Ninda

\H – magyar betű
\Y – szindor betű
\NH – nem magyar betű
\NY – nem szindor betű
\L – bármely betű
\NL – nem bármely betű
\WB – szókezdet
\WE – szóvég \HV – magyar magánhangzó
\NHV – nem(magyar magánhangzó)
\HC – magyar mássalhangzó
\NHC – nem(magyar mássalhangzó)

68 ← →

„Közhely, hogy a Galaxis beláthatatlanul nagy. De tény is: a Galaxis leghíresebb világainak híre sem terjed túl a saját spirálkarjuk pár tízmillió érangnyi szakaszán. Azon túl a nevüket sem hallották. S akkor ne lennénk megdöbbenve, hogy van valaki, akinek a nevét az egész Galaxisban megismerték?”

Sileni: Naplóm Nindával,
44 672. sziangdzsan

Vallaju
Hallihuat Fónird
43 660. muhat ukingahan
760
A Galaxis belélegezhető levegőjű világainak kilencvenöt százaléka meleg sivatagvilág. Négy és fél százalékuk normál, emberi életnek ideális hőmérsékletű. S mindössze fél százalékot tesznek ki a hideg sivatagok. Nindának ez a kis statisztika jutott az eszébe, ahogy végignézett a hólepte tájon. Idekint mindent belepett a hó, a dimbes-dombos vidéken messzire el lehetett látni, és semmi más nem látszott, csak hó és jég. Sehol egy fa, egy bokor, semmilyen növény. Azok sokkal messzebb vannak.
  Belélegezhető levegője csak olyan világnak lehet, ahol van növényzet, hogy újratermelje az oxigént, ami egykettőre kötésbe lép más elemekkel és utánpótlás nélkül eltűnik a légkörből. Ez a legelemibb dolog, amit mindenki tud a világokról. Ha pedig van növényzet, víznek is kell lennie – ha pedig egy nedves világ hideg, akkor ott hó és jég borít mindent.
  Vallaju átlagos felszíni hőmérséklete öt amsi fagypont fölött. Elég meleg ahhoz, hogy lehessen a légkörében vízpára és a talajon szabad víz, folyók, tavak. De ez csak az átlag. Itt, Himmoho vidékén most a tél közepe, mínusz huszonkét amsi van, és az itteni csillagászati év kétharmadában nem olvad el a hó.
  Dzsíruhában lehetett csak kijönni, így csak az arcukon érezhették a fagyos vallajui szelet, bár ott sem sokáig, mert a mínusz huszonkét amsi az öt gilu szélerősség mellett elviselhetetlen volt. Csak épp kipróbálták, aztán lezárták az arcvédőjüket is. A helybeliek is csak ilyenféle öltözékben jönnek ki, ha egyáltalán kijönnek ebben az évszakban. A város a föld alatt van, a szabadban nem csinálnak semmit. Errefelé legalábbis nem. Az egyenlítő vidékén ültetvények vannak, amik a hűvös, de örök nyárban szépen virágzanak. Itt nincsenek azok sem.
  Himmoho bányaváros volt, de annak nagyon nagy – ötmillió lakos –, minden kényelemmel berendezve. A kijelölt leszállóhelyen átkelőfolyosó várta a Hallihuat Fónirdot, és a tifongokat úgy nyitották föl, mintha az űrben lennének: a belső kapu zárva maradt, amíg a külsőt kinyitották és csatlakoztatták a folyosót. Az utasok és vásárlók közönséges utcai ruhában sétálhattak ki-be. A folyosó egy tágas előcsarnokba vezetett, ahonnan buszjáratok és taxik indultak. Nindáék – vagy húsz dzserang társaságában – először fölmentek egy lifttel, egy nagy teremben dzsíruhába bújtak, majd zsilipen mentek ki a szabadba. A meleg energia, és az energiát nem szabad pazarolni – ezt az elvet Vallajun éppúgy betartják, mint mindenütt a Galaxisban.
  A pár limlis kinti séta után visszazsilipeltek a városba és lementek néhány szintet. Himmoho nem olyan téglatest alakú volt, mint a szúni hajók és a Szúnahaumon a föld alatt épült idrihák: a suagjukon egyből megtalált várostérkép bonyolult térbeli alakzatot mutatott, a város harminckét szintje nem mind volt ugyanakkora és nem mind volt teljes fedésben egymással. Ezt a várost folyamatosan bővítgetik, ahogy a bányászat folyik, újabb részeket vájnak ki a meglevők szomszédságában, kitermelik az ott levő érctartalmat, és azzal a területtel nő a város. Sokfelé csinálnak ilyet.
  Nindát a legkevésbé sem zavarta, hogy itt semmit sem tudnak az ő hírnevéről. Láthatták éppen a Limelullí-dalt, Vallajun szokták nézni a hinnuldudi és arganneszi tévéadásokat, de nem adták jelét, hogy felismernék. Nyugodtan sétálhatott a városban és gyönyörködött a rengeteg park buja trópusi növényzetében. Amilyen kopár volt a fenti világ, olyan tarka és életteli idelent. Kemojo, az idegenvezetőjük elmondta, hogy a város ökoszisztémájáért egyetlen cég felelős, amely a lakók majdnem tíz százalékát foglalkoztatja.
  A huszonhetedik szinten levő Karunu park ötszáz hirgonon terült el, és csak fából nyolcvanfélét, négyezer darabot tartalmazott. Voltak benne kis tavak és patakok, vízesések, dombocskák, játszóterek a kicsiknek és mindenféle társasjátékhoz való területek a nagyobbaknak.
  – Talán ez a hely hasonlít a legjobban a mi parkjainkra az összes dzserang világon – jegyezte meg Szinensi gondolati nyelven.
  – Igen, tényleg gyönyörű – bólintott Ninda, azazhogy a bólintás mentális megfelelőjét adta ki.
  Később aztán itt is keresett magának ismerőst. A parkban találkozott egy férfival, aki egy padon ülve lendületesen írt valamit egy nagyképernyős suagon, és elég bosszúsnak látszott.
  – Valami gondod van? – lépett oda hozzá. – Segíthetek valamiben?
  – Hm?… Nem, nem, kösz – felelte a férfi.
  Ninda nem tágított.
  – Szerintem valami gondod van – jelentette ki.
  A férfi fölpillantott.
  – No jó, az tényleg van, de megoldom. Menj csak vissza játszani.
  Ninda helyet foglalt mellette a padon.
  – Nem játszani jöttem, hanem hogy megismerjem ezt a világot és lakóit.
  A férfi ránézett.
  – A Testvériségből, ugye? Most van itt a hajó. No, ha a te hajód nem lenne itt, nekem sem lenne semmi gondom.
  – Nocsak. Kíváncsivá tettél. Elmondod?
  A férfi sóhajtott és összehajtotta a suagot.
  – Hát jó. Én fémet adok el a te hajódnak. Az imént kiadtam a parancsot, hogy holnap reggelig rakjanak föl hatezer konténer nióbiumot, és azt a választ kaptam, hogy nincs. Csak ezerötszáz van.
  – Akkor rakass föl annyit – felelte Ninda.
  – De hát hatezerre szól a megrendelés – mondta a férfi rosszallóan. – Én mindig pontosan szállítok. A megfelelő időpontban, a megfelelő mennyiséget, a megfelelő minőségben. És természetesen van hatezer konténer nióbiumom, elég furcsa lenne, ha nem készíteném elő a szükséges mennyiséget, amire megjön a hajó. Ezért nem értem, miért kaptam ezt a választ.
  – Kitől kaptad?
  – Hát az anyagnyilvántartásomtól.
  – Az hol van?
  – Itt a kezemben – emelintette meg a férfi a suagot.
  – És hol van a nióbium?
  – Egy anyagraktárban, húsz szinttel alattunk.
  Ninda elgondolkodott egy pillanatig.
  – Lehet, hogy a raktárban ott van a hatezer konténer, csak a nyilvántartásod nem tud róla?
  – Hát nagyon úgy fest. Csak ha én most odamegyek és elkezdem végignézni a konténereket, nemhogy reggelre nem tudom fölrakatni a nióbiumot, de még akkor is azokat fogom nyitogatni, amikor a hajód visszafelé jön.
  – Értem. S még mit tartasz abban a raktárban?
  – Rengeteg mindent, gyermekem, mi több százféle nyersfémet, ércet, meddő anyagot forgalmazunk. Csak nyersvasam van vagy egymillió konténerrel.
  – Jó nagy raktár lehet.
  A férfi mosolyogva bólintott.
  – Elnyelne akár tíz olyan hajót, mint amivel jöttél. Ezért – megint komolyra váltott az arca – ha hiba van a nyilvántartásban, akkor nagy a baj. Akkor minden mással is baj lehet. Lehet, hogy az a négyezer-ötszáz konténer réznek lett elkönyvelve, lehet, hogy higanynak vagy minkralnak. Bármi lehet. Ezért vagyok én bosszús.
  – Az nem lehet, hogy egyáltalán semminek sincsen elkönyvelve?
  – Hát még akár az is lehet.
  – De ugye rá van írva a konténerekre, hogy mi van bennük?
  – Persze, a megfelelő kódokkal.
  Ninda megvakarta az orra tövét.
  – Akkor szerintem küldj le robotokat. Olyanokat, amik tudnak repülni és olvasni. Amennyit csak tudsz. Kerestess velük nióbiumos konténereket, jegyezzék föl, hogy hol találnak.
  – Igen, közben én is erre jutottam – sóhajtott a férfi. – Valószínűleg a hajódról bérelek pár ezer dzsindrobotot, azok gyorsak és sok van belőlük. Az egész raktárat újra kell leltáraznom.
  – Hát akkor tedd azt. De amíg a robotok dolgoznak, szerintem ne ülj itt és bosszankodj. Ha nem találják meg a konténereidet, még mindig ráérsz akkor bosszankodni. Keress valami kikapcsolódást. Van családod?
  – Hogyne, három gyerekem van.
  – Hát akkor velük együtt. Ülj le velük játszani egy nagyot, meglátod, nem fogsz a konténereidre gondolni.

← →

ph-19 id [-437] () :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 ·· -374 (2133 › 60:40) 732 187 szó (704 003+24 041+4143) 5 071 607 betű (4 907 791+163 816) 5 609 139 jel (@537 532)	691, 69,09%, 416 722 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4)	0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1
2209. nap, 329 szó/nap, 2295 betű/nap, 76:43/sómir, 0,96 oldal/nap \| 2027.7.15.:1046, 3086 31. 1:24

	`pr` Prológus
ELSŐ RÉSZ
A SÖTÉTSÉG MÖGÜL	250 (36%)
	`na` A HAJÓ	29 (4%) 1
	`nb` AZ ŰRBEN	27 (3%) 30
	`nc` RECEPTOR	29 (4%) 57
	`nd` A GALAXIS	24 (3%) 86
	`ne` LIAN, LIAN, LIAN	24 (3%) 110
	`nf` SZAISZ	24 (3%) 134
	`ng` MENEDÉK	24 (3%) 158
	`nh` HAZAÚT	24 (3%) 182
	`ni` ABRONCSVILÁG	22 (3%) 206
	`nj` LETELEPEDÉS	23 (3%) 228
MÁSODIK RÉSZ
HAJNALSUGÁR	250 (36%)
	`oa` NAMINDAN-DZSÚMI	30 (4%) 251
	`ob` HÍRNÉV	25 (3%) 281
	`oc` LIMELULLÍ	24 (3%) 306
	`od` SAUNIS	21 (3%) 330
	`oe` ALAPPONT	22 (3%) 351
	`of` SẄTỲM ŮY DÅI ÁP	26 (3%) 373
	`og` SZINDORIA	24 (3%) 399
	`oh` A KISLÁNY	24 (3%) 423
	`oi` JANNÍHAUM	25 (3%) 447
	`oj` TANÍTÓ	29 (4%) 472
HARMADIK RÉSZ
AZ ÚJ FÉNY	190 (27%)
	`pa` HINNULDUD	22 (3%) 501
	`pb` SUGÁRGÁT	27 (3%) 523
	`pc` HANGILAORAN	25 (3%) 550
	`pd` AZ ELSŐ SZÍAN	25 (3%) 575
	`pe` SINNÍ	22 (3%) 600
	`pf` AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS	27 (3%) 622
	`pg` ILGÁ	24 (3%) 649
	`ph` – – –	18 (2%) 673