\Y – szindor betű
\NH – nem magyar betű
\NY – nem szindor betű
\L – bármely betű
\NL – nem bármely betű
\WB – szókezdet
\WE – szóvég \HV – magyar magánhangzó
\NHV – nem(magyar magánhangzó)
\HC – magyar mássalhangzó
\NHC – nem(magyar mássalhangzó)
90 ←ni-17 letartóztatás [-21] Ha életed során hatással vagy más emberekre, lesz bennük valami közös – akkor is, ha nem is ismerik egymást. (Lí-Nindaran: Az Első Szían, 172. sómir)ni‑17 ni-18 fhangísilgun [90] Hielgrúni szerint Ninda bárhol felnőhetett volna, mindenütt azzá a személyiséggé fejlődött volna, akivé válnia kellett. Nos, talán így is van – egy hely kivételével. Ha abban a közegben marad, ahol született, nem érte volna meg a felnőttkort. És talán egész Szindoria lángtengerré változott volna. (Ámmaít Ídara: Az elmaradt szindor forradalom, 44.) :: Szúnahaum, Vahanní-Ászanur, 43 619. nodzsat muandzsan, 620ni‑18 ni-19 fhangísilgun [-25] A szeretet mindkét embert jobbá, gazdagabbá, többé teszi. Nemcsak a kölcsönös szeretet – még az egyoldalú is. (Lí-Nindaran: Az Első Szían, 90. sómir)ni‑19→
„Hielgrúni szerint Ninda bárhol felnőhetett volna, mindenütt azzá a személyiséggé fejlődött volna, akivé válnia kellett. Nos, talán így is van – egy hely kivételével. Ha abban a közegben marad, ahol született, nem érte volna meg a felnőttkort. És talán egész Szindoria lángtengerré változott volna.”
Ámmaít Ídara: Az elmaradt szindor forradalom,
44.
44.
Vahanní-Ászanur
43 619. nodzsat muandzsan
620
Ászanur volt a Vahanní-síkság legnagyobb városa, a Hideg-peremvidék szélén, ahol a nap éppen a látóhatáron volt, így a dzsisszá irányú égbolt örök napkeltében vöröslött. Vagy naplementében. Teljesen mindegy, hogyan nevezzük, mondta Ninda, amikor leszálltak. Hiszen a nap sem lemenni, sem felkelni nem fog soha. Hát nem, felelte Szinensi.
Csak ketten voltak, a többiek az Aulang Laipon sem tartottak velük, amikor a fhangísilgunba mentek, most is kerestek más elfoglaltságot. Csak unták volna magukat, amíg ők fhangínyelven dumálnak.
Ászanur kör alakú szasszíhaumján szálltak le, szépen gondozott nildpázsit fedte, ami jól bírta ezt a sarkvidéki éghajlatot. A teret környező épületeket gondosan úgy helyezték el, hogy magát a napot eltakarják, hiszen bármilyen gyenge itt a fénye, hosszan belenézni akkor is veszélyes és nem is kellemes, viszont gondoskodtak a tér egyenletes megvilágításáról, a tetőkön elhelyezett tükrök segítségével. Amiket persze soha nem kell elmozdítani. A főtéren így olyan volt a megvilágítás, amit más világokon kora estének hívnának. A városon kívül, ahol nincsenek tükrök, jóval sötétebbet talált az ember.
A tér elgi oldalán kerítés volt, amiből nagyon keveset lehetett találni Szúnahaumon, de itt speciális célt szolgált. A tér kijáratát zárta le, mert mögötte, alig pár rígin után hömpölygött a Vahanní – itt még jéghideg – vize, és a városban volt egy csomó kisgyerek, akik szúni szokás szerint mindenfelé mászkáltak, ugráltak a téren, őrizetlenül. Ninda érdeklődve figyelte őket, amint egy műanyag csövekből álló, bonyolult szerkezeten másztak föl egy tarkabarka kis házba, aztán onnan lecsúsztak. Az Aulang Laipon is voltak hasonlók, Ninda fejből meg tudta mondani egy tucatnyiról, hogy melyik parkokban.
– A janníhaumba jöttetek? – jött oda egy korukbeli fiú.
– A fhangísilgunba – felelte Szinensi. – Ő Ninda, én Szinensi vagyok. Jorongi hívott.
– Az az ajtó – mutatott a fiú az egyik dzsisszá oldali ajtóra. Odamentek, kopogtak; válasz nem jött. Szinensi benyitott. Nem is jöhetett válasz, mert az ajtó egy kis előtérbe nyílt, ahol nem volt senki. Kibújtak a kabátjukból, betették egy ruhatartó szekrénybe és bekopogtak a következő ajtón.
– Ki jár Ászanur estéjében? – hallatszott egy vidám férfihang.
Ninda mosolyogva megnyomta az ajtónyitó gombot.
– A tham küldöttei, Szinensi és Ninda, a Sínisuál fényéből – idézte kissé átalakítva a Dzsammirhaken szövegét.
– Lépjetek be, Szinensi és Ninda, a tham küldöttei – szólalt meg oldalról egy ismerős hang.
Ninda odakapta a tekintetét.
– Angrolími!
– A Felhő nagy, a Testvériség kicsi – idézte az idős mester a mondást.
– De sok fhangísilgun van benne – vigyorgott Szinensi. – Ti véletlenül éppen ugyanabba jöttetek, amelyikbe mi, ugyanakkor. Csak nem én szóltam?
A társaság nevetett, ők pedig helyet foglaltak. A jókora szobában némi zsúfoltságban, némi otthonos rendetlenségben húszan voltak velük együtt. Középen egy kerek, nagy asztalon, mint a szúniknál mindenütt, enni-innivaló, s az asztal lapja alatt körbefutó polcon dóarkészletek elemei, papírkötegek, tollak, mindenféle apró tárgyak.
– Éppen a Múnir kitöréséről beszélgetünk – szólalt meg Jorongi, tartva magát a szokáshoz, hogy ha érkezik valaki a társaságba, illik összefoglalni neki az aktuális beszédtémát. – Hamarosan tombolni kezd, mi pedig a fhangí fogalomrendszerében elemezzük.
– Mi az a Múnir? – kérdezte Ninda.
– Egy vulkán Dzsisszáfauron.
Egy fiatalember, Írahu fölkelt, Nindához lépett és letett elé egy suagot az asztalra. A készülék fölött a levegőben megjelent egy hegyvidék képe. Barnásvörös, kopár, élettelen táj. A kamera lassan elfordult, s a hegyek némelyikén fénylő sárga vonalak futottak le, mint a patakok. Aztán láthatóvá vált egy magas hegycsúcs, amiből füst szállt a magasba, és egyszer csak egy fényes pont is felröppent, ami ívet leírva visszazuhant valahová a hegy mögé.
– Vulkáni bomba – mondta Írahu. – Később lesz majd több is.
Ninda csodálkozva nézte.
– Ha a hegy ekkorka ezen a képen… mekkora volt az a bomba?
– Hát mivel elég nagy volt, hogy látsszon a képen, alighanem legalább akkora, mint egy légikocsi. Az olyan nagy hegyek, mint a Múnir, jócskán tudják dobálni őket.
– Veszélyt jelent ránk?
– Dehogy. Több ezer szirszire van a Forró-peremen túl, de ha közelebb lenne, az sem számítana, a védőfalon nem jut át semmi, amit mi nem akarunk, hogy átjusson.
– Sok ilyen vulkán van Dzsisszáfauron – szólalt meg Lingdzsaéti. – A félgömb kilenctizede állandóan vulkanikus.
– Séninnauron viszont nincs egy sem – tűnődött Ninda.
– Nem, persze, nincsen – bólintott Írahu.
– Két véglet között, arany csík alatt zöldellő pázsit – mondta Ninda.
A silguntagok összenéztek.
– Lám csak, egy fhangívers – örült meg Jorongi. – Egy nyolcszavas thakkidúmi.
– Véletlen volt – mosolygott Ninda szerényen. – Alig láttam még thakkidúmikat, nem sokat tudok róluk.
– Senki sem ír verset véletlenül – mondta Lingdzsaéti. – Ha tehetség szunnyad benned, előjön az, mint a forrás a föld mélyéből, s ha táplálod, tengerré duzzad. Ez is fhangívers, egy herukhúni, Válkamúnasz írta pár száz éve.
– Ó, igen – bólogatott Jorongi. – Válkamúnasz és az ő hasonlatai. Lávafolyamhoz is hasonlította a tehetséget, meg esőhöz.
– És hófödte tájhoz? – kérdezte Ninda.
– Hát… arra nem emlékszem, hogy szerepelt volna.
– Válkamúnasz meleg világon él, nemigen alkalmaz hideg hasonlatokat – csóválta a fejét Angrolími.
– Mint hólepte táj terült el költői tehetsége, érintetlenül, míg egy nap ráléptek az olvasók – mondta Ninda.
– Jaj, te sengiri – kacagott Szinensi, s vele a többiek is.
Ninda figyelmét nem kerülte el, hogy az asztalon még egy suag fekszik, távolabb. Abból a szokásos feliratok szálltak fölfelé, ahogy megérkeztek a Testvériség újabb hajói. Hekkun Árati, Szilgun Auríhaum, Ambaur Észun, Sziehut, Dzsimszin Sengaur, Ómuat Jargunnur…
Erről a hajónévről eszébe jutott a Jargunnur-vidék, arról pedig Szúnahaum belső hangja. Különös. Ezek az emberek itt körülötte sokkal bölcsebbek, tudósabbak, tapasztaltabbak nála. De egyikük sem tud áthatolni a hangelímín.
– Hangelímí? – érkezett egy kérdés a gondolatai közé.
– Igen. Emlékszel a Faullígí-nommur utolsó sómirjára.
A gondolatközlés nem tett különbséget kérdés és állítás között, mert azzal, hogy gondolatban kérdést tettek fel, automatikusan megadták a választ is, ha ők maguk ismerték persze. Ha pedig nem, a gondolatközlésben a másik ezt is tudta.
– A gondolat és a megismerés határa, az elménk és a világegyetem közötti szakadék – idézte Ninda. – Az ember ősidők óta arra törekedett, hogy megismerje a világot, amely körülveszi. Leíró tudományok egész sorát teremtette: a fizikát, a kémiát, a biológiát, a matematikát, a filozófiát: hogy fogalmakat alkothasson, amikkel meg tudja magyarázni magának a mindenséget. De létezik egy határ, amin az emberi elme nem tud átlépni, mert emberi elme. Sem mindenhatóak, sem mindentudóak nem vagyunk. Hogy ez a határ hol van, nem mindig tudjuk; s hogy mi van mögötte, azt nem is fogjuk megtudni. Bizonyára e határon túl vannak például az állatok gondolatai, egyes galaktikus jelenségek magyarázata, talán az univerzum alapszövetének leírása, ha létezik ilyen egyáltalán. De nem láthatunk a határ mögé. Ha egyszer megismerünk valamit azokból, amiket elsoroltam, tudni fogjuk, hogy igazából a határon innen volt. Valami ilyesmi, bár ő hosszabban írta le.
– Bámulatos az emlékezőtehetséged. Tehát a hangelímí…
– Igen, így neveztem el.
– Tehát az az érintkezés túl volt a hangelímín?
– Egy világ érzelmi hulláma szerinted hová esik?
– Faullígí megmondta. Ha át tudod lépni a határt, nem is ott volt a határ.
Ninda kis mentális grimaszt vágott.
– Faullígí az emberi elméről írt. Emberi elme nem képes behatolni egy világ érzelmi struktúrájába. Hátha az én elmém nem is emberi.
←ni-17 letartóztatás [-21] Ha életed során hatással vagy más emberekre, lesz bennük valami közös – akkor is, ha nem is ismerik egymást. (Lí-Nindaran: Az Első Szían, 172. sómir)ni‑17 ni-18 fhangísilgun [90] Hielgrúni szerint Ninda bárhol felnőhetett volna, mindenütt azzá a személyiséggé fejlődött volna, akivé válnia kellett. Nos, talán így is van – egy hely kivételével. Ha abban a közegben marad, ahol született, nem érte volna meg a felnőttkort. És talán egész Szindoria lángtengerré változott volna. (Ámmaít Ídara: Az elmaradt szindor forradalom, 44.) :: Szúnahaum, Vahanní-Ászanur, 43 619. nodzsat muandzsan, 620ni‑18 ni-19 fhangísilgun [-25] A szeretet mindkét embert jobbá, gazdagabbá, többé teszi. Nemcsak a kölcsönös szeretet – még az egyoldalú is. (Lí-Nindaran: Az Első Szían, 90. sómir)ni‑19→
ph-19 id [-487] () :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 ·· -424 732 137 szó (703 953+24 041+4143) 5 071 289 betű (4 907 473+163 816) 5 608 821 jel (@537 532) | 691, 69,09%, 416 722 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2209. nap, 329 szó/nap, 2295 betű/nap, 76:43/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.14.:1046, 3086 30. 18:29 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 190 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 18 (2%) 673 |