„Ahogy telt az idő, a szindorok egyre világosabban látták, hogy van élet Kíreán nélkül, akinek mindenre kiterjedő gondoskodása csak mítosz volt – nélküle is működik az ország, sőt jobban működik. Becslésem szerint a bukását követő nyolc-tíz napban kezdtek a hívei tömegesen kiábrándulni belőle.”
Ámmaít Ídara: Az elmaradt szindor forradalom,
449.
449.
Jaungaimasz
43 664. famut karisszinan
350
Ezen a reggelen azonban már elmentek az iskolába. Hait egyszerűen rájuk parancsolt.
– Elmúlt kilencszáz, és szerintem azóta nem aludtatok, amióta megtaláltátok ezt a gyereket. Még napokig magához sem fog térni szegény. Úgyhogy most irány haza, lefekvés, és reggel iskolába. Gyerekek vagytok, iskolába kell járnotok! A többi időben pedig tessék normális életet élni, eljárni a janníhaumba, sportolni, játszani, bölcs mondásokat kitalálni, ahogy máskor.
Így hát másnap reggel megjelentek az iskolában, ahol tipikusan szúni fogadtatásban volt részük, mindenki a nyakukba ugrált és ölelgette őket.
Persze hogy tudtak róla. A Testvériségben az nem hír, hogy Ninda találkozott a szindor államelnökkel, akit aztán Ámmaít megbuktatott, és hogy Ninda diadalmenetben járta be Szindoria világait. Azok csak dzserangok. A jaungaimaszi földrengés már hír – de csak hír és nem több, a szúnik készségesen sietnek az elemi csapás sújtotta dzserangok segítségére, de általában az esszidzsinnára bízzák a dolgot. Néha megesett már, hogy egy katasztrófa akkora erőket igényelt, hogy önkénteseket toboroztak, ilyenkor az épkézláb felnőttek szinte mind jelentkeztek, mert ha baj van, akkor a szúnikat nem érdekli, hogy dzserangok-e vagy sem. De ha ez a helyzet nem áll fenn, akkor a katasztrófa az csak egy hír.
De az, hogy Nindáék örökbe fognak fogadni egy gyereket, az több, mint hír. Az családi ügy. Az a gyerek ott fog ülni az örök tűz mellett, a törzsszövetség tagja lesz. Bárkinek közülük lehet majd a nongija vagy a szindája, de akár közeli családtagja is.
Ezt Hirkeni öntötte először szavakba.
– Ti már most is különleges család vagytok. Három különböző világon születtetek, és a gyereketek egy negyedikről érkezett. De ő is szúni lesz, mint ti. Még az is lehet, hogy egy törzsbe kerülünk.
– Mik lesznek a klánjai? – kérdezte Innargé.
– Aini klánbavétellel az enyémeket kapta – felelte Ninda –, így hármunknak is csak négy klánja van, Szinensié Singráhat Auhangé, a miénk Hangikun Szesszinan. A családnevei pedig… Aini az apjáét és az eredeti nevét viseli, Kondilaisz Luodasz, Szinensi Rírang Ongdzserat, én pedig Szilun Rienszá vagyok, hát akkor megkaphatja tőlem a Szilunt, Ainitól a Luodaszt, Szinensitől pedig a Rírangot.
– De milyen sorrendben?
– Akármilyenben – nevetett Aini.
– Ennél fontosabb, hogy hogy van az a gyerek – szólalt meg Óngari.
– Nagyjából egyformán – felelte Szinensi. – Alig huszonegynéhány derki telt el a földrengés óta, odalent még mindig vannak utórengések, még mindig kutatnak túlélők után.Neki sem jutott még sok idő, hogy gyógyulni tudjon. Dzsúfud azt mondja, stabil az állapota, és ennél többet nem is várhatunk.
– Ő a főorvosa? – pillantott rá Jerkaugi. – A nagybátyám.
Silgáu végül föltette azt a kérdést, ami bizonyára a legjobban érdekelte a gyerekeket.
– És tényleg ti fogjátok fölnevelni?
– Mi – bólintott Ninda.
– De hiszen kisgyerek még – mondta Óngari. – Mindenben gondozásra szorul, alig tud valamit a világról.
– Majd gondozzuk és megtanítjuk mindenre, amit tudnia kell.
– Gondolom, a szüleitek támogatnak ebben.
Aini elnevette magát.
– Hát az enyémeknek eléggé körbefordult a feje… ott így mondják. Anya megkérdezte, hogy ezt Ninda találta-e ki. Mondtam, mindhárman együtt. Apa azt mondta, ez is csak a szúniknál lehetséges, hogy három gyerek neveljen föl egy negyediket. Kérdeztem, miből gondolja. Azt mondta, ő nem sokat tud a szúnikról, mert hát ugye senki se tud, de azt megfigyelte, hogy ez egy elég nyílt, szabadelvű társadalom. Szerinte még a saunisinál is nyíltabb. És jól látja, tényleg így is van.
– Szerintetek mi tesz egy társadalmat nyílttá vagy zárttá?
– A hatalom – felelte Ninda.
– Csak az?
– Igen, de nem közvetlenül. Nem azt jelenti be, hogy „mi mostantól zárt társadalom leszünk”. Lassabban, hosszabban csinálja. Elkezdi áthangolni az embereket. A szindor diktatúra például nagyjából minden külföldit gyanúsnak tekintett, minket viszont egyenesen ellenségnek. Amikor ott éltem, csak egy csúfnéven ismertem a szúnikat, és azt hittem, hogy elrabolják a szindor családokat és kínozzák őket, hogy kizsarolják a pénzüket. Amiben mondjuk már eleve vicc, hogy egy szindor átlagcsalád jövedelme töredéke a szúni családokénak. De hát a tudatlanságban tartott emberekkel minden ostobaságot el lehet hitetni. Hát így zárul be egy társadalom. Most már nincsen diktatúra Szindorián, de az előítéletek még nemzedékeken át ki fognak tartani.
Óngari elnevette magát.
– Néha tényleg nem tudom, melyikünk itt a tanár. Az volt a tervem, hogy mesélek nektek erről, de hát egy ilyen jó összefoglaló után még mit mondjak?
Nevettek a gyerekek is.
Ámmaít is ekkor kezdte a napi munkáját. Kiolvasta a reggeli jelentést, amit mindennap megkapott, és megbeszélte Hirfaumival. Aztán együtt hívták Szindoriát. Kaindímban már fényes délelőtt volt, a narancssárga órája, a Kisebbik Zöld Ház földszinti tanácstermében a helyi munkatársak már várták a hívásukat.
– Szeretném Môṙdỳn úr ügyét röviden megbeszélni – kezdte Ámmaít köszönés nélkül, hiszen szúni volt. – Lenne szíves valaki utánanézni a törvényekben, hol terjed ki a szólásszabadság a rágalmazáshoz való jogra?
A mondat elejét hallva többen is ugrottak volna, de aztán a mozdulatok félbemaradtak.
– Köszönöm. Meglátásom szerint a Tiszta Szindoria esti közleménye kimeríti a rágalmazás bűnügyi tényállását, de meggyőzhető vagyok az ellenkezőjéről. Ha azonban ez rágalmazás, akkor feljelentést kívánok tenni.
– Ez rágalmazás – felelte Dỹýmoṙ jogi tanácsadó. – Egyértelműen.
– Nem vagyok biztos benne, hogy védhető az álláspontunk – emelte föl az ujját Ńoòsaḩỹ belügyi jogász. – Szeretnék konzultálni egy szakértővel az ügyészségen. Kérhetek egy órát?
Ámmaít bólintott.
– Hogyne. Csak nyugodtan. Én a továbbiakban már nem is térnék vissza erre az ügyre. Az építkezések fontosabbak. Ãndeṙẁóp úr nincs itt?
– De, de, itt vagyok, jövök már – szaladt a hiperfon elé egy köpcös, szakállas ember. – Nagyszerű számokat hoztam, professzor úr.
Hait a 4-sigo janníhaumban üldögélt egy kényelmes fotelben, a lába föltámasztva, és a táncművészet történetéről szóló könyvén dolgozott, közben folyton odapislogva az ikrekre, akik a játszószőnyegen építkeztek a többiekkel. Próbálta elképzelni, milyen lesz, amikor Ninda, Aini és Szinensi közös gyereke is ott fog játszani a szőnyegen, meg az övék, a harmadik.
Nem volt könnyű elképzelni. A harmadikat igen. Amióta megvannak az ikrek, nem nehéz elképzelnie, milyen lesz, amikor hárman lesznek – és ugyanígy el tud képzelni többet is. Mindmáig nem hoztak Ámmaíttal döntést arról, hogy hány gyereket akarnak. Lehet szó többről is.
Elképzelni azt nehéz, hogy az a gyerek majd Nindára, Ainira és Szinensire néz föl a játszószőnyegről és mondja, hogy „anya”. Hiszen még ők maguk is gyerekek. De ha ezt akarják – ám legyen. Annak a gyereknek is meglesz mindene, ahogy emezeknek. Ha még mindig Szindorián élnének, nagyon meg kellene gondolniuk, hány gyereket vállalnak, nemcsak anyagilag, de hát az embernek két keze van. No de itt… hiszen ez itt a janníhaum. Az ikrek körül is mindig volt segítsége, most is lesz.
←oh-7 bejelentés [-9] Legalább nyolc Limelullí-dalt megírt már, amikor még mindig nevetett azon az állításon, hogy ő maga Limelullí. (Sileni: Naplóm Nindával, 43 811. fattilgópan) :: Sileni Fónird, Jaungaimasz, 43 664. nodzsat lidzsúmatan, 420oh‑7 oh-8 iskola [6] Ahogy telt az idő, a szindorok egyre világosabban látták, hogy van élet Kíreán nélkül, akinek mindenre kiterjedő gondoskodása csak mítosz volt – nélküle is működik az ország, sőt jobban működik. Becslésem szerint a bukását követő nyolc-tíz napban kezdtek a hívei tömegesen kiábrándulni belőle. (Ámmaít Ídara: Az elmaradt szindor forradalom, 449.) :: Sileni Fónird, Jaungaimasz, 43 664. famut karisszinan, 350oh‑8 oh-9 eszmélet 1 [-21] Nemcsak Nindának változott meg teljesen az élete azon a bizonyos hajnalon, amikor betévedt a suárba. Ámmaítnak is. Akkor állt az élete arra a pályára, amin azóta is halad. Még semmit sem tudott Nindáról, de már óvta és féltette – mert tudta, hogy ha baja esik, Szindoria megnézheti magát. Később aztán más okai is lettek rá. (Sileni: Ninda élete, 121.) :: Sileni Fónird, Jaungaimasz, 43 664. dzsirat angdzsagan, 815oh‑9→
ph-19 id [-308] () :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 ·· -245 732 316 szó (704 132+24 041+4143) 5 072 486 betű (4 908 670+163 816) 5 610 018 jel (@537 532) | 691, 69,09%, 416 722 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2209. nap, 329 szó/nap, 2296 betű/nap, 76:43/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.15.:1046, 3088 31. 2:51 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 190 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 18 (2%) 673 |