Ninda

\H – magyar betű
\Y – szindor betű
\NH – nem magyar betű
\NY – nem szindor betű
\L – bármely betű
\NL – nem bármely betű
\WB – szókezdet
\WE – szóvég \HV – magyar magánhangzó
\NHV – nem(magyar magánhangzó)
\HC – magyar mássalhangzó
\NHC – nem(magyar mássalhangzó)

100 ← →

„Tizenkétezer emléktárgy van a sauhátun múzeumában – Ninda saját kezűleg összegyűjtött tárgyai a Galaxis több ezer világáról, meg amiket úgy küldtek neki ajándékba. Ezek itt maradnak akkor is, amikor Ninda már nem lesz. Valamennyinek megvan a története, és fel is jegyeztük valamennyiét.”

Sileni: Nindaran-sóhipun, 266.

Ninda szinte zavartalanul üldögélt a Saxaʒun Dяokɔn egyik asztalkájánál, és lɯvaθt evett, egy helyi halkülönlegességet, gyümölcskrémmel töltve, kétféle mártással – sajt- és enyhén csípős zöldfűszeres mártás –, gyümölcssalátával. Egészen sajátos ízek voltak az ételben, csak a salátában tudott felfedezni egy olyan gyümölcsöt, aminek az íze emlékeztetett a jogratéra, de élénklila színe volt. Aʍamu, a tulajdonos biztosította őket, hogy kizárólag helyi nyersanyagokkal dolgoznak, és ha bármi ismerőset találnak, az csak azért lehet, mert természetesen export itt is van. De bárhol külföldön csak a nyersanyagok fordulhatnak elő, az ő ételeik semmiképpen, mert a receptjeiket szigorúan őrzik.
  Az étel tényleg nagyszerű volt, s az asztalnál ott ült Aini és Szinensi is. Ninda mégsem étkezhetett egészen zavartalanul, mert az asztal közepén ott állt a suagja, amiből Rækɯn, a Fɔnerku Televízió riportere kérdezgette.
  – Mi az, amire kíváncsi vagy egy-egy világon?
  – Az emberek és az érdekes helyek – felelte Ninda.
  – Mi tesz érdekessé egy helyet?
  – Például ez a hely szerintem érdekes. Nézz körül. – Ninda nem nyúlt a suaghoz, hogy körbemutassa neki a helyet, hiszen a lányok nem akartak szerepelni a tévében. Mutassák meg felvételről, ha akarják. – Ez itt egy félreeső kis udvar, négy háznak a kapuja szolgál ide, mind a négy üzlet. Előttük kirakva asztalkák, székek. Minden fal tele színes virágládákkal. Ha kinézek balra, a ház sarkánál rálátok a Kæяduveθ csatorna partján levő sétányra, a falakon pedig vibrálva tükröződik a napfény a csatorna vizéről. Hangulatos ez az egész. Szívesen visszajönnék este és megnézném akkor is.
  – Megértem – mosolygott a riporter.
  – De nemcsak azok a helyek érdekesek, amik szépek, otthonosak. Sokfelé jártam olyan helyeken, ahol nemigen járt ember. Szaiszon éjszaka üldögéltem a mélysivatagban, ahol előttem nem járt még senki. Suhurgon jelen voltam annak a világnak az egész történelmük során a legnagyobb földrengésénél, ami hegyláncokat rendezett át. Gresszin egy őserdei tisztáson sétálgattam, sok-sok szirszi távolságra a legközelebbi emberi lénytől. Azt gondolom, Rækɯn, hogy a Galaxis minden világa tele van érdekesnél érdekesebb helyekkel. Persze ez nem eredeti felfedezés, ezt például már a saunisiak ötezer éve élt galaxisutazója, Jonkari Saimōrius is megállapította.
  – Te is galaxisutazó szeretnél lenni?
  – Nem, nincs ilyen tervem. Amerre a hajóm jár, ott esetleg kiszállok, de nem feltétlenül. Volt már, hogy évtizedekig nem tettem. Nem érdekelt, nem volt kedvem. Most pár éve megint.
  Természetesen a dzserangok mindig ezt a változatot fogják hallani, hiszen nem tudhatnak az Abroncsvilág létezéséről.
  – Tehát lehetnek máskor is időszakok, amikor nem láthatunk a világokon?
  – Lehetnek. De hát azért van a hiperfon, hogy beszélhessünk.
  – Ha már említed a hiperfont: a nézők is tudják, hogy azon beszélünk, mert én Ʒor egyik holdján, Яisaton vagyok egy őserdő közepén. S ha már említetted az őserdőt: nálunk jól ismerik Гяæssi világát. Hogy kerültél oda, mármint arra a tisztásra, messze az emberektől?
  – Egy herga, Hrond hátán, aki ott szállt le velem ebédelni.
  – Sokáig voltál ott?
  – Nem sokáig, másfél limlit.
  – Nem féltél egyedül?
  – Miért lettem volna egyedül? Hronddal voltam, aki jól ismeri azt a világot. Ha bármi veszély fenyegetett volna, biztosan megvéd. Vagy el is jöhettünk volna onnan, mint ahogy végül fel is szálltunk megint, miután Hrond jóllakott.
  – Volt olyan helyzet a Galaxisban, amikor féltél?
  Ninda lassan csóválta a fejét.
  – Nem. Mitől féltem volna? Mindegyik világon vigyáznak rám. A ʒoriak is kedves emberek, akárcsak a legtöbb világon. Ahol pedig nem mindenki kedves, ott vigyáz rám a Testvériség.
  A beszélgetés közvetítése volt az első Nindával kapcsolatos dolog, amibe Vỳḩaůteń doktor belenézett, amióta ez nem volt munkaköri feladata. A lila órájának kezdetén hagyta abba a munkát emlékiratain. Kikapcsolta az írót, letette az asztalra. Felállt, nyújtózott egyet, aztán kiballagott a dolgozószobából.
  Dẁnśy szobája nyitva volt, bent égett a fény. A családi illemszabály ugyanaz volt, mint a sỳÿndoṙ családokban általában: ilyenkor kopogtatás nélkül be lehet lépni. Az apa belépett és megállt az ajtóban. A fia fölnézett rá a fotelből. Tévét nézett; a képernyőn Nìïndà jól ismert arca, étkezés közben, éppen mesélt valamit.
  – Jó estét, fiam – mondta Vỳḩaůteń doktor.
  – Jó estét, apám. Foglalj helyet.
  – Nem, soha nem jutott eszembe megkérdezni – mondta éppen Nìïndà. – Mit szólhattak volna? Nyilván hihetetlenül meg voltak sértve, amiért szétverték egy csomó rendőrautójukat, megalázták a rendőreiket… de hát mire számítottak? Mindenki tudja, hogy a Testvériség nem tűri, hogy bántódás érje a polgárait. Nem tudom őket sajnálni a szétvert kocsik miatt, ők ugyanúgy tudhatták volna.
  Vỳḩaůteń bólintott. Szentigaz. Emlékezett arra az esetre, amikor Nìïndàt egy tüntetésen őrizetbe vették egy társával együtt, és az esszidzsinna botrányt rendezett. Örült, hogy nem náluk történt, az ügy árnyékot vetett a Testvériség kapcsolatára azzal a világgal, Jakammával, de valamennyire az ő kapcsolatukra is. Akkor szakították meg a diplomáciai kapcsolatokat. De erre Nìïndà most nem tért ki, a beszélgetésnek ez a része nem érintette Sỳÿndoṙeìát. Egyéb világokról beszélgettek, a riporter is mesélt utazásairól, híven a szokáshoz, hogy egy Nìïndà-interjúban a riporter is valamennyire interjúalannyá változik.
  – Egyik kedvenc helyem Ʒaʍamit – mondta –, sivatagvilág, de sikerült kiépíteniük egy gyönyörű tóvidéket, sok tavacskával meg szigettel, végig erdők és parkok borítják. Többször is ott töltöttem a szabadságomat, nagyon kellemes hely.
  Ez Nindát a Fettur-dzsólimra és Auríhaumon a Dzsongaur-vidékre emlékeztette – de persze nem tett róla említést –, Vỳḩaůteńt pedig a Śuùndṙuôpra.
  Amikor az interjúnak vége lett, szokás szerint azzal, hogy Ninda egy biccentéssel bontotta a vonalat, Dẁnśy kikapcsolta a készüléket.
  – Van gondolatod, amit meg kívánsz osztani velem, apám? – érdeklődött udvariasan.
  – Tudod – kezdte az apja tűnődve –, azt gondolom, hogy ez a te Nìïndàd mint magánember igazán kedves gyerek. Ezt máskor is kifejezésre juttattam. A baj azzal a jelenséggel van, ami kialakult körülötte.
  – Egyetértek veled abban, hogy Nindát mint magánszemélyt külön kell választani a jelenségtől, ami kialakult körülötte. A véleménykülönbség ott van kettőnk között, hogy szerintem az ÀLAN nem baj, hanem a legjobb dolog, ami sok éve történt ebben az országban.
  – Igen, ebben valóban nem értünk egyet, fiam.
  – Csak azt tudom remélni, apám, hogy az ÀLAN hosszú távú működése meg fog győzni téged is arról, hogy Sỳÿndoṙeìának olyan szüksége volt már egy ilyen tevékenységeket folytató szervezetre, mint… mint…
  – Mint vïůrnastmadárnak a lôrḱengyümölcsre?
  – Igen, azt hiszem, ez kitűnő hasonlat, apám.
  – Remélem, fiam, hogy igazad lesz. Még mindig nem hiszem, hogy az ÀLAN ekkora jót tehetne a nemzettel, de már jó ideje biztos vagyok benne, hogy az elnök úr hatalmának végnapjait éljük. Nem azért, mert már nem hiszek az ő jóságában és bölcsességében – dehogynem, elkötelezettségem természetesen nem változott. De az emberek egyre inkább az ÀLAN-nak és Nìïndànak hisznek. Sok évet töltöttem politikai pályán, jól tudom, hogy nem az nyer a politikai viadalokban, akinek igaza van – már ha létezik egyáltalán olyan helyzet, amikor egyértelműen csak az egyik félnek van igaza –, hanem aki erőteljesebben tudja képviselni az érdekeit. Ezért vagyok biztos benne, hogy az ÀLAN fog felülkerekedni.
  – Sóvárogva várom ennek az elkövetkezését, apám.
  – Én pedig félelemmel, fiam – sóhajtott az apa –, mert azt gondolom, hogy ez a változás rosszat fog hozni a Szövetségnek.
  – Te nem kerülhetsz veszélybe, apám? Igencsak exponáltad magad a rezsim oldalán.
  Vỳḩaůteń doktor vállat vont.
  – Magamat nem féltem, fiam, csak téged a csalódástól.

← →

ph-19 id [-308] () :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 ·· -245 (2134 › 60:40) 732 316 szó (704 132+24 041+4143) 5 072 486 betű (4 908 670+163 816) 5 610 018 jel (@537 532)	691, 69,09%, 416 722 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4)	0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1
2209. nap, 329 szó/nap, 2296 betű/nap, 76:43/sómir, 0,96 oldal/nap \| 2027.7.15.:1046, 3088 31. 2:51

	`pr` Prológus
ELSŐ RÉSZ
A SÖTÉTSÉG MÖGÜL	250 (36%)
	`na` A HAJÓ	29 (4%) 1
	`nb` AZ ŰRBEN	27 (3%) 30
	`nc` RECEPTOR	29 (4%) 57
	`nd` A GALAXIS	24 (3%) 86
	`ne` LIAN, LIAN, LIAN	24 (3%) 110
	`nf` SZAISZ	24 (3%) 134
	`ng` MENEDÉK	24 (3%) 158
	`nh` HAZAÚT	24 (3%) 182
	`ni` ABRONCSVILÁG	22 (3%) 206
	`nj` LETELEPEDÉS	23 (3%) 228
MÁSODIK RÉSZ
HAJNALSUGÁR	250 (36%)
	`oa` NAMINDAN-DZSÚMI	30 (4%) 251
	`ob` HÍRNÉV	25 (3%) 281
	`oc` LIMELULLÍ	24 (3%) 306
	`od` SAUNIS	21 (3%) 330
	`oe` ALAPPONT	22 (3%) 351
	`of` SẄTỲM ŮY DÅI ÁP	26 (3%) 373
	`og` SZINDORIA	24 (3%) 399
	`oh` A KISLÁNY	24 (3%) 423
	`oi` JANNÍHAUM	25 (3%) 447
	`oj` TANÍTÓ	29 (4%) 472
HARMADIK RÉSZ
AZ ÚJ FÉNY	190 (27%)
	`pa` HINNULDUD	22 (3%) 501
	`pb` SUGÁRGÁT	27 (3%) 523
	`pc` HANGILAORAN	25 (3%) 550
	`pd` AZ ELSŐ SZÍAN	25 (3%) 575
	`pe` SINNÍ	22 (3%) 600
	`pf` AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS	27 (3%) 622
	`pg` ILGÁ	24 (3%) 649
	`ph` – – –	18 (2%) 673