-25 ←oh-10 eszmélet 2 [-5] Nem sokra emlékszem kicsi koromból, a földrengés előtti időből. Az én életem egészen hasonló Nindáéhoz abban, hogy mintegy abban a pillanatban kezdődik mindkettőnké, amikor a Testvériségbe kerültünk. Vannak persze jelentéktelen különbségek. Ninda korábbi személyazonossága soha nem derült ki, az enyém meg igen. De idegennek érzem magamtól. Én már Sileni maradok. (Sileni: Naplóm Nindával, bevezető, 3.)oh‑10 oh-11 költözés [-25] Egy életre elegendő viszontagságot élt meg szindoriai gyerekkorában, hogy aztán élete hátralevő részét már ezek nélkül élje le. (Hiragi: Találkozásaim Nindával, 17. sómir) :: Fáhinnur Hírauszi, Jaungaimasz, 43 664. higit szílgaran, 440oh‑11 oh-12 unoka [-22] Vannak napok, amik megváltoztatják a történelmet – de ez csak utólag derül ki róluk. (Ílgaszaumi, A Ninda-kultusz, 1. kötet, 3.) :: Fáhinnur Hírauszi, 43 664. higit szílgaran, 746oh‑12→

---

„Egy életre elegendő viszontagságot élt meg szindoriai gyerekkorában, hogy aztán élete hátralevő részét már ezek nélkül élje le.”
 

Fáhinnur Hírauszi
Jaungaimasz
43 664. higit szílgaran
440
– Megérkeztek – pillantott föl Dzsúfud a suagjáról. – Indulhatunk.
  Elindult a menet. Az ágy a saját antigravitációs meghajtásával, a hiperfénylapok szintén, a műszerek az ágyra voltak erősítve. Dzsúfud és a három ügyeletes orvos úgy kísérte, hogy mindig látták a központi képernyőt. A lányok előttük mentek.
  Nem siettek, és nem is siethettek. A Sileni Fónird pontosan hatvanöt jaungaimaszi beteget ad át a Fáhinnur Hírauszinak, és az ágyak szépen, egyenletesen haladtak végig a folyosókon a személyzettel együtt. A menet elvonult a 8-joka szektor szélére, ott csatlakozott össze a két hajó. Átsétáltak a Fáhinnur Hírauszi hatodik szintjére, és szép sorban végigmenve a folyosókon be az ottani kórházba a nika szektorban. Sileni volt az egyetlen, aki nem ott kapott helyett, hanem jóval távolabb, a tari szektorbeli kórházban. Ez már nem a suárkórház kiegészítése volt, hanem belső kórház, a szúnik saját használatára. Silenit fölvették az Élet Fájára, neki már a szúnik között volt a helye. Három családneve lett, mindhárom anyjától egy. Hangikun Auhangé Sileni Szilun Luodasz Rírang.
  Útközben, már a zsilipkapun túl tért magához ismét.
  – Mennyi idő telt el? – kérdezte még a felszín alól. Ninda nyomban válaszolt.
  – Amióta beszéltünk, körülbelül fél nap. A földrengés óta hat jaungaimaszi nap. Most átviszünk egy másik kórházba, ott folytatják a kezelésedet.
  – Ti is jöttök?
  – Mi mindig veled leszünk ezentúl – felelte Aini.
  – Éhes vagyok…
  – Bármikor kaphatsz enni – válaszolt Szinensi. – Csak meg kell szólalnod fennhangon.
  Érzékelték a hullámképen az erőfeszítést, amivel a gyerek kihozta magát a mélyből. Fél mati múlva megmoccant, aztán meg is szólalt:
  – Mǔn ĺei.
  – Éhes vagyok – mondta a fordítógép.
  – Ennek nagyon örülök – felelte Dzsúfud azonnal. – Dzsúfud vagyok, orvos. Máris itt az ennivaló. Most még csak folyékonyat kaphatsz, ne haragudj.
  – Kom oq ǔ já. Ǔ Dû fud të dluã. Kǎm hlǔa nop mǔn. Ban nón go tǐ ney ŕak, lok swǒt.
  Egy kézjelére odalibbent egy automata, hozott egy élénkbarna palackot, rajta két koncentrikus piros körrel, az egészségügyi felszerelések csillagközi jelzésével. A felirat szerint csokoládés, vitaminos tápoldat volt benne. Dzsúfud kinyitotta és a száját Sileni szájához tette. Az ágy megállt, s vele mindannyian. Az utánuk jövők kikerülték őket.
  – Szívószál van a végén. Óvatosan szívd meg.
  – Ĺim tãu kŕua kyép. Twón ĺim tãu dǔ qët.
  Lélegzet-visszafojtva figyelték, ahogy Sileni az ajka közé veszi a vékony szopókát, megszívja, aztán köhögni kezd.
  – Semmi baj – vette el Dzsúfud a palackot. – Napok óta nem ittál, ez előfordul.
  – Ĺoy ǐm nàn – fordította a gép, amíg Helgilu letörölte a felköhögött italcseppeket. – Kwat bǐn twòp ko tãu, tam blìt qwa.
  A második próbálkozás sikeres volt, Sileni szépen ivott, amíg a csoport kényelmesen álldogált a szektorhatár-folyosón, s mellettük lassú menetben haladt a többi beteg ágya. A harmad lirga nagy része elfogyott.
  – Ǎk – mondta Sileni, amikor elengedte a palackot.
  – Köszönöm.
  Az orvos mosolygott. – Szívesen. Van még, amikor csak kéred.
  – Ksy dü. Kǎ kŕan dïu tĺit.
  Folytatták az utat és megérkeztek a kórházba. Ugyanolyan volt, mint a Testvériség összes kórháza, egymást keresztező egyenes, széles folyosók rácsozata, a padlón és a falakon színes csíkok és geometriai formák igazították útba az embereket, és szabványos, aranyszínű táblákon volt kiírva minden. A suárkórházak csak annyiban különböztek, hogy itt kizárólag szúni nyelvű feliratok voltak, ott pedig cserélődtek aszerint, hogy éppen merre járt a hajó. A folyosókon siklókerekes emberek szaladgáltak, a levegőben kocsik.
  Egy siklókerekes fiatalember éppen őelőttük állt meg.
  – Sileni? – kérdezte fölöslegesen, hiszen a Testvériség adminisztrációs rendszerében mindenki mindig tudja, amit tudnia kell. – 795-ös szoba.
  Ez az információ is fölösleges volt, hiszen az orvosok és a lányok is régesrég tudták, hova kell menniük. De Dirkaninak, úgy látszik, nem volt más dolga.
  – Alighanem ő az egyetlen betegünk, akiről írnak a dzserang újságban – közölte, s az érkezők meglepetését látva felmutatta a suagját. Ninda arcképe volt rajta, s egy felirat:
  enter[HǏ ĹAŔ BÊA KWÕAP ŠUOT QO NǏN DA]
  Aztán átkapcsolta.
  enter[NINDA ÖRÖKBEFOGADOTT EGY JALAR GYEREKET]
  Ninda bosszús fintort vágott.
  – Ez nyilván inkább rólam szól, nem Sileniről. Én vagyok nekik a szenzáció.
  – Hallottam ám – nevetett Dirkani, és a siklókereket a lábszárára hajtva jött mellettük. – Te vagy az a csillagközi hírű gyerek. Bár igazából nem értettem, hogy mitől.
  Ninda vállat vont.
  – Hosszú és unalmas történet. Inkább Silenivel foglalkozzunk. Azt hiszem, mindjárt fölébred megint.
  Könnyen mondhatta ezt, a javun-tuekan már jelezte a növekvő aktivitást – Sileni már a felszín alól beszélgetett velük a mentális hullámon át –, és egyébként is most már mindig úgy volt, hogy néhány matinként felbukkant rövid időre, aztán visszamerült. A gép nyilvántartotta az időtartamokat, és látszott, hogy egyre gyakrabban ébred föl.
  Amikor elhelyezték az ágyat a 795-ösben, ébren volt megint, és egy-két mati múlva már fel is akart ülni. Ninda karolta át a vállát és segített neki – több segítség nem kellett, a gyerek pehelykönnyű volt. Az orvosok hazamentek a Sileni Fónirdra, ami hamarosan leválik róluk és visszatér a felszínre. Dzsúfud maradt egyedül, ő átköltözik a betegeivel, akárcsak Nindáék, akik miatt persze Ámmaít is az egész családjával. A három orvos helyett csak egy jött, Hiszumi, egy fiatal orvosnő, Dzsúfud már nem látta szükségesnek a háromszoros őrizetet.
  Sileni elsőre csak egészen rövid ideig maradt ülve, nem érezte még jól magát, bár a hipergép kiküszöbölte az ilyenkor elkerülhetetlen szédülést. De azért így is körülnézett a szobában. A szokásos módon berendezett szúni kórházi szoba, ahol az ágyon és a hozzá tartozó műszereken kívül semmi sem utalt arra, hogy ez kórház és nem szálloda.
  – Nem szabad arról beszélned, hogy mit látsz – figyelmeztette Lí. – A képet én közvetítem neked az elmémmel. Az orvosok nem tudják, hogy ez lehetséges. Azt hiszik, hogy vak vagy, és nélkülem így is van.
  Sileni érdeklődve tanulmányozta Hiszumi arcát, amint a doktornő kiolvasta a javun-tuekan képernyőjén látható adatokat.
  – Mi az, hogy vak? – kérdezte, de a mentális érintkezés természetéből adódóan a kérdéssel egyidejűleg megkapta a választ is. – És én nélküled nem látok? – A tekintete megpihent Lín, aki a szoba másik sarkában üldögélt, olyan tartásban, mint egy kutya, és tűnődve nézett maga elé. – Meddig? És akkor már egyedül fogok látni megint?
  Az összes kérdésre azonnal választ kapott; valójában az egész párbeszéd rövidebb ideig tartott, mint ami alatt az ember egyet pislog. A két orvos akkor sem vett volna észre semmit, ha beszélgetésüknek kívülről látható jele is lett volna.

---

←oh-10 eszmélet 2 [-5] Nem sokra emlékszem kicsi koromból, a földrengés előtti időből. Az én életem egészen hasonló Nindáéhoz abban, hogy mintegy abban a pillanatban kezdődik mindkettőnké, amikor a Testvériségbe kerültünk. Vannak persze jelentéktelen különbségek. Ninda korábbi személyazonossága soha nem derült ki, az enyém meg igen. De idegennek érzem magamtól. Én már Sileni maradok. (Sileni: Naplóm Nindával, bevezető, 3.)oh‑10 oh-11 költözés [-25] Egy életre elegendő viszontagságot élt meg szindoriai gyerekkorában, hogy aztán élete hátralevő részét már ezek nélkül élje le. (Hiragi: Találkozásaim Nindával, 17. sómir) :: Fáhinnur Hírauszi, Jaungaimasz, 43 664. higit szílgaran, 440oh‑11 oh-12 unoka [-22] Vannak napok, amik megváltoztatják a történelmet – de ez csak utólag derül ki róluk. (Ílgaszaumi, A Ninda-kultusz, 1. kötet, 3.) :: Fáhinnur Hírauszi, 43 664. higit szílgaran, 746oh‑12→

---

ph-19 id [-308] () :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 ·· -245 (2134 › 60:40) 732 316 szó (704 132+24 041+4143) 5 072 486 betű (4 908 670+163 816) 5 610 018 jel (@537 532)	691, 69,09%, 416 722 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4)	0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1
2210. nap, 329 szó/nap, 2295 betű/nap, 76:45/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.16.:225, 3088 31. 2:51

	pr Prológus
ELSŐ RÉSZ
A SÖTÉTSÉG MÖGÜL	250 (36%)
	na A HAJÓ	29 (4%) 1
	nb AZ ŰRBEN	27 (3%) 30
	nc RECEPTOR	29 (4%) 57
	nd A GALAXIS	24 (3%) 86
	ne LIAN, LIAN, LIAN	24 (3%) 110
	nf SZAISZ	24 (3%) 134
	ng MENEDÉK	24 (3%) 158
	nh HAZAÚT	24 (3%) 182
	ni ABRONCSVILÁG	22 (3%) 206
	nj LETELEPEDÉS	23 (3%) 228
MÁSODIK RÉSZ
HAJNALSUGÁR	250 (36%)
	oa NAMINDAN-DZSÚMI	30 (4%) 251
	ob HÍRNÉV	25 (3%) 281
	oc LIMELULLÍ	24 (3%) 306
	od SAUNIS	21 (3%) 330
	oe ALAPPONT	22 (3%) 351
	of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP	26 (3%) 373
	og SZINDORIA	24 (3%) 399
	oh A KISLÁNY	24 (3%) 423
	oi JANNÍHAUM	25 (3%) 447
	oj TANÍTÓ	29 (4%) 472
HARMADIK RÉSZ
AZ ÚJ FÉNY	190 (27%)
	pa HINNULDUD	22 (3%) 501
	pb SUGÁRGÁT	27 (3%) 523
	pc HANGILAORAN	25 (3%) 550
	pd AZ ELSŐ SZÍAN	25 (3%) 575
	pe SINNÍ	22 (3%) 600
	pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS	27 (3%) 622
	pg ILGÁ	24 (3%) 649
	ph  – – –	18 (2%) 673