„Ezen az úton történt először, hogy mi is ott mentünk vele, nem valami külön útvonalakon. A sajtóban nem szerepeltünk, a nevünket se tudták, és a legtöbben úgy tettek, mintha észre se vennének minket. Pontosan ahogy kívántuk.”
Sileni: Ninda élete, 620.
Ámhalgin Súfauri
43 701. famut nirséhagan
720
Inszkaváni volt a főváros neve, de a helybeliek csak Insznek hívták, s még inkább úgy, hogy „a város”. Nem volt több város Inszkavarten világán, aminek kilencvenöt százalékát sivatag borította, a maradék öt százalékot pedig termőföldek. A földeken túl, a sivatag fölött ritka héliumos légkör, és a sarki jégsapkákon kívül egyetlen csepp víz sem. Illetve egy kevéske, statisztikailag már létező, de még csak műszerekkel kimutatható mennyiségű oxigén már volt a sivatagban, és ez okozta, hogy Nindát, aki gyanútlanul kisétált a suárkapun, ünneplő tömeg fogadta, élén egy hosszú, középkorú úrral, aki narancssárga inget és nadrágot viselt fekete övvel – nyilván összhangban azzal, hogy a nemzeti zászló narancssárga volt, a zászlórúd felőli végén egy egyenlő oldalú, fekete háromszöggel. Mindenki teljesen el volt ragadtatva Nindától, aki sztoikus nyugalommal fogadta a sok ezer fős ünneplő sokaságot, akik zászlókat lobogtattak, az ittenit meg a Testvériségét, és néhány helyen valami kék zászló is felbukkant. És persze éljeneztek meg ujjongtak.
A nyurga úr csendet kérve feltartotta a kezét, de még vagy egy matiba telt, amíg a tömeg zsivaja elcsendesedett.
– Kedves Ninda! – kezdte érces hangon. Szindor nyelven beszélt, tűrhető kiejtéssel, de egyetlen tulajdonnévbe sem tett zenei hangsúlyokat. – Köszöntelek Inszkavarten világán, a sokadik, de kétségkívül nem az utolsó világon, amelyet meghódítottál, egyikén annak a kisebb számú világnak, amelyeket átalakítottál, amelyek egy nap neked köszönhetik majd, hogy lakhatóvá lesznek!
Ahogy elhallgatott, látszott, hogy választ vár – de kérdést kapott.
– Ezt nem értem – felelte Ninda, ugyancsak szindorul, de szúni módra elhagyva mindenféle udvarias frázist. – Most járok itt először. Nem tudok róla, hogy bármit tettem volna ezért a világért.
– Pedig megtetted mégiscsak – mosolygott az úriember. – Elnézést, még be sem mutatkoztam. Inkerkan szin Szivolaron miniszterelnök vagyok, és a válaszom a kérdésedre… – Rámutatott a zászlócskára, amit egy közelben álló kisfiú lobogtatott. Világoskék alapon kis sárga kör, vékony piros vonallal vízszintesen keresztülhúzva. – Íme. Szaisz világának zászlaja. Ezt már egy ideje mindenhol láthatod Inszkaváni városában, mert érkezett tőlük egy óriási hajórakomány…
Elhallgatott a mondat közepén, kíváncsian tekintve Nindára, aki elmosolyodott.
– Szirn – bólintott értőn.
– Úgy bizony. Szirn! Egy szúni teherhajó hozta őket, az Illahilgi, amely egy e célra szerkesztett szóróberendezéssel végigszórta őket a sivatagon, mint valami permetet. Ez a te időszámításod szerint tíz évvel azután volt, hogy ott jártál. Vagyis mindössze hetvenhét éve. De máris kimutatható az oxigén jelenléte a sivatagunkban. Nálunk nincsen légültetvény, szerettünk volna, de még nem tudtunk telepíteni – most azonban elkezdhettük a sivatag átalakítását ezzel a módszerrel. Meglepően gyorsan halad, bár természetesen évezredekbe fog telni, hogy elbonthassuk a térfüggönyt. De reméljük, hogy a te időszámításod szerinti évezredekbe. S minthogy ez eredetileg a te ötleted volt – karjával körbemutatott a tömegen –, hát ezért ez a fogadtatás. Szerettünk volna neked rendezni valamit a Kormányházban, de lemondtunk róla, mert tudjuk, hogy nem kedveled a ceremóniákat.
– Tényleg nem – felelte Ninda csendesen. – Azért jöttem, hogy körülnézzek itt és halat egyek az Anvinin étteremben. Nincs nekem szükségem semmilyen ünneplésre. Örülök, hogy Szaisztól kaptatok szirneket, nektek oxigénetek lesz, nekik pénzük egy kupolavárosra. Ha nekem nem jutott volna eszembe, eszébe jut másnak. Erről ennyi elég is.
– Halat? – vonta föl a szemöldökét a miniszterelnök. – Azt én is szeretem. Megengeded, hogy veled tartsak?
Egyes számban tette föl a kérdést, a tévéközvetítés kedvéért úgy téve, mintha Ninda egyedül érkezett volna.
– Hát persze.
Akárcsak a szindorok, az inszkavarteni tévések is tapintatosan kihagyták az étterem felé tartó kis menetből Ninda családját, akik egy lépéssel mögöttük ballagtak, és nem mutatkoztak be. Szin Szivolaron is tudta, mi a teendője, egyszerűen észre sem vette őket, amíg meg nem érkeztek az étterembe. Ott udvariasan a hátuk mögé igazította a széket nekik is, akárcsak Nindának, s csak azután ült le.
– Úgy illene, hogy a feleségemet is elhozzam – közölte –, de ő jelenleg külföldön van. Húgom nincsen, így hát kénytelen leszek egyedül szolgáltatni nektek társaságot.
A lányok nem tették szóvá, hogy egy szót sem értenek ezekből az illemszabályokból, de nem is különösebben érdekli őket. Nekik az se lett volna probléma, ha a miniszterelnök is magukra hagyja őket – ámbár a jelenléte sem volt zavaró, hiszen szerették a társaságot, a sajtó pedig felszólítás nélkül is kint maradt az étteremből.
Valami bonyolult halételt rendeltek: a halat megtöltötték egy többféle elemet tartalmazó töltelékkel és megsütötték, hozzá egy szintén többféle növényt tartalmazó köret, mártás, saláta. Ezek külön tányérokon érkeztek, a hal pedig egyetlen nagy tálon, és az asztalnál személyesen a séf szeletelte föl, egy jókedélyű, kövérkés ember, aki elolvadt a boldogságtól, amiért magát Nindát láthatja vendégül az éttermében. Közben persze be nem állt a szája. Ő is szindorul beszélt. Nyilván sokan ismerik itt a nyelvet, Szindoria csak néhány naprendszernyi távolságra van, és az a térség egyik legjelentősebb országa.
– Bizonyára meglep, hogy egy sivatagvilágon ilyen kifinomult konyhát találsz halételekből – büszkélkedett. – A titka egyszerű: halastavak. Nagyszerű halastavaink vannak, édesvizesek és tengervizesek is. Ötvenféle halat nevelünk, de rákot is, meg tengeri és tavi śyellìtféléket, ũrmît. Ez a hal a vèplů, sỳÿndoṙ eredetű fajta, őshazájában is igen népszerű. Így ni – pillantott végig a tányérokon, amiken mindegyik vendég számára három, hajszálra egyforma, hibátlanul metszett halszelet feküdt –, készen is vagyunk. Jó étvágyat kívánok, érezzék jól magukat nálunk.
– Köszönjük, szin Nartonni úr – mosolygott a miniszterelnök. – Ha van önnek hibája, akkor az a túlzott szerénysége. – Nindára, majd a többiekre pillantott. – Szin Nartonni úr nem említette, hogy tíz halastavunk közül a két legnagyobbat ő maga létesítette és üzemelteti. Ez a két halastó világunk exportbevételeinek fél százalékáért felelős, ami nem csekélység.
– Ön kitüntet figyelmével, kedves szin Szivolaron úr – mosolygott szélesen a séf, könnyedén meghajtotta magát, és távozott.
Étkezés közben Inszkavarten életéről beszélgettek. A miniszterelnök szemlátomást jól ismerte Ninda igényeit, mert nem próbálta kifizetni semmitmondó szólamokkal, hanem elsősorban a problémákról beszélt. Inszkavartenen elég nagy a munkanélküliség és a szegénység. Hajléktalanság nincs, az állam köteles gondoskodni arról, hogy senki ne kerüljön az utcára. A gazdaság aránylag jól prosperál, van egy rézérc- és egy halvitbányájuk, kint az űrben pedig egy bányahajójuk ildolgázt termel ki. Jelenleg folyik annak a tervezése, hogy mi lenne, ha két hajót használnának – a másikat a Ninda Alapítványtól szeretnék megkapni.
– Örömet szerezne, ha tárgyalhatnék erről veled, amíg világunkon tartózkodsz… ha nincs ellenedre – tette hozzá.
Ninda kurtán megrázta a fejét.
– Egyszerűen csak hívd fel a kuratóriumot. Én nem vagyok benne, nem is foglalkozom az alapítvány dolgaival.
A miniszterelnök kicsit meglepve bólintott.
←pd-10 dalok [-23] Ha elhagyod, utána már nem sok jelentősége lesz, hogy meddig voltál vele. (Szinensi: Összegyűjtött lúmáim, 410.) :: Ámhalgin Súfauri, 43 701. muhat angdzsagan, 905pd‑10 pd-11 halétel [-12] Ezen az úton történt először, hogy mi is ott mentünk vele, nem valami külön útvonalakon. A sajtóban nem szerepeltünk, a nevünket se tudták, és a legtöbben úgy tettek, mintha észre se vennének minket. Pontosan ahogy kívántuk. (Sileni: Ninda élete, 620.) :: Inszkavarten, Ámhalgin Súfauri, 43 701. famut nirséhagan, 720pd‑11 pd-12 miniszterelnök [-16] Minden egyén vagy csoport, akikkel hosszabb időt töltünk, minden hosszabban tartó élethelyzet maradandó hatást gyakorol pszichénkre. Mondhatni, idősebb korunkra lényünk egy részét más emberek kiformálásának köszönhetjük. (Angrolími: Bevezetés a fhangí gondolkodásába, 80.)pd‑12→
ph-20 árdzsimanjáték [-43] Az emberi kultúra változatossága kimeríthetetlen. (Ninda: Beszmélgetések, 1097.) :: Szúnahaum, Hilgúman-Dzsámaut, 43 713. szahut szimsáhuran, 567ph‑20 20 733 564 szó (705 341+24 080+4143) 5 081 917 betű (4 917 829+164 088) 5 619 615 jel (@537 698) | 692, 69,19%, 417 724 idézet, 13:53 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2215. nap, 329 szó/nap, 2294 betű/nap, 76:49/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.19.:1171, 3089 5. 23:57 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 191 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 19 (2%) 673 |