-25 ←oh-12 unoka [-22] Vannak napok, amik megváltoztatják a történelmet – de ez csak utólag derül ki róluk. (Ílgaszaumi, A Ninda-kultusz, 1. kötet, 3.) :: Fáhinnur Hírauszi, 43 664. higit szílgaran, 746oh‑12 oh-13 fölkelés [-25] Voltaképpen nem is három szülő nevelt föl, hanem öt. De kellett is hozzám ennyi. (Sileni: Naplóm Nindával, bevezető, 3.) :: Fáhinnur Hírauszi, 43 664. szahut nirséhagan, 388oh‑13 oh-14 csilamó [9] Amikor a Kíreán-rezsim embereinek, és végül a vezetőjének olyan mondatokat szegezett, amikre egyszerűen nincs válasz a politika nyelvén, és nem is ezen a nyelven várt volna választ, mert őt csak a tények érdeklik – már akkor látnunk kellett volna, hogy Szindoria nem több, mint a kezdet egy hosszú-hosszú sorban. (Szillon Nomboka Marotomandi: Útjaim Nindával, 110.) :: Ílgaszun Rógauti, 43 664. senut szammunan, 510oh‑14→

---

„Voltaképpen nem is három szülő nevelt föl, hanem öt. De kellett is hozzám ennyi.”
 

Fáhinnur Hírauszi
43 664. szahut nirséhagan
388
– Jó szahutot – lépett be Dzsúfud a 795-ösbe.
  – Ĺoyp dŕáp – fordította a gép.
  – Ĺoyp kwún – felelte Sileni –, já qa gwap ŕiok?
  – Én is köszöntelek téged. Látod, hogy már ülök?
  – Látom bizony – bólogatott az orvos, és az ágyhoz lépett. – Nyújtsd a kezed, hoztam valamit.
  Sileni nagyon jól látta Lí közvetítésén keresztül, hogy mi van az orvos kezében, de szót fogadott új szüleinek és csak akkor nyúlt érte, amikor a gép lefordította a mondatot. A tárgy hengeres volt, a végéből kiállt egy rúd, és annak a másik végén volt egy korong. Sileni gondosan végigtanulmányozta, tapogatva persze.
  – Ez egy nagyon egyszerű kis segédeszköz. Rendes bioelektronikus protézist nem fogunk készíteni, fölösleges, ott a száfunnup. Hanyatt feküdnél egy pillanatra?
  Sileni a kisgyerekek gyors mozdulataival hanyatt vetette magát az ágyon. Dzsúfud visszavette a készüléket, a hengeres részt hosszirányban szétnyitotta, ráillesztette Sileni lábára a fémtok fölött – a lányok most már rendesen felöltöztették, kapott pólót és rövidnadrágot –, visszacsukta, beállította az átmérőjét, ellenőrizte a tartását. A korong a lábcsonk alatt fél sudríginre volt.
  – Kényelmes? Nem szorít?
  – Qwoy lôk là? Ĺoy mĺuën dŕok ǐ?
  – Sak lak! – vágta rá Sileni.
  – Nagyszerű!
  – Hát akkor állj föl.
  – Mǐen nam fúa kõ.
  – Fúa ǎǎǎip?! – A gyerek döbbenten nézett föl az orvosra, s bár a szemét a körbefutó fémpánt takarta, látszott a hitetlen reménykedés az arcán.
  – Álljak föl?
  – Hát persze.
  – Ǔ kwë mà.
  Az orvos megérintett egy gombot, s az ágy leereszkedett egészen alacsonyra. Sileni felült, elfordult az ágyon, lelógatta mindkét lábát. Szinensi leguggolt mellé és sarut húzott a jobb lábára.
  – Egyszerűen állj rá.
  – Fúa hën viên kǎ.
  Sileni előrébb csúszott, letette az ép lábát, aztán a másikat. A kicsiny erőtér szilárdan megtartotta. Szinensi és Ninda megfogta a két kezét, Aini a háta mögé térdelt az ágyra. De nem sok segítség kellett. Sileni kicsit bizonytalanul felállt, és enyhén imbolyogva bár, de megállt a lábán.
  – Sak lak – mosolygott Aini –, mǐp fúa dê!
  – Igen, állsz – erősítette meg az orvos is. – Milyen érzés?
  – Mǐp fúa dê. Qó ga tì nän krâ?
  – Sak lak!
  – Jól van – mosolygott az orvos. – Akkor jöhet az üzlet. Azt mondtam, ha szépen megreggelizel, akkor kapsz tőlem egy lábat, és üzletet kötünk. Igaz?
  – Kwë!
  – Akkor most te is adsz nekem valamit, és én is adok neked cserébe valamit. Te nekem adod ezt az ágyat és ezt a szobát. És cserébe megkapod mindazt, ami az ajtón túl van.
  Sileni válasz helyett fölnyújtotta mindkét karját, s mikor az orvos leguggolt hozzá, átkarolta a nyakát.
  – Ǎk, Dǔ fud. Kǐ šoa ĺiap.
  – Köszönöm, Dzsúfud. Szeretlek.
  Ahogy kisétáltak a kórteremből, Ninda egy pillanatra hátramaradt, társaira bízva a kicsi még bizonytalan lépteinek őrzését, és fölhívta Haitot.
  – Gyertek a 8-jobe janníhaumba, indulunk oda Silenivel.
  Hait meglepett hangocskát hallatott, ők pedig elindultak a folyosón. Aini fogta a gyerek jobb kezét, Szinensi mögötte jött, Ninda melléjük lépett balról. Lí kicsit lemaradva követte őket.
  Sileninek persze minden új volt, amit a hajón látott, de már hozzászokott, hogy minden látványt csak ők öten beszélnek meg a mentális érintkezésben. Végigkérdezte, hogy mi micsoda, minden érdekelte, ők pedig válaszolgattak. De csak egy-két matin át, akkorra Sileninek elfogyott az ereje. Mint a Testvériségben általában, a Testvériség kórházaiban pedig még inkább, egy szempillantás alatt odalépett hozzájuk egy nő.
  – Elfáradt? Hívok egy kocsit.
  Már nyúlt is a suagjáért, s a következő pillanatban ott is volt egy kis siklókocsi, nem állt semmi másból, csak egy kisgyerekre méretezett ülésből. Sileni nagy örömmel fogadta, lecsüccsent rá, megköszönte. Így mentek át a janníhaumba, ahol azonnal megtudta, hogyan fogadják a szúnik a Testvériség új tagját. Éppen úgy, ahogy annak idején Nindát és nemrég Ainit – s mégis másképp, mert Sileni súlyos beteg kisgyerek volt. A szúnik szokásos reakciója némileg visszafogott volt, hiszen egy janníhaumban száz-kétszáz ember is volt egyidejűleg, nem ronthattak rá mind egyszerre. De maximális figyelmet tanúsítottak az újonnan jöttek iránt.
  Sileni mint a földrengésben megsérült kisgyerek a szokottnál nagyobb figyelmet kapott, az emberek körülállták, beszéltek hozzá, kínálgatták süteménnyel, gyümölccsel. Sileni felelgetett a kérdéseikre, megkóstolt mindenfélét, de aztán hamar ki is merült, kezdett elpilledni. A lányok ezért fölvitték a lakásukba, itt már kétszobásat kaptak a 3-siri 2-ben. Ninda most először lakott jandriban, már egy napja, amióta erre a hajóra költöztek, de még egyáltalán nem jártak itt, mostanáig ők is a kórházban voltak. A négyes lakás volt az övék, éppen szemben az udvaron álló egyik jogratfával, és majdnem szemben a hatos lakással, ahol Ámmaíték laktak. Bár ami azt illeti, itt körülnézni sem nagyon volt érdemes, bármikor jöhetnek a mentők és ők indulnak haza.
  Sileni aludt már, ők pedig az ágyon ülve beszélgettek a maguk szokásos hangtalan módján, amikor megrezzent Ninda suagja. Raukargi a mentőszolgálattól.
  – Mikor akartok indulni? – kérdezte, szúni módra azonnal a tárgyra térve.
  – Mikor akarjunk indulni? – kérdezett vissza Ninda.
  A férfi elmosolyodott.
  – Jópofa válasz. Nos, Ómdzsendinnek amúgy is dolga van otthon, akkor őhozzá osztalak be titeket. Holnap reggel jó lesz? Mondjuk négyszázkor.
  Ninda bólintott, és eltette a suagot.
  – Hé, várj már – szólalt meg a zsebében. Gyorsan előkapta megint.
  – Azt azért mondd meg, hogy van a gyerek.
  – Jól – felelte Ninda, és Sileni felé fordította a kamerát. – Reggeli után elvittük a janníhaumba, megevett mindenfélét, és most szépen alszik.
  – Jól van. Három nap múlva már a Sínisuál vigyáz rá.
  – Simnunná – felelte a három lány egyszerre, és a mentő mosolyogva megismételte.
  Sileni másfél derki után fölneszelt és tapogatózni kezdett valamerre. Ninda odafeküdt mellé, átölelte, a gyerek hozzábújt, úgy aludt tovább. De csak két derkit, hatszázhúszkor fölébredt és enni kért.
  Így telt első és egyetlen napjuk és éjszakájuk ezen a hajón. Sileni evett, aludt, megint evett, megint aludt. Nyolcszáz után valamivel megfürdették. Dzsúfud már elmondta, hogy a szemét, lábát és kezét védő hipertokok szilárdan a testéhez vannak rögzítve, nem lehet eltávolítani őket – nélkülük szörnyű fájdalmai lennének –, de nem is kell, nyugodtan fürödhet velük, szaladgálhat, nem árt nekik sem ütés, sem szennyeződés.
  Amikor Sileni ébren volt, Ámmaíték is átjöttek, folytatták a janníhaumban elkezdett ismerkedést. Az ikrek szélvész természete Sileni közelében egyszerre megszelídült, úgy adtak a kezébe dolgokat, hogy gondosan ügyeltek, nehogy megüssék. Ez nem fog soká tartani, jósolta Ninda, hiszen ők jól tudták már, hogy Sileni éppolyan temperamentumos, mint az ikrek, csak szedje össze magát és meglátják.

---

←oh-12 unoka [-22] Vannak napok, amik megváltoztatják a történelmet – de ez csak utólag derül ki róluk. (Ílgaszaumi, A Ninda-kultusz, 1. kötet, 3.) :: Fáhinnur Hírauszi, 43 664. higit szílgaran, 746oh‑12 oh-13 fölkelés [-25] Voltaképpen nem is három szülő nevelt föl, hanem öt. De kellett is hozzám ennyi. (Sileni: Naplóm Nindával, bevezető, 3.) :: Fáhinnur Hírauszi, 43 664. szahut nirséhagan, 388oh‑13 oh-14 csilamó [9] Amikor a Kíreán-rezsim embereinek, és végül a vezetőjének olyan mondatokat szegezett, amikre egyszerűen nincs válasz a politika nyelvén, és nem is ezen a nyelven várt volna választ, mert őt csak a tények érdeklik – már akkor látnunk kellett volna, hogy Szindoria nem több, mint a kezdet egy hosszú-hosszú sorban. (Szillon Nomboka Marotomandi: Útjaim Nindával, 110.) :: Ílgaszun Rógauti, 43 664. senut szammunan, 510oh‑14→

---

ph-19 id [-308] () :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 ·· -245 (2134 › 60:40) 732 316 szó (704 132+24 041+4143) 5 072 486 betű (4 908 670+163 816) 5 610 018 jel (@537 532)	691, 69,09%, 416 722 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4)	0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1
2209. nap, 329 szó/nap, 2296 betű/nap, 76:43/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.15.:1046, 3088 31. 2:51

	pr Prológus
ELSŐ RÉSZ
A SÖTÉTSÉG MÖGÜL	250 (36%)
	na A HAJÓ	29 (4%) 1
	nb AZ ŰRBEN	27 (3%) 30
	nc RECEPTOR	29 (4%) 57
	nd A GALAXIS	24 (3%) 86
	ne LIAN, LIAN, LIAN	24 (3%) 110
	nf SZAISZ	24 (3%) 134
	ng MENEDÉK	24 (3%) 158
	nh HAZAÚT	24 (3%) 182
	ni ABRONCSVILÁG	22 (3%) 206
	nj LETELEPEDÉS	23 (3%) 228
MÁSODIK RÉSZ
HAJNALSUGÁR	250 (36%)
	oa NAMINDAN-DZSÚMI	30 (4%) 251
	ob HÍRNÉV	25 (3%) 281
	oc LIMELULLÍ	24 (3%) 306
	od SAUNIS	21 (3%) 330
	oe ALAPPONT	22 (3%) 351
	of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP	26 (3%) 373
	og SZINDORIA	24 (3%) 399
	oh A KISLÁNY	24 (3%) 423
	oi JANNÍHAUM	25 (3%) 447
	oj TANÍTÓ	29 (4%) 472
HARMADIK RÉSZ
AZ ÚJ FÉNY	190 (27%)
	pa HINNULDUD	22 (3%) 501
	pb SUGÁRGÁT	27 (3%) 523
	pc HANGILAORAN	25 (3%) 550
	pd AZ ELSŐ SZÍAN	25 (3%) 575
	pe SINNÍ	22 (3%) 600
	pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS	27 (3%) 622
	pg ILGÁ	24 (3%) 649
	ph  – – –	18 (2%) 673