-19 ←nc-5 Mwùɬnaĩt 2 [-23] Azt felelte: az a gyerek, akinek nincs módja gondtalanul játszani, felfedezni a világot, a természetet, az nem gyerek, az kicsi felnőtt. Neki Szindorián soha nem volt erre lehetősége, mert mindig figyelni kellett, nem jönnek-e az ervések. (Sileni: Naplóm Nindával, 44 121. fínirrugan)nc‑5 nc-6 kormányzat [-19] Lehet, hogy azért nem szeretnek minket a dzserang világokon, mert a lelkük mélyén tudják, hogy különbek vagyunk náluk. Akkor rosszul tudják. (Ílgaszaumi, Numird mondásaiból, 62. sómir, 102. singir)nc‑6 nc-7 2-nika [86] Sok világot bejártam, és mindig jól éreztem magam. Kedves emberekkel ismerkedtem, szép helyeket láttam, jó emlékeket gyűjtöttem. S még jobban éreztem magam akkor – amikor aztán hazatértem a hajómra. (Ninda: Életem egy falevélen, 119. sómir)nc‑7→

---

„Lehet, hogy azért nem szeretnek minket a dzserang világokon, mert a lelkük mélyén tudják, hogy különbek vagyunk náluk. Akkor rosszul tudják.”
 


Sok kérdése volt, amikor hazatért az Aulang Laipra, és nem várt velük a másnapi iskoláig. Hiszen csak annyi dolga volt, hogy besétált a legközelebbi janníhaumba. Amúgy is oda ment volna, akkor is, ha semmilyen kérdése nincsen.
  Ílna nemcsak hazahozta, hanem meg is vacsorázott vele a suár egyik éttermében. Itt már ő hívta meg az asszonyt. Sajnos a következő két napra, amíg a hajó itt lesz, Ílnának már vannak kötelezettségei, de szívesen felhívná időnként, és hátha lesz még alkalmuk találkozni. Ninda is utazik a Galaxisban, ő is sokfelé jár.
  Aztán elbúcsúztak, Ninda fölvette a kis csomagját, és hátrament az étterem mosdójának előteréből nyíló ajtóhoz, amire ki volt írva hat nyelven, hogy csak a személyzet számára. Kinyitotta az ujjlenyomatával, és kilépett az összekötő folyosóra. Keresett egy liftet; piros hatszög volt rajta, nika szektor. Nem tudta biztosan, merre van a közelben janníhaum, de a suagtérkép rögtön megmondta: a 2-nika szektorban van egy. Ott még nem járt. Fölment tíz szintet, átsétált egy kis parkon, ahol emberek üldögéltek a fűben, ettek, beszélgettek, s belépett a janníhaumba.
  – Az biztos – bólogatott Haurengi öregesen. – Ha bajba kerülsz külföldön, a Testvériség megvéd, ez olyan biztos, mint a világűr.
  – És Szindoria miért nem véd meg?
  – De, Szindoria is megvéd – mondta Ruara, Haurengi unokája. – Minden kormányzat megvédi az állampolgárait, csak a dzserangok másképpen, mint mi. Ha mondjuk egy szindort letartóztatnak Sielunton, a követség biztosít neki jogi segítséget meg ilyesmit, és ha elítélik, meglátogatják a börtönben.
  – Haza is viszik, ha kéri – jegyezte meg Ingori, a férje. – Mármint ha a két ország között van erről egyezmény, akkor kérheti, hogy hazai börtönben tölthesse a büntetését.
  – Igen, valóban. De sielunt bíróság ítéli el, sielunt törvények szerint. Mi viszont nem tűrjük, hogy bármelyik szúni polgárt külföldön állítsák bíróság elé. Olyan helyeken, mint Sielunt, eszébe se jutna egy rendőrnek, hogy letartóztassa a Testvériség tagját, hanem hívná a mieinket és kérné, hogy mi vegyük őrizetbe az illetőt.
  – Persze ha egy szúnit erőszakos cselekményen kapnának, azt sehol sem hagynák, nem is kívánjuk tőlük – tette hozzá Ingori. – Akkor igenis megállítják abban, amit csinál, aztán átadják az esszidzsinnának.
  A janníhaum egyik asztalánál ültek. Haurengi nusummát kortyolgatott, s időnként vettek egy-egy szem süteményt valamelyik tálcáról, amiket a közeli dzsilaunokból hoztak. Itt is nagy asztalok voltak, mint általában a janníhaumokban. Ez a terem négyzet alakú volt, a közepén a tűz, s körben asztalok.
  – Mi történik – kérdezte Ninda –, ha dzserangok bántanak egy szúnit, és kiadják őket nekünk?
  Haurengi tűnődve forgatta a bögréjét az asztalon.
  – Hát azok nálunk kerülnek bíróság elé, de a büntetésüket a saját világukon töltik le. Elvileg. Ötszáz évig voltam bíró, de ilyen esettel nem találkoztam.
  Ninda beszámolt az Àsyɬŭpon – szúni kiejtésben Ászitlúpon – történt esetről.
  – No, nem mondom én, hogy nem fordulhat elő, csak nagyon ritka dolog. Mindenhol akadnak persze magukról megfeledkezett emberek, részegek, vagy éppen akár igazi bűnözők. De nem a mieink szoktak a célpontjaik lenni.
  – Amikor Ílna erről mesélt – mondta Ninda –, a szúni hajó kapitányáról beszélt, ahol történt a dolog. A dzserangok nem tudják, hogy a mi hajóinkon nincsen kapitány?
  – Nem, nem tudják – felelte Ruara. – Semmit sem hozunk a tudomásukra a társadalmi rendszerünkről.
  – Csakugyan, ő is említette ezt a kifejezést. Vagyis nem, kormányzati rendszert mondott.
  – Igen, eléggé zavarja a dzserangokat, de valóban nem beszélünk róla nekik. Szúnahaum titkai közül ez az egyik. Várj csak, szerintem Sengarómi lesz a legalkalmasabb, hogy ezt elmagyarázza. – A fiatalasszony fölemelkedett és intett valakinek. – Sengarómi! Idejönnél, kérlek?
  Nyomban odajött egy férfi. Fehér köntöse kiemelte bőre mélybarna színét.
  – Mit tehetek érted, Ruara?
  – Elmondanád Nindának, hogy működik a Testvériség kormányzati rendszere?
  – A legnagyobb örömmel. – A férfi őhozzá fordult. – A Testvériségnek semmiféle kormányzati rendszere nincsen.
  Barátságosan bólintott, s megfordult, mint aki máris készül elmenni. Ninda elnevette magát.
  Sengarómi visszafordult és leült Ruara mellé.
  – Hát szóval. Amikor a népünk szétszóródott a Galaxisban, nem lehetett többé közös kormányzatunk, mert a csillagközi kommunikáció akkoriban még túl sok energiát emésztett föl, legalábbis ahhoz képest, amennyi azokon a kicsi hajókon rendelkezésre állt. Egy idő után korlátozták a távolsági beszélgetéseket, viszont amennyit engedélyeztek belőlük, azt családi ügyekre használták, nem hivatalos dolgokra. Mindegyik hajón a kapitány volt a vezető, és kész. Csak egy idő múlva ez már meghaladta egy ember teherbírását. Felosztották a feladatokat. Ma van egy csoport, akik a hajó útvonalát tervezik meg, egy másik felelős a rakományért, hogy olyasmit vegyünk, amit jó áron el lehet adni, egy harmadik az utasokért, és egy ideig volt egy csoport, aminek az volt a neve, hogy szúni-angihut, ez kormányozta a hajó népét. Aztán fokozatosan kivettünk minden feladatot a kezükből, és végül feloszlattuk őket. Ha mondjuk nekem az az ötletem támadna – Sengarómi tisztelettel bólintott a tűz felé –, hogy a Tűz Otthonát helyezzük arrébb tíz ríginnel, arról miért öt-hat ember döntsön? Vagy éppen egy? Döntse el a silgisszónaringi, a hajón élő összes ember együtt. És ha valami olyanról kell dönteni, ami minden hajót és világot érint, akkor ott a Szúnahaum-silgisszónaringi, az összes szúni a Galaxisban, akik mind együtt döntenek.
  – Emlékszem erre a szóra – bólintott Ninda. – Rám is mondták, amikor idekerültem.
  – Igen, olvastam a hírt. Szerintem elég lett volna az Aulang Laip saját silgisszónaringijét összehívni, egész Szúnahaum inkább csak a nyomaték kedvéért kellett, de hát mindegy, ma már bőven van energiánk a csillagközi beszélgetésekre.
  – Nem úgy van az, csillaggyermek – emelte föl az ujját Haurengi. – Aki a Szúnahaum-silgisszónaringit kérte a kislánynak, nemcsak az ő sorsát kívánta tisztázni, hanem egy jogelvet is. Éppen azért állították le a silgisszónaringit, mert az elv már tisztázva volt, csak néhány ember nem ismerte jól a törvényt. De jogelvek lefektetéséhez igenis kell Szúnahaum, mindnyájunk véleménye.
  – Értem – bólintott Ninda. – És miért nem mondjuk el a dzserangoknak, hogy működik a kormányzati rendszerünk?
  – Nem értenék – felelte Ruara.
  – El se hinnék – legyintett Sengarómi. – Mindenkinek az a meggyőződése, hogy a népet kormányozni kell. Valószínűleg már Ősi Földön is ezt sulykolták az emberek fejébe a vezetők és híveik. Csak arról szabad vitatkozni, hogy a jelentkezők közül ki vezesse a világot. Pedig hát a legtöbben egyáltalán nem alkalmasak rá. Ott van például a te szülőbolygód vezetője, Vuird Kíreán. Választási csalással jutott hatalomra, és csalással maradt hatalmon. Szerinted mi következik ebből?
  – Hogy csalás nélkül nem sikerült volna neki, tehát volt nála jobb is – vágta rá Ninda.

---

←nc-5 Mwùɬnaĩt 2 [-23] Azt felelte: az a gyerek, akinek nincs módja gondtalanul játszani, felfedezni a világot, a természetet, az nem gyerek, az kicsi felnőtt. Neki Szindorián soha nem volt erre lehetősége, mert mindig figyelni kellett, nem jönnek-e az ervések. (Sileni: Naplóm Nindával, 44 121. fínirrugan)nc‑5 nc-6 kormányzat [-19] Lehet, hogy azért nem szeretnek minket a dzserang világokon, mert a lelkük mélyén tudják, hogy különbek vagyunk náluk. Akkor rosszul tudják. (Ílgaszaumi, Numird mondásaiból, 62. sómir, 102. singir)nc‑6 nc-7 2-nika [86] Sok világot bejártam, és mindig jól éreztem magam. Kedves emberekkel ismerkedtem, szép helyeket láttam, jó emlékeket gyűjtöttem. S még jobban éreztem magam akkor – amikor aztán hazatértem a hajómra. (Ninda: Életem egy falevélen, 119. sómir)nc‑7→

---

ph-19 id [-308] () :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 ·· -245 (2134 › 60:40) 732 316 szó (704 132+24 041+4143) 5 072 486 betű (4 908 670+163 816) 5 610 018 jel (@537 532)	691, 69,09%, 416 722 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4)	0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1
2209. nap, 329 szó/nap, 2296 betű/nap, 76:43/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.15.:1046, 3088 31. 2:51

	pr Prológus
ELSŐ RÉSZ
A SÖTÉTSÉG MÖGÜL	250 (36%)
	na A HAJÓ	29 (4%) 1
	nb AZ ŰRBEN	27 (3%) 30
	nc RECEPTOR	29 (4%) 57
	nd A GALAXIS	24 (3%) 86
	ne LIAN, LIAN, LIAN	24 (3%) 110
	nf SZAISZ	24 (3%) 134
	ng MENEDÉK	24 (3%) 158
	nh HAZAÚT	24 (3%) 182
	ni ABRONCSVILÁG	22 (3%) 206
	nj LETELEPEDÉS	23 (3%) 228
MÁSODIK RÉSZ
HAJNALSUGÁR	250 (36%)
	oa NAMINDAN-DZSÚMI	30 (4%) 251
	ob HÍRNÉV	25 (3%) 281
	oc LIMELULLÍ	24 (3%) 306
	od SAUNIS	21 (3%) 330
	oe ALAPPONT	22 (3%) 351
	of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP	26 (3%) 373
	og SZINDORIA	24 (3%) 399
	oh A KISLÁNY	24 (3%) 423
	oi JANNÍHAUM	25 (3%) 447
	oj TANÍTÓ	29 (4%) 472
HARMADIK RÉSZ
AZ ÚJ FÉNY	190 (27%)
	pa HINNULDUD	22 (3%) 501
	pb SUGÁRGÁT	27 (3%) 523
	pc HANGILAORAN	25 (3%) 550
	pd AZ ELSŐ SZÍAN	25 (3%) 575
	pe SINNÍ	22 (3%) 600
	pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS	27 (3%) 622
	pg ILGÁ	24 (3%) 649
	ph  – – –	18 (2%) 673