„Városi utcákon nőttem fel, de az utcákon túl a sivatag volt. Jártam a sivatagban. Sokszor. Nem mentem messzire, az igaz – nem éltem volna túl, ha eltévedek odakint. De a sivatagban én otthon vagyok.”
Ninda: Életem egy falevélen,
91. sómir
91. sómir
A Nirn-hegylánc utolsó sziklái is elmaradtak mögöttük. Amíg a szem ellátott, csak végtelen, hullámos homoktenger volt.
– Hát ez a firni – mondta Jasszilir. – Világunk kilenctizede így néz ki.
– Śĩìvý – bólintott Ninda.
– Így mondják a nyelveteken?
– Nem. Szindorul mondják így. Nekem az az eredeti anyanyelvem. De a ti firnitek nem ugyanolyan, mint nálunk a śĩìvý. Itt egyetlen fűszál sincs. Szindorián a sivatagot mindenfelé csenevész növényzet borítja. Két fűcsomó között akkora távolság van, mint a karom a vállamtól az ujjam hegyéig. De mindenhol vannak fűcsomók.
– Nálunk semmiféle őshonos növényzet nincs. Ez egy víztelen világ, ezért a növények nem jöhettek létre. A szirnek szervezete is teljesen vízmentes, semmiféle folyadék nincsen bennük.
Beszéd közben Jasszilir tett egy kézmozdulatot, amitől a Szújarnar csendesen leállt.
– Miért álltál meg?
– Nincs értelme továbbmenni. Ebben az irányban Kavirnisz illiarig semmi sincsen, de odáig három nap az út.
Ninda bólintott és felállt. Körülnézett a minden irányban ablakokkal borított pilótafülkében, ahol Fendria és a gyerekek ültek félkörben az üléseken, és az ajtóhoz lépett.
– Kiszállhatok?
Jasszilir megütközve nézett rá.
– Itt?!
– Itt.
A férfi segélykérően a tanárnőre nézett, aki hasonlóképpen meg volt lepve.
– De hát miért? – kérdezték szinte egyszerre.
– Meg akarom érinteni ezt a világot.
– De hiszen a szurdokban is a homokon járunk…
– Ez egy másik része a világodnak, Jasszilir. Meg akarom ismerni.
A férfi bólintott és felkelt.
– Rendben. Veled megyek és vigyázok rád. Rövid időre elég egy sirriar a kis hátizsákkal.
Ninda megcsóválta a fejét.
– Nem, egyedül megyek. És nincs szükségem védőruhára. Abban nem érezném Szaiszt.
– Tudod te, mi van odakint?!
Ninda csak mosolygott.
– Tudom. Sivatag. Itt én éppen úgy otthon vagyok, mint te.
Ezzel kilépett a fülkéből, egyenesen a liftbe. Megnyomta a gombot, s a lift leereszkedett vele a homokra. Az ajtó kinyílt, és valósággal mellbe vágta a hőség.
Kilépett a homokra és elindult. Csakhamar kiért a Szújarnar alól, s még néhány lépés múlva elérte a homokjáró árnyékának vonalát. Előrelépett.
A sugárzás úgy zuhant rá, mintha a Szújarnar teljes tömege megolvadt és ráömlött volna. Szaisz narancssárga napja kétszer akkorának látszott az égen, mint Szindoria sárga napja. Szindorián soha nem volt ilyen forróság. Soha nem volt ilyen csontszáraz a levegő. Soha nem volt a sivatag ilyen üres és élettelen.
– Itt vagyok, Szaisz – szólalt meg hangosan. – Hívtál. Eljöttem!
Magasan a feje fölött Jasszilir már gyors mozdulatokkal öltözködött.
– A fordítógép rögzít is, ugye? – szűrte a foga között a szavakat. – A Testvériség hallani fogja, hogy figyelmeztettem és megpróbáltam visszatartani. Azt valóban nem mondtam neki, hogy ne lépjen ki a hajó árnyékából, de eszembe se jutott, hogy megteszi. Remélem, a javamra írják majd, hogy utánamentem…
– Állj meg, Jasszilir – szólt rá Szinensi. – Nyugodj már meg! Nem lesz semmi baja. Visszajön!
– Dehogy jön vissza! A fénytérből? Egyedül semmiképpen.
Nem várt választ, fölkapott egy csomagot és ment.
Ninda csak állt, állt a folyton feltámadó és alábbhagyó sivatagi szélben, ami nem hozott enyhülést a szörnyű forróságban – állt és hallgatta a Galaxis egyik legmostohább lakható világának szavait.
Mígnem egyszer csak valami hűvös, nedves borult rá, amitől sötét lett, és két erős kar ölelte át.
– Ninda! – hallotta Jasszilir hangját. – Ninda! Hark szirra nin isszesz, kirreni! Jarn an mi immasz dorn…
Beszélt tovább, de közben fel is kapta őt, mint egy falevelet, és a karjában vitte a lifthez. Ahogy belépett vele és bezárult az ajtó, Ninda letépte a fejéről a hűtőponyvát. A légkondicionált liftben kellemes hűvösség fogadta. Jasszilir ezüst-piros csíkos, csuklyás ruhában meredt rá.
– Miért csináltad ezt?!
– Karszon ven kertanra szommu! – csattant fel Jasszilir. – Szanron nin hark! Hark sza kirreni!
– Nem értem! Jasszilir! Nem értem!
– Szanron szimu! Szimu, szimu!
Egyszerre jöttek rá, hogy nincs fordítógépük és hallgattak el. Jasszilir dühösen megnyomta a gombot, s egy pillanat múlva feltárult a pilótafülke ajtaja, ahonnan a társaik riadt arca nézett rájuk. Jasszilir belépett és fölragadta a pulton heverő suagot.
– Te teljesen megőrültél?! – csattant föl a hangja most már szúniul a készülékből. – Fény van! Van fogalmad arról, hogy mekkora odakint a fény? Hogy milyen forró a homok? Van fogalmad bármiről?!
Ninda csendes válaszát nem is hallotta, berontott a vezérlőpulthoz és lenyomott egy zöld gombot. A padló megremegett alattuk, amint a Szújarnar motorjai beindultak.
– Visszamegyünk a városba – közölte. – Ezt jelentenem kell, de először is kórházba viszlek, súlyos fényártalmat szenvedhettél.
– Semmi bajom – felelte Ninda, de ez csak olaj volt a tűzre.
– Hát azt nem fogod azonnal érezni. Világosan megmondtuk, hogy a fényzáró hártya csak a szurdok fölött van kifeszítve, nem?!
Ninda sóhajtott. A Szújarnar az eddigi sebességénél jóval gyorsabban robogott vissza a szurdokba, hátrálva, pontosan ugyanazon az útvonalon, amerre kijött, automatikusan. Jasszilir közben hívta az illiart.
– Itt Jasszilir. Egy szúni gyerek kiment a firnire, egyenesen a fénytérbe. Behoztam, biztonságban van. Biztonságban van. De nem tudom, mekkora fényártalmat szenvedett.
– Mennyit volt fénytérben? – kérdezte egy idősebb férfihang.
– Körülbelül három matit. – A fordítógép átszámította a helyiek időegységét is a szúni mértékre.
– Kilences van odakint, valószínűleg nem súlyos, nézd meg detektorral.
– Jó, de mondd a beállítást.
Jasszilir leakasztott a falról egy jókora fekete dobozt, ami úgy nézett ki, mintha már évezredek óta koptatnák, és csavargatni kezdett rajta egy sor gombot a másik férfi útmutatásai szerint, aki betűket és számokat sorolt neki. Aztán a dobozból kihúzott egy pálcát és forgatni kezdte Ninda feje körül. A dobozon négy fehér lámpa égett. Időnként az egyik sárgára váltott. Később a teste előtt, mellett, mögött folytatta.
– Könnyű elsőfokú – mondta a másik férfi. – Egyen sok vitamint, igyon sok folyadékot, és fényzár alatt van a helye. Ha rosszul lesz, azonnal kórházba vele.
– Rendben. Köszönöm.
Jasszilir megszakította a kapcsolatot, és komolyan nézett Nindára.
– Remélem, a gép lefordított mindent. Fényzár alá kerülsz. Fényvédelemmel foglak levinni a hajóról, és egyenesen visszaviszlek a saját hajódra. – Fendriára nézett. – Sajnálnám, ha ez az eset elrontaná kapcsolatainkat a Testvériséggel, asszonyom. De a tanács ki fogja tiltani a kislányt Szaiszról.
A tanárnő válaszolni akart, de Ninda megelőzte.
– Nekem mondd, ne neki. Én mentem ki oda. Én vagyok felelős magamért, nem ő. Engem is meghallgat a tanács?
– Ha akarod, persze.
– Talán akkor másképpen látják. A kapcsolatokat pedig ne féltsd. A Testvériség nem fog haragudni sem rád, sem a világodra. Én mentem ki oda.
– Igen, de te gyerek vagy, egy gyerekért pedig az összes közelben tartózkodó felnőtt felelős. Én pedig ennek a sivataghajónak a pilótája vagyok. Megérkeztünk, tessék egy fényruha, vedd fel és ellenőrzöm. Enélkül nem léphetsz ki már a hajóból.
Ninda gépiesen engedelmeskedett, de egyre az iménti félmondat járt a fejében.
Egy gyerekért az összes közelben tartózkodó felnőtt felelős.
A Testvériségben is tudják ezt. Szaiszon is. Szindorián miért nem tudják?
←nf-5 Szaisz [-22] Mindenhol barátságokat köt, mindenhol felfedezi a maga kis meghitt zugait, mindenhol megtalálja a szépséget. Már akkor az Első Szían alapján élt, amikor a gondolatot még meg sem alkotta hozzá. (Sileni: Naplóm Nindával, 44 400. sillíman) :: Szaisz, Nirn illiar, Aulang Laip, 43 614. higit szammunan, 780nf‑5 nf-6 firni [31] Városi utcákon nőttem fel, de az utcákon túl a sivatag volt. Jártam a sivatagban. Sokszor. Nem mentem messzire, az igaz – nem éltem volna túl, ha eltévedek odakint. De a sivatagban én otthon vagyok. (Ninda: Életem egy falevélen, 91. sómir)nf‑6 nf-7 tanács [1] Vannak világok, amiknek bonyolult lelke van. Másoknak egyszerűbb. Némelyik szomorú, boldogtalan. A világok sokfélék, akárcsak az emberek. De lelke mindegyiknek van. (Lí-Nindaran: Az Első Szían, 211. sómir)nf‑7→
ph-20 árdzsimanjáték [-43] Az emberi kultúra változatossága kimeríthetetlen. (Ninda: Beszmélgetések, 1097.) :: Szúnahaum, Hilgúman-Dzsámaut, 43 713. szahut szimsáhuran, 567ph‑20 20 733 564 szó (705 341+24 080+4143) 5 081 917 betű (4 917 829+164 088) 5 619 615 jel (@537 698) | 692, 69,19%, 417 724 idézet, 13:53 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2215. nap, 329 szó/nap, 2294 betű/nap, 76:49/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.19.:1171, 3089 5. 23:57 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 191 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 19 (2%) 673 |