-24 ←pa-10 fhangímester [-25] Az emberiség felébred, és a világok megváltoznak, akár tetszik nektek, akár nem. (Ninda: Nemlétező politikai beszédeim, 32.) :: Addirmi, Dzsúmun Auríhaum, 43 691. higit szisszadzsan, 817pa‑10 pa-11 fhangímester [-24]
Ne zavard, álmodik,
a világ legszebb álmait.
Ne zavard, táncol,
a világ legszebb táncait.
Ne zavard, gondolkodik,
hiszen ő Limelullí. (Ninda: Limelullí)pa‑11 pa-12 államelnök [-20] Ha nincs célod az életben, az baj. Ha van célod, az jó. De csak ha az a célod, hogy te magad mit csinálj. Ha azt akarod eldönteni, hogy mások mit csináljanak, az a legnagyobb baj. Akkor inkább ne legyen semmilyen célod. (Ninda: Nemlétező politikai beszédeim, 78.)pa‑12→

---

„Ne zavard, álmodik,
a világ legszebb álmait.
Ne zavard, táncol,
a világ legszebb táncait.
Ne zavard, gondolkodik,
hiszen ő Limelullí.”
 


Ninda szokása szerint megkérdezte az elnököt, melyik nevét használja.
  – Ez nem egyszerű kérdés nálunk, Ninda – kezdte az államelnök. Magas, kisportolt férfi volt, jóképű, mint általában a politikusok, középen erősen kopaszodott. Enyhe akcentussal beszélte a szúnit. – A teljes nevem Hanndin-rup Erridon-szet, ha azt kérdezik, hogy hogy hívnak. De ez valójában egy rövidítés abból hogy hine-Rup Hanndin-anseni szulam-Szet Erridon Rammuri. Ennek egyik része sem családi vagy személynév abban az értelemben, ahogy nagyon sok kultúrában szokás, a tiédben is. A névrészek gyakorlatilag egyenrangúak. Nyilvános szerepléseim alkalmával, ha mint politikusról beszélnek rólam, a rövidített teljes nevet illik használni, de ehhez már semmilyen tiszteleti jelző nem társul, még az „úr” sem. Amikor viszont nem rólam beszélnek, hanem hozzám, akkor a rövidített teljes név két részét váltogatva használják, vagyis hol Hanndin-rup, hol Erridon-szet. Ehhez sincsen urazás. A családom és a barátaim viszont a teljes nevem bármelyik részét használhatják. A családom a Rammurit szokta használni, a barátaim az Erridont.
  – Értem, Erridon – bólintott Ninda szenvtelenül.
  – A történetet egyébként tovább bonyolítja a sokféle nyelv – tette hozzá Erridon. – Nálunk az addi és az írmi a két államnyelv, ezekről kapta nevét világunk. De még kétszáz nyelven beszélnek az országban – az én anyanyelvem például a rakkinan –, és a nevek mindegyiken más-más kiejtést vesznek föl, sőt vannak nyelvek, amik teljesen átalakítják őket. De azt hiszem, untatlak, bocsáss meg.
  – Egyáltalán nem – felelte Ninda élénken. – Én társadalomtudományokkal foglalkozom, márpedig a nyelvek csoportformáló tényezők az emberi társadalomban. Egy ország társadalma minimálisan annyi kulturálisan széttagolódó, de többé-kevésbé összefonódó csoportra oszlik, ahány nyelven beszélnek. Ugyanakkor az országhatárok számos helyen nyelvi csoportokat választanak szét, ami tovább bonyolítja a képet. Például a hinnul népnek van egy anyaországa, Hinnuldud, de a nyelvüket a környező országokban nagyszámú kisebbség beszéli, akik egyszerre vallják magukat hinnulnak és arganneszi vagy saunisi polgárnak. Őket egyaránt kötelék fűzi a más országokban élő hinnulokhoz és az ugyancsak arganneszi más nemzetiségűekhez. De nem csupán a nyelvek képeznek csoportokat. A nemzetiség a legtöbb helyen azonos azzal, hogy milyen nyelven beszélnek, de nem mindenütt – például a Rekki két világán élő dzsromdok ugyanazt a rekki nyelvet beszélik, mint a többség, de ők egy külön nemzetiségnek tekintik magukat. Csoportképzők a különféle vagyoni osztályok, a lakóhely, a foglalkozás, sőt a nem és a korosztály is. Hangilaoranon középkörnek hívjuk azt az embercsoportot, akiket egy adott egyén személyesen ismer, de nem tartoznak a szűkebb környezetébe. Érdekes dolog ezt tanulmányozni. Mulatságos volt például – egy tanulmányban olvastam –, amikor egy kisvárosi üzletembert, egy tekintélyes, idősebb urat ráébresztettek, hogy a szomszéd utcában lakó, vele egyidős, azonos társadalmi állású emberek közül egyet sem ismer, noha vásárolnak az üzletében, de hát ő nem találkozik a vevőkkel, az adminisztratív vezetést végzi; van néhány fiatalember, akik ugyanazt a sportot űzik, mint ő, ugyanabban a sportklubban, de más az időbeosztásuk, így nem találkoztak még; de van valaki, akit ismer. Az egész utcában egyetlenegy ember van, egy kicsi gyerek, akit arcról felismer, tudja a nevét és tucatnyi szokását is fejből fel tudja sorolni, mert a kisunokájának ő a legjobb barátja, így ez az úr is sokszor találkozott vele. Nagyon nevetett, amikor ez kiderült.
  Thakindhramszu együtt mosolygott velük.
  – Ismerem a középkör fogalmát – bólogatott. – A társadalmi kapcsolatok tanulmányozásából nagyon sok érdekes dolog sül ki. Például állítólag az egész spirálkaron bárkitől bárkihez el lehet jutni öt-hat személyes kapcsolaton keresztül.
  – És a spirálkaron kívül? – kérdezte Ninda.
  – Ílahauttal – ugye jól tudom a nevét a nyelveden? – néhány itteni állam valamelyest kapcsolatban áll, nagyjából annyira, mint a spirálkar két átellenes végén levő országok. Ami a többi spirálkart illeti, azt hiszem, velük egészen gyér az érintkezés. A távolságok beláthatatlanul nagyok.
  – De nem lepne meg – szólt közbe Erridon –, ha a tiéid rendszeresen megfordulnának ott is. Hiszen nektek a hajótok az otthonotok. Ha a kapitányotok gondol egyet és elrepül akár a Galaxis legtávolabbi sarkába, ti akkor is otthon vagytok.
  Ninda mosolygott.
  – Végeredményben igen. Nem tudom, lehet, hogy járnak a hajóink arra is.
  – És ha tudnád, akkor sem árulhatnád el – mondta Erridon derűsen. – Jól tudom, hogy a hajóitok útvonala államtitok. Erről nem is faggatlak, ennél sokkal érdekesebb dolgok is vannak, amiket tudni szeretnék. Elsősorban te magad. Nálunk Addirmin csak mostanában kezdett szárba szökkenni a te tiszteleted mozgalma, hát nézd el nekem, kérlek, ha olyasmit kérdezek, amit másutt már mindenki tud. Mondd, mi a titkod?
  Ninda közismert nyugalmával tekintett az elnökre.
  – Társak vagyunk a tudatlanságban, Erridon – felelte. – Én sem tudom. Többek szerint szép a hangom és jól énekelek, bár mindig hozzáteszik, hogy nem úgy, ahogy mások, mert az én énekem nem zenei szórakozást nyújt, hanem gondolatokat ébreszt. De erre is van érdeklődés, s ezzel találtunk egy magyarázatot azokra, akik mint énekesnőt kedvelnek engem. De ennél sokkal régebben kezdődött, hogy előbb Szindorián, majd egyre többfelé afféle segítő szellemként kezdtek rám tekinteni. Már akkoriban folyton kérdezgettem őket, hogy ugyan miért – hiába. Nem tudtak válaszolni. Hát nem tudok én sem.
  – Nuszuth – szólalt meg a fhangímester. – Nem számít. Ha tudod a dolgok okát, ha nem: a dolgok ugyanúgy vannak.
  – Fhínakkin aurkhombé lúmáiból – bólintott Ninda.
  – Hm. Ez nem éppen négydíres tudásanyag.
  – Szeretek olvasni.
  – Ismered Rukkmin Tonernu munkásságát?
  Ninda nemet intett.
  – Nem nagyon ismert szerző, de érdekeseket írt néhány esetről, amikor különféle okokból nagy tiszteletben részesítettek egyes embereket. Ha ma élne, biztosan rólad is írna egy tanulmányt.
  Ninda mosolygott.
  – Mit írna? – fordult az elnök a mesterhez.
  – Azt hiszem, azt, hogy Ninda egyike a legkülönlegesebb embereknek a Galaxisban; alighanem a legnagyobb gondolkodók közé tartozik, és aki ezt kétségbe vonja, önmagát csapja be. Hosszas fejtegetést írna az egyes eseményekről, amik Ninda pályáját fémjelzik, a tüntetésektől a saunisi és a szindoriai látogatásáig, meg még sok mindenről. Bizonyára egy külön fejezet szólna arról a rendkívüli tettéről, hogy örökbefogadott egy kislányt, noha még ő maga is gyermek, akárcsak két társa. Hanem – a mester oldalra pillantott a falra – kis találkozónk sajnálatos módon a végéhez közeledik. Ninda hajója nemsokára indul.
  – Éjfélkor – bólintott Ninda, és nem mozdult a helyéről. – De csak ha minden lakója a fedélzeten van.
  – Nyilván tudják, hogy itt vagy.
  – Természetesen. Tudnak várni rám.
  Szinensi ezalatt megbeszélte a sófunnir-haurórangival, hogy Ninda még a felszínen marad. Rendben, felelték. Hiszen egy szúni hajó bármikor késlelteti az indulását legfeljebb egy derkivel, ha egy szúninak dolga van még odalent.

---

←pa-10 fhangímester [-25] Az emberiség felébred, és a világok megváltoznak, akár tetszik nektek, akár nem. (Ninda: Nemlétező politikai beszédeim, 32.) :: Addirmi, Dzsúmun Auríhaum, 43 691. higit szisszadzsan, 817pa‑10 pa-11 fhangímester [-24]
Ne zavard, álmodik,
a világ legszebb álmait.
Ne zavard, táncol,
a világ legszebb táncait.
Ne zavard, gondolkodik,
hiszen ő Limelullí. (Ninda: Limelullí)pa‑11 pa-12 államelnök [-20] Ha nincs célod az életben, az baj. Ha van célod, az jó. De csak ha az a célod, hogy te magad mit csinálj. Ha azt akarod eldönteni, hogy mások mit csináljanak, az a legnagyobb baj. Akkor inkább ne legyen semmilyen célod. (Ninda: Nemlétező politikai beszédeim, 78.)pa‑12→

---

ph-20 árdzsimanjáték [-43] Az emberi kultúra változatossága kimeríthetetlen. (Ninda: Beszmélgetések, 1097.) :: Szúnahaum, Hilgúman-Dzsámaut, 43 713. szahut szimsáhuran, 567ph‑20 20 (2138 › 60:47) 733 564 szó (705 341+24 080+4143) 5 081 917 betű (4 917 829+164 088) 5 619 615 jel (@537 698)	692, 69,19%, 417 724 idézet, 13:53 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4)	0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1
2215. nap, 329 szó/nap, 2294 betű/nap, 76:49/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.19.:1171, 3089 5. 23:57

	pr Prológus
ELSŐ RÉSZ
A SÖTÉTSÉG MÖGÜL	250 (36%)
	na A HAJÓ	29 (4%) 1
	nb AZ ŰRBEN	27 (3%) 30
	nc RECEPTOR	29 (4%) 57
	nd A GALAXIS	24 (3%) 86
	ne LIAN, LIAN, LIAN	24 (3%) 110
	nf SZAISZ	24 (3%) 134
	ng MENEDÉK	24 (3%) 158
	nh HAZAÚT	24 (3%) 182
	ni ABRONCSVILÁG	22 (3%) 206
	nj LETELEPEDÉS	23 (3%) 228
MÁSODIK RÉSZ
HAJNALSUGÁR	250 (36%)
	oa NAMINDAN-DZSÚMI	30 (4%) 251
	ob HÍRNÉV	25 (3%) 281
	oc LIMELULLÍ	24 (3%) 306
	od SAUNIS	21 (3%) 330
	oe ALAPPONT	22 (3%) 351
	of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP	26 (3%) 373
	og SZINDORIA	24 (3%) 399
	oh A KISLÁNY	24 (3%) 423
	oi JANNÍHAUM	25 (3%) 447
	oj TANÍTÓ	29 (4%) 472
HARMADIK RÉSZ
AZ ÚJ FÉNY	191 (27%)
	pa HINNULDUD	22 (3%) 501
	pb SUGÁRGÁT	27 (3%) 523
	pc HANGILAORAN	25 (3%) 550
	pd AZ ELSŐ SZÍAN	25 (3%) 575
	pe SINNÍ	22 (3%) 600
	pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS	27 (3%) 622
	pg ILGÁ	24 (3%) 649
	ph  – – –	19 (2%) 673