Ninda

\H – magyar betű
\Y – szindor betű
\NH – nem magyar betű
\NY – nem szindor betű
\L – bármely betű
\NL – nem bármely betű
\WB – szókezdet
\WE – szóvég \HV – magyar magánhangzó
\NHV – nem(magyar magánhangzó)
\HC – magyar mássalhangzó
\NHC – nem(magyar mássalhangzó)

54 ← →

„Rinki volt a neve addig a napig,
míg meg nem látta Limelullít,
aki levette róla a nevét.
Mert nincs bűn annál nagyobb,
mint azé, aki elárulja a barátját.”

Ílgaszaumi, Vahule Ílu:
Limelullí Második Eposza

Elég fagyos volt a modora, de ezen a szindorok egy pillanatig sem csodálkoztak. Hideg udvariassággal mutatkozott be, természetesen szúni nyelven.
  – Szindzsauni vagyok.
  – Lérejn Víhauten vagyok, a diplomáciai testület elnöke – felelte vezetőjük, aztán sorban bemutatta társait is. A nő szeme Åmmaĩtra szegeződött, amikor a nevét hallotta.
  – Tehát ön Ídara úr. Önnel fogok tárgyalni.
  A szindoroknak torkán akadt a szó. Szindzsauni nyugodtan ült a tárgyalóasztal másik oldalán, tíz férfival szemközt.
  – Elnézést… ön a kapitány? – érdeklődött Vỳḩaůteń olyan barátságosan, ahogy csak tudta.
  – Nem. Engem küldtek tárgyalni.
  – Megkérdezhetem, hogy mi az ön tisztsége?
  – Ilhangip-séttuan vagyok.
  A tíz férfi tanácstalanul nézett össze. Valamennyien tudtak szúniul, de ezt a kifejezést egyikük sem ismerte. Szindzsauni nem hagyott nekik sok időt a töprengésre. Fölkelt és átült két székkel arrébb, Åmmaĩttal szemközt.
  – Gondolom, meglepi, hogy miért éppen önnel akarok beszélni. Önnek van némi hírneve nálunk Nindával kapcsolatban, az ő innen történt menekülése óta kifejtett propagandatevékenysége folytán.
  – Köszönöm – bólintott Åmmaĩt komolyan. – Igyekszem jól végezni a munkámat.
  – Nyíltan fogok önnel beszélni. A Testvériség ennél kevésbé súlyos incidenseknél is megtette már, hogy megszakította kapcsolatait egy-egy országgal, rövidebb idő alatt, mint amennyi mostanáig eltelt. Annak, hogy a hajóink még nem szálltak fel az önök világairól, egyetlen oka van. Méltányoljuk az ön erőfeszítéseit.
  Åmmaĩt meghökkenve bámult a nőre, aki zavartalanul nézett vissza rá.
  – Én… – megköszörülte a torkát – ez megtiszteltetés számomra. Mit tehetek jelenleg a helyzet javításáért?
  – Önnek mi a véleménye a történtekről?
  – Még alig jutott időm tájékozódni, de ez tökéletesen elfogadhatatlan. A Testvériség polgárait megtámadni Szindorián nem szokás. El kell ismernem, hogy a Testvériség jogosan sorol minket a „nem biztonságos” államok közé, de ezt a hatósági embereink nem megfelelő kiképzése okozza. Magánemberek által elkövetett fizikai inzultusra nagyon régóta nem volt példa.
  – Ez a hivatalos álláspont – közölte Szindzsauni hidegen. – Ezt már a külügyminiszterüktől is hallottuk, szinte szóról szóra ugyanígy. Emlékszem, mennyire meglepett ez a furcsa hozzáállás, hogy a kormány bocsánatot kér az emberek elégtelen kiképzéséért, ahelyett hogy gondoskodnának a jobb kiképzésükről. Mondja, ha meteorzápor tör magukra, az ellen is úgy védekeznek, hogy bocsánatot kérnek érte?
  A szindor diplomaták már látták, hogy ezzel a nővel nem lesz könnyű. Akármilyen fiatal, megvan a kellő tájékozottsága, helyén van az esze és nem ijed meg tíz férfitől, akik mindegyike legalább egy fejjel magasabb nála, vagy épp kettővel. Hogy is ijedne meg? Mögötte van a Testvériség egész ereje! Akármit is jelent az a tisztség, amit mondott, ha ő a kapitány utolsó segédjének a titkárnője, hozzá képest ők, az egész diplomáciai testület, az egész külügyminisztérium csak egy bogár, amire lenéz a Ḩŷmẁůt-hegység. Hiába nincsen a Testvériségnek egyetlen világa sem. Bejárják a fél Galaxist. Nekik Sỳÿndoṙeìa nem több egy kis államocskánál, sok ezer ilyennel állhatnak szerződésben. És ha egy elvész – nem mindegy nekik? Sỳÿndoṙeìa az, aki könyörögni fog, hogy állítsák vissza a kereskedelmi kapcsolatokat. A többi cég sokkal többet kérne, mert nekik át kellene rendezniük az útvonalaikat. Egy részük valószínűleg nem is vállalná.
  Mindez néhány pillanat alatt cikázott át Åmmaĩt agyán. Sajnos nem tudott válaszolni – de nem tehette meg, hogy nem válaszol.
  – Nyilván számol vele, hogy hivatalos minőségünkben, az Államszövetség képviseletében jöttünk ide. Milyen választ adhatnánk a hivatalos állásponton kívül?
  – Rendben. Kezdjük talán az elején, ezzel a két tüntetéssel. Elég furcsa, hogy Szindoria egyik világán több ezer ember kiabálja egy szúni gyerek nevét.
  – Igen, ez szerintünk is furcsa. De megmagyarázható. Abban a bizonyos riportban – természetesen mi is láttuk – Ninda olyan dolgokat mondott, amikkel sokan azonosulni tudnak. Nem szabad elfelejtenie, hogy nálunk egyébként is mindennaposak a tüntetések.
  – Ámbár ezt engedély nélkül szervezték – szúrta közbe Suẃltíỹl, és azonnal meg is bánta, mert Szindzsauni fagyos tekintete rávillant.
  – Ezt miért tartotta szükségesnek megjegyezni?
  – Nos, ez a tényállás.
  – Nem ezt kérdeztem. Az is tényállás, hogy a városban több millió ember éppen ebédel, de erről ön nem tett említést. Tehát arról miért, amit mondott?
  – Szúltíl úr megjegyzése valóban mellékesnek tűnik, de… – próbálkozott Åmmaĩt, de a nő rá se nézve fojtotta bele a szót.
  – Most nem önt kérdeztem, Ídara úr, hanem Szúltíl urat, és várom a választ.
  Az elnökhelyettes minden erejével fékezte arcvonásait. A szúnik mindig nagyon nehéz tárgyalópartnerek voltak, és ez a nő semmivel sem arrogánsabb, mint jó néhány tárgyalópartnerük a Testvériségből. Ami nehézzé teszi, az a szituáció, és hogy nem volt idejük felkészülni erre a tárgyalásra.
  Kényszeredetten magyarázni kezdett.
  – Az alkotmány értelmében az engedély nélkül tartott tüntetésnek nincsen joghatálya, és a kormány vagy más illetékes állami szerv egyáltalán nem köteles figyelembe venni a tüntetésen elhangzottakat.
  – Miben nem köteles figyelembe venni?
  – További intézkedései során.
  – Tehát ha holnap ugyanez a tömeg ugyanott tart egy újabb tüntetést, de most már engedéllyel, akkor a kormány figyelembe veszi további intézkedései során, ami ott elhangzik?
  Voren, gondolta Åmmaĩt. A Galaxisra, muszáj volt a kisfőnöknek ezt a hülyeséget közbedumálnia?
  – Az alkotmány kötelezi rá – felelte az elnökhelyettes.
  – Ezt azt jelenti, hogy igen?
  – Igen… ez azt jelenti, hogy igen.
  – Rendben. Megnevezne mondjuk három intézkedést azok közül, amiket az utóbbi időben tartott mindennapos tüntetések valamelyike miatt hoztak?
  Sindvoren, gondolta Åmmaĩt. A kisfőnök csak olyan intézkedéseket tudna mondani, mint a Śeênsétsỳ-védőfal terve meg a szigorított járőrözés a problémás negyedekben.
  – Ennek kénytelen leszek alaposabban utánanézni – felelte Suẃltíỹl.
  – Megtenné, hogy előveszi a készülékét és utánanéz most azonnal?
  – Hogyne… ahogy kívánja.
  És addig ki ne nyissa a száját, gondolta Åmmaĩt. A nő óhaja világosan tartalmazta ezt is. Félreérthetetlenül. Abból is látszott, hogy megvárta, amíg Suẃltíỹl előveszi a vỳriĩsét, és visszafordult őhozzá. Ott folytatta, ahol félbehagyták.
  – Azt mondja, sokan azonosulni tudnak vele. De minden társadalom sokszínű. Bárki bármit mond, lesznek bőven, akik azzal azonosulni tudnak. Ettől még nem fognak tüntetni.
  – Egyetértek – bólintott Åmmaĩt.
  – Minek tulajdonítja, hogy most tüntettek? Mi az ön álláspontja erről a tüntetésről?
  Åmmaĩt kutyaszorítóba került. Nem állhat Ninda pártjára, mert ez egy hivatalos tárgyalás, ő pedig a külügyminisztérium tisztviselője. De nem is fordulhat szembe vele, mert szinte biztos, hogy a nő ismeri Nindát, és ha a gyerek megtudja… illetve…
  – Kérdezhetek én is valamit?
  – Hogyne.
  – Miért éppen engem kérdez? Értem, hogy nekem, amint ön fogalmazott, van némi hírnevem. De ön az én személyes álláspontomra kíváncsi?
  – Igen.
  – Miért? Elvégre ez egy diplomáciai tárgyalás két állam között.
  – Igen, de ezen a tárgyaláson Szúnahaum magát tekinti sértett félnek, ezért magának tartja fenn a jogot, hogy a szabályokat meghatározza, a csillagközi diplomácia keretei között, természetesen. Azzal, hogy engem ideküldtek, rám ruházták ezt a jogot. Én pedig az ön véleményét kérdezem, mert ön jó barátságban van Nindával.
  – Gondolom, ön is.
  – Nem, soha nem beszéltem vele, a nevét is csak most hallottam.
  – Értem… nos, nyilván tudja, hogy a kormány álláspontját kell képviselnem.
  – Köszönöm, azt ismerem.
  Åmmaĩt nagy levegőt vett. Nem. Teljesen mindegy, hogy Ninda megtudja-e valaha, hogy ellene fordult.

← →

ph-19 id [-487] () :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 ·· -424 (2133 › 60:39) 732 137 szó (703 953+24 041+4143) 5 071 289 betű (4 907 473+163 816) 5 608 821 jel (@537 532)	691, 69,09%, 416 722 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4)	0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1
2209. nap, 329 szó/nap, 2295 betű/nap, 76:43/sómir, 0,96 oldal/nap \| 2027.7.15.:1046, 3086 30. 18:29

	`pr` Prológus
ELSŐ RÉSZ
A SÖTÉTSÉG MÖGÜL	250 (36%)
	`na` A HAJÓ	29 (4%) 1
	`nb` AZ ŰRBEN	27 (3%) 30
	`nc` RECEPTOR	29 (4%) 57
	`nd` A GALAXIS	24 (3%) 86
	`ne` LIAN, LIAN, LIAN	24 (3%) 110
	`nf` SZAISZ	24 (3%) 134
	`ng` MENEDÉK	24 (3%) 158
	`nh` HAZAÚT	24 (3%) 182
	`ni` ABRONCSVILÁG	22 (3%) 206
	`nj` LETELEPEDÉS	23 (3%) 228
MÁSODIK RÉSZ
HAJNALSUGÁR	250 (36%)
	`oa` NAMINDAN-DZSÚMI	30 (4%) 251
	`ob` HÍRNÉV	25 (3%) 281
	`oc` LIMELULLÍ	24 (3%) 306
	`od` SAUNIS	21 (3%) 330
	`oe` ALAPPONT	22 (3%) 351
	`of` SẄTỲM ŮY DÅI ÁP	26 (3%) 373
	`og` SZINDORIA	24 (3%) 399
	`oh` A KISLÁNY	24 (3%) 423
	`oi` JANNÍHAUM	25 (3%) 447
	`oj` TANÍTÓ	29 (4%) 472
HARMADIK RÉSZ
AZ ÚJ FÉNY	190 (27%)
	`pa` HINNULDUD	22 (3%) 501
	`pb` SUGÁRGÁT	27 (3%) 523
	`pc` HANGILAORAN	25 (3%) 550
	`pd` AZ ELSŐ SZÍAN	25 (3%) 575
	`pe` SINNÍ	22 (3%) 600
	`pf` AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS	27 (3%) 622
	`pg` ILGÁ	24 (3%) 649
	`ph` – – –	18 (2%) 673