11 ←ni-15 tárgyalás [13] Én azon a reggelen rögtön tudtam, hogy az lesz életem legjelentősebb napja. De ezzel nem mindenki van így. Sokan csak utólag jönnek rá, hogy melyik nap volt az. (Ninda: Életem egy falevélen, 89. sómir) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 57. lẙaikś 18., a piros órájani‑15 ni-16 Hideg-perem [11]
Már azt hitted, érted a világot,
már azt hitted, sejted a jövőt.
Már azt hitted, elveszett minden,
már azt hitted, nincs többé remény.
Nézz a szemébe s visszakapod világod,
nézz a szemébe s érzed az időt.
Nézz a szemébe s ismét lesz majd tested,
nézz a szemébe s kigyúl majd a fény. (Ílgaszaumi, Vahule Ílu: Limelullí Első Eposza) :: Szúnahaum, Haurgaszíní, 43 619. nodzsat muandzsan, 390ni‑16 ni-17 letartóztatás [-21] Ha életed során hatással vagy más emberekre, lesz bennük valami közös – akkor is, ha nem is ismerik egymást. (Lí-Nindaran: Az Első Szían, 172. sómir)ni‑17→

---

„Már azt hitted, érted a világot,
már azt hitted, sejted a jövőt.
Már azt hitted, elveszett minden,
már azt hitted, nincs többé remény.
Nézz a szemébe s visszakapod világod,
nézz a szemébe s érzed az időt.
Nézz a szemébe s ismét lesz majd tested,
nézz a szemébe s kigyúl majd a fény.”
 

Szúnahaum
Haurgaszíní
43 619. nodzsat muandzsan
390
Azok után, hogy Fettilgóran mindenkinek kiosztott egy dzsíruhát az állomáson, és a lelkükre kötötte, hogy ki ne nyissák, Nindát meglepetésként érte, hogy melegebb van, mint Sielunton a hegytetőn. Az állomás egy kis dombon volt, még egy egész szirszire a faltól, és ha dzsisszá felé fordult az ember, érezte az arcán a Szúnahaum-insáhirun meleg fuvallatát.
  Ahogy lesétáltak a domb sénin oldalán, már kezdett hűvösödni. És persze sötét volt. Itt egymilliárd éve nem volt más fény, mint az égbolton ragyogó halványsárga boltív. A Sínisuált innen lehetett látni a legjobban, itt már nem volt napfény, de a magasban lebegő fémdarabokat megvilágította, s azok idetükrözték a fényt. Amióta a szúnik megtelepedtek az Abroncsvilágon, jelentős erőfeszítést tettek azért, hogy növeljék a Sínisuál kiterjedését sénin irányban, és elsősorban innen termelték ki a kőzetet és változtatták tiszta fémmé, hogy a fényvisszaverést is erősítsék.
  – Ezen a környéken csak tízezer éve van élet – mondta Fettilgóran, aki szintén kijött velük. – Valahányszor egy hirgonnal megnöveljük a visszaverő felületet odafent, idelent két hirgont birtokba vehetünk.
  Ninda lenézett a Sínisuálról, a Haurgaszíní talajára, ami örökké fagyott lenne, ha nem melegítenék mesterségesen, hogy fákat ültethessenek. Már nem volt messze a domb lába és az erdő. A dzsíruha lábszárán levő fényvonalak megvilágították előtte a talajt, látta, hova lép. A mellén levő lámpákkal pedig messzebbre is ellátott.
  Látta, hogy az erdő fölött esik a hó, de nem érezte. Az örökké ugyanabból az irányból érkező légáramlat a háta mögül jött. Ment tovább.
  Ámmaítot és Haitot, akik nem a sivatagban nevelkedtek, hanem a hűvösebb szindor fővárosban, és megfordultak már annál is hidegebb vidékeken, nem zavarta a hideg. Vagyis hát itt nem is volt igazán hideg. Szinensi, Rongami és Ángsauri meg persze járt már itt nemegyszer.
  Hamarosan elérték a domb lábát. Előttük az erdő. És a hóesés. Innen, közelebbről sűrűbbnek tűnt.
  – Elértük a séninsúhú vonalát – lépett Fettilgóran Ninda mellé. – Itt ér véget az insáhirun, itt adja ki a nedvességet. Nézz le a lábad elé: nincs egy szem hó sem. Nézz előre tíz lépést: mindent hó borít. Ha átléped a vonalat, nagyon hideg lesz. Te forró sivatagban éltél. Óvatosnak kell lennünk. Közvetlenül melletted leszek.
  Ninda felnézett a férfira.
  – Ez itt Szúnahaum-sádíhaum. Itt engem semmi baj nem érhet.
  S továbbment. A három felnőtt mindenesetre felzárkózott mellé, s a gyerekek is velük. Í szokása szerint a lábuk körül szlalomozott, elrohangált balra-jobbra, mindent megnézett. Aztán fölpillantott ő is, fülecskéi fölmeredtek, úgy bámult az erdőre, ami lassan kivilágosodott. Végig az ágakon apró, sárgás fények gyúltak, a fa egész terjedelmében, az összes fán, ameddig a szem ellátott. Az egész erdő sárga fénybe borult.
  Ninda átlépett a súhúvonalon, s a következő lépésnél mintha a fejére szakadt volna a Sínisuál. Jeges szilánkok zápora ömlött rá, megállíthatatlan tömegben, nem volt szünet, nem volt lélegzetvétel.
  – Jííííííííííí – szólalt meg a lábánál a kiskiri. Ninda nem nézett le rá, pontosan érzékelte a lelkiállapotát, mint mindig. A kirik ritkán adtak hangot, főleg csodálkozásukban – mint most is.
  – Hűha – mondta Ámmaít Ninda jobbján. – Erre nem számítottam…
  Ninda besétált a fák közé. Itt kevésbé érződött a hóesés, a fák megfogták a nagyját, de azért még bőven záporozott. Csupa örökzöld fajta, rerru, harku, argaszi alkotta ezt az erdőt, mint a Sénin-perem összes erdejét. Ezek a fák soha nem látják a napfényt, örök éjszakában, örök hózáporban élnek – de élnek, virágot, termést hoznak a hó alatt.
  Ninda csak ment, bokáig, térdig süppedt a lába a hóban. Hamarosan találkozott egy hógyűjtővel, ami nagy lapátjával a tartályába döntötte a havat, s ott nyomban olvasztani kezdte, hogy aztán elvigye az egyik csatornához, beleöntse, s a víz megindulhasson vissza a Forró-peremre. A hógyűjtő rögtön felfigyelt Nindára, és villogni kezdtek a lámpák a tetején. Ninda felmutatta tenyerét, ahogy Fettilgóran tanította, s a lámpák kialudtak. Ha nem tette volna, a hógyűjtő veszélybe került embernek nézi és riasztja az esszidzsinnát. Pár pillanattal később a többiek is kézfelmutatással üdvözölték a hógyűjtőt, ami félresiklott az útjukból és beledöfte lapátját egy hóbuckába.
  Ezen a részen az erdősáv nem volt széles, a hóban gázolva is két limli alatt elérték a védőfalat. Egyenletes, sima szürke fal volt, olyan anyagból, amit egyébként nemigen használtak falak építésére: kőből, Séninnaurról hozott kőzetből. Ninda elment a falig, és ott körülnézett. A Haurgaszíní-domb és az állomás régen eltűnt a fák mögött. Odalépett egy fához, megérintette egy alacsony ágát kesztyűs kezével. Rerru volt, akadt ilyen az Aulang Laipon is. Az ág egész hosszát sűrűn borították a minden irányba kiálló, vékony tüskeformájú levelek, és köztük ügyesen felcsíptetve a kis sárga lámpák, amik itt is mindegyik fa minden egyes ágán ott világítottak, nem nagyobbak, mint egy szem jamtigyümölcs, saját energiaforrással és a kapcsolási parancshoz szükséges vevővel együtt. Persze géppel rakták fel őket ide. Ember nem győzne ekkora munkát.
  – Megtaláltad?
  Ninda nem pillantott föl.
  – Mit?
  – Amit kerestél.
  – Miből gondolod, hogy keresek valamit?
  Hait elmosolyodott.
  – Te örökké keresel valamit.
  – Gondolod?
  – Gondolom. És ha egy nap megtalálod… abba belerendül a Galaxis.
  Ninda most felnézett. Hait varázslatosan szépnek látta a saját dzsíruhája és a fák fényfüzéreinek egyesített, sápadt sárgás fényében.
  – Ha megtalálom, abba belerendül a Galaxis – ismételte lassan. Aztán elmosolyodott. – Akkor biztosan nem itt fogom megtalálni, Szúnahaungaur legelhagyatottabb pontján, nem?
  – Mindenhol találsz mozaikkockákat – felelte Hait meggyőződéssel.
  Ninda lassan megcsóválta a fejét.
  – Nincsenek mozaikkockák, sien. Nincs mit keresni. Mielőtt keresni kezdesz valamit, keresd önmagadban. – Hait könyökénél Szinensi máris előkapta a suagját és felírta ezeket a szavakat. – Nézd ezeket a fákat. Mi alig egy limlivel ezelőtt egy napfényes, vidám helyen ébredtünk. Ezek a fák soha nem látták a valódi napfényt. Tízezer éve élnek itt, az örökké tartó, jéghideg sötétségben. De rerrufák mindenfelé élnek a Galaxisban, sivatagban, folyóparton, hajókon… Mindenhol megélő, nagyon szívós faj, Fendria mesélte. Ősi Földről származnak, az ottani növények között is a legősibbek közé tartoznak. Nem tudjuk, mennyit változtak, amióta elhozták őket Ősi Földről. Bizonyára sokat – de lehet, hogy nem. Lehet, hogy ugyanilyen fák álltak azokon a furcsa, számunkra elképzelhetetlen tájakon, ahol az ember megkezdte fejlődését. Ezek sokkal ősibbek az embernél… talán négymilliárd éve fejlődtek ki, talán sokkal több.
  Hait bólintott.
  – Értem. De már láttál rerrufát. Nem azért jöttél ide, hogy megcsodáld, milyen ősi faj.
  Ninda csak mosolygott.
  – Te is itt vagy. Te miért jöttél ide?
  – Téged kísértelek el… mert látni akartam, hogy mit csinálsz itt.
  – No látod. Akkor már meg is van a válasz a kérdésedre.
  S továbbindult a fák között, szokásos nyugalmával fogadva a kis tisztáson a nyakába ömlő havat.

---

←ni-15 tárgyalás [13] Én azon a reggelen rögtön tudtam, hogy az lesz életem legjelentősebb napja. De ezzel nem mindenki van így. Sokan csak utólag jönnek rá, hogy melyik nap volt az. (Ninda: Életem egy falevélen, 89. sómir) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 57. lẙaikś 18., a piros órájani‑15 ni-16 Hideg-perem [11]
Már azt hitted, érted a világot,
már azt hitted, sejted a jövőt.
Már azt hitted, elveszett minden,
már azt hitted, nincs többé remény.
Nézz a szemébe s visszakapod világod,
nézz a szemébe s érzed az időt.
Nézz a szemébe s ismét lesz majd tested,
nézz a szemébe s kigyúl majd a fény. (Ílgaszaumi, Vahule Ílu: Limelullí Első Eposza) :: Szúnahaum, Haurgaszíní, 43 619. nodzsat muandzsan, 390ni‑16 ni-17 letartóztatás [-21] Ha életed során hatással vagy más emberekre, lesz bennük valami közös – akkor is, ha nem is ismerik egymást. (Lí-Nindaran: Az Első Szían, 172. sómir)ni‑17→

---

ph-19 id [-308] () :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 ·· -245 (2134 › 60:40) 732 316 szó (704 132+24 041+4143) 5 072 486 betű (4 908 670+163 816) 5 610 018 jel (@537 532)	691, 69,09%, 416 722 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4)	0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1
2210. nap, 329 szó/nap, 2295 betű/nap, 76:45/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.16.:225, 3088 31. 2:51

	pr Prológus
ELSŐ RÉSZ
A SÖTÉTSÉG MÖGÜL	250 (36%)
	na A HAJÓ	29 (4%) 1
	nb AZ ŰRBEN	27 (3%) 30
	nc RECEPTOR	29 (4%) 57
	nd A GALAXIS	24 (3%) 86
	ne LIAN, LIAN, LIAN	24 (3%) 110
	nf SZAISZ	24 (3%) 134
	ng MENEDÉK	24 (3%) 158
	nh HAZAÚT	24 (3%) 182
	ni ABRONCSVILÁG	22 (3%) 206
	nj LETELEPEDÉS	23 (3%) 228
MÁSODIK RÉSZ
HAJNALSUGÁR	250 (36%)
	oa NAMINDAN-DZSÚMI	30 (4%) 251
	ob HÍRNÉV	25 (3%) 281
	oc LIMELULLÍ	24 (3%) 306
	od SAUNIS	21 (3%) 330
	oe ALAPPONT	22 (3%) 351
	of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP	26 (3%) 373
	og SZINDORIA	24 (3%) 399
	oh A KISLÁNY	24 (3%) 423
	oi JANNÍHAUM	25 (3%) 447
	oj TANÍTÓ	29 (4%) 472
HARMADIK RÉSZ
AZ ÚJ FÉNY	190 (27%)
	pa HINNULDUD	22 (3%) 501
	pb SUGÁRGÁT	27 (3%) 523
	pc HANGILAORAN	25 (3%) 550
	pd AZ ELSŐ SZÍAN	25 (3%) 575
	pe SINNÍ	22 (3%) 600
	pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS	27 (3%) 622
	pg ILGÁ	24 (3%) 649
	ph  – – –	18 (2%) 673