Ninda

\H – magyar betű
\Y – szindor betű
\NH – nem magyar betű
\NY – nem szindor betű
\L – bármely betű
\NL – nem bármely betű
\WB – szókezdet
\WE – szóvég \HV – magyar magánhangzó
\NHV – nem(magyar magánhangzó)
\HC – magyar mássalhangzó
\NHC – nem(magyar mássalhangzó)

60 ← →

„A szúni civilizációban az egyik legnagyobb elismerés, amit kapni lehet, a seuru. Nem osztogatjuk nyakra-főre. De azért vannak, akik ötöt-hatot is kaptak életük során. Senki sem volt a történelemben, aki harminckét seurut gyűjtött volna össze. Senki más.”

Szinensi: Ninda élete és tanítása,
877. sómir

Hireng
Aulang Laip
43 616. dzsirat muandzsan
830
Ninda megilletődve állt a buborékerkélyen és nézett végig a klaszkon. Magasan voltak, majdnem közvetlenül a hártya alatt. Az épület négyszintes volt, félig a sziklafalba vájva, alatta ötszáz rígin mélységben a sziklafal, minden kiszögellésén növények, sokszor a függőleges részeken is növények, a klaszk mindkét oldalán. Ezen a részen a klaszk csak ötven rígin széles volt, a mélyén száz-kétszáz rígines fák, valami különleges fajtákból, amik még itt is elbírják a saját súlyukat. A klaszk fenekére sehol nem lehetett lelátni, mindent beborítottak a zöld és kékeszöld növények meg a tarka, többnyire hatalmas virágok. Szép látvány volt. Hát még végigrepülni rajta kis itteni buborékjárművel, amiből minden irányban ki lehet látni – ezek felhőkben rajzottak a klaszk egész hosszában, az itteniek mind a sziklafalba vájt kisebb-nagyobb házakban élnek, ahonnan csak buborékkal lehet kijutni, és állandóan mászkálnak mindenfelé.
  Leszállás közben a kilátóból Hireng úgy nézett ki, mintha a hepehupás, kisebb kráterekkel szabdalt, szürke kősíkságra rádobtak volna egy faágat. Közelebb érve már látszott, hogy az ágforma rajzolat nem rajta van a síkságon, hanem benne. Sok milliárd évvel ezelőtt a tektonikus erők megrepesztették a sziklatömböt. Hireng egész felszínén egyetlenegy helyen. Mindenhol máshol ugyanaz van, szikla szikla hátán. Levegő nincs és egyelőre nem is lesz, mert Hireng méretei mellett óriási munka lenne lakhatóvá tenni. Hireng az egyik legóriásibb világ, amin az ember megtelepedett, de nem odafent a sivatagban – ők dergnek hívják –, hanem a klaszk egyik kis mellékágát lefedték légzáró hártyával, feltöltötték ritka levegővel, és beültették növényekkel. Aztán fokozatosan birtokba vették az egészet. Ma végig buja növényzet borít mindent, a klaszk háromezer szirszi hosszú főágában és a negyvenöt mellékágban, amik összesen még nyolcezer szirszit kitesznek. Sehol máshol nincs élet Hirengen.
  – A mellékágak vége általában olyan széles, mint egy kis szoba – magyarázta Hutk. – De ahol a nagyobb ágak jönnek ki a főágból, ott nemegyszer akkorára kiszélesedik, hogy a hajótok is elférne benne.
  Persze az Aulang Laipnál sokkal kisebb hajókat sem engedtek le a klaszkba, minden talpalatnyi hely a növényzetnek volt fenntartva. Ezért építették a házaikat a sziklafalba, nem pedig a klaszk fenekére.
  – Hogyne terjeszkednénk – felelte Hutk egy kérdésre, amit Ninda nem hallott, a felnőttek bent voltak a szobában, ők Szinensivel, Ángsaurival és Rongamival a buborékerkélyen. – Évente pár száz rígint hosszabbítunk az ágakon, amióta csak elértük a meglevő részen a teljes betelepítést. Mindig annyit, amennyit be tudunk telepíteni. Hirengen nem fejlődnek gyorsan a növények.
  Hirenget mondott, mert szúniul beszélt. Ők valami más nevet használnak a világukra a saját nyelvükön.
  A buborékerkély zárt volt, mert senki nem érintkezhetett Hireng gravitációjával, a galaktikus szabvány huszonötszörösével. Az erkélyen túl Ninda öt endzsnyi súlya már százhuszonöt endzs lett volna, és ha kinyújtja a karját az erkélyről, úgy érzi, mintha valami borzasztó súlyú csomagot tartana, mert a karjának a súlya huszonötszörösére nő. Még kipróbálni sem volt szabad, mert a karja összezúzódik a saját súlya alatt.
  Nindának a legjobban az erdő illata tetszett, amit akkor is érzett, amikor bent volt a szobában, a kinti és a benti levegőt szabadon engedték keveredni. Látványra is gyönyörű volt. De hiába sétáltak Szinensivel közvetlenül a fák tövében – súlyruhában, persze, vastag, zárt kezeslábasban, aminek saját antigravitációs tere volt, másképp nem lehetett volna elviselni az iszonyú nehézkedést –, ketten együtt sem tudtak kaput nyitni. Vagy kevés volt a fa – harminchatezren voltak a klaszk teljes hosszában –, vagy a súly okozta, esetleg a légzáró hártya, de Ninda végül arra jutott, hogy inkább az itteni fák sajátos szerkezete. Végül is ebben a gravitációban egy nagyobb fa annyit nyom, mint rendes gravitációban egy kisebb űrhajó, hát egészen különleges anyagból vannak a szöveteik, úgy nemesítették ki őket egyre nagyobb és nagyobb világokon.
  Különös látvány volt, ahogy Hutk levágott egy levelet egy hekenfáról, és elengedte. A levél valósággal belevágódott a dús, hosszú szálú fűbe. Annyit nyomhatott a hirengi gravitációban, mint egy ételekkel megrakott jókora tál. De a fát ez a legkevésbé sem zavarta, az ágai ugyanúgy nőttek minden irányban, fölfelé is, akárcsak más világokon. Csak nem lehetett levelet tépni róla. Vágni kellett, lézerkéssel, mert a hirengi növények szövetei olyan kemények voltak, mint az acél. Másképp nem bírták volna el a saját súlyukat.
  Állat egyetlenegy sem élt a klaszkban. Nem bírták ki. Hutk mesélte, hogy hoztak olyan rovarokat, amik a saját súlyuk sokszorosát tudják felemelni – de azok sem voltak képesek huszonötszörösre növekedett testsúllyal életben maradni.
  – Ez nem ugyanaz, mintha egy nehéz tárgyat tennénk rájuk, hogy cipeljék. A test minden egyes része huszonötszörös súllyal nehezedik az alatta levőkre. A növények se bírnák, ha olyanokat hoznánk ide, amik a ti hajótokon élnek. Szétlapulnának, mint a turmixgépben. Hirenget azért lehetett benépesíteni növényekkel, mert már megvoltak azok a fajok, amik valamivel kisebb súlyban életképesek, és alkalmazkodni tudtak az ittenihez.
  – Lehet növényeket termeszteni még ennél nagyobb súlyban is? – kérdezte Ángsauri.
  – Ezt rendszeresen megkérdezik tőlünk – mosolygott Hutk amolyan öregemberes, huncut mosollyal. – Bizonyára, de nagyon kevés ekkora világ van a Galaxisban, szilárd felszínnel. Mesterséges gravitációban persze ki lehet próbálni, de nem tudunk róla, hogy bárki nekiállt volna valahol ekkora nehézkedést fenntartani annyi ideig, amíg növények nemzedékeinek százai élik le az életüket és alkalmazkodnak. Mi értelme volna? Az így kinemesített fajokat nem tudná letelepíteni sehol. Vannak Hirengnél nagyobb súlyú világok is, de nem nagy a különbség, a mi növényeink megélnek ott is.
  Hutk nem idegenvezető volt, hanem Angrolímiék régi barátja, valami növényekkel kapcsolatos munkája volt, tanulmányozta őket és mindenféle változtatásokat tett a tápanyagaikban, hogy másképpen fejlődjenek.
  – Itt voltaképpen úgy élnek, mint a szaisziak – állapította meg Ninda, amikor már egy ideje kóboroltak a klaszk egyik elágazásának dús aljnövényzetében.
  Ángsaurinak mondta, de Hutk is hallotta.
  – Ismerem Szaiszt, sivatagbolygó, a legnagyobb hőséget ott éltem át. Mitől élünk mi úgy, mint az ottaniak?
  – Hát… egyik világon sincs kupolaváros, anélkül is lehet élni. Kapcsolatba lehet kerülni a világ nyers természeti erőivel. De csak különleges óvintézkedésekkel. Itt súlyruha kell. – Megérintette a csuklya arcnyílásának peremét, amin egy merev műanyag karikán körben kis torzítók védték az arcát a huszonötszörös gravitációtól. – Ott pedig fényruha. Mindkét világ felszínén szabadon kóborolhatsz, de csak ha betartod a helyi szabályokat. Különben pillanatok alatt véged.
  Az öreg bólogatott.
  – Ebben igazad van. Sok ilyen világ van a Galaxisban. Jártam egyen, ahol reggel kizöldül a természet, minden virágba borul, de estére a növények vastag takarószirmokat csuknak a virágaikra, és te is jobban teszed, ha sürgősen fedél alá kerülsz, mert napnyugta után hamarosan olyan hideg lesz, hogy megfagy a szén-dioxid. S ez minden egyes nap így van.
  – Szatesszán meg a forgóviharokra kell ügyelni – tette hozzá Angrolími. – Pillanatok alatt keletkeznek, és borzasztóan erősek, el tudnak ragadni embert, állatot. Hát… minden világnak megvan a maga baja.
  Ninda értette a pillantást, amivel mestere ránézett. Igen, mindnek – kivéve azt az egyet, ahol pár év múlva leszállnak. A legotthonosabb világot a Galaxisban.

← →

ph-19 id [-487] () :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 ·· -424 (2133 › 60:39) 732 137 szó (703 953+24 041+4143) 5 071 289 betű (4 907 473+163 816) 5 608 821 jel (@537 532)	691, 69,09%, 416 722 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4)	0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1
2209. nap, 329 szó/nap, 2295 betű/nap, 76:43/sómir, 0,96 oldal/nap \| 2027.7.15.:1046, 3086 30. 18:29

	`pr` Prológus
ELSŐ RÉSZ
A SÖTÉTSÉG MÖGÜL	250 (36%)
	`na` A HAJÓ	29 (4%) 1
	`nb` AZ ŰRBEN	27 (3%) 30
	`nc` RECEPTOR	29 (4%) 57
	`nd` A GALAXIS	24 (3%) 86
	`ne` LIAN, LIAN, LIAN	24 (3%) 110
	`nf` SZAISZ	24 (3%) 134
	`ng` MENEDÉK	24 (3%) 158
	`nh` HAZAÚT	24 (3%) 182
	`ni` ABRONCSVILÁG	22 (3%) 206
	`nj` LETELEPEDÉS	23 (3%) 228
MÁSODIK RÉSZ
HAJNALSUGÁR	250 (36%)
	`oa` NAMINDAN-DZSÚMI	30 (4%) 251
	`ob` HÍRNÉV	25 (3%) 281
	`oc` LIMELULLÍ	24 (3%) 306
	`od` SAUNIS	21 (3%) 330
	`oe` ALAPPONT	22 (3%) 351
	`of` SẄTỲM ŮY DÅI ÁP	26 (3%) 373
	`og` SZINDORIA	24 (3%) 399
	`oh` A KISLÁNY	24 (3%) 423
	`oi` JANNÍHAUM	25 (3%) 447
	`oj` TANÍTÓ	29 (4%) 472
HARMADIK RÉSZ
AZ ÚJ FÉNY	190 (27%)
	`pa` HINNULDUD	22 (3%) 501
	`pb` SUGÁRGÁT	27 (3%) 523
	`pc` HANGILAORAN	25 (3%) 550
	`pd` AZ ELSŐ SZÍAN	25 (3%) 575
	`pe` SINNÍ	22 (3%) 600
	`pf` AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS	27 (3%) 622
	`pg` ILGÁ	24 (3%) 649
	`ph` – – –	18 (2%) 673