Ninda

\H – magyar betű
\Y – szindor betű
\NH – nem magyar betű
\NY – nem szindor betű
\L – bármely betű
\NL – nem bármely betű
\WB – szókezdet
\WE – szóvég \HV – magyar magánhangzó
\NHV – nem(magyar magánhangzó)
\HC – magyar mássalhangzó
\NHC – nem(magyar mássalhangzó)

38 ← →

„Te parancsolsz ezen a világon és négy másikon, Fukkun-gokori. Semmi sem történhet, ami neked nincsen kedvedre. Több a pénzed, mint bárkinek, aki megdolgozott érte. Mit akarsz még?”

Ílgaszaumi, Rangáhuap története,
775. sómir, 44. singir

– Bölcs gondolat, szinte már a fhangí nyelvén – bólintott Rindare.
  Ninda elővette a suagját, lerajzolt néhány khát, és kivetítette őket az asztal lapjára.
  – Á, tehát ez valódi fhangílúma. Te írtad?
  Ninda bólintott, mialatt Szinensi is leírta a lúmát Ninda siéhongja számára.
  – Igen, éppen most.
  – Én is ismerek egy-két lúmát az időről. Ha nem tévedek, Hetun avap Immar írta, hogy a jelen nem létezik, mert mire észleled, az már a múlt.
  – Azt hiszem, ez sokkal ősibb bölcsesség a fhangínál, Hetun avap Immar a sokadik lehetett, aki szavakba öntötte.
  – Valószínű. De te azért jöttél, hogy Dornatuléről meséljünk neked. Ő is foglalkozott az idővel, ismered Az idő visszafelé című munkáját?
  Ninda megrázta a fejét.
  – Nem, azt nem. De tudom, hogy szimmetrikusnak tartotta az időt.
  – Akkor tudsz mindent, amit Dornatule gondolt az időről – mosolygott Rindare.
  – De én nem értek egyet vele – felelte Ninda.
  A felnőttek figyelmes érdeklődéssel néztek rá.
  – Dornatule két irányt ismert az időben. A múlt és a jövő felé. De nem lehet, hogy csak ennyi legyen.
  Néhány mozdulatot tett a suag képernyőjén. A lúma képe eltűnt, s a világkör jelent meg, a forgásvonallal, kétségkívül pontosan beállítva Jittabar forgásirányára.
  – Minden világon van legalább egy kitüntetett irány: amerre a forgás során a felszín pontjai haladnak. Általában van még két irány, a mágneses pólusok irányai, amik egymással szemben vannak, a forgásiránnyal viszont bármekkora szöget bezárhatnak. De mi emberek több irányt is meg szoktunk jelölni. Egyes nyelvek négyet, mások nyolcat, tizenhatot vagy még többet. – A világkör rajza átváltozott négyes osztásúvá, a szúniknál szokásos színezésben: dzsisszá piros, sénin szürke, elgi zöld, inku kék. Aztán tovább váltakozott mindenféle elrendezésben, ahogy különféle világokon, különböző nyelveken használták. – De nyilvánvaló, hogy ezek csak a mi sajátos szempontjaink szerint kinevezett irányok. Sokkal több irány van. A kört végtelen számú irányra oszthatod. Az űrhajósok nem világkört használnak, hanem térgömböt. – Egy mozdulat, s a világkör helyén gömb rajzolódott a suag fölé. – Tízszer tízes osztásban, száz iránnyal veszik körül önmagukat. De persze a térgömböt is bármennyi irányra oszthatod. Akkor hát vegyük a téridő szimmetriájának elvét, amit már az emberiség hajnalkora óta ismerünk, és tegyük fel magunknak a kérdést: hány irány van az időben?
  Rindare jóindulatúan mosolygott.
  – Igen, ismerem ezt az érvelést. Dornatule is említést tett róla, a Természettudományok című könyvében. De hadd kérdezzek valamit. Amikor felhívott az a kedves fiatal hölgy az egyetemről, azt mondta, hogy téged az emberek érdekelnek a legjobban. Megkérdeztem, mit ért ezen, de nem tudott részletekkel szolgálni, mert ő személyesen nem ismer téged.
  – Igen, az emberek – felelte Ninda élénken. – A Galaxisban milliárdszámra vannak lakott világok, és rajtuk néhány ezertől több milliárdig terjed a népesség. De nincs közöttük két egyforma ember. Engem nagyon érdekel például, hogy milyen közös vonásokat alakít ki az emberekben a világ, ahol élnek, a kultúrájuk, az államrendszer, amiben élnek.
  – Hát ez éppenséggel összecseng Dornatule kutatásaival – mondta Szealau asszony. – Tehát ezért jöttél ide.
  – Igen, ezért.
  – Te magad is bizonyára tettél megfigyeléseket.
  – Hogyne. Én Szindorián születtem. Hallottatok róla?
  A felnőttek nemet intettek.
  – Nem túl jelentős ország. Sok éve diktatúrában élnek, és az emberek viselkedését, jellemét ez befolyásolja. Én száztizennyolc éves koromban elkerültem onnan a Testvériségbe, és megismertem a szúni embereket is, meg mindenféle világokon is jártam és ismerkedtem az emberekkel. Így tudtam összehasonlításokat tenni. A szindorok egészen mások, mint a többiek. Zárkózottak, elutasítók, félénkek. Tucatnyi világon láttam, hogy az emberek rámosolyognak egymásra az utcán, nemcsak énrám, mert híres vagyok, mindenkire. Szindorián ez nincs. Én ott csavargó voltam, én a legritkább esetben számíthattam arra, hogy az emberek barátságosak lesznek velem, de beszélgetek szindor emberekkel, és ők is erről számolnak be. A szindorokból kiölték az egymás iránti érdeklődést, a barátságosságot, a toleranciát. Azt gondolom, hogy minden ilyen diktatúra ilyeneket okoz. A diktátor féltékeny minden természetes emberi érzelemre, ha az nem őrá irányul. Mindenkinek csak őt szabad imádni.
  – Igen, ismerünk ilyen helyzeteket – bólintott Rindare.
  – Azt hiszem, nem tudtam újat mondani nektek – hajtotta le a fejét Ninda.
  A férfi jóindulatúan elmosolyodott.
  – Mi már sokkal többet éltünk, többet láttunk a Galaxisból – felelte. – Így könnyű többet tudni. Különben is azért jöttél, hogy te tanulj tőlünk.
  – Igazad van, Rindare – mondta Szealau asszony. – Elnézést kérek a kérdésemért, Ninda, nem vizsgáztatni akartalak, csak vázlatos képet szerettem volna arról, hogy megfigyeled-e a körülötted levő jelenségeket.
  – Nincsen semmi baj – nézett Ninda nyílt tekintettel az asszonyra. – Igen, megfigyelem a világot és az embereket magam körül, úgy gondolom, hogy ez a feladatom mint gondolkodó embernek.
  – Akkor sok minden ismerős lesz abból, amit most elmondok. A diktatúra az emberiség egész története során rendszeresen felbukkanó probléma – államformaként definiálják, de régebben egy honfitársad, Szekungup azt mondta, hogy betegség, Dornatule pedig a vírusos megbetegedésekhez hasonlította. Azt hiszem, te ezt pontosabban tudod elmondani, Rindare.
  – Köszönöm bizalmadat – bólintott a férfi. – Dornatule nem egyedül a diktatúráról beszélt, hanem mindenféle antiszociális magatartásformáról. Azt tanította, hogy az ilyenek véletlenül alakulhatnak ki, de azután terjedni kezdenek. A diktátori jellemet mások is átveszik, bizonyára te is tapasztaltad Szindorián, hogy nem az ország vezetője az egyetlen diktátor, hanem mindenki így viselkedik, akinek hatalom jut a kezébe, bármilyen kicsi is legyen az. – Ninda élénken bólogatott. – Ha az antiszociális magatartást nem emelik állami normává, csak egy-egy embernek a tulajdonsága, az jó eséllyel továbbadja a gyerekeinek, nem genetikai alapon, hanem beléjük neveli, hogy erőszakos, mások érdekei és jogai iránt közömbös magatartással érhetik el céljaikat. Így ők is ilyenek lesznek.
  – Ḱàuvõym – dünnyögte Ninda inkább csak magának, de a felnőttek kérdő arcát látva megköszörülte a torkát. – Elnézést. Ez egy kifejezés az én eredeti anyanyelvemen, a szindor csavargók nyelvjárásán. Ők azt hívják ḱàuvõymnak, mármint ezt a maguk közül valókra használják, aki erőszakkal szerzi meg, amire szüksége van, és rátámad másokra. Ezeket az ervések – az ottani rendfenntartók – nagyon gyorsan elkapják, nemegyszer meg is ölik őket, ha nagyon elfajulnak. Arrafelé… nem intézik szelíden a dolgokat.
  – Igen – bólintott Rindare higgadtan. – Egy ilyen államrendszerben mindenki, aki úgymond a hatalmat képviseli, csak erőszakos módszereket ismer. Vannak az ilyen berendezkedésű államok között olyanok is, ahol a törvények már semmit sem érnek, a hatalom annál van, akinél fegyver van. De te soha nem fogsz ilyen világot látni, mert a Testvériség nem száll le ilyen világokon.
  – Már Szindorián sem – bólintott Ninda. – Megszakították a kapcsolatokat.
  – Igen, ilyenkor a legtöbben ezt teszik. Ez persze baj, mert a külkereskedelem megszűnésével csak fokozódik a nyomor az ilyen országokban, de természetesen a Testvériség is elsősorban a saját embereit védi. Ez a világ, Jittabar is felmondott már egy-két kereskedelmi egyezményt ilyen okokból. Ami persze egyáltalán nem jó, hiszen a politikusok miatt egész világokat büntetünk mi is. De jobbat még senki sem talált ki.

← →

ph-19 id [-487] () :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 ·· -424 (2133 › 60:39) 732 137 szó (703 953+24 041+4143) 5 071 289 betű (4 907 473+163 816) 5 608 821 jel (@537 532)	691, 69,09%, 416 722 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4)	0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1
2209. nap, 329 szó/nap, 2295 betű/nap, 76:43/sómir, 0,96 oldal/nap \| 2027.7.15.:1046, 3086 30. 18:29

	`pr` Prológus
ELSŐ RÉSZ
A SÖTÉTSÉG MÖGÜL	250 (36%)
	`na` A HAJÓ	29 (4%) 1
	`nb` AZ ŰRBEN	27 (3%) 30
	`nc` RECEPTOR	29 (4%) 57
	`nd` A GALAXIS	24 (3%) 86
	`ne` LIAN, LIAN, LIAN	24 (3%) 110
	`nf` SZAISZ	24 (3%) 134
	`ng` MENEDÉK	24 (3%) 158
	`nh` HAZAÚT	24 (3%) 182
	`ni` ABRONCSVILÁG	22 (3%) 206
	`nj` LETELEPEDÉS	23 (3%) 228
MÁSODIK RÉSZ
HAJNALSUGÁR	250 (36%)
	`oa` NAMINDAN-DZSÚMI	30 (4%) 251
	`ob` HÍRNÉV	25 (3%) 281
	`oc` LIMELULLÍ	24 (3%) 306
	`od` SAUNIS	21 (3%) 330
	`oe` ALAPPONT	22 (3%) 351
	`of` SẄTỲM ŮY DÅI ÁP	26 (3%) 373
	`og` SZINDORIA	24 (3%) 399
	`oh` A KISLÁNY	24 (3%) 423
	`oi` JANNÍHAUM	25 (3%) 447
	`oj` TANÍTÓ	29 (4%) 472
HARMADIK RÉSZ
AZ ÚJ FÉNY	190 (27%)
	`pa` HINNULDUD	22 (3%) 501
	`pb` SUGÁRGÁT	27 (3%) 523
	`pc` HANGILAORAN	25 (3%) 550
	`pd` AZ ELSŐ SZÍAN	25 (3%) 575
	`pe` SINNÍ	22 (3%) 600
	`pf` AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS	27 (3%) 622
	`pg` ILGÁ	24 (3%) 649
	`ph` – – –	18 (2%) 673