-4 ←ob-11 sirgásahi [-21] Hogy mi tette őt naggyá a tömegek szemében, és mitől volt nagy valóságosan, az két teljesen különböző dolog. (Sileni: Ninda élete, 177.) :: Szíminnu, 43 658. higit nahangan, 660ob‑11 ob-12 randi [-4] Minden kitalált ember létezik, és minden létező ember kitalált. (Hait Kirísz: Emlékiratok, 115.) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 59. ńaũḱan 25., a piros órájaob‑12 ob-13 Larenka [16] Ha még gyerek vagy és megkérdezik, mi akarsz lenni, amikor felnősz, feleld azt: önmagam akarok lenni. (Ninda: Beszélgetések, 266.)ob‑13→

---

„Minden kitalált ember létezik, és minden létező ember kitalált.”
 

Sỳÿndoṙeìa
Ḱaŷndïm
59. ńaũḱan 25.
a piros órája
Kedves Ninda!
  
  Tudom, hogy Téged nem érdekel a politika, de muszáj elmesélnem, ami történik. Ne haragudj. Larenka Szontiszkovarikinde igazi sztár lett a hülye ügyvéd leleplezésével. A Můtṙesŷn parkban ma reggel nagygyűlést tartott az ÀLAN, ő is beszédet mondott, imád téged, és őt is imádják. Tartottak egy anonim számlálást. A parkban kilencszáztízezer ember nyomott gombot, az egész országban pedig tizenegymillió. Tizenegymillió rajongód van Sỳÿndoṙeìa világain!
  Én is megnyomtam a gombot. Hiszen anonim.
  De akkor beszélek olyasmiről is, ami jobban érdekelhet Téged. Képzeld, Eĩdì Samṙỹn randira hívott. A Ḱaẅnůt cukrászdában találkozunk, mindjárt indulok, amint megírtam ezt a levelet. Helyes lány. Persze nekem Te maradsz a favorit, csak hát messze vagy. Ami még nem is lenne baj, de nem is érdekellek.
  
  Dúnszi
  
  Dẁnśy elküldte a levelet, és néhány huszaddal később már a cukrászdában ült, egyetlen huszaddal a megbeszélt időpont előtt. A lány hajszálpontosan érkezett. Az ő köreikben a pontosság csak egy volt a sok követelmény közül, amiknek eleget tenni a jó modor alapvető része volt.
  Dẁnśy felállt, amikor a lány az asztalhoz lépett. Kezet fogtak és üdvözölték egymást, hosszadalmasan, a sỳÿndoṙ szokásoknak megfelelően állva. Aztán leültek, és következett a beszélgetésnek az a része, amit môytlëwnnek hívnak, a hosszadalmas érdeklődés a másik hogylétéről, családjának hogylétéről, és az erre adott szertartásos válaszok. Sütit rendelni csak ezután volt szabad.
  Eĩdìvel osztálytársak voltak, tehát aznap is találkoztak már, ezért az illem megengedte, hogy ezt a részt meglehetősen lerövidítsék. Három huszad alatt túlestek rajta.
  – Van egy kérdésem, kẁaỹp – tért Eĩdì a lényegre. Mivel ez randi volt, nem szólíthatták egymást a személynevükön, az elképzelhetetlen bizalmaskodás lett volna. Kẁaỹp valami olyasmit jelentett, mint „jóravaló fiatalember”. – Tudod, ezt a randit nem egészen a magam jószántából kértem.
  Dẁnśy meglepve nézett rá. Még ha Eĩdìnek valamelyik barátnője tanácsolta is, hogy randizzon vele, ezt akkor sem illett kimondani.
  – Most megleptél, sÿeyn – próbált a randira való illemszabályok szerint felelni.
  – Igen, én is meg voltam lepve, kẁaỹp. – Eĩdì lepillantott a tányérjára, amin egy épp csak megkezdett ùrleyś fánk árválkodott, aztán a fiúra nézett. – Tudod, kaptam egy levelet, amiben aziránt tudakozódnak rendkívül udvariasan és választékosan, hogy nem lennék-e olyan kedves randira hívni téged egy olyan helyre, ahol egyikünket sem lát a családunk – ezt külön kihangsúlyozta, mintha éppen elképzelhető lenne, hogy a család figyel valakit, aki randira megy –, és amikor találkoztunk, átadni neked az ő üdvözletét. Ami történetesen elég nagy illetlenség részemről, és ezért külön elnézést kért.
  – Nahát, sÿeyn… nem is értem. Ki írta a levelet?
  – Hát ez az. – Eĩdì hátrasimította szőkésbarna haját, ami olyan hosszú volt, mint egy fiúnak, de őbenne éppen ez volt a különleges. – A levél egyenesen Égszínkék Meseországból érkezett, a Tarkabarka Sütemények Sütödéjéből. Igazán meglepetésemre szolgáltál, kẁaỹp. Nem gondoltam, hogy ilyen helyen is vannak ismeretségeid.
  Dẁnśy szabályszerűen lefagyott. Pontosan tudta, ki süti a süteményeket a mesebeli sütödében. Nagy volt már és nem volt kistestvére, de jól emlékezett. Az összes mesealak pótnagymamája, Ãmṙasîn anyó.
  De honnan tudja Larenka… vagyis… biztos, hogy tudja? Persze hogy biztos. Ha a külügyminiszter-helyettes fiával akart volna találkozni, nem nevezi magát Ãmṙasîn anyónak.
  – Úgy látom, én is megleptelek, Dẁnśy – nyomta meg a nevet Eĩdì. – Ez végül is nem igazi randi, csak egy üzenetközvetítés, fölösleges, hogy kẁaỹpnak szólítsalak. Szóval? Ki az, aki nem mer fenséges színed elé járulni, és engem bíz meg a közvetítéssel? Mert azt látom rajtad, hogy te tudod.
  – Én… hát… tényleg eléggé ledöbbentem.
  – Miért nem ő maga ad neked randit?
  – Ööö… nem egészen erről van szó.
  – Úgy? Hát miről van szó?
  – Várj, kérlek. – Dẁnśy valahogyn összeszedte a gondolatait. – Hadd kérdezzek előbb én valamit. Mondott valami konkrétat azon kívül, hogy hívj engem randira?
  – Igen. Írjam meg, hogy mit szóltál az üzenetéhez.
  – Értem… hát… esetleg megtennéd, hogy írsz neki?
  – Kérlek, ahogy kívánod.
  Eĩdì elővette a vỳriĩsét és lefirkantott egy üzenetet.
  – Megírtam, hogy a cukrászdában ülünk. És most…
  A vỳriĩs megrezzent a kezében. A képernyőre pillantott, aztán csak odafordította a fiú felé.
  Lennétek szívesek elsétálni a Dâmirõn és az ẂWleyṙ sarkára? Valaki várni fog ott benneteket. Nem kell sietni, nyugodtan egyétek meg a sütiteket.
  – Ezt… ezt nem lehetett ilyen gyorsan megírni – suttogta a lány.
  – Miért, az utcasarokra annak a valakinek oda lehetett érni?
  – Mi folyik itt, Dẁnśy?
  A fiú körbepillantott a kis cukrászdában.
  – Ne itt. Együk meg a sütit és menjünk.
  – Mi folyik itt, Dẁnśy? – kérdezte Eĩdì ugyanazzal a hangsúllyal egy huszaddal később, már az utcán.
  – Nem igazán tudnám megmondani.
  – Te tudod, kicsoda Ãmṙasîn anyó?
  – Igen… tudom. Csak azt nem értem, ő honnan tudja, hogy én ki vagyok.
  – Megmagyaráznád?
  – Jobb, ha egyelőre nem. – A fiú megállt, körülnézett és komoly arccal nézett a lányra. – És igazából jobb lenne, ha most szépen hazamennél és elfelejtenéd ezt az egészet.
  – Van is eszemben. – Eĩdì habozott egy pillanatig. – Mármint… kinek lenne jobb?
  – Neked. Az apád miatt.
  Eĩdì apja Òrśen Samṙỹn volt, a belügyminisztérium fővárosi politikai felelőse. Az iskolájukba csupa magas rangú állami hivatalnok gyereke járt.
  – Mi van az apámmal?
  – Nem örülne, ha találkoznál Ãmṙasîn anyóval. És nem ő kerülne bajba, hanem te.
  Eĩdì határozott léptekkel elindult.
  – Hát majd meglátjuk. Nem kell neki mindent tudnia.
  A megjelölt sarok két csendes kis utca kereszteződése volt, nem messze a cukrászdától. Nem láttak a környéken senkit. De amikor odaértek, egy kapualjból kiszólt egy férfi.
  – A ruhaüzlet bejárata előtt áll egy világoskék mikrobusz. A rendszáma 16207090. Menjetek oda.
  Azzal belépett a kapun és eltűnt.
  – De hülye vagyok – csattant föl Eĩdì. – Te szervezted meg ezt az egészet! El akarsz kápráztatni, titkosügynökösdit játszol nekem. Te ennyire sivataglakónak hiszel engem?!
  Dẁnśy tiltakozóan fölemelte a kezét.
  – Eĩdì… én sem tudok többet, mint te. Vagyis csak annyival, hogy kicsoda Ãmṙasîn anyó, de ez minden.
  – Jól van, kẁaỹp, és kicsoda Ãmṙasîn anyó?
  – Nézd… nem szeretném itt az utcán kimondani.
  – Ismerem?
  – Igen… láttad már.
  – A sulinkba jár?
  – Nem… ő felnőtt. A tévében láttad.
  Eĩdì kicsit eltátotta a száját és egy szót sem szólt már, amíg odaértek a mikrobuszhoz. Vêystůni gyártmány volt, új, elég jó kocsi. Amikor odaértek, az ajtó félrecsúszott, és egy férfi dugta ki rajta a fejét.
  – Szálljatok be – mondta minden üdvözlés nélkül.
  Dẁnśy belépett a kocsiba, s a nyomában Eĩdì is, habozás nélkül. Bent sötét volt, de aztán az ajtó becsukódott, kigyulladt a fény, s a velük szemben levő ülésen egy zöldes bőrű nőt pillantottak meg. Eĩdì döbbenten meredt rá.
  – Lâreńkà Sôõntïśkovarẙŷkindẽ?!

---

←ob-11 sirgásahi [-21] Hogy mi tette őt naggyá a tömegek szemében, és mitől volt nagy valóságosan, az két teljesen különböző dolog. (Sileni: Ninda élete, 177.) :: Szíminnu, 43 658. higit nahangan, 660ob‑11 ob-12 randi [-4] Minden kitalált ember létezik, és minden létező ember kitalált. (Hait Kirísz: Emlékiratok, 115.) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 59. ńaũḱan 25., a piros órájaob‑12 ob-13 Larenka [16] Ha még gyerek vagy és megkérdezik, mi akarsz lenni, amikor felnősz, feleld azt: önmagam akarok lenni. (Ninda: Beszélgetések, 266.)ob‑13→

---

ph-20 árdzsimanjáték [-43] Az emberi kultúra változatossága kimeríthetetlen. (Ninda: Beszmélgetések, 1097.) :: Szúnahaum, Hilgúman-Dzsámaut, 43 713. szahut szimsáhuran, 567ph‑20 20 (2138 › 60:47) 733 564 szó (705 341+24 080+4143) 5 081 917 betű (4 917 829+164 088) 5 619 615 jel (@537 698)	692, 69,19%, 417 724 idézet, 13:53 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4)	0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1
2215. nap, 329 szó/nap, 2294 betű/nap, 76:49/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.19.:1171, 3089 5. 23:57

	pr Prológus
ELSŐ RÉSZ
A SÖTÉTSÉG MÖGÜL	250 (36%)
	na A HAJÓ	29 (4%) 1
	nb AZ ŰRBEN	27 (3%) 30
	nc RECEPTOR	29 (4%) 57
	nd A GALAXIS	24 (3%) 86
	ne LIAN, LIAN, LIAN	24 (3%) 110
	nf SZAISZ	24 (3%) 134
	ng MENEDÉK	24 (3%) 158
	nh HAZAÚT	24 (3%) 182
	ni ABRONCSVILÁG	22 (3%) 206
	nj LETELEPEDÉS	23 (3%) 228
MÁSODIK RÉSZ
HAJNALSUGÁR	250 (36%)
	oa NAMINDAN-DZSÚMI	30 (4%) 251
	ob HÍRNÉV	25 (3%) 281
	oc LIMELULLÍ	24 (3%) 306
	od SAUNIS	21 (3%) 330
	oe ALAPPONT	22 (3%) 351
	of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP	26 (3%) 373
	og SZINDORIA	24 (3%) 399
	oh A KISLÁNY	24 (3%) 423
	oi JANNÍHAUM	25 (3%) 447
	oj TANÍTÓ	29 (4%) 472
HARMADIK RÉSZ
AZ ÚJ FÉNY	191 (27%)
	pa HINNULDUD	22 (3%) 501
	pb SUGÁRGÁT	27 (3%) 523
	pc HANGILAORAN	25 (3%) 550
	pd AZ ELSŐ SZÍAN	25 (3%) 575
	pe SINNÍ	22 (3%) 600
	pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS	27 (3%) 622
	pg ILGÁ	24 (3%) 649
	ph  – – –	19 (2%) 673