természetesen azt is tudta, hogy Aini senkinek egy szót sem szólt előre az ő érkezésükről. Így találták célszerűnek.
  – Azért jöttünk, hogy megismerjük Saunist. Mivel Ainit már ismerjük, úgy gondoltuk, nála szállnánk meg.
  – Nahát. Honnan ismeritek egymást?
  – Véletlenül akadtunk össze távközléssel – felelte Ninda, amit már előre eldöntöttek. Ebbe nem lehetett belekötni, hiszen csak a gyerekeknek szóló galaktikus csevegős fórumok milliószámra léteztek.
  Eina nem is csodálkozott rajta.
  – Értem. Nagyszerű. Most érkeztetek? Gondolom, még nem sokat láttatok a Zöld Golyóból.
  – Semmit, csak a nyelvtanfolyamon láttunk filmeket róla.
  – Nahát, tanfolyamon? – Eina teljesen el volt képedve. – Sosem találkoztam még senkivel, aki tanfolyamon ennyire kiválóan megtanulta a nyelvünket.
  Ninda szelíden, nindásan mosolygott, és természetesen esze ágában sem volt egy árva szót sem szólni arról, hogy a mentális érintkezésnek ezen a fokán akkor is anyanyelvi tökéletességgel tudna saunisiul, ha korábban egy szót sem tanult volna.
  Eina összeráncolta a homlokát.
  – Yyy… Ismerlek én téged?
  – Nem tudom – felelte Ninda. – Néha megjelenek a tévében, talán onnan.
  – Tudom már. A tévében láttalak, egy régi balladát énekeltél Lymelullīról, nem?
  – Hát róla, de nem olyan régi… én írtam, éppen akkor.
  – Nahát, ez nagyszerű. – Ninda szelíden mosolygott. Einának minden nahát meg nagyszerű. – Mi itt a Sylandrēben sokat szoktunk énekelni, és szívesen látnánk, ha velünk tartanál.
  – Örömmel.
  – Nahát, az egy mȳtnis? – vette észre az asszony az ajtó melletti szekrényke tövében üldögélő apró alakot. – A tiétek?
  Odalépett hozzá, leguggolt és megsimogatta. Lí hálásan fogadta, mint mindig, amikor az emberek simogatták. Eina legalább nem tartotta a kezét az orra elé, hogy megszagolhassa, mintha kutya volna. De a simogatás csak addig tartott, amíg fel nem ismerte benne Aini egykori háziállatát – kellett néhány pillanat, hiszen nem ismerte közelről, és sok idő is eltelt.
  – Lȳ?! – A lányokra meredt. – A te régi mȳtnised?! Hogy kerül ide?
  – Így ismerkedtünk meg – felelte Ninda. – Aini kíváncsi volt, kinél van most Lȳ, és megkeresett.
  A többit elvégezte Lí érzékelhetetlen mentális befolyása.
  – Nahát, mik vannak! És ugyanolyan aranyos, mint régen. Aini, kérj neki egy kis vystrinonszárat Jauristól.
  – Persze, anya – felelte Aini. A saunisi és a szúni társadalom megegyezett abban, hogy a szülőket, nagyszülőket megillető megszólítások nemcsak a valóságos rokonaikra vonatkozhattak, de volt egy eltérés. A Testvériségben Ninda bármely felnőtt nőt anyjának szólíthatott, ami eléggé meg is lepte Ainit. Saunison a nagyszülők összes lánygyermeke „anya”, s a nagyszülők összes fiúgyermekének felesége szintén. De senki más. Ugyanígy a dédszülők lánygyermekei és a fiúk feleségei mind „nagymama”, de senki más.
  – Hát akkor utatokra is bocsátalak benneteket. Aini majd megmutatja a házat és összeismertet lakóival. Érezzétek jól magatokat.
  – Köszönjük – bólintottak, s kiléptek az irodából. Persze semmilyen információra nem volt szükségük. Mindent tudtak a Sylandrēről, amit Aini tudott.
  A kapubejáró mögött a külső udvar volt, egy nagy, kerek térség, a közepén virágágyás, keresztben sétautak, körben szintén. A külső udvarba nyílt egy sor iroda, tárgyaló, itt adták el a Sylandrē terményeit és vettek mindenfélét, amivel az aiskane kereskedett. Most is sétálgatott itt egy-két üzletfél az aiskanebeli tárgyalópartnereikkel. Nindáék felmutatták nekik anya- és apaujjukat, ők pedig viszonozták.
  A kapubejáróval szemben volt a belső udvar kapuja, ami nem nyílt ki a közeledésükre, ujjlenyomatos zárja volt. Aini kinyitotta. Itt is volt egy kis átjáró, balra-jobbra két ajtócskával, raktárhelyiségekbe nyíltak. Aini a szemköztit nyitotta ki, és beléptek a belső udvarra. Nézniük – nem volt rajta mit. Minden bokornak minden levelét ismerték. Végigmentek a sétányon, Luodasék lakásáig. Aini megérintette az ajtót, bementek, leültek Aini szobájában. Itt persze végképp tudták mindennek a helyét. Mintha a saját szobájukban ültek volna le.

  Śaŵllèy ËẼnaḩý másodasszisztens ezalatt két városrésszel távolabb, a Jastrindas szálló 417-es szobájában tűnődve hevert az ágyán, félig ülve, hátát a párnának támasztva. Gondolkodott. Néhány huszaddal azelőtt vette kézhez a minisztérium személyzeti főnökségének levelét. Legyen szíves nyilatkozni, elfogadja-e a Dòôren Intézet állami koordinátori állását.
  A levél mindenben megfelelt a sỳÿndoṙ kormánykörök régi hagyományainak. Először: az új kormány munkába állása után még jó pár napba beletelt, hogy eldöntsék, mi legyen ővele, de nagyon sokat mégse vártak – az alacsonyabb rangú munkatársakat egy-két hónapot is váratják, amíg döntenek róluk. Másodszor: nem közölték nyersen, hogy ki van rúgva, hanem felajánlottak egy állást, ami nem egészen kormányzati, de nem is áll egészen távol attól. Harmadszor: az állás tökéletesen alkalmatlan, az ő képzettségének a legkevésbé sem felel meg, előre lehetett tudni, hogy nem fogja elfogadni – és tényleg nem. Negyedszer: semmit sem kérdeznek, például arról, hogy nem kapott-e valamilyen feladatot, amit még nem végzett el vagy nem számolt be az eredményéről.
  Tehát ki van rúgva. Ennek a kormányváltás óta elég nagy volt az esélye, mert az ő szintjén leginkább csak azt nézik, hogy ezelőtt mennyire tette hasznossá magát a minisztériumban, és azzal nemigen foglalkoznak, hogy mennyi ideje jutott rá. De azért reménykedett, hogy talán mégsem. Hát most már nem reménykedik.
  Csak éppen ő átszelte a fél spirálkart egy feladat miatt, amit már nem tud elvégezni. Megnézheti, hogy valamelyik szervezet emberei ott lesznek-e, amikor Nìïndà partra száll. Csak nincs kinek beszámolnia róla. A megbízója, Vỳḩaůteń úr sem tagja már a kormánynak.
  A hajója persze a minisztérium tulajdona, annak haza kell kerülnie. De a kikötőben a saunisi hatóságok nyilvántartásba vették, otthon is tudják, hogy itt van, megoldják a hazaszállítását. Ha ő esetleg nem tér haza.
  Mert haza akar egyáltalán térni?
  Hová haza? A kormány megbukott. Józan látásmóddal szemlélve nyilvánvaló, hogy az elnök urat is rövidesen meg fogják buktatni. Ami Sỳÿndoṙeìára következik, az az anarchia, a Nìïndà iránt rajongó féleszűek rémuralma, téboly és pusztítás. Erre menjen haza?
  Nem. Itt marad. Megnézi magának Nìïndà dicsőséges bevonulását és hogy kik állnak a háta mögött – elvégzi a feladatát, még ha nincs is már állása és megbízója sem. Aztán keres magának valamit itt Saunison. Kellemes hely, szereti. Ezért először is felhívja a szüleit és megbeszéli velük, hogy ők is jöjjenek el hazulról. A következő időkben nem lesz jó otthon az elnök úr hűséges hívének lenni.

← →

ph-19 id [-487] () :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 ·· -424 (2133 › 60:39) 732 137 szó (703 953+24 041+4143) 5 071 289 betű (4 907 473+163 816) 5 608 821 jel (@537 532)	691, 69,09%, 416 722 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4)	0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1
2209. nap, 329 szó/nap, 2295 betű/nap, 76:43/sómir, 0,96 oldal/nap \| 2027.7.15.:1046, 3086 30. 18:29

	`pr` Prológus
ELSŐ RÉSZ
A SÖTÉTSÉG MÖGÜL	250 (36%)
	`na` A HAJÓ	29 (4%) 1
	`nb` AZ ŰRBEN	27 (3%) 30
	`nc` RECEPTOR	29 (4%) 57
	`nd` A GALAXIS	24 (3%) 86
	`ne` LIAN, LIAN, LIAN	24 (3%) 110
	`nf` SZAISZ	24 (3%) 134
	`ng` MENEDÉK	24 (3%) 158
	`nh` HAZAÚT	24 (3%) 182
	`ni` ABRONCSVILÁG	22 (3%) 206
	`nj` LETELEPEDÉS	23 (3%) 228
MÁSODIK RÉSZ
HAJNALSUGÁR	250 (36%)
	`oa` NAMINDAN-DZSÚMI	30 (4%) 251
	`ob` HÍRNÉV	25 (3%) 281
	`oc` LIMELULLÍ	24 (3%) 306
	`od` SAUNIS	21 (3%) 330
	`oe` ALAPPONT	22 (3%) 351
	`of` SẄTỲM ŮY DÅI ÁP	26 (3%) 373
	`og` SZINDORIA	24 (3%) 399
	`oh` A KISLÁNY	24 (3%) 423
	`oi` JANNÍHAUM	25 (3%) 447
	`oj` TANÍTÓ	29 (4%) 472
HARMADIK RÉSZ
AZ ÚJ FÉNY	190 (27%)
	`pa` HINNULDUD	22 (3%) 501
	`pb` SUGÁRGÁT	27 (3%) 523
	`pc` HANGILAORAN	25 (3%) 550
	`pd` AZ ELSŐ SZÍAN	25 (3%) 575
	`pe` SINNÍ	22 (3%) 600
	`pf` AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS	27 (3%) 622
	`pg` ILGÁ	24 (3%) 649
	`ph` – – –	18 (2%) 673