\H – magyar betű
\Y – szindor betű
\NH – nem magyar betű
\NY – nem szindor betű
\L – bármely betű
\NL – nem bármely betű
\WB – szókezdet
\WE – szóvég \HV – magyar magánhangzó
\NHV – nem(magyar magánhangzó)
\HC – magyar mássalhangzó
\NHC – nem(magyar mássalhangzó)

---

64 ←nht [-1018] HAZAÚTHAZAÚT nh-1 julki [64] Százhuszonnégy évesen kapta az első seurut. Szilkurin-ífang-rerri. Méghozzá a fhangífilozófia egyik neves mesterétől, Angrolímitől. (Hiragi: Akik Nindává tették, Angrolími, 27.) :: Aulang Laip, 43 616. dzsirat saurgéman, 553nh‑1 nh-2 szeszkina-hudda [-17] Nagy a Sínisuál, elférünk alatta mindannyian. (Ílgaszaumi, Közmondások és népi bölcsességek tára) :: Aulang Laip, 43 616. higit sillíman, 900nh‑2→

---

„Százhuszonnégy évesen kapta az első seurut. Szilkurin-ífang-rerri. Méghozzá a fhangífilozófia egyik neves mesterétől, Angrolímitől.”
 

Aulang Laip
43 616. dzsirat saurgéman
553
– Jól van, lombisz – mondta Ninda –, szép dobás volt. Hát még ha jó sombirra ment volna!
  – Jó az a sombir, nagyon jó, kis halligí – nézett le rá a Hilgerip másfél fejjel magasabb lombisza, Hikkigu. – Ne tanítsd te az öreg lombiszt.
  Ninda nevetett. A fiú legfeljebb száznegyven lehetett.
  – Hát jól van, lombisz bácsi. Csak úgy ne járj, mint ỸŶkaśtï.
  – Hát az meg ki?
  – Egy szindor katonatiszt volt a Můkaÿn elleni háborúban. Mindig győzött, hát nagyon nagyra volt magával. Aztán véget ért a háború, kapott kitüntetéseket, és jutalmul egy kishajót, amit az ellenségtől zsákmányoltak. Elindult vele, és a hajó egyszer csak leállt. Három napig úszott az űrben, mire odaért a legközelebbi hajó, éppenséggel a mi egyik hajónk. Egy szervizes átment hozzá, körülnézett a műszerfalon, egy kapcsolót átkattintott, elkért ötszáz hãỳt, és már ott sem volt. ỸŶkaśtï pedig hazament és eladta a hajót…
  Hikkigu jót nevetett.
  – Hát én nem járok így, kicsi halligí. Mennyi pénz az az ötszáz, mondd?
  – Öt palan.
  – No, ingyen volt. Ide hallgass. Néhány kör múlva megint mi jövünk. Fogadást ajánlok a következő körre. Ha filommit dobsz, meghívlak hozzánk szeszkinára. Ha én dobok filommit, eljössz hozzánk szeszkinára.
  Ninda nevetett.
  – Azt se tudom, mi az.
  – Még nem ettél szeszkinát? – kérdezte Ahundómi. – Ne hagyd ki. A nővéred készíti?
  – Dehogy, szill. Én magam. Kettesben leszünk, úgy igazán romantikus. Holnap este kilencszázkor. 3-tabe 4, el ne felejtsd.
  Ninda megint nevetett, és egy szavát sem hitte. Amiben igaza is volt, mert még egyikük sem került ismét sorra, amikor Hikkigu már meghívta Séssinaurit is, ugyanakkorra.
  Hikkigut néhány dobással később küldte megint játékba a daurtája, settit szeretett volna dobni, de elhibázta.
  – Hát, halligí, most már nincs vita, el kell jönnöd szeszkinára.
  – Aha, édes kettesben, Séssinauri, te meg én, mi?
  – Igen, meg a csapatomat is meghívtam. Lássuk csak. A szüleimen és a nagymamán kívül csak Virongi bácsi, Szamku és Líringisz lesz jelen, meg talán eljön Dzsergini, Férang és Angrolími bácsiék.
  – Őt ismerem – lepődött meg Ninda. – Ő a bácsikád?
  – Nem egész pontosan. Apám első feleségének, Szemmunak az unokatestvére.
  Ninda összerezzent. Jól tudta, hogy a szúniknál teljesen ötletszerű, hogy ki számít rokonnak. Úgyszólván akit annak akarnak tekinteni. Akit egy szúni gyerek a bácsikájának, nénikéjének, nagypapának vagy nagymamának nevez, vagy akit egy szúni öreg a kisunokájának hív, az lehet tényleg rokon, lehet törzsbelije vagy klántársa, és lehet, hogy semelyik szempontból sincsen semmi közük egymáshoz. Őt Ászanargi szokta a kisunokájának szólítani, de hát persze ő már ezerháromszáz éves, bárkit szólíthat így. Azazhogy meg is teszi.
  – De ettől még édes kettesben leszünk – folytatta a fiú. – Ha két szerető szív egymásra talál, mit számít, hányan vannak még jelen?
  – Azt a szerető szívet máshol kell keresned, lombisz.
  – Ne siesd el, halligí. Az én szeszkinámnak varázsereje van. Egyébként Séssinauri téged szólít.
  Ninda ijedten kapta föl a fejét és szaladt fengirit választani.
  Ez volt a Sómittir negyedik meccse az első fordulóban. Az Elszilint és a Dirkorit legyőzték, az Asszigíritől kikaptak.
  – Az utolsó két rírire nekünk már nincsen tét, gyerekek – mondta Séssinauri a játék előtt. – Ha a Hilgerip győz, nekünk akkor is megvan a két játékunk, csak az Asszigírinek van ennyi, de az ő pontszámuk gyengébb. Az első fordulót megnyertük. Az utolsó ríriben pedig mi vagyunk a sziszanda, csak nézzük, ahogy a többiek játszanak.
  Ebben a játékban tehát már bármit lehet, de azért ők beleadtak mindent most is. Ninda jaupit kért, és a nehezen megközelíthető neng-rúm-olki-tekit szemelte ki, ami két magasabb sombir mögött állt, vagyis egészen felülről, függőlegesen kellett lecsapni rá. A neng szorzója plusz három, és ő kéket kért, vagyis a tekit, hatvan pontot akart csinálni.
  Méregette kezében a fengirit. A sildelg stílusba tartozó jaupi volt, kissé aszimmetrikus, sok múlt azon, hogy melyik oldalával fogja meg az ember és lendíti ki. A dimmin sorban szólaltak meg a tizedmatik bimmjei.
  – Julki – mondta Ninda a negyedik tizednél. – Neng-rúm-olki-teki, kék.
  Adott négyszavas leírásnak megfelelő sombir mindig csak egy van a pályán, hát nem kellett a többieknek keresniük. Sulgetil, aki a dimmi mellett állt, nyomban rá is fordította a tárcsát, és a kiválasztott sombirt fény öntötte el.
  – Hé, ezt nem lehet! – kiáltott föl a Hilgerip daurtája, Aundzsi. – Ne engedd neki, Séssinauri, kezdő még, el fogja rontani!
  Bamm! – jelezte a dimmi. Ninda nyugodtan beállt a dobáshoz.
  – Hadd rontsa – mondta nyugodtan Séssinauri. – Úgyis ti lesztek a desszert.
  Bimm!
  Ninda nyugodtan megtervezte a röppályát és a hozzá tartozó dobásívet.
  Aundzsi a fejét csóválta.
  Bimm!
  – Ez így nagyon csillagporos – mondta Aundzsi. – De rendben, ha nekikezdtél, hát jó, rajta. Látni akarom azt a sombirt elkapva. Csináld meg, halligí!
  Bomm! – kongatta a dimmi a nyolcadik tizedet.
  Aundzsi fölemelte a kezét.
  – Kúmlian!
  A dimmi elhallgatott, a kilencedik tizedet már nem kondította el.
  Nindához el sem jutottak a daurta szavai. Csak a fengirit látta, amint leírja a bonyolult röppályát, előbb ferdén fel a magasba, jobbra csavarodva, aztán visszafordul balra és éles szögben lecsap a két sombir mögé, egyenesen a neng-rúm-olki-tekire. Pontosan tudott előre mindent. Már csak el kellett dobni a fengirit.
  Amikor eldobta, az elnémult dimmin még mindig pörgő számjegyek kilenc egész egy tizeden álltak meg. Aundzsinak fölösleges volt megállítania az órát. A fengiri fölszárnyalt a magasba, pontosan azon a röppályán, amit Ninda előre eltervezett, és lecsapott a neng-rúm-olki-tekire.
  Elkapta.
  A közönség nem ünnepelt. Több száz ember ült a pálya körül döbbent csendben.
  – A dzsuldzsul egyen meg, ha értem – dünnyögte kis szünet után Aundzsi, odalépett Nindához és átölelte. – Ez akkora volt, mint a rohokkígí, megcsináltad, halligí, megcsináltad!
  Erre már kitört az ünneplés. Mindkét csapat tagjai sorra ölelgették Nindát, a közönség pedig tapsolt és éljenzett.
  – Kár, hogy nem az én csapatomban vagy – mondta aztán Aundzsi. – Hát ez bizony százhúsz pont, akárhonnan nézem. Lesz mit ledolgoznunk, főleg hogy julki volt, és fogadok, hogy a julkihan is sikerülni fog. Tudom előre… no, lássuk, mi lesz az.
  – Senszi – mondta Ninda.
  – Ne ingereld a sottohan-vaturít, halligí! Sóhit eressz rá, pár napja még rövidkéz voltál! Ha nem kapod el, kétszáznegyvenet veszít a csapatod!
  – Tudom – felelte Ninda hideg nyugalommal, és a szongéhoz lépett. Megérintette a gombot, s a gép kiadott egy senszit. Ninda nyugodt léptekkel átsétált a kalingin, a fengirit tanulmányozta, próbalendítéseket csinált, ahogy szokták.
  – Zöld – mondta aztán, és dobóállásba állt.
  Bamm!
  Ötödik tized. Ninda még egy mozdulatot tett, aztán lendületes, lágy ívben elhajította a korongot. Aundzsi valami szitkot mormolt a foga között. A piros senszi átszállt a Vaukargi park fölött, és leereszkedett egy sombirra. A találat majdnem pontos volt, de a pörgő korong teste érte el a rúd végét, amitől megpördült és csattanva levágódott a fűbe. Hekku.
  A közönség felhördült. A julki elveszett. A százhúsz pontos dobásból mínusz százhúsz pont lett. A Sómittir elveszítette addigi előnyének nagy részét, most már csak tíz ponttal vezettek.
  Ninda nyugodtan, szelíden mosolygott Aundzsira.

---

←nht [-1018] HAZAÚTHAZAÚT nh-1 julki [64] Százhuszonnégy évesen kapta az első seurut. Szilkurin-ífang-rerri. Méghozzá a fhangífilozófia egyik neves mesterétől, Angrolímitől. (Hiragi: Akik Nindává tették, Angrolími, 27.) :: Aulang Laip, 43 616. dzsirat saurgéman, 553nh‑1 nh-2 szeszkina-hudda [-17] Nagy a Sínisuál, elférünk alatta mindannyian. (Ílgaszaumi, Közmondások és népi bölcsességek tára) :: Aulang Laip, 43 616. higit sillíman, 900nh‑2→

---

ph-19 id [-347] () :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 ·· -284 (2134 › 60:40) 732 277 szó (704 093+24 041+4143) 5 072 259 betű (4 908 443+163 816) 5 609 791 jel (@537 532)	691, 69,09%, 416 722 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4)	0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1
2209. nap, 329 szó/nap, 2296 betű/nap, 76:43/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.15.:1046, 3088 31. 2:44

	pr Prológus
ELSŐ RÉSZ
A SÖTÉTSÉG MÖGÜL	250 (36%)
	na A HAJÓ	29 (4%) 1
	nb AZ ŰRBEN	27 (3%) 30
	nc RECEPTOR	29 (4%) 57
	nd A GALAXIS	24 (3%) 86
	ne LIAN, LIAN, LIAN	24 (3%) 110
	nf SZAISZ	24 (3%) 134
	ng MENEDÉK	24 (3%) 158
	nh HAZAÚT	24 (3%) 182
	ni ABRONCSVILÁG	22 (3%) 206
	nj LETELEPEDÉS	23 (3%) 228
MÁSODIK RÉSZ
HAJNALSUGÁR	250 (36%)
	oa NAMINDAN-DZSÚMI	30 (4%) 251
	ob HÍRNÉV	25 (3%) 281
	oc LIMELULLÍ	24 (3%) 306
	od SAUNIS	21 (3%) 330
	oe ALAPPONT	22 (3%) 351
	of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP	26 (3%) 373
	og SZINDORIA	24 (3%) 399
	oh A KISLÁNY	24 (3%) 423
	oi JANNÍHAUM	25 (3%) 447
	oj TANÍTÓ	29 (4%) 472
HARMADIK RÉSZ
AZ ÚJ FÉNY	190 (27%)
	pa HINNULDUD	22 (3%) 501
	pb SUGÁRGÁT	27 (3%) 523
	pc HANGILAORAN	25 (3%) 550
	pd AZ ELSŐ SZÍAN	25 (3%) 575
	pe SINNÍ	22 (3%) 600
	pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS	27 (3%) 622
	pg ILGÁ	24 (3%) 649
	ph  – – –	18 (2%) 673