„Minden szúni ismer egy igazságot, amit a dzserangok nem: ez pedig Szúnahaum. Mi, e csoport tagjai egy olyan igazságot ismerünk, amit még a szúnik sem: ezért sokkal jobban kell rá vigyázni. Nem szabad fájdalmat okoznunk nekik azzal, hogy megtudják. Vigyáznunk kell rájuk. Ez a dolgunk.”
Ninda: Feljegyzések az utánunk jövőknek,
1. kötet, 1. sómir, 3. singir
1. kötet, 1. sómir, 3. singir
– Hogyan fognak felkészülni? – kérdezte Rongami éppen azt, amit Ninda is szeretett volna tudni.
– Ninda készen áll, mert tud mindent, amit tudnia kell – felelte Fendria. – Csak Szinensinek vannak gyakorlati tennivalói, de azt mindenki tudja, aki látott már sáhaddif-hinahaórant.
– Láttam már, többször is – mondta Szinensi. – Meg hát a janníhaum is segíteni fog, biztosan nem tévesztek el semmit. Nincs miért aggódni, simán fog menni, ahogy mennie kell.
Hétszázötvenkor véget ért az iskola, de nem széledtek szét, mindenki azt mondta, látni akarja a szertartást. Átmentek a janníhaumba és ott széledtek szét.
– Még rengeteg időnk van, sáhaddahum – mondta Szinensi. – Fél derki, az egy örökkévalóság. Ha az utolsó limliben kezdünk készülődni, akkor is megvagyunk vele bőven. Azaz pár dolgot elmagyarázok még addig.
Közben ők is átmentek a janníhaumba, Szinensi az automatából vett két üdítőt, leültek egy kis zugba.
– A hinahaóran nagyon egyszerű dolog. Föltesznek néhány kérdést, amikre válaszolsz.
– Miről?
– Majd meglátod, sáhaddahum.
– És ha nem tudok válaszolni… sáhaddihatun?
– Mindenre fogsz tudni válaszolni. És nincs rossz válasz. Nem azt akarják tudni, tudod-e, ki volt Fuérong, hanem meg akarnak ismerni. Szóval válaszolsz. Ez egy egyszerű kis személyiségteszt. Aztán jön a sáhaddif-haukihaóran. Választasz néhány kártyalapot. Itt sincs rossz válasz. Végül kiválasztják a törzsedet, megkapod a törzsi jelvényt, haundának hívják, és mi jövünk neked gratulálni. Ennyi az egész. Van valami kérdésed?
– Hát… hogyan viselkedjek, hogyan… hogyan üdvözöljem őket?
– Ja persze… vivivivi… te még nem láttál hinahaórant. Sehogy, sáhaddahum. Az az én dolgom. Neked semmi mást nem szabad szólni, mint amikor kérdeznek, akkor válaszolsz. Ugyanis itt most te vagy a főszereplő, te vagy a legfontosabb, és aki ennyire fontos, az nem beszél.
– Mit tegyek, amikor megkapom a jelvényt?
– Abból kettőt kapsz. Az egyiket a karodra fogjuk pecsételni. A festék pár nap alatt lekopik, de a jelvény beépül a lelkedbe. És hogy megőrizd biztosan, kapsz még egyet, ami megmarad. Különleges alkalmakkor a nyakunkba akasztva szoktuk hordani, várj csak, keresek valakit…
Fölugrott és kinézett a kis beszélgetőrekeszből, körülöttük jöttek-mentek az emberek. Szinensi egyszer csak megragadta egy nagylány kezét és se szó, se beszéd, behúzta Nindához.
– Nézd, sáhaddahum, neki ott a lánc a nyakában, kérlek, Szengarti, mutasd meg a haundádat.
A lány mosolygott és leakasztotta a láncot, hogy Ninda jobban megnézhesse. A haunda egy aranykorong volt, elfért Ninda tenyerében, rajta vékony vonalakkal kidomborított, bonyolult minta. Egy spirál, amit mindenféle sugárirányú vonalak metszettek különféle helyeken, kacskaringós, érthetetlen jelek, és alatta egy feliratnak látszó valami, de olyan betűkkel, amiket Ninda nem ismert.
– Én sirhaten-nisszugit vagyok, sáhaddahum – mondta Szengarti. – A spirális forma a sirhaten törzscsalád jelvénye, és alatta a nisszugit törzs jele.
– Köszönöm, hogy megmutattad – adta vissza Ninda. A lány visszatette a jelvényt a nyakába és elment. Szinensi lehuppant Ninda mellé.
– A haunda a szúnik egyik nagy titka. A dzserangoknak fogalmuk sincs, hogy mire való, de borzasztóan szeretnék tudni. Aztán elmehetsz a törzsed rendezvényeire, ahol nagyon fognak örülni, hiszen liukan-lieha vagy, és ráadásul egészen-egészen-egészen fiatal. Egyidősek vagyunk, én száztizenhat vagyok, de én csak sok év múlva kapom meg a haundámat, amikor befejezem az iskolát.
– De most is eljársz a törzsi rendezvényekre, gondolom.
– Hát persze. Apa sáttir-nargimut, anya pedig sáttir-jaharit, vagyis ők szindák, vagyis én szindanongi vagyok, ezért valószínűleg én is a sáttir törzscsalád valamelyik törzsébe kerülök. A nargimutok sokan vannak, itt a hajón nem, de amúgy sok ezres nagy törzs, a jaharitok csak ötszázan vannak, de annak a fele itt él az Aulang Laipon. Vannak még sáttirok a hajón más törzsekből is, néha úgy járunk össze, hogy az egész törzscsaládból akik itt vannak, az összes sáttir. – Fölnézett, Ninda követte a pillantását. A faliórán 761 állt. – Még rengeteg időnk van. Jaj, úgy izgulok… vivivivi… még soha nem voltam sáhaddihatun…
– Gyerekek is lehetnek, gondolom.
– Hát persze, sőt leginkább gyerekek szoktak lenni. Ha valakinek csak idősebb testvére van, esetleg őt kéri föl, vagy néha egy felnőtt rokont. De leggyakrabban gyerekeket, kistestvért, másvalakit a klánból. Szülőt nem szabad, szerencsétlenséget hoz.
– Akárcsak utcasarkon kỹvïstèt enni – mosolygott Ninda.
– Okvetlenül – felelte Szinensi nagyon komoly arccal, és elnevették magukat.
Nagy nehezen eltelt az idő. Sétálgattak, beszélgettek az emberekkel, akik persze mind tudtak a küszöbön álló szertartásról. Ninda kezdte gyanítani, hogy az Aulang Laipon mindenki mindenről tud.
790-kor Szinensi az egyik faliórára nézett, fellépett egy padra a tűz közelében, és mindkét karját kitárta, magasra emelve.
– Szúnahaum népe! – kiáltotta. – Eljönnek közénk a Felhő Csillagai, hogy találkozzanak a Sínisuál fényével! Készüljetek a fogadásukra!
Leengedte karját és lelépett a padról. Egy pillanatig nézték, ahogy az emberek megindulnak mindenféle irányokba, szemlátomást céltudatosan.
– Hová mennek?
– Átöltözni – felelte Szinensi. – Mi is megyünk.
Elindultak valamerre. Menet közben Ninda észrevette, hogy egy csomóan nem mennek sehová, hanem tányérokat, edényeket rakodnak az asztalokról automata kiskocsikra.
– Nem illik ételt elöl hagyni, amikor érkeznek a Fények – magyarázta Szinensi.
Beléptek egy ajtón, amire a Testvériség hétágú csillagát rajzolták. Keskeny folyosóra értek, ahonnan többfelé ajtók nyíltak. Az egyiken ugyancsak ott volt a csillag. Szinensi benyitott. Apró szobácskába jutottak, ahol nem volt semmi más, csak egy kis asztal az egyik sarokban, rajta két négyszögletes fekete doboz.
– Ez a tiéd – mutatta Szinensi azt, amelyiken aranybetűkkel az állt: sáhaddahum. A másikon ezüstszínnel: sáhaddihatun.
Ninda kinyitotta a dobozát. Egy köntös volt benne, olyan színben, amilyet senki nem hordott az Aulang Laipon: fekete volt. Ahogy kiemelte, valami pirosat látott alatta.
– Ezt a köntösödre vedd rá – mondta Szinensi. – Aztán jön a többi.
Ninda megigazította a köntösét és ráhúzta a feketét, aztán fekete sarut is kellett vennie. Közben Szinensi is beöltözött. Szintén csupa feketébe.
– Most jön a sáhaddif-szianerg – emelte ki Szinensi a piros szalagot. – Piros. A vér színe. Annak a jelképe, hogy ereidben a törzsed vére kering. A régi időkben ugyanis a törzsekbe leszármazás szerint került mindenki. Ma már nem mindig van így, a te esetedben főleg nem, de ez nem számít.
Beszéd közben gondos mozdulatokkal Ninda jobb vállára helyezte a szalagot, bal oldalon pedig leengedte a derekáig, így ferdén övezte a testét elöl-hátul. Aztán kapott egy kerek, fekete sapkát, hasonlót ahhoz, amilyet Szindorián hordanak a csavargók, de ez kisebb volt, és piros volt a szegélye.
Aztán Szinensi is felvette a maga ferde szalagját, de sárgát, és a sapkáját is sárga szín szegélyezte.
S legvégül kivett a maga dobozából egy kicsiny arany hengert.
– A Sínisuál fénye – mosolygott Nindára.
←nb-7 hagyomány [-21] Egy ideig azt mondtam: „ti”. Aztán egyszer csak áttértem arra, hogy „mi”. Még nem igazán éreztem a különbséget. Azt pedig végképp nem, hogy létezik egy harmadik lépcsőfok is. (Ninda: Életem egy falevélen, 47. sómir) :: Szindoria-rendszer, Aulang Laip, 43 610. higit fínirrugan, 359nb‑7 nb-8 haunda [-17] Minden szúni ismer egy igazságot, amit a dzserangok nem: ez pedig Szúnahaum. Mi, e csoport tagjai egy olyan igazságot ismerünk, amit még a szúnik sem: ezért sokkal jobban kell rá vigyázni. Nem szabad fájdalmat okoznunk nekik azzal, hogy megtudják. Vigyáznunk kell rájuk. Ez a dolgunk. (Ninda: Feljegyzések az utánunk jövőknek, 1. kötet, 1. sómir, 3. singir)nb‑8 nb-9 sáhaddif 1 [-23] Miért szeretjük úgy a Felhő Csillagait és a Sínisuált? Mert védelmezik népünket az ellenségtől és gyönyörködtetik lelkünket. Ha létezett valaha a Galaxis teremtő szelleme, akiben a régiek hittek, úgy a Sínisuált csakis ő teremthette. (Ílgaszaumi, Szúnahaum-szilgi, 2. sómir, 4. singir) :: Aulang Laip, Szindoria-rendszer, 43 610. higit fínirrugan, 800nb‑9→
ph-19 id [-308] () :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 ·· -245 732 316 szó (704 132+24 041+4143) 5 072 486 betű (4 908 670+163 816) 5 610 018 jel (@537 532) | 691, 69,09%, 416 722 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2210. nap, 329 szó/nap, 2295 betű/nap, 76:45/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.16.:225, 3088 31. 2:51 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 190 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 18 (2%) 673 |