\H – magyar betű
\Y – szindor betű
\NH – nem magyar betű
\NY – nem szindor betű
\L – bármely betű
\NL – nem bármely betű
\WB – szókezdet
\WE – szóvég \HV – magyar magánhangzó
\NHV – nem(magyar magánhangzó)
\HC – magyar mássalhangzó
\NHC – nem(magyar mássalhangzó)

---

49 ←oa-25 herga [107] A történet leghumorosabb része: bizonyára mi voltunk az elsők a történelemben, akik egy nő genetikai kódjából megmondtuk, szült-e már gyereket. (Ámmaít Ídara: Barátságom Nindával, 1320.) :: Gresszi, Angaur Dzsúrarengi, 43 657. senut nesszihuran, 770oa‑25 oa-26 dzsungel [49] Az életünk céljait vagy elérjük, és akkor megszűnnek célok lenni, vagy olyan sokáig nem érjük el, hogy már lemondunk róluk. Élni csak úgy lehet, ha mindig újabb és újabb célokat találunk magunknak. (Lí-Nindaran: Az Első Szían, 114. sómir)oa‑26 oa-27 dzsungel [-21] Ha van népszokás, ami biztosan ősibb, mint bármely ma létező nép, az az, hogy amikor hosszabban akarunk beszélgetni, akkor asztalhoz ülünk és enni-innivalót teszünk magunk elé. Ez a Galaxis-szerte elterjedt szokás csak Ősi Földről származhat. (Angrolími: Népszokások és társadalmi konvenciók, 25.)oa‑27→

---

„Az életünk céljait vagy elérjük, és akkor megszűnnek célok lenni, vagy olyan sokáig nem érjük el, hogy már lemondunk róluk. Élni csak úgy lehet, ha mindig újabb és újabb célokat találunk magunknak.”
 


Szúnahaumon és Auríhaumon is sokfelé járt már. Néhány hajón, egy sor dzserang világon. De soha nem volt még olyan helyen, ahol nem tudta, hol találja a legközelebbi embert, és ne tudták volna őróla, hogy hol van. Egész Gresszin senki sem tudja, csak ez a szárnyas fekete óriás, hogy hol vannak.
  Azaz persze dehogynem. Nála van a suagja, aminek a helyét bármelyik másik szúni suagról olyan pontosan meg lehet állapítani, hogy az is látszik, ha egyet lép vagy átteszi a másik zsebébe. No meg a mentális kapcsolat Szinensivel és Lível is érintetlen. De ha ezek nem lennének, kizárt dolog, hogy az Angaur Dzsúrarengiről érkező egyetlen hívásra a gresszi hatóságok ne küldenének a levegőbe mindent, amijük csak van, egy eltűnt gyereket a föld alól is előkerítenének, és biztos, hogy ismernek minden helyet, ahol egy herga le tud szállni. Legalább száz rígin kifutópálya kell ennek a toronymagas fekete…
  Ninda kicsit félrehajtott fejjel tanulmányozta Hrondot. A herga már nem volt egészen fekete. Határozott sötétzöld árnyalatot kezdett ölteni.
  Hrond szétharapott egy hatalmas gyümölcsöt, legalább a negyediket, aztán lepillantott Nindára. Mély dörmögő hangot hallatott, felnyúlt a szájával, megragadta egy gyümölcs szárát, letépte, lehajolt Nindához, és a lába elé tette a gyümölcsöt.
  – Köszönöm – mondta Ninda jobb híján, Hrond pedig folytatta az ebédjét. Ninda kíváncsiságból megkopogtatta a gyümölcsöt. Zöldeskék, tojásdad forma volt, olyan hosszú, mint Ninda maga, az átmérője mint az ő karjának hosszúsága, és minden bizonnyal a súlya is vetekedett az övével. Ha ez ember számára is ehető, alighanem évekig megélhetne belőle, csak nem tudja elfogyasztani. Lehet persze, hogy egy közönséges késsel felnyitható, csak hát kése sincsen. De ez nem zavarta, egyáltalán nem volt éhes, ahogy egyetlenegyszer sem, amióta a Testvériségbe került. Persze szívesen megkóstolta volna, és meg is teszi, ha valaki megmondja, hogy emberi fogyasztásra is alkalmas-e, és hozzájut valamilyen eszközhöz, amivel kinyithatja.
  Növények zörgését hallotta a háta mögött. Megfordult. Állatok jöttek ki a sűrűből, zöldesbarna bundás, hosszúkás fejű négylábúak, Nindának a derekáig érhettek. Négyen voltak. Felé tartottak, de amikor észrevették őt, kicsit kitértek, a közelében haladtak el. A sorban az utolsó megállt, Ninda felé fordította fejét, sárgás színű szemeivel megvizsgálta, kis ormányával beleszimatolt a levegőbe, és halk horkantó hangot adott.
  – Ninda vagyok – felelte Ninda, felmutatva jobb tenyerét.
  Az állat megint morrant egyet, és csatlakozott a társaihoz. Nem mentek vissza az erdőbe, a tisztás túlsó szélén találtak valami ennivalót, és röffenő-horkantó hangok kíséretében hozzáláttak. Ninda nem félt tőlük. Növényevőknek tűntek, és különben is rajta van az antiöv, egy mozdulattal fellibbenhet a levegőbe, ahol nem érik el. Ami azt illeti, ezzel az övvel vissza is tud repülni a fővárosba, akár egész Gresszit körberöpködheti keresztül-kasul, ez nem fárad el, nem éhezik meg.
  Megint Hrondra pillantott. A herga ügyet sem vetett a kis állatokra, továbbra is a gyümölcsöket harapdosta, és határozottan zöld volt már a törzse. Egyre világosabb zöld. A szárnya viszont kékeszöld árnyalatot öltött. A feje mély sárgászöld volt, a lábai sötétzöldek.
  Éhes volt! Ezért volt fekete. Az az ember az indítóállomáson természetesen ismeri a hergákat és tudja, hogy ha egy herga fekete, akkor éhes, de nyilván úgy gondolta, hogy még tehetnek egy kört, mielőtt Hrond elmegy ebédelni. Illetve ha Hrond akkor már annyira éhes lett volna, oda se ment volna, hogy fölvegye őt. De ők nem annyit repültek, mint egy normális körnél, körülbelül öt limlit, hanem több mint egy egész derki hosszan, mert ő nem jelzett, hogy forduljanak vissza. Így Hrond ahelyett, hogy visszavitte volna, leszállt, hogy egyen. Ha jóllakott, vajon milyen színű lesz? És hogyan közli, hogy ideje hazamenni? Közli egyáltalán, vagy csak fogja magát és elrepül, esetleg lefekszik aludni?
  Ninda persze semmit sem tudott a hergákról. Azt sem, hogy Hrond a földi madarakhoz vagy a hüllőkhöz hasonlítható-e. A Galaxisban több millió világon fejlődött ki az őshonos élet, és közel egymillión érte el azt a szintet, ahol már állatok, növények, bonyolult, összetett ökológiák vannak – de mindössze egy maroknyi van köztük, ahol az állatok elég közel állnak a földiekhez, akár még keresztezhetők is. Gresszi aligha tartozik közéjük, így az itteni állatok szaporodása, belső testfelépítése valószínűleg olyan mértékben eltér Ősi Föld állatvilágától, hogy az ottani fogalmak őrájuk egyáltalán nem alkalmazhatók.
  Ráérősen sétálgatott a tisztáson, az élővilágot tanulmányozta, lépten-nyomon felfedezett valami újat. Volt egy piros, majdnem szabályos gömb alakú lény, ami a földön feküdt mozdulatlanul, öt-hat egyed alkotott kis csoportokat. Akkorák voltak, mint Ninda ökle, egyesek még kisebbek. De hiszen ezek gombák, jött rá Ninda, vagy legalábbis valami hasonló életforma. Nem nyúlt hozzájuk. A szindoriai gombák némelyike életveszélyes volt, a csavargók óvakodtak attól, hogy akár csak megérintsék őket. Talált egy tenyérnyi, világoszöld, csillag alakú állatot, aminek testén öt nyúlványon kívül semmilyen jellegzetességet nem tudott megfigyelni, mintha sem szeme, sem szája nem lett volna, csak tapogatott a nyúlványaival és lassan haladt a fűben. Egy kis kígyót, ami mégsem volt kígyó, mert négy lába volt. Egy bokrot, aminek a fele teljesen bele volt taposva a fűbe – nyilván máskor is szállnak le itt hergák, és az egyik rálépett –, de a másik felén színes gömböcskék voltak az ágakon, piros, zöld, lila, sárga, kék, narancssárga… igazán jól nézett ki, de Ninda persze óvakodott attól, hogy bármilyen gyümölcsnek látszó dolgot megkóstoljon itt. Aztán észrevett egy emlősforma állatot, akkora volt, mint egy nagyobb kutya, egy fa törzsén kapaszkodva mászott lassan fölfelé, barna bunda fedte a testét, és időnként őrá is odapillantott két nagy, világító zöld szemével. Voltak madarak is, folyamatosan röpködtek a tisztás fölött és fent a dzsungel fölött is, azok többsége eléggé hasonlított a szindoriai és szúnahaumi madarakra. De volt olyan madár is, aminek a szárnya végén karmok voltak, és meg tudta csinálni, hogy az egyik szárnya karmaival letépett egy gyümölcsöt, aztán azt cipelve leereszkedett és két karmával megfogva enni kezdte. A rovarok kevésbé hasonlítottak az Ősi Földről származókra, ezeknek ugyanis négy lábuk volt, és élénk színekben ragyogtak. Már ha egyáltalán rovarok voltak. A növényeknek többféle virágjuk volt, általában egy nagyobb, fehér vagy valamilyen pasztellszínű, és lejjebb egy kisebb, élénkebb színű.
  Hrond morrant egy nagyot, Ninda odanézett. A herga már élénk középzöld színben pompázott, a szárnya kékeszöld volt, s most azt mozgatta, kinyitotta, visszacsukta.
  – Induljunk? – kérdezte Ninda szúniul. Hrond, mintha értette volna, megint brummogott. Vagy hát lehet, hogy értette is. Dzselli is egy állat, nem tud beszélni, de ért mindent, amit mondanak neki, már kiskutya korában megtanulta mindenkinek a nevét, a két ház helyiségeinek nevét, s bárkihez oda lehet küldeni.
  Hrond megfordult, a tisztás túlsó széle felé, és felnézett az égre. Elég világos közlés volt. Ninda odament hozzá, bekapcsolta az övet, s fellibbent az állat hátára, ráült, becsatolta magát. Megpaskolta Hrond hátát. – Mehetünk.

---

←oa-25 herga [107] A történet leghumorosabb része: bizonyára mi voltunk az elsők a történelemben, akik egy nő genetikai kódjából megmondtuk, szült-e már gyereket. (Ámmaít Ídara: Barátságom Nindával, 1320.) :: Gresszi, Angaur Dzsúrarengi, 43 657. senut nesszihuran, 770oa‑25 oa-26 dzsungel [49] Az életünk céljait vagy elérjük, és akkor megszűnnek célok lenni, vagy olyan sokáig nem érjük el, hogy már lemondunk róluk. Élni csak úgy lehet, ha mindig újabb és újabb célokat találunk magunknak. (Lí-Nindaran: Az Első Szían, 114. sómir)oa‑26 oa-27 dzsungel [-21] Ha van népszokás, ami biztosan ősibb, mint bármely ma létező nép, az az, hogy amikor hosszabban akarunk beszélgetni, akkor asztalhoz ülünk és enni-innivalót teszünk magunk elé. Ez a Galaxis-szerte elterjedt szokás csak Ősi Földről származhat. (Angrolími: Népszokások és társadalmi konvenciók, 25.)oa‑27→

---

ph-19 id [-487] () :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 ·· -424 (2133 › 60:39) 732 137 szó (703 953+24 041+4143) 5 071 289 betű (4 907 473+163 816) 5 608 821 jel (@537 532)	691, 69,09%, 416 722 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4)	0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1
2209. nap, 329 szó/nap, 2295 betű/nap, 76:43/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.15.:1046, 3086 30. 18:29

	pr Prológus
ELSŐ RÉSZ
A SÖTÉTSÉG MÖGÜL	250 (36%)
	na A HAJÓ	29 (4%) 1
	nb AZ ŰRBEN	27 (3%) 30
	nc RECEPTOR	29 (4%) 57
	nd A GALAXIS	24 (3%) 86
	ne LIAN, LIAN, LIAN	24 (3%) 110
	nf SZAISZ	24 (3%) 134
	ng MENEDÉK	24 (3%) 158
	nh HAZAÚT	24 (3%) 182
	ni ABRONCSVILÁG	22 (3%) 206
	nj LETELEPEDÉS	23 (3%) 228
MÁSODIK RÉSZ
HAJNALSUGÁR	250 (36%)
	oa NAMINDAN-DZSÚMI	30 (4%) 251
	ob HÍRNÉV	25 (3%) 281
	oc LIMELULLÍ	24 (3%) 306
	od SAUNIS	21 (3%) 330
	oe ALAPPONT	22 (3%) 351
	of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP	26 (3%) 373
	og SZINDORIA	24 (3%) 399
	oh A KISLÁNY	24 (3%) 423
	oi JANNÍHAUM	25 (3%) 447
	oj TANÍTÓ	29 (4%) 472
HARMADIK RÉSZ
AZ ÚJ FÉNY	190 (27%)
	pa HINNULDUD	22 (3%) 501
	pb SUGÁRGÁT	27 (3%) 523
	pc HANGILAORAN	25 (3%) 550
	pd AZ ELSŐ SZÍAN	25 (3%) 575
	pe SINNÍ	22 (3%) 600
	pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS	27 (3%) 622
	pg ILGÁ	24 (3%) 649
	ph  – – –	18 (2%) 673