\H – magyar betű
\Y – szindor betű
\NH – nem magyar betű
\NY – nem szindor betű
\L – bármely betű
\NL – nem bármely betű
\WB – szókezdet
\WE – szóvég \HV – magyar magánhangzó
\NHV – nem(magyar magánhangzó)
\HC – magyar mássalhangzó
\NHC – nem(magyar mássalhangzó)

---

-25 ←oh-15 miniszterelnök [-21] Ha valakit válaszok nélkül hagysz, kitalálja a saját válaszait. (Lí-Nindaran: Gondolatok, 812. sómir)oh‑15 oh-16 mentőhajón [-25] Már gyereknek is olyan volt, mint aki nem a Galaxisban él. Szereti népünk hagyományait, de nem érdeklik az ostoba konvenciók. Állami vezetőkkel is úgy beszél, mint egyenrangúakkal. Egyedül a bölcsességet tiszteli. (Ámmaít Ídara: Majdnem Ninda apja vagyok, 406.)oh‑16 oh-17 hazatérés [41] Addig élsz, amíg emlékeznek rád. Ősrégi, elcsépelt mondás. De csak nálunk kapott új, igazi értelmet. Én bele szoktam nézni régen élt emberek siéhongjába, akik nem voltak híresek és nincs is közöm hozzájuk. Egy kicsit életre keltem őket ezáltal. Ettől is vagyunk Testvériség. (Szinensi: Szúnahaum és a Galaxis, 306.) :: Szúnahaum, Jasszani, 43 664. nodzsat muandzsan, 420oh‑17→

---

„Már gyereknek is olyan volt, mint aki nem a Galaxisban él. Szereti népünk hagyományait, de nem érdeklik az ostoba konvenciók. Állami vezetőkkel is úgy beszél, mint egyenrangúakkal. Egyedül a bölcsességet tiszteli.”
 


Nindának fogalma sem volt róla, de nem is érdekelte volna, hogy Jaungaimaszon Ninda neve csodát tesz és hasonló címekkel jelennek meg tudósítások, mert az emberek elkezdték felkeresni a kórházban a jalar és hagonda gyerekeket, s nemcsak őket, a jaungikat és a gaimaszokat is. Mindegyiknek jutott valami társaság, és ennivalót, ruhaneműt, játékot is vittek nekik. A jelenség aztán elkezdett átterjedni a kórházban és menedékhelyeken levő felnőttekre is. Többen is úgy értékelték, hogy a katasztrófahelyzet okozta, ilyenkor az emberek összetartóbbak, a közösen átélt megpróbáltatások friss emléke miatt. Amikor azonban a lélektan e szakértőit megkérdezték, miért következett be ez csak most, a miniszterelnök bejelentését követően azonnal, miközben a földrengés óta szúni időszámítás szerint hét nap telt el – mindenki csak a vállát vonogatta és azt mondta, ja, hát Ninda.
  De Ninda mint általában, most sem volt elérhető, a Testvériség védőburka mögül rá sem hederített a Galaxisra, a lányával foglalkozott. Sileni rohamosan nyerte vissza az erejét, de volt is mitől, a mentőhajón elköltött első étkezésén annyit evett, mint két nagylány együttvéve, és másfél derki sem telt bele, megint enni kért. És állandóan csinált valamit, közben pedig folyamatosan dumált, csak akkor nem, amikor valaki beszélt hozzá. És amikor zenét hallgatott. Megtalálta Ninda elméjében a Limelullí-dalt, és megoldották, hogy élőszóval is szóba kerüljön. A holmijukat természetesen berakodták az automaták, így az úldot is, s Ninda eljátszotta és elénekelte a dalt. Ahhoz Sileni kicsi volt még, hogy a tartalmát is megértse, de a szöveget hamar megtanulta. Egyébként is itta magába a szúni nyelvet, szüksége is volt rá, mert amíg a fején lesz a hipertok, nem csinálhatnak hipnokezelést, és ilyen kicsi korban egyébként sem javasolják. Majd úgy nyolcvan és száz éves kora között lehet szó róla.
  Meséltek neki Szúnahaumról, elsősorban a jasszani házról, a Lenguról, meg persze az Abroncsvilág egyedülálló űrrajzi viszonyairól. Sileni korában a született szúnahaumi gyerekek sem értik még, hogy miért nem mozdul a nap soha az égbolton – persze eszükbe sem jut, hogy létezniük kellene csillagászati értelmű nappaloknak és éjszakáknak, sőt évszakoknak is, amíg először nem járnak egy forgó világon, illetve amíg nem tanulnak erről az iskolában –, hogy miért fúj örökké ugyanaz az enyhe szellő dzsisszáról, miért nem esik soha az eső, illetve persze az eső fogalma éppolyan ismeretlen nekik, mint a sivatagvilágokon és a hajókon élő gyerekeknek.
  Sileni mostanáig olyan világon élt, ahol ismerték az esőt, és persze forgott a tengelye körül. A hegyvidéken, ahol Sileni városa állt, a nap mozgása igen szembeötlő volt, mert Harinnagu (Sileni csak úgy ismerte, „a város”) és a nap között, vagyis a várostól délre volt egy hegylánc, amelynek csúcsai naponta többször is árnyékot borítottak a városra, illetve csak egyes részeire. El sem tudta képzelni, milyen lehet egy olyan hely, ahol az égbolt nem kék, hanem sárga és kék egyszerre, anélkül hogy foltos vagy zöld lenne. Pedig már látta is, hiszen Lí nem csak olyan képet tudott közvetíteni, amit éppen akkor látott, hanem az emlékeiből vagy akár a képzeletéből felidézettet is, éppoly könnyedén. A lányok erre nem voltak képesek, bár időnként kísérleteztek vele; ha Lí szolgáltatta a hullámenergiát, akkor nem volt szükség kirire, aki csak a közelben található mesterséges energiaforrásokból tudta kiszívni. De ők Lível sem jutottak tovább a rövid idejű képátvitelnél, legfeljebb negyed matin át tudták közvetíteni a képet, aztán kiestek a koncentrációból és újra kellett építeniük az egész vivőhullámot.
  Többször is hívták őket napközben, Hait, Ámmaít, Dzsúfud és két orvos is, Szihelgi és Faurgáni. Sileni hogylétén kívül arra is kíváncsiak voltak, hogy minden rendben van-e a családdal, hiszen itt három szülő van ugyan, de extrém fiatalok mind. Szihelgi hipersebész volt, így őt Sileni érdekelte, ő volt ügyeletben, ha az életfunkciókat és a hipertokok alatt levő sérülések állapotát jelző készülékek bármi rendelleneset mutatnának. Faurgáni viszont családorvos, akinek semmi köze nem volt a gyerek gyógykezeléséhez, neki az volt a dolga, hogy figyelemmel kísérje a család életét és ellássa tanácsokkal a lányokat. Ha elnyeri a bizalmukat, hosszú távon fognak együttműködni.
  Nem láttak okot, hogy miért ne nyerné el a bizalmukat. Kedves nő volt, egészen fiatal, de már neki is volt egy fia, Dzsígu, igaz, csak tízéves, most tette az első lépéseket és már néhány szót is ismert. Majd elviszi őt is hozzájuk és összebarátkozhat a „nagylányokkal”.
  Mindeközben Ámmaít szép sorban lezárta szindoriai ügyeit és átadta az ország vezetését Hirfauminak, aki ez idő szerint a Himmanun Dzsumbi fedélzetén Ászkúról tartott vissza az anyabolygóra. Ámmaíték a Fáhinnur Hírauszin utaznak még egy darabig, aztán egy átszállással hazatérnek majd.
  De a szindoriai ügyek mellett némi időt kellett szakítania egy jaungaimaszi ügyre is. Hivatalos megkeresésként érkezett, Jaungaimasz kaindími nagykövete adta át a szindor külügyminisztériumnak, azzal a kéréssel, hogy továbbítsák Ídara professzor úrnak. Rendőrségi jelentés volt egy tanúvallomásról. Rögzítette Szill-apar hen csauKarrasz hadnagy a szollenagui kapitányságon. Vallomást tett dr. Arekka kep lunRasisz mentőorvos, aki a katasztrófa után másfél napig Harinnaguban vett részt a mentésben. Ismerős volt a városban, és tagja volt annak a csoportnak, amelynek egy másik tagja találkozott Nindáékkal, ő is látta őket messziről, de akkor nem ismerte fel. Később látta a szúni kishajókat is a helyszínen, így amikor a híradásokból értesült Sileni örökbefogadásáról, tudta, hol találták. Ma reggel sikerült találkoznia egy beteggel, aki arra a környékre valósi, és emlékezett erre a családra a hely alapján. A jegyzőkönyv az összes adatot rögzítette, és mellékeltek egy ismertetést, mely szerint a jalarok az azonos nemű szülőjüktől öröklik négy szótagból álló nevük első és utolsó tagját, és a két középső tag tartozik az egyénhez, ezek közül bármelyiken szólíthatnak egy kisgyereket. A környékbeli ember nem tudta, hogy a család melyiket használta.
  A környékbeli ember neve Är Ka Lòn Nêt.
  Sileni apjának neve Dáu Qoi Šé Lúǎk.
  Sileni anyjának neve Mõeq Rè Doã Mǐt.
  Sileni jóval idősebb bátyjának neve Dáu Kyp Ĺwat Lúǎk.
  Sileni valódi neve Mõeq Leĩ Seà Mǐt.
  Ámmaít az orra tövét vakargatva olvasgatta a jelentést. Jó, de mihez kezdjen ezzel? Persze, odaadja a kislányoknak, de ők is – mit csináljanak vele? Már nem fogják se Leĩnek, se Seànak szólítani, a gyerek két év múlva hipnóval megtanulhat szúniul, ha ugyan addigra nem fog folyékonyan csacsogni, az ilyen kicsik gyorsan tanulnak.
  De hát mindegy. Elküldte Nindának.

---

←oh-15 miniszterelnök [-21] Ha valakit válaszok nélkül hagysz, kitalálja a saját válaszait. (Lí-Nindaran: Gondolatok, 812. sómir)oh‑15 oh-16 mentőhajón [-25] Már gyereknek is olyan volt, mint aki nem a Galaxisban él. Szereti népünk hagyományait, de nem érdeklik az ostoba konvenciók. Állami vezetőkkel is úgy beszél, mint egyenrangúakkal. Egyedül a bölcsességet tiszteli. (Ámmaít Ídara: Majdnem Ninda apja vagyok, 406.)oh‑16 oh-17 hazatérés [41] Addig élsz, amíg emlékeznek rád. Ősrégi, elcsépelt mondás. De csak nálunk kapott új, igazi értelmet. Én bele szoktam nézni régen élt emberek siéhongjába, akik nem voltak híresek és nincs is közöm hozzájuk. Egy kicsit életre keltem őket ezáltal. Ettől is vagyunk Testvériség. (Szinensi: Szúnahaum és a Galaxis, 306.) :: Szúnahaum, Jasszani, 43 664. nodzsat muandzsan, 420oh‑17→

---

ph-19 id [-308] () :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 ·· -245 (2134 › 60:40) 732 316 szó (704 132+24 041+4143) 5 072 486 betű (4 908 670+163 816) 5 610 018 jel (@537 532)	691, 69,09%, 416 722 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4)	0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1
2209. nap, 329 szó/nap, 2296 betű/nap, 76:43/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.15.:1046, 3088 31. 2:51

	pr Prológus
ELSŐ RÉSZ
A SÖTÉTSÉG MÖGÜL	250 (36%)
	na A HAJÓ	29 (4%) 1
	nb AZ ŰRBEN	27 (3%) 30
	nc RECEPTOR	29 (4%) 57
	nd A GALAXIS	24 (3%) 86
	ne LIAN, LIAN, LIAN	24 (3%) 110
	nf SZAISZ	24 (3%) 134
	ng MENEDÉK	24 (3%) 158
	nh HAZAÚT	24 (3%) 182
	ni ABRONCSVILÁG	22 (3%) 206
	nj LETELEPEDÉS	23 (3%) 228
MÁSODIK RÉSZ
HAJNALSUGÁR	250 (36%)
	oa NAMINDAN-DZSÚMI	30 (4%) 251
	ob HÍRNÉV	25 (3%) 281
	oc LIMELULLÍ	24 (3%) 306
	od SAUNIS	21 (3%) 330
	oe ALAPPONT	22 (3%) 351
	of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP	26 (3%) 373
	og SZINDORIA	24 (3%) 399
	oh A KISLÁNY	24 (3%) 423
	oi JANNÍHAUM	25 (3%) 447
	oj TANÍTÓ	29 (4%) 472
HARMADIK RÉSZ
AZ ÚJ FÉNY	190 (27%)
	pa HINNULDUD	22 (3%) 501
	pb SUGÁRGÁT	27 (3%) 523
	pc HANGILAORAN	25 (3%) 550
	pd AZ ELSŐ SZÍAN	25 (3%) 575
	pe SINNÍ	22 (3%) 600
	pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS	27 (3%) 622
	pg ILGÁ	24 (3%) 649
	ph  – – –	18 (2%) 673