\H – magyar betű
\Y – szindor betű
\NH – nem magyar betű
\NY – nem szindor betű
\L – bármely betű
\NL – nem bármely betű
\WB – szókezdet
\WE – szóvég \HV – magyar magánhangzó
\NHV – nem(magyar magánhangzó)
\HC – magyar mássalhangzó
\NHC – nem(magyar mássalhangzó)

---

-15 ←pg-17 miniszter [44] Vannak mondatok, amelyeket körbevesz a csend. (Ílgaszaumi, Terra-sóhipun, L645 rind, 523. sómir, 114. singir) :: Szúnahaum, Jasszani, 43 708. nodzsat ófarguhan, 632pg‑17 pg-18 kirándulás [-15] Találd meg a magad békéjét. Akkor nem azzal fogsz foglalkozni, hogy az enyémet tedd tönkre. (Szinensi: Összegyűjtött lúmáim, 209.) :: Szúnahaum, Ángréman-Dzsúhauri, 43 708. famut szimsáhuran, 594pg‑18 pg-19 űrgyakorlat [1] Ha valamit csinálok, igyekszem jól csinálni – nem mindig sikerül, de legalább megpróbálom. Nem értem azokat, akik legyintenek, hogy jó az félig-meddig összecsapva is. Akkor minek vesztegetik az idejüket? (Ninda: Életem egy falevélen, 614. sómir) :: Auríhaum, 43 708. dzsirat szisszadzsan, 482pg‑19→

---

„Találd meg a magad békéjét. Akkor nem azzal fogsz foglalkozni, hogy az enyémet tedd tönkre.”
 

Szúnahaum
Ángréman-Dzsúhauri
43 708. famut szimsáhuran
594
– És mi lett az erőművel? – kérdezte Szillon.
  – Nrp Da Ken gyakorlatilag megfenyegette őket, hogy ha nem indítanak átfogó, független vizsgálatot a környezeti hatásokról, akkor én csúnyán fogok nézni rájuk. Idézem: „Képesek lennének úgy nézni ezt a mosolyt a tévében, hogy tudják: az egész Galaxisnak szól, de nekünk nem?” Sok hingimingi van az emberekben.
  – Kérdeznék valamit. Te nagyon jól ismered az embereket. Olvasol az arcukból, a metakommunikációjukból. Amióta megjelent Az Első Szían, hány százalékukról olvasod le, hogy imád téged?
  Ninda csendesen lépkedett az ösvényen. Csak négy-öt lépéssel később válaszolt.
  – Legalább nyolcvan.
  – Hát ez az, sien-saupu.
  Ninda elnézett a messze távolba. Innen a Dzsúhauri lejtőjének majdnem a tetejéről elláttak végig az Aungé-völgy fölött, az örökké kristálytiszta szúnahaumi időben akár megszámolhatták Singvattu házait, sőt Jáfulli néhány épülete is kilátszott a domb mögül. Lábuk alatt, messze lent a mélyben az Úhallingur és az Áfangir bukkant ki a hegy lábánál, egymástól alig száz ríginre, de az Áfangir negyven ríginnel magasabban. A kettejüket elválasztó sziklapad fél szirszi hosszan ereszkedett, aztán már egy szintben haladt a két csatorna, egy fűvel, fákkal borított, egyre keskenyebb és keskenyebb földnyelv két oldalán, míg végül összeértek, és együtt, Áfangir néven folytatták útjukat. A szúnikra jellemző módon ott, ahol a földnyelv még elég széles volt hozzá, létesült egy janníhaum.
  A hegyoldal errefelé csupa szikla volt, ezért csak itt-ott élt meg egypár magányos rerru. Lejjebb nézve többféle fa követte egymást, legalul pedig, Hulme falucska körül nyakigláb dzsantirok sorakoztak szálegyenesen. A völgyben is több erdő volt, az Áfangir túlsó partján a sárga lombú ningar alkotott nagy foltot, kissé távolabb vegyes gyümölcsösök, oldalt pedig ritkásan álló huhallik sorakoztak Singvattu felé.
  A látképet messze dzsisszára a Fárongil-Hammur vonulata zárta le, amely mögül néhány helyen kibukkant a nap; mint a Sénin-vidéken általában, itt is táblák mutatták, hogy hol, nehogy valaki balesetet szenvedjen, ahogy hirtelen elvakítja.
  – Óngminu – törte meg a csendet Sileni. Követték a tekintetét: csakugyan óngminu ült az egyik sziklán, csak néhány ríginre tőlük, és egy gyümölcsöt tépkedett, alighanem sambimit. – Hogy hozta föl ide azt a gyümölcsöt? A csőre túl kicsi hozzá.
  – A karmaiban – felelte Szinensi.
  Az ösvény balra kanyarodott, a sziklakúpot megkerülve egy kis időre visszanézhettek Ángréman falura, ahonnan elindultak. Tíz ház egy janníhaum körül, harminckét lakos. Viszont nem volt egy tömbbe építve, de még közös védőtetőre sem volt szükség, a faluba besüt a nap, egy helyen árnyékolóvászon van kifeszítve két ház között, és kellemes langyos az idő.
  Aztán az ösvény emelkedni kezdett, és az ellenkező irányba kanyarodott. Csakhamar sziklaboltív tűnt fel előttük.
  – Hát ez? – nézte Szillon, ahogy közeledtek hozzá.
  – Szikla – felelte Sileni.
  – Azt én is látom, de mitől lett ilyen? Sok világon vannak ilyenek, de azokat az erózió vájta ki.
  – Szúnahaumon is van erózió.
  – Persze, sien, amióta az ember létrehozta, de ez az idő nem elég egy ekkora üreg kivájásához. Még akkor se lenne elég, ha lennének itt igazi erős szelek, de az insáhirunnak semmi ereje nincsen.
  – Akkor emberkéz műve – mondta Ninda.
  Aini előhúzta a suagját, párszor megérintette, bólintott és visszatette a zsebébe.
  – Úgy van – mondta. – Akkor vágták, amikor ezt az ösvényt létrehozták.
  Átsétáltak a boltív alatt, megszemlélték a hajdani mérnökök munkáját, s nyomban a boltív után egy olyan tökéletes kis kertet, mintha azt is emberkéz alkotta volna – de ez természetes volt, két öreg huhalli között egy sor sildid- és halgifbokor, s a tövük teleszórva tarka virágokkal. Persze fényfolton, a nap itt éppen kibukkant a Fárongil mellett.
  – Szép – nézegette Sileni. – Ha nem lenne látható a nap, ez nem lenne itt, a huhalli sem él meg ezen a szélességen meg a sildid sem.
  – Te már kész biológus vagy – mosolygottt Szillon.
  – Sokat tudok az élővilágról – helyeselt a kislány –, de csak arról a részéről, amit meg is lehet enni.
  – Természetesen csak az a része fontos.
  – Hing-hing, ettél már pörkölt sildidmagot úlarif ómgival?
  – Ettem. Veletek, a hombéban.
  – No látod – felelte a kislány nagyot bólintva, mint aki ezzel mindent megmagyaráz, és orrocskáját büszkén föltartva továbblépdelt az ösvényen. Egészen a következő szikláig, ami előtt megtorpant. A felnőttek meggyorsították lépteiket.
  – Egy barlang – állapította meg Aini.
  – Hát vannak Szúnahaumon barlangok is?
  – Miért ne lennének? – kérdezett vissza Szinensi. – De azt hiszem, csak ilyen kicsik.
  – Ez kicsi? Mind az öten elférnénk benne, Szillonnak is alig kéne meghajolnia.
  – Vannak világok, ahol óriási barlangok is vannak, több szirszi mélyek. De azt hiszem, azokat inkább a víz tudja kivájni, úgyhogy olyanok itt nem lehetnek.
  – Talán néhány milliárd év múlva?
  – Lehetséges. De a jelenleginél sokkal több szabadon cirkuláló víz kellene hozzá.
  – Épp a napokban hallottam – mondta Ninda –, hogy százmillió endzs vizet hoznak még az Abroncsvilágra.
  – Egy ekkora világra nem is sok – biccentett Szillon.
  Közben elértek egy szakadékhoz, az ösvény megkerülte, balra kellett fordulni, aztán vissza jobbra. Sileni odaszaladt és rányomta az orrocskáját az üvegfalra. A többiek is csatlakoztak.
  – Jó mély – mondta a kislány. – Ennek a huhallinak a talpa alatt még sokáig folytatódik.
  – Hing-hing – bólogatott Aini –, ez mélyebb, mint a Saivȳrimaston Sūstinas.
  – „Képzeletbeli szakadék”? Hát az meg mi?
  – Egy politikai viccből van – mosolygott édesanyja –, rég elavult, már csak a kifejezés van meg belőle.
  – Az ott hokkon-dzsóragi? – figyelt a gyerek közben már megint valami másra, egy helyet mutatott lent a szakadékban, a huhalli lombjában.
  – Nehéz megmondani… félig az ág mögött van.
  Sileni arrébb szaladt kicsit.
  – Nem! Hokkon-fúmragi. Kékek a farktollai. Egyébként teljesen ugyanolyan, mint a dzsóragi, de sosem párosodnak egymással. Ez nem rasszizmus?
  – Bízzuk őrájuk – nevetett Ninda.
  Az üvegfal a szakadék után is folytatódott, mert ott is meredély fölött vezetett az ösvény. Még két limlit gyalogoltak a hegy oldalában, és az ösvény kettéágazott, tovább is vezetett meg be a hegy belsejébe, egy alig két rígin széles sziklatorkon át, ami alig volt hosszabb húsz ríginnél, aztán kiszélesedett és egy kerek, nagy üregben folytatódott, aminek tükörsima kőpadlójának közepén kőposztamens állt, akkora, mint Sileni, és rajta egy kőgolyó.
  – Dzsongen király bűvös köve – mondta Ninda derűsen. – Kétezer éve vájták ki a sziklából az egészet. A kő átlátszóvá tud válni, és megláthatod benne a múltat vagy a jövőt.
  – Igen? – szaladt oda Sileni; már tudta a választ a kérdésére, hiszen a mentális kapcsolaton egyből átment minden, de ott volt Szillon is, ezért megkérdezte élőszóval is. – Mit kell hozzá csinálni?
  – Hát legfőképpen benne kell lenni a filmben. Kellett volna, kétezer évvel ezelőtt.

---

←pg-17 miniszter [44] Vannak mondatok, amelyeket körbevesz a csend. (Ílgaszaumi, Terra-sóhipun, L645 rind, 523. sómir, 114. singir) :: Szúnahaum, Jasszani, 43 708. nodzsat ófarguhan, 632pg‑17 pg-18 kirándulás [-15] Találd meg a magad békéjét. Akkor nem azzal fogsz foglalkozni, hogy az enyémet tedd tönkre. (Szinensi: Összegyűjtött lúmáim, 209.) :: Szúnahaum, Ángréman-Dzsúhauri, 43 708. famut szimsáhuran, 594pg‑18 pg-19 űrgyakorlat [1] Ha valamit csinálok, igyekszem jól csinálni – nem mindig sikerül, de legalább megpróbálom. Nem értem azokat, akik legyintenek, hogy jó az félig-meddig összecsapva is. Akkor minek vesztegetik az idejüket? (Ninda: Életem egy falevélen, 614. sómir) :: Auríhaum, 43 708. dzsirat szisszadzsan, 482pg‑19→

---

ph-19 id [-437] () :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 ·· -374 (2133 › 60:40) 732 187 szó (704 003+24 041+4143) 5 071 607 betű (4 907 791+163 816) 5 609 139 jel (@537 532)	691, 69,09%, 416 722 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4)	0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1
2209. nap, 329 szó/nap, 2295 betű/nap, 76:43/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.15.:1046, 3086 31. 1:24

	pr Prológus
ELSŐ RÉSZ
A SÖTÉTSÉG MÖGÜL	250 (36%)
	na A HAJÓ	29 (4%) 1
	nb AZ ŰRBEN	27 (3%) 30
	nc RECEPTOR	29 (4%) 57
	nd A GALAXIS	24 (3%) 86
	ne LIAN, LIAN, LIAN	24 (3%) 110
	nf SZAISZ	24 (3%) 134
	ng MENEDÉK	24 (3%) 158
	nh HAZAÚT	24 (3%) 182
	ni ABRONCSVILÁG	22 (3%) 206
	nj LETELEPEDÉS	23 (3%) 228
MÁSODIK RÉSZ
HAJNALSUGÁR	250 (36%)
	oa NAMINDAN-DZSÚMI	30 (4%) 251
	ob HÍRNÉV	25 (3%) 281
	oc LIMELULLÍ	24 (3%) 306
	od SAUNIS	21 (3%) 330
	oe ALAPPONT	22 (3%) 351
	of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP	26 (3%) 373
	og SZINDORIA	24 (3%) 399
	oh A KISLÁNY	24 (3%) 423
	oi JANNÍHAUM	25 (3%) 447
	oj TANÍTÓ	29 (4%) 472
HARMADIK RÉSZ
AZ ÚJ FÉNY	190 (27%)
	pa HINNULDUD	22 (3%) 501
	pb SUGÁRGÁT	27 (3%) 523
	pc HANGILAORAN	25 (3%) 550
	pd AZ ELSŐ SZÍAN	25 (3%) 575
	pe SINNÍ	22 (3%) 600
	pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS	27 (3%) 622
	pg ILGÁ	24 (3%) 649
	ph  – – –	18 (2%) 673