-17 ←na-7 ḱẙvap [-22] Legyen klánod és törzsed, szerelmed és gyereked, állatod és otthonod – teljes ember vagy. (Ílgaszaumi, Közmondások és népi bölcsességek tára)na‑7 na-8 Nilli [-17] Minden kérdésben, amit felteszünk, ott rejlik egy másik kérdés: az, hogy miért kérdeztük éppen ezt. (Lí-Nindaran: Gondolatok, 813. sómir)na‑8 na-9 Kásirun [41] Vannak pillanatok életünkben, amik mindig elkísérnek. Ha álltál már a Fólangraut-huarungi hídján és nézted, ahogy a vízesés vize kínos lassúsággal ereszkedik alá a gyenge gravitációban, tudod, miről beszélek. De nem ezek a legfontosabb pillanatok. (Ninda: Kommentárok az Első Szíanhoz, 32. sómir)na‑9→

---

„Minden kérdésben, amit felteszünk, ott rejlik egy másik kérdés: az, hogy miért kérdeztük éppen ezt.”
 


Nilli akkor kezdte az ügyeletét, épp csak benézett az egyik betegükhöz – egy enyhe szívrohamon átesett úr volt a Sédurinn valamelyik világáról, jól érezte magát, nem volt szüksége semmire, csak heverészett és a helyi híreket nézte a fali suagon, szúni fordításban, nyilván csak unalmában –, amikor Karszti rohant be, az esszidzsinna húmadja egy hordággyal.
  – Gyere, Nilli, nézd meg ezt a gyereket, eszméletlenül találtuk a parkban.
  Nem kellett mondania, hogy a suár parkjában, hiszen ez itt a suár és a szísi külön kórháza. Karszti épp csak hordágyra fektette a gyereket és idehozta. Segítségre sem volt szüksége, hogy fölemelje, a gyerek pehelykönnyű volt. No meg első ránézésre nyilvánvaló volt, hogy ez nem szúni gyerek.
  – Szegény kis muneszk, szörnyen néz ki, mi történt vele?
  – Azt bizony nem tudom, a kamera csak annyit látott, hogy összeesik. Kaphat egy gyerek szívinfarktust?
  – Mindenki mindent kaphat, Karszti, de nem találgatni kell, hanem diagnosztizálni. Bízd rám, te menj vissza nyugodtan.
  Karszti bólintott, de ott maradt. Nilli műszereket vitt a hordágyhoz. Biodetektort kapcsolt a beteg kezére, közben megállapította, hogy a gyerek körülbelül százéves, de legfeljebb talán ha öt endzs a súlya, és persze csavargó a szindorok elképesztő sikátoraiból, látszik a ruháján és a koszossági fokán. Jó, hogy éppen ő van itt, ő beszéli a nyelvét, egy ilyen kis vad kölyök még megijedne a fordítógéptől. Néhány pillanatig olvasgatta a képernyőn megjelenő értékeket és felvette a javun-tuekan érzékelőhálóját. Be is állította nyomban a készüléket, negyven rídunnal kezdi, a gyerek súlyát és életkorát csak találgatni tudja, ez körülbelül elég lesz. Ha kell, fölviszi negyvenkettőre.
  – Az életfunkciói rendben, mindjárt megnézem az agyhullámait, talán abból valamivel többet is…
  – ÃÂm! – szólalt meg hirtelen a beteg, és felült az ágyon.
  – Hoppá! Jó, jó, nyugi, kÿdi, pièkuàḩ, kÿdi, śíońdaãẙ lìop! Dòynké úũynd?
  A Süsü minden szavát hallotta és értette, de valahogy mintha távolról szólt volna a hang. Nyugi, kicsim, nyugi, minden rendben, hallasz engem?
  – Ne engedd megnézni az agyhullámaidat – hallott egy hangot a fejében, és ettől azonnal magához tért. Ez a ḱẙvap. Nem, nem! A barátja. Nem csak úgy „a ḱẙvap”! Neve is van…
  – Hallod, amit mondok? – kérdezte a nő megint.
  A Süsü bólintott. Persze hogy hallja.
  – Kórházban vagy, én Nilli vagyok, orvos, és te elájultál a parkban. Tudsz beszélni? Hogy érzed magad?
  – Tudok beszéni, pessze. Jón vagyom. Semmi bajom.
  – Rendben. Már nagyjából megvizsgáltalak, én is azt hiszem, nincs komoly bajod. De kórosan alultáplált vagy, vitaminra van szükséged, vashiányod van, és még sorolhatnám. Nem csoda, hogy elájultál. Mikor ettél utoljára?
  – Nemrég… a szükke órájába…
  – Aki ilyen sovány, annak sokkal gyakrabban kell ennie. Hozok valami ennivalót, és meg is kell fürödnöd antibakteriális szerekkel. Aztán meglátjuk, hogy szükség lesz-e egy alapos kivizsgálásra.
  – Nem… niccsen… beszénnem kell…
  – Kivel?
  – Valakive…
  A nő felnézett a műszereiről és ráfüggesztette a tekintetét. Kedves fiatal nő. Mýśvïn… De a barátja megmondta, hogy a mýśvïnek rendes emberek.
  – Mondd csak. Kivel kell beszélned?
  – Beszénnem kell a főnökke.
  Kezd már kitisztulni, állapította meg Nilli. Néhány gyógyszerre azért szüksége lesz. Kell egy átfogó labor és meg kell nézni a tüdejét meg a veséjét. Az agya és a szíve rendben van, fertőző betegség sem mutatható ki.
  – Milyen főnökkel? – kérdezte Karszti, akinek már ott volt a kezében a fordítógép.
  – A… a hajónak a kapitányáva.
  – Hát erre ne nagyon számíts – mondta Nilli. – Miről beszélnél vele?
  – Szerennék itt maranni. De igazibó… szóva úgy, hogy megeggedi az, aki itt a gazda.
  – Rendben van, Karszti keres valakit a núdzsahanból, addig csak üldögélj. Én addig hozok neked ennivalót, most ez az első számú gyógykezelés.
  Hát evett megint, ma már másodszor. Megint olyan dobozokat kapott, mint korábban, mindegyikben színes massza volt, mind más ízű, a nő azt mondta, ha valamelyik nem ízlik, nem kell ennie belőle, és az se baj, ha marad a dobozokban, de összesen legalább egy dobozzal egyen meg. Négyet adott neki, ő pedig megette mind a négyet. Jó volt mind a négy, az egyiken felismerte a śièrn ízét, egy másik kicsit emlékeztetett a výliâṙ gyümölcsére, a többiről sejtelme sem volt, milyen ízük lehet.
  Aztán a nő bekísérte egy szobába, ahol a falból folyt a víz, mint a gazdagoknál, és habzott meg illatos volt. Meleg víz! Persze hogy örömmel megfürdött benne, és ő is olyan illatos lett, mint egy výdaṙiõp. Másik ruhát is kapott, furcsát, olyan köntösfélét, amilyet ezek hordanak, kéket. Ha nem lenne olyan világos a bőre meg a haja, még mýśvïnnek nézhetné akárki. Meg egy pár kék cipőt. ŮŨíp! De hiszen sapkát nem kapott!
  – Mi baj? – kérdezte a Nĩìlỳ nevű doktornő.
  – Mos niccsen sakkám.
  Nilli komoly arccal bólintott. – Értem. Mindjárt keresünk neked egyet, jó?
  Kapott is egy furcsa kék sapkát, amiről a doktor azt állította, hogy az az ő saját sapkája, és azért nem fekete többé, mert ki lett mosva. És megmutatta a ruháját is, amit szintén kimosott valami gép, a kezeslábasa sem fekete volt, hanem világosszürke, sárga és kék csíkos. Még soha nem látta ilyennek. Amikor lopta valahol, már akkor is fekete volt.
  Fürdés után a doktornő ragaszkodott hozzá, hogy a kezére csatoljon valami készüléket és nyugodtan üljön egy huszadon át, amíg ő egy képernyőt figyel. Ő nem bánta, amíg az agyhullámait meg nem akarja nézni, addig azt csinál, amit akar. Nem tudta, miért nem szabad megnézni az agyhullámait, de a barátja megtiltotta, és a parancsát minden körülmények között, ellenvetés nélkül végre kell hajtani. De a doktornő már nem is említette, hogy meg akarná nézni az agyhullámait, de azért jó darabig vizsgálgatta őt, olyasmikről beszélt, mint vérnyomás meg vércukor meg vérkép. Hát csak csinálja. Persze lehallgatta a nőt már egy jó ideje, és megállapította, hogy jót akar. Nagyon bonyolult gondolatai voltak, tele ismeretlen szavakkal, biztosan azért, mert orvos, és azt gondolta ki, hogy őneki milyen betegségei lehetnek és azokat hogyan kell felismerni és meggyógyítani. Mindegy, nem számít. Neki nincsen semmi baja, a nő pedig segíteni akar, ez a lényeg.
  Később adott neki egy pohár gyümölcslét, azt mondta, igya meg, gyógyszerek vannak benne. Azt is mondta, szívesen elmondja, hogy milyen gyógyszerek és mire szolgálnak, de attól tart, hogy ő nem értené, de bízhat benne, ő orvos, az a dolga, hogy segítsen.
  Persze hogy megitta. Tudta, hogy bízhat a nőben. Az lett volna a furcsa, ha nem tudja.

---

←na-7 ḱẙvap [-22] Legyen klánod és törzsed, szerelmed és gyereked, állatod és otthonod – teljes ember vagy. (Ílgaszaumi, Közmondások és népi bölcsességek tára)na‑7 na-8 Nilli [-17] Minden kérdésben, amit felteszünk, ott rejlik egy másik kérdés: az, hogy miért kérdeztük éppen ezt. (Lí-Nindaran: Gondolatok, 813. sómir)na‑8 na-9 Kásirun [41] Vannak pillanatok életünkben, amik mindig elkísérnek. Ha álltál már a Fólangraut-huarungi hídján és nézted, ahogy a vízesés vize kínos lassúsággal ereszkedik alá a gyenge gravitációban, tudod, miről beszélek. De nem ezek a legfontosabb pillanatok. (Ninda: Kommentárok az Első Szíanhoz, 32. sómir)na‑9→

---

ph-19 id [-308] () :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 ·· -245 (2134 › 60:40) 732 316 szó (704 132+24 041+4143) 5 072 486 betű (4 908 670+163 816) 5 610 018 jel (@537 532)	691, 69,09%, 416 722 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4)	0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1
2209. nap, 329 szó/nap, 2296 betű/nap, 76:43/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.15.:1046, 3088 31. 2:51

	pr Prológus
ELSŐ RÉSZ
A SÖTÉTSÉG MÖGÜL	250 (36%)
	na A HAJÓ	29 (4%) 1
	nb AZ ŰRBEN	27 (3%) 30
	nc RECEPTOR	29 (4%) 57
	nd A GALAXIS	24 (3%) 86
	ne LIAN, LIAN, LIAN	24 (3%) 110
	nf SZAISZ	24 (3%) 134
	ng MENEDÉK	24 (3%) 158
	nh HAZAÚT	24 (3%) 182
	ni ABRONCSVILÁG	22 (3%) 206
	nj LETELEPEDÉS	23 (3%) 228
MÁSODIK RÉSZ
HAJNALSUGÁR	250 (36%)
	oa NAMINDAN-DZSÚMI	30 (4%) 251
	ob HÍRNÉV	25 (3%) 281
	oc LIMELULLÍ	24 (3%) 306
	od SAUNIS	21 (3%) 330
	oe ALAPPONT	22 (3%) 351
	of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP	26 (3%) 373
	og SZINDORIA	24 (3%) 399
	oh A KISLÁNY	24 (3%) 423
	oi JANNÍHAUM	25 (3%) 447
	oj TANÍTÓ	29 (4%) 472
HARMADIK RÉSZ
AZ ÚJ FÉNY	190 (27%)
	pa HINNULDUD	22 (3%) 501
	pb SUGÁRGÁT	27 (3%) 523
	pc HANGILAORAN	25 (3%) 550
	pd AZ ELSŐ SZÍAN	25 (3%) 575
	pe SINNÍ	22 (3%) 600
	pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS	27 (3%) 622
	pg ILGÁ	24 (3%) 649
	ph  – – –	18 (2%) 673