Ninda

\H – magyar betű
\Y – szindor betű
\NH – nem magyar betű
\NY – nem szindor betű
\L – bármely betű
\NL – nem bármely betű
\WB – szókezdet
\WE – szóvég \HV – magyar magánhangzó
\NHV – nem(magyar magánhangzó)
\HC – magyar mássalhangzó
\NHC – nem(magyar mássalhangzó)

100 ← →

„Ha a barátod le akarja vetni magát a hegytetőről, elkaphatod és visszaránthatod. Ha a kormányod készül erre, nem tehetsz semmit.”

Ámmaít Ídara: Barátságom Nindával,
110.

– Egyetlen nap?! – üvöltötte Vỳḩaůteń úgy, hogy zengett belé a tanácsterem. – Mi az, hogy egyetlen nap?! Kinek képzeli magát ez a nő?!
  Senki sem vette a fáradságot, hogy válaszoljon a kérdésre. A főnök maga is tudja. A nőt a Testvériség felhatalmazta, hogy döntsön, és ő dönt.
  Szindzsauni egyenesen a belügyminisztert hívta föl, és ugyanolyan nyersen beszélt vele, mint velük. Egy napot adott – no jó, majdnem másfelet –: holnap estig hírt akar kapni valamilyen valóságos intézkedésről a csavargók érdekében, de ő már nem fog hiperfonálni. Ő várja Ídara úr hívását, és legyen vonalban Víhauten úr meg Szamíhi belügyminiszter. Holnap.
  Sàmiĩḩÿ persze üvöltözött Vỳḩaůteńnel, az pedig velük.
  – Micsoda eljárás ez, hogy a Galaxis legarrogánsabb ultimátumát még arrogánsabban a felére rövidítik?!
  – Miért, főnök – szólalt meg ÝŶlléip –, mi lett volna, ha kivárják a hatvan napot? Mit tettünk volna?
  – Mit tudom én! Az nem az én dolgom, hanem a belügyé! De nekem kell érte tartanom a hátamat!
  – Most éppen úgy fest a dolog, hogy Åmmaĩt tarthatja a hátát – jegyezte meg ÝŶlléip.
  – Látod, ez is – csapott le rá Vỳḩaůteń, beszéd közben szakadatlanul föl-le járva a teremben. – Az is micsoda eljárás, hogy kizárólag ővele hajlandó tárgyalni? Mi mikor szabtuk meg, hogy kivel vagyunk hajlandók tárgyalni?
  – Negyvenhétben – felelte Åmmaĩt.
  – Mi van?!
  – Negyvenhétben. Tíz éve. Amikor a Śilỹŷk Köztársasággal tárgyaltunk, te magad jelentetted ki, hogy csak Ïvÿll doktorral vagy hajlandó megállapodni.
  – No és?! Az egészen más helyzet volt! Egyetlen épeszű diplomatájuk sem volt rajta kívül!
  Åmmaĩt a helyzet kilátástalan volta ellenére is elmosolyodott.
  – Hát lehet, hogy ha ezt a mondatot elismételnéd a sũùnỹknak, olyasmit felelnének, aminek nem örülsz.
  – Hát tőlük kitelik – morogta Vỳḩaůteń. – Senkit sem tartanak épeszűnek önmagukon kívül.
  – És arra emlékszel, hogy a śilỹŷkiek miért mentek bele a feltételedbe, főnök?
  – Mert különben nem tárgyaltunk volna velük.
  – Így van. Mert kicsik és gyengék, és kénytelenek voltak elfogadni a feltételedet. Akárcsak a Testvériséghez képest mi, főnök.
  Vỳḩaůteń megállt egy pillanatra.
  – Legszívesebben kirúgnálak. Bőven találnék indokot, a nagy részét ki is hagynám, különben egész nap körmölhetek. Csak a sũùnỹk pont hozzád ragaszkodnak, hogy a sẃmẁ egye meg!
  – Nyugodtan, Lèẽreŷn, de ettől eltekintve szándékodban áll csinálni is valamit?
  – Mit kellene csinálnom szerinted?
  – Nem tudom! – csattant föl Åmmaĩt. – Tudtommal te vagy a diplomáciai kar elnöke, de eddig még semmi mást nem hallottunk tőled, csak hisztizést!
  – Nem, öregem, neeem, neeem! – Vỳḩaůteń a mutatóujját rázta Åmmaĩt felé. – Ezt a levest te főzted, nem én!
  – Hát akkor én főztem. Mi vagyunk Sỳÿndoṙeìa diplomáciai kara. Itt egy külpolitikai válság. Mit teszünk, ülünk és várunk, vagy van valami jobb is?
  Nem derült ki, hogy lett volna-e válasz. Megszólalt a belső hálózati telefon. Vèesŷndṙóp volt, Yṙnaśtïből.
  – Egy helyi csoport összeverekedett néhány sũùnỹval – közölte lihegve, alighanem futott. Kép nem jött, csak hang. – Most próbálok közelebb jutni…
  – Kicsodák?! – rikoltotta Vỳḩaůteń.
  – Civilek… azt hiszem… trágárságokat ordítoznak és hogy pusztuljatok, mýśvïnek… várj, mindjárt odaérek…
  Åmmaĩt szó nélkül felállt és kisétált a teremből. Az emeleti erkély korlátjára könyökölt, onnan nézte a két városnegyeddel távolabbról is jól látható hajót, a Szilgun Angardúmit, ami szürke hegyként tornyosult a főváros fölé. Ezen a világon négy városban szoktak leszállni a Testvériség hajói: Ḱaŷndïmban, Nỹllêinkòpban, Lũakẽàńban és Lůaỳsban. Ez ritkaság, hosszas tárgyalások után sikerült elérni. Az Államszövetség nyolc másik világán is leszállnak. A legtöbb kikötőben nyilván most is ott van egy sũùnỹ hajó, máshová talán hamarosan érkezne.
  De nem fog. A Szilgun Angardúmi suárjából már elkezdték kiterelni a vásárlókat. Néhány huszad órán belül zárják a suárkapukat, a még kívül maradt sũùnỹk máshol fognak bejutni a hajóba, de egyetlen embert sem fognak itthagyni. Az állandóan itt lakókat sem. Hiragi nyilván ezekben a pillanatokban kapta meg az utasítást, hogy hol jelentkezzen a családjával együtt, és akárhol vannak, értük megy az esszidzsinna, fegyveres védőőrizet mellett fogják összecsomagolni a holmijukat és szállnak egy aungirra. Minden aungir mellett ott repülnek már a kis dzsindrobotok, amiket békeidőben soha nem vesznek elő, ő is csak azért ismeri őket, mert egy katonai konferencián megmutatták neki. Bármit szétlőnek, amiről úgy ítélik, hogy veszélyezteti a biztonságukat.
  És már nem fognak tárgyalni senkivel. Vele sem. Kitört a háború.
  A Szilgun Angardúmi irdatlan teste mozdulatlanul feküdt a város közepén. Nem sokáig lesz ott. Talán egy limlit adnak a vásárlóknak, hogy távozzanak, de valószínűbb, hogy meggyőződnek róla, hogy mindenki elhagyta a suárt, és bezárják a kapukat.
  Elővette a vỳriĩsét, kicsit nézte tűnődve, aztán megérintette a képernyőt és kiválasztotta Ninda arcát. A hívás nem ment ki. Csak egy kétnyelvű felirat jelent meg. ỲELÃ – SZILARUT. Ez hamar ment. Most már egyetlen sỳÿndoṙ sem hívhat senkit a Testvériségben. A vonalakat is lezárták. A holnapi hívás Szindzsauninak – elmarad. Hiragitól sem tud már búcsút venni.
  S ekkor a város fölött megmozdult a Szilgun Angardúmi. Lassan, nyugodtan emelkedett fölfelé, mintha csak befejezte volna itteni munkáját és átadja helyét a következőnek. De nem lesz következő. Åmmaĩt számon tartotta a fővárosi hajóciklust és tudta, hogy a Szilgun Angardúminak csak két nap múlva kellett volna elindulnia. De már ebben az órában elmegy az összes.
  A kórházi betegeket magukkal viszik – csillagközi egyezmény van rá, hogy a gyógykezelésüket, ápolásukat ugyanúgy kell folytatni, mintha mi sem történt volna. Amint lehet, kiteszik őket egy olyan világon, ahol van sỳÿndoṙ külképviselet és megszervezi a hazaútjukat.
  A készüléken ekkor megjelent Ḩaỳŷt meglepett, zavart arca.
  – Åmmaĩt… tudod, mi történt?
  – Igen… – megköszörülte a torkát – igen, tudom. Yṙnaśtïben egy csapat rasszista állat rátámadt a sũùnỹkra. Itthagynak minket, Ḩaỳŷt.
  – Hol vagy most?
  – A hivatalban.
  – Odamegyek – felelte a lány, és letette.
  A hivatalban, forgatta még a szót az agyában. Hát ez hivatal még, de már nem az övé. Vỳḩaůteń alig vakarta le a nyakáról a VŶLN-t – mégiscsak hallatlan, hogy a diplomáciai kar egy magas rangú tisztviselőjének titkosszolgálati ügye legyen –, rögtön ki fogja rúgni, aztán ő is repül, egy ekkora lebőgést senki nem fog megúszni.
  Ekkor egy aungir bukkant fel az épület mögül, alacsonyan szállt, látszott az oldalán a hétágú csillag, sőt a dzsindeket is látta, nyolcat tudott megszámolni, nyilván ugyanennyi van a másik oldalon, és maga a jármű is föl van fegyverezve. Ha ebből az irányból jön, akkor lehet, hogy éppen a nagykövetet viszi, Szelgiszun urat, meg azt a néhány követségi munkatársat és a családjukat. Az aungir enyhe ívben besorolt a főútvonalra. Lám csak. Evakuálják az embereiket, de a közlekedési szabályokat betartják.
  Megszólalt a vỳriĩs. A Napi Hírek. Visszautasította a hívást. Ha szabad lenne beszélnie, akkor se tudna mit mondani. Itt már elfogytak a szavak. Átállította a készüléket bizalmas üzemmódra.
  – Azt hiszem, ezt valaki nagyon eltolta – szólalt meg Vỳḩaůteń hangja a háta mögött. A főnök odasétált mellé és a korlátra támaszkodott.
  – Igen, főnök. Ez totálisan el lett tolva.
  – És még le sem ugorhatunk innen – nézett le az elnök az utcára. – A biztonsági robotok nem hagynának földet érni.
  – Én nem is akarnék – közölte Åmmaĩt. – Ninda szökése óta azon dolgoztam, hogy ezt megelőzzem. Az én lelkiismeretem tiszta.
  Nézte az egyre kisebbre zsugorodó Szilgun Angardúmit az égbolton, és Nindára gondolt. Vajon beszélhet még vele valaha?

← →

ph-19 id [-437] () :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 ·· -374 (2133 › 60:40) 732 187 szó (704 003+24 041+4143) 5 071 607 betű (4 907 791+163 816) 5 609 139 jel (@537 532)	691, 69,09%, 416 722 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4)	0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1
2209. nap, 329 szó/nap, 2295 betű/nap, 76:43/sómir, 0,96 oldal/nap \| 2027.7.15.:1046, 3086 31. 1:24

	`pr` Prológus
ELSŐ RÉSZ
A SÖTÉTSÉG MÖGÜL	250 (36%)
	`na` A HAJÓ	29 (4%) 1
	`nb` AZ ŰRBEN	27 (3%) 30
	`nc` RECEPTOR	29 (4%) 57
	`nd` A GALAXIS	24 (3%) 86
	`ne` LIAN, LIAN, LIAN	24 (3%) 110
	`nf` SZAISZ	24 (3%) 134
	`ng` MENEDÉK	24 (3%) 158
	`nh` HAZAÚT	24 (3%) 182
	`ni` ABRONCSVILÁG	22 (3%) 206
	`nj` LETELEPEDÉS	23 (3%) 228
MÁSODIK RÉSZ
HAJNALSUGÁR	250 (36%)
	`oa` NAMINDAN-DZSÚMI	30 (4%) 251
	`ob` HÍRNÉV	25 (3%) 281
	`oc` LIMELULLÍ	24 (3%) 306
	`od` SAUNIS	21 (3%) 330
	`oe` ALAPPONT	22 (3%) 351
	`of` SẄTỲM ŮY DÅI ÁP	26 (3%) 373
	`og` SZINDORIA	24 (3%) 399
	`oh` A KISLÁNY	24 (3%) 423
	`oi` JANNÍHAUM	25 (3%) 447
	`oj` TANÍTÓ	29 (4%) 472
HARMADIK RÉSZ
AZ ÚJ FÉNY	190 (27%)
	`pa` HINNULDUD	22 (3%) 501
	`pb` SUGÁRGÁT	27 (3%) 523
	`pc` HANGILAORAN	25 (3%) 550
	`pd` AZ ELSŐ SZÍAN	25 (3%) 575
	`pe` SINNÍ	22 (3%) 600
	`pf` AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS	27 (3%) 622
	`pg` ILGÁ	24 (3%) 649
	`ph` – – –	18 (2%) 673