„Esszidzsinnának lenni nagyon fontos munka, emberek élete múlhat rajtad. De a kiképzés játék, olyan, mint a filmezés. Minden nap mást kell csinálni.”
Ninda: Életem egy falevélen,
920. sómir
920. sómir
– Van egy kis meglepetésem, esinnip – közölte Sédillup a janníhaumban összegyűlt somditagokkal. – Az Órahallil Fámun sajnos éppen egy varrótűre szállt le. Kilyukadt, leeresztett, kész. Egy kiskutya próbálja újra felfújni, de gondolhatjátok, mennyi időbe fog telni neki.
Gurultak a nevetéstől, ahogy elképzelték. Egy városhajó, amint kipukkad!… és egy kiskutya akarja felfújni…
– Avagy más szavakkal – tette hozzá az oktató –: a hajó nem visz el. Nélküle kell hazajutnotok.
– Mikor? – tudakolta Hiranke.
– Furcsa kérdés. Természetesen most azonnal.
Az esinnák fölkeltek és már indultak is a belső kikötőbe, tudták, hogy ott várja őket tíz kishajó. Ninda nyugodt, szenvtelen arca elsőként Inkorvinak tűnt fel, aki rá is kérdezett.
– Te soha nem izgulsz, ohangi-törzsfőnök?
– Nem szoktam, sien-esinna.
– Most először repülünk egyedül a nyílt űrben – szólalt meg Hiranke –, méghozzá rögtön hiperugrásokat is kell csinálnunk.
– Tudod, miből van a Felhő, sien-Hi?
– Hogyne tudnám. Csillagközi gáz és por.
– És még?
– Mindenféle nukleáris szupernóvatörmelék. Mint általában a galaktikus felhők.
Ninda végignézett a társain és megcsóválta a fejét.
– Nem, sienip-esinnip, nem csak ebből. A Felhő fő anyaga: a Testvériség szeretete. Egyetlen szúni hajó sem léphet a Felhő terébe anélkül, hogy a dzságunnun-haurórangi minden ütés töredék részében nyomon ne követné. Pontosan tudják, hol vagyunk, hogy vagyunk, a műszerek a szívverésünket meg a lélegzésünket is figyelik. Sőt mivel esinnák vagyunk, valamelyik tanár folyamatosan látja az arcunkat is. Miért izgulnék?
A kikötőben tíz Ilkin M4-est találtak, és az, hogy odabent mindenkit várt egy űrruha is, azt jelentette, hogy abban kell utazniuk. Ninda tehát bezárta a külső és a belső zsilipkaput, azután a ruha állványához lépett és belebújt. Az egész ruha, a csizma is kétszer olyan széles volt, mint ő, mindig sokkal nagyobbra volt állítva, mert így pillanatok alatt föl lehetett venni. A méretbeállás egy ütés fele alatt megvolt. Fölvette a sisakot is, és meghallgatta a háromszoros csipogó jelzést. Létfenntartó rendszerek rendben. Helyet foglalt a vezérlőpult előtt, bekapcsolta, ellenőrizte, és nagy műgonddal Szúnahaumra állította be a sófun-holpit. A Galaxis legtöbb lakott világához hasonlóan az Abroncsvilágon is az volt a rendszer, hogy a bejövő hajóknak a felszín adta meg, hogy hol és mikor szállhatnak meg, s mivel ott egyetlen szabályos kikötő sem volt, másképpen nem is lehetett megadni úti célként, csak úgy: „Szúnahaum”.
– Sénu, sénu, Ninda – felelte egy hang.
– Suórin, Árihongi – felelte Ninda, és mivel a külső kapu már nyitva állt, bekapcsolta a kis térhajtóműveket és felkapta a hajócskát a levegőbe – azaz a vákuumba. A csapat kirajzott Árihongi vörösesszürke, hegyekkel és sziklákkal tarkított sivatagja fölé. – Jangaut!
– Jangaut, Ninda. Csók az Abroncsvilágnak.
Az űrhajósok éppúgy nem köszöntek, mint a többi szúni, ez bejelentkezés volt, a jelenlét, illetve a távozás jelentése és annak nyugtázása. Ninda kilendítette a kis hajót a sivatag fölé, félkört tett Árihongi felszíne fölött egy energikus mozdulattal, megszemlélte a lent elsuhanó hegységeket, az időjárás hiányában eróziót nem ismerő világok jellegzetesen szaggatott, csipkés sziklaalakulatait, aztán elszakadt a felszíntől és kihúzott az űrbe. Halk csilingeléssel kigyulladt a jelzés a súhap-áfandzsin: a hajó felkészült az első ugrásra. Ninda megérintette a gombot, Árihongi eltűnt a hátsó képernyőkről, a mélytérben találta magát. Kint a Galaxisban ilyenkor minden irányban a csillagos űrt látja, helyfüggő, hogy milyen mennyiségű csillaggal, és a közelben nincsen semmilyen égitest, sem látótávolságban, sem azon kívül. De ez a Felhő. Itt nincsenek csillagok. Csak a végtelen, koromfekete világűr.
Nindára voltaképpen ezért nem tett különösebb hatást – sokszor megfigyelték már az űrhajósok, hogy a csillagtalan űr nem kelti az emberben a magányosság érzetét, mert nem érzékelhetők benne távolságok. Egy üres, fekete felület. Ha kikapcsolta volna a képernyőket, ugyanezt látná.
A súhap automatikusan újraszámolta az ugrások paramétereit és automatikusan el is végezte őket. Egy limlibe sem telt az út. A negyedik ugrás után a sulgi irányú képernyőn feltűnt Szúnahaum félgömbje. Ninda elmosolyodott és meg akart szólalni, de megelőzték.
– Sénu, sénu, Ninda.
– Suórin, Szúnahaum. A Felhő gyermeke köszönti az Abroncsvilágot.
– Fölöslegesen, sien, mert csak ma reggel repültél el innen – jött a válasz, és a kommunikációs képernyőn megjelent egy női arc. Halgúhi. – De azért köszönt téged az Abroncsvilág.
A kis hajó, amely most Ninda névre hallgatott, elfordult egyenesen Szúnahaum felé, és gyorsan megindult. A képernyőn megjelentek a leszállási koordináták. Ninda egy pillanatra felvonta szemöldökét, de nem szólt semmit. Nem telt bele több három matinál, és a hajócska Séninnaur szürke pusztasága fölött lebegett. Odalent több száz kishajó sorakozott egyenes sorokban, katonás rendben. Mozgást is lehetett észlelni, egy-két hajó éppen talajt ért. Ninda is precízen letette a sajátját a kijelölt helyre.
– Lent vagytok, esinnip – közölte Halgúhi. – Kérem írásban a hajó elhagyásának procedúráját.
Ninda az esszidzsinna rövidítésekből álló nyelvén leírta: űrruhát ellenőrizni, zsilipet ellenőrizni, belépni a zsilipbe, belső ajtót bezárni, űrruhát ellenőrizni, zsilipet ellenőrizni, levegőt kiszivattyúzni, űrruhát ellenőrizni, zsilipet ellenőrizni, külső ajtót kinyitni, kilépni, zsilipet visszazárni és megkérdezni valakitől, hogy merre menjen. Ezen az utolsó ponton Halgúhi jót nevetett, felolvasta a többieknek, aztán kiadta az utasítást, hogy hagyják el a hajót. Ninda szépen végigcsinálta a műveletsort, és két matival később kint állt Séninnaur szürke, élettelen pusztaságán, a fekete égbolt alatt, a hajók által letaposott szürke homokon. A közelben egy sor hajó álldogált, a legközelebbi talán száz ríginre, és az előtt is állt egy űrruhás alak. Ez Hiranke, állapította meg Ninda, ő visel citromsárga-neonzöld csíkos ruhát. Az övé piros-kék volt. Nyomban észrevette a közelben lebegő dzsindeket is, ötöt látott, de ha jobban körülnéz, lesz az tízszer annyi is. Az esszidzsinna nem enged embereket Séninnaur fagyos vákuumába többszörös túlbiztosítás nélkül.
– Mindenki kint van – nyugtázta Halgúhi. – A távolságotok a Sénin-peremtől tizenhat szirszi. Hol lesztek, ha odaértek?
– Ílardzsittuban – felelte Ninda.
– Emelkedjetek föl ötszáz ríginre és induljatok el. A térfüggöny előtt néhány ríginnel álljatok meg és csoportosuljatok.
Ninda fegyelmezetten megérintette a magassági kormányt, felhúzott a magasba, és még egyszer körülnézett, mielőtt elindult. Amíg a Sínisuál felé suhant, végig a gyönyörű, arany fénykoszorút figyelte, s az alatta tarkálló csodaszép világot, amiből semmit sem látott, de tudta, hogy ott van. Amikor megérkeztek, Halgúhi egy irányban átjárhatóvá tette a térfüggöny egyik szelvényét, így levegő nem szökhetett ki, de ők bejutottak Szúnahaungaur otthonos világába – konkrétan az Ílar-hegy sénin oldali, tehát egymilliárd évvel ezelőtt örök sötétségbe borult, kopár oldalára, ahol megállás nélkül ömlött a hó. Átröppentek a hegy fölött és leszálltak Ílardzsittu falucska egyetlen épületének tetejére.
←pg-10 ipartelep [-25] A rengeteg bölcsességét? Ugyan. Még azt sem sikerült eltanulnom tőle, hogyan csinálja, hogy annyi rengeteget szerepel, állandóan tanul valamit, sok időt tölt a janníhaumban, és mégis mindig együtt van a családjával, minket is beleértve. A nap elvileg neki is csak ezer matiból áll. (Hait Kirísz: Ninda, 43.) :: Árihongi, 43 708. senut karisszinan, 480pg‑10 pg-11 hiperutazás [-20] Esszidzsinnának lenni nagyon fontos munka, emberek élete múlhat rajtad. De a kiképzés játék, olyan, mint a filmezés. Minden nap mást kell csinálni. (Ninda: Életem egy falevélen, 920. sómir)pg‑11 pg-12 Ílardzsittu [-13] És lassacskán valami elképesztően fantasztikusat építettünk. Nem mondom, hogy Hait meg én nem vettünk részt benne – de, hogyne. Néha hozzátettünk egy-egy gondolatot. Sütöttünk nekik sehaddut, vigyáztunk a gyerekekre… de igazából a három kislány csinált mindent. Legfőképpen ő. (Ámmaít Ídara: Majdnem Ninda apja vagyok, 1153.)pg‑12→
ph-21 id [-931] ()ph‑21 ·· -856 733 658 szó (705 435+24 080+4143) 5 082 592 betű (4 918 505+164 087) 5 620 320 jel (@537 728) | 693, 69,29%, 417 724 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 184 szórás -75–109 (ph-19, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2219. nap, 328 szó/nap, 2290 betű/nap, 76:50/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.19.:1190, 3085 8. 21:40 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 192 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 20 (2%) 673 |