-17 ←ng-10 vándorlás 2 [38] Azért gonosz-e valaki, mert előnye származik belőle, vagy pusztán azért, mert élvezi – nem mindegy? (Ninda: A fény lúmái, 623.) :: Ambaun Hiahundzsé, Szulusik, 43 615. higit ófarguhan, 345ng‑10 ng-11 hulaun [-17] Sokan, akiket egykor ismertél, emlékeznek valakire, aki már nem vagy. (Lí-Nindaran: Gondolatok, 93. sómir) :: Aulang Laip, 43 615. szahut szimsáhuran, 330ng‑11 ng-12 riporterek [-15] Ha Nindára gondolok, az első, ami eszembe jut, az ő csendes, békés nyugalma. Már akkor meghökkentett, amikor megismertem: harmincnyolc napja élt egy számára teljesen idegen kultúrában, és olyan nyugodt magabiztossággal lépkedett benne, mintha évtizedes megszokás vezetné. Csak sokkal később jöttem rá, hogy mi a titka. Vagy talán rá sem jöttem. Minden titka mögött van egy még nagyobb. (Ámmaít Ídara: Barátságom Nindával, 6.) :: Szammatun, 43 615. nodzsat ukingahanng‑12→

---

„Sokan, akiket egykor ismertél, emlékeznek valakire, aki már nem vagy.”
 

Aulang Laip
43 615. szahut szimsáhuran
330
– Ez egyszerű – magyarázta Ilkarauni. – Amiket ezen az asztalon látsz, azokat össze kell keverni. Itt a keverőgép, ebbe rakod bele. A tojásokat be kell ejteni ezen az ajtón, a gép felnyitja, ha kéred, a sárgáját és a fehérjét is szétválasztja, de az nekünk most nem kell.
  Ninda bólintott.
  – Rendben.
  – A mennyiségek is ki vannak mérve, te csak arra ügyelj, hogy a tészta egyenletes minőségű legyen. Tíz tálcával sütünk, a fele elfogy itthon, a másik fele megy a janníhaumba. Én fölszeletelem a húst. Rígít nem láttátok?
  – Átment a nisszibe valamiért – felelte Hutongi.
  – Ha megjön, megcsinálhatná azokat a dzsivori süteményeket, azokhoz ő ért.
  Szinensi ezalatt kiemelte a szekrényből a tálcákat a süteményeknek, akkorák voltak, hogy Ninda lefekhetett volna rájuk, valami antigravitációs gépecskével mozgatta a tornyot. Nindának úgy tűnt, az egész hulaunt betölti, pedig hát óriási helyiség volt, az egész jandri, tizenhat lakás közös konyhája.
  – Szépen mozog ez a kislány a konyhában – szólalt meg az öreg Dzsellin, aki a hulaun társalgórészében üldögélt. Ninda nem tudta hirtelen, melyikükre érti, hat kislány is volt ott. – S az esze is vág, azt hallom. Ostobaság a szindoroktól, hogy ezt a szépséget veszni hagyták.
  Ninda kicsit zavartan értette meg, hogy róla van szó, nem szokták szépségnek nevezni.
  – A dzserangok másképpen mérik a szépséget – felelte Kerhitun. – Náluk szép csak az lehet, aki közülük való. De csúnya is. Aki nem, azt meg se látják.
  – Itt vagyok – lépett be Rígí, Ilkarauni fia, nagydarab, magas férfi. – A nissziben nem volt már hattigyümölcs, a szomszéd szektorból hozattam.
  – Jelentsd be, fiam – mondta Dzsellin.
  – Persze, megvolt, nagypapa. Mit segítsek?
  – Dzsivorit kellene csinálnod – lépett oda Ángsauri Nindához, és elvett az asztalról egy lézerkést. – És jó lenne, ha csinálnál zöldet is.
  – Nem felejtettem el, hogy az a kedvenced. Légy nyugodt, kapsz egy fél tálcával.
  – Melyik a zöld? – kérdezte Dzsellin.
  – Füvek vannak benne. Szokkuni meg porrá őrölt hitangdzsá.
  – Jó is az – bólintott az öreg. – Dolgoztam hitangdzsáültetvényen. Auríhaumon, a Jomm-hegy tövében. Ott sütöttünk hitangdzsás lepényt, a levelét a tésztába gyúrtuk, a lepényt meg megtöltöttük a gyümölcsével. Az öreg Jerru nagyon értett hozzá… nem, nem is, hát hazudok, nem ez volt a neve. Jarri. Azt hiszem, Jarri lehetett. Te talán tudod, gyermek, hát hiszen szindor születésű volt ő is, mint te.
  Ninda meglepve nézett az öregre, aki szálegyenesen ült az asztalnál, kezében egy nirkumás bögrével.
  – Úgy tudtam, nem sokan vannak nálunk Szindoriáról.
  – Hát azért egy-kettő mindig akad. Én ugye kilencszázötven felé járok, ő meg… hát, én voltam akkor úgy háromszáz, ő lehetett vagy nyolcszáz körül, akkor meglenne már talán ezerötszáz is, hát ő már bizonyára a Fények között jár. Másfél évezred alatt több is jöhetett Szindoriáról, nemcsak ti ketten. Ott is emberek élnek.
  – Befogadó társadalom vagyunk – mondta Angrolími, aki ott ült mellette, és egy tálcán nagy műgonddal szirszukorongokat díszített krémmel és gyümölcsdarabkákkal. – Sok nálunk a külföldi születésű. A Galaxis legtöbb világáról jönnek, legalábbis arról a vidékről, amerre megfordulnak a hajóink.
  – De hogy tudunk ilyen sok embert befogadni – kérdezte Ninda –, ha közben elzárkózunk a Galaxistól?
  – Ez egy érdekes probléma – szólalt meg Rígí. – A galaktikus társadalmakat típusokra osztják. Sokféle szempontból, itt kettő az, ami fontos. Vannak befogadó és kirekesztő társadalmak, illetve vannak nyíltak és elzárkózók. A Testvériség elzárkózó, de befogadó. Nem osztjuk meg az idegenekkel a titkainkat, de hajlandóak vagyunk egyet-egyet bevenni magunk közé. Szindoria is elzárkózó, csak persze a dzserang társadalmaknál ez másmilyen, ők nem bújhatnak hajófalak és a Felhő biztonsága mögé, hanem idegenekkel nem beszélgetnek bármiről, a helyi problémákat belügynek tekintik és titkolni próbálják – ebben okozott zűrt a te diplomata barátod, amint elmesélted –, és ők ugyanakkor kirekesztők is, nemcsak az idegenekkel, hanem például a csavargókkal. Amennyire tudom, a nemzeti kisebbségek élete sem a sínangóri. A nyílt társadalmakban nemigen vannak ilyen titkok. Kevés igazán nyílt társadalom van, de azért akad, Ekkulangari például az egyik jó példa, ott az állami intézményeknek egyáltalán nem lehetnek titkaik, a sajtó mindent közzétesz. És el is várják tőle.
  Közben Ninda elkészült a tésztakeveréssel, Ilkarauni átvette tőle a tálakat és megmutatta, hogyan formázza a tésztát. Ő pedig lelkesen hozzálátott.
  Az emberek jöttek-mentek a hulaunban, ami nem lepte meg Nindát, régóta tudta, hogy a szúniknak minden hely egy kicsit janníhaum, ahol össze lehet gyűlni, a fhangísilgun is, a park is, az uszoda, a dzsorongit, a hulaun is. Ez volt az egyik oka a jandrik közös konyháinak, meg a célszerűség, a szúnik nem főztek mindennap, csak ünnepekkor, és akkor sem nyüzsgött egyszerre tizenhat család ebben a konyhában, hanem néhányan magukra vállalták a főzést az egész jandri és a janníhaum számára is – és így sokkal több és bonyolultabb konyhai gépük lehetett, mintha mindenkinek külön kellett volna mindet megvenni és tárolni.
  Éppen ezért voltak a konyhában többfelé asztalok és padok, ahol le lehetett ülni, akárcsak a janníhaumban. De itt csak akkor volt társaság, amikor idejöttek főzni.
  Most Kásirun érkezett a feleségével, Ángival, akivel Ninda is találkozott már egyszer-kétszer. Ők sem ebben a jandriban laktak, ahogy a társaság fele nem, a gyerekek közül egy sem. De nem számított. A régi mondás szerint a Testvériségben egy szúni mindenhol otthon van. Ninda úgy került ide, hogy elment a lányokkal és Rongamival a 4-tabe janníhaumba – hetes farka volt, nem volt iskola –, ahol Ángsauri összeakadt valakivel, aki elhívta segíteni, ő pedig hívta a többieket.
  Kásirun melegen üdvözölte Nindát, ahogy szokta, bár ritkán beszéltek, de számon tartotta, hogy ő kalauzolta az Aulang Laipon töltött első napján, öt évvel ezelőtt.
  – Hallom, hogy vagyonos lettél és politikai tényező „odahaza” – mosolygott rá, és a hangsúllyal érzékeltette, tudja, hogy Ninda nem tekinti otthonának Szindoriát.
  – Ugyan… pénz, politika… ostobaságok – felelte Ninda, miközben összegyúrta a már lyukacsos tésztalapot, hogy ismét korongokat lyukasszon belőle. – Semmi jelentőségük, Kásirun.
  – Hát sokan vannak, akik jelentőséget tulajdonítanak ezeknek. És végül is te vagy az egyetlen gyerek az egész Testvériségben, akinek ügyvédje van.
  – Tudod, hogy nem én kértem. Hiragi jó ember, a barátom, de az, hogy ő pereket folytat, engem nem érdekel. Meghallgatom, ha beszél róluk, de hát édesmindegy, hogy azokat a pereket az enyémeknek nevezi vagy valaki másénak.
  – Többek között megpróbálja kideríteni, ki vagy te voltaképpen… mi az eredeti neved, kik a szüleid.
  Ninda fölpillantott rá.
  – Nincsenek más szüleim, csak a Testvériség. Az eredeti nevem pedig Hangikun Szesszinan Nindarangi Szilun Rienszá.

---

←ng-10 vándorlás 2 [38] Azért gonosz-e valaki, mert előnye származik belőle, vagy pusztán azért, mert élvezi – nem mindegy? (Ninda: A fény lúmái, 623.) :: Ambaun Hiahundzsé, Szulusik, 43 615. higit ófarguhan, 345ng‑10 ng-11 hulaun [-17] Sokan, akiket egykor ismertél, emlékeznek valakire, aki már nem vagy. (Lí-Nindaran: Gondolatok, 93. sómir) :: Aulang Laip, 43 615. szahut szimsáhuran, 330ng‑11 ng-12 riporterek [-15] Ha Nindára gondolok, az első, ami eszembe jut, az ő csendes, békés nyugalma. Már akkor meghökkentett, amikor megismertem: harmincnyolc napja élt egy számára teljesen idegen kultúrában, és olyan nyugodt magabiztossággal lépkedett benne, mintha évtizedes megszokás vezetné. Csak sokkal később jöttem rá, hogy mi a titka. Vagy talán rá sem jöttem. Minden titka mögött van egy még nagyobb. (Ámmaít Ídara: Barátságom Nindával, 6.) :: Szammatun, 43 615. nodzsat ukingahanng‑12→

---

ph-19 id [-308] () :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 ·· -245 (2134 › 60:40) 732 316 szó (704 132+24 041+4143) 5 072 486 betű (4 908 670+163 816) 5 610 018 jel (@537 532)	691, 69,09%, 416 722 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4)	0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1
2209. nap, 329 szó/nap, 2296 betű/nap, 76:43/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.15.:1046, 3088 31. 2:51

	pr Prológus
ELSŐ RÉSZ
A SÖTÉTSÉG MÖGÜL	250 (36%)
	na A HAJÓ	29 (4%) 1
	nb AZ ŰRBEN	27 (3%) 30
	nc RECEPTOR	29 (4%) 57
	nd A GALAXIS	24 (3%) 86
	ne LIAN, LIAN, LIAN	24 (3%) 110
	nf SZAISZ	24 (3%) 134
	ng MENEDÉK	24 (3%) 158
	nh HAZAÚT	24 (3%) 182
	ni ABRONCSVILÁG	22 (3%) 206
	nj LETELEPEDÉS	23 (3%) 228
MÁSODIK RÉSZ
HAJNALSUGÁR	250 (36%)
	oa NAMINDAN-DZSÚMI	30 (4%) 251
	ob HÍRNÉV	25 (3%) 281
	oc LIMELULLÍ	24 (3%) 306
	od SAUNIS	21 (3%) 330
	oe ALAPPONT	22 (3%) 351
	of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP	26 (3%) 373
	og SZINDORIA	24 (3%) 399
	oh A KISLÁNY	24 (3%) 423
	oi JANNÍHAUM	25 (3%) 447
	oj TANÍTÓ	29 (4%) 472
HARMADIK RÉSZ
AZ ÚJ FÉNY	190 (27%)
	pa HINNULDUD	22 (3%) 501
	pb SUGÁRGÁT	27 (3%) 523
	pc HANGILAORAN	25 (3%) 550
	pd AZ ELSŐ SZÍAN	25 (3%) 575
	pe SINNÍ	22 (3%) 600
	pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS	27 (3%) 622
	pg ILGÁ	24 (3%) 649
	ph  – – –	18 (2%) 673