-9 ←ne-2 ügyvéd [6] A gonoszság bármilyen jó cél érdekében gonoszság marad. (Ninda: Kommentárok az Első Szíanhoz, 15. sómir) :: Aulang Laip, 43 613. nodzsat nangrifan, 755ne‑2 ne-3 Hiragi [-9] Úgy éreztem magam, mint egy tanítvány, aki felmondja a leckét agg mesterének. És még csak százhúsz éves volt. (Hiragi: Találkozásaim Nindával, 2. sómir)ne‑3 ne-4 zsarolás [109] Sokan nem szeretnek minket a Galaxisban. De azt mindenhol elismerik, hogy egyenesek vagyunk és másokat éppen úgy megvédünk, mint a saját érdekeinket. Nekem, aki Szindoria örökös körmönfontságából kerültem ide, a Testvériség olyan üdítő volt, mint a Sevalgettur hideg vize. (Ninda: Életem egy falevélen, 15. sómir) :: Haurang Szilgi, 43 613. dzsirat dzsanarganne‑4→

---

„Úgy éreztem magam, mint egy tanítvány, aki felmondja a leckét agg mesterének. És még csak százhúsz éves volt.”
 


Hiragi élete legkülönösebb beszélgetésének tartotta ezt a hívást. Ő persze a Testvériség belső hálózatán hívta Nindát, ami így csak annyit igényelt, hogy leírta a nevét a suagján, és azonnal látták egymást. Hiragi a ḱaŷndïmi háza verandáján ült, Ninda pedig a 4-tabe janníhaum egyik asztalánál. Több mint másfél derkit beszélgettek, Ninda kérésére rögtön az elején bekapcsolták Ámmaítot is; ettől a hálózat nyomban visszaváltott a vele használt nyilvános módra, és Ninda háta mögé egy semleges falfelület mintáját rajzolta, mert egy szúni hajó belsejéről soha nem küld képet a külvilági hálózatokra. De koordinátákat sem. A Testvériség nem csatlakozott ahhoz a csillagközi egyezményhez, ami szerint a hiperfonbeszélgetéseknél kiadják a partner galaktikus koordinátáit – hiszen eszük ágában sem volt felfedni a Felhő létezését –, így sem Ámmaít, sem a szindoriai hálózati központ nem tudhatta, melyik hajón van Ninda, és az merre jár.
  Hiragi részletesen elmesélte Nindának a perek mibenlétét, célját és várható kimenetelét. Ámmaít gyakran közbeszólt, segített az elmondottak megértésében, hiszen Nindának semmiféle fogalma nem volt bíróságokról, ügyvédekről, perekről. De így sem tartott az egész tovább egy limlinél, Ninda mindenre csak bólintott, és azt mondta, „súli”, ami annyit jelent, ezt már értem, lépjünk tovább.
  – Hát ennyi a történet – mondta végül Hiragi. – Most már nagyjából mindent tudsz.
  Ninda bólintott.
  – Ha jól emlékszem, azt mondtad, régóta élsz Szindorián.
  – Bizony régen, háromszáznyolcvanban jöttem ide. A családom pár évvel később.
  – Hogy érzed ott magad?
  Hiragi kicsit habozott a válasszal; nem a kérdésre volt nehéz megfelelnie, hanem azt nem tudta mire vélni, hogy Ninda miért kérdezi ezt. De végül is válaszolt.
  – Imádom Szindoriát.
  – Mit imádsz benne?
  – Meséljek Szindoriáról?
  – Igen.
  Nem „kérlek” vagy „érdekel”, gondolta Ámmaít. Csak egy hideg „igen”.
  Hiragi nekifogott és több mint egy derkin át mesélt szindoriai élményeiről. Kŵẁseindùôp sziklába vájt lakásairól, amik egymás hegyén-hátán, áttekinthetetlen labirintusban borítják a hegyoldalt, és minden lépésnél másik, buján zöldellő kertecskébe jut az ember. Az Ìmì-torkolatvidék ezernyi szigetéről, aminek felén az erdő az úr. Az ÁÂsṙein-barlangokról, ahol nyolc egymásba nyíló terem labirintusa pontosan olyan, amilyennek a barlangok ki szoktak alakulni egy olyan világon, ahol alig van víz, és a kilencedikben egy kristálytiszta vizű tó, nagy kiterjedésű, de egy kisgyereknek is csak térdig ér, és a közepéből kiemelkedik egy gyönyörű, magasra nyúló sztalagmit, amihez a barlang boltozatáról lenyúlik a párja. Lỹòin éttermeiről, a Syńdeiḱŷ-színházról, a Sẃn folyó zúgóiról, a Ḱërro-Kàãt tóvidékről, Lũakẽàńról, ahol a sugárutak és a főterek éjjelente ezer színben pompáznak, a Śyỹllè-sivatagról, ahová csak különleges sivatagi járművel szabad kimenni, és ahol éjszaka is világos volt a rengeteg csillag fényétől – meg a Vỹvyń-sivatagról, ami az égbolt sötét része felé fordult, amikor ő ott járt, és éjjel vaksötét ült a tájra…
  Beszélt az emberekről is. Szindor barátairól, a sok kedves emberről, akikkel találkozott, arról, hogy még a hivatalokban is milyen előzékenyek a szindorok, a zenéjükről, a konyhaművészetükről, a képzőművészetükről, a költészetükről. Ismert néhány híres embert, akikről szintén szót ejtett, de csak nagyon röviden, mert hamar rájött, hogy Ninda teljesen el volt zárva a tömegkommunikációtól és még a nevüket sem hallotta.
  Nagyon sokat beszélt. Mint gyors beszédű ember, ebbe az egyetlen derkibe rengeteg közlendőt tudott belesűríteni.
  Ninda egyetlen kérdés vagy megjegyzés nélkül hallgatta, az arcáról sem lehetett leolvasni semmit. Szőke volt és kék szemű, tipikus szindor vonásai voltak, és tökéletesen értette Hiragi szindor nyelvű előadását, de a férfinak végig az volt az érzése, hogy egy szúnihoz beszél, olyanhoz, aki soha nem járt Szindorián. Aztán amikor ő nagyjából kifogyott abból, ami akkor éppen az eszébe jutott, Ninda felemelte a kezét.
  – Akkor most én is mesélek Szindoriáról – közölte csendesen. És ő is mesélt, kevesebbet ugyan, de jó pár limlit azért ez is eltartott. Nyugodtan, tárgyilagosan, érzelmek nélkül, éles ellentétben Hiragi érzelmektől áthatott, lelkes beszámolójával. Mesélt a szennyes, büdös, sötét sikátorokról, a város műszaki kiszolgálására szolgáló eldugott, jórészt föld alatti létesítményekben rejtőzködő törvényen kívüliekről, akik rettegnek minden idegentől, örökké éhesek, betegek és erőszakosak. Mesélt az ervésekről, akiktől mindenki menekül, mert soha nem tudhatod, hogy egy elhaladó járőrkocsiból kiszállnak-e hatan-nyolcan és agyba-főbe vernek-e anélkül, hogy bármit elkövettél volna. Mesélt a boltosokról, akik között elvétve akad egy barátságos, a legtöbben inkább azonnal kihívják az ervét, ahogy meglátnak egy csavargót, akár gyereket is. Mesélt a tolvajok erkölcséről, akik semmiféle törvényt nem tisztelnek és csak addig állnak ki egymásért, amíg ők maguk nem kerülnek veszélybe, akkor gyáván megfutamodnak.
  Aztán felállt – a készüléket az asztalon hagyta, s úgy nézett le a két férfira. Továbbra is szúni nyelven beszélt.
  – Köszönöm, hogy elmondtad mindezt, Hiragi. Most már tudtok nagyjából mindent, ami fontos. – Feléjük nyújtotta két kezét. – Menjetek és változtassatok rajta.
  Csettintett az ujjával, s a hiperfon kikapcsolt.
  A két férfi meghökkenve nézett egymásra.
  – Hát… elég furcsa – mondta Hiragi az orrát vakargatva.
  – Ninda furcsa gyerek – mondta Ámmaít megértően.
  – Mit is mondtál, mióta ismered?
  – Egy hónapja… de sokszor olyan érzésem van, mintha akkor látnám először. Mondd, Hiragi, neked van lányod: mind ilyen?
  Most tegeződtek, mert a szúni nyelvben a magázást nagyon ritkán, csak hivatalos környezetben használják, de amikor szindorul beszéltek, akkor magázódtak. Szúniul Hiragi sem szólította a másikat Ídara úrnak, mert ez a legnagyobbfokú, már sértő távolságtartás lenne.
  – Ami igaz, az igaz… Suntihának is vannak furcsa dolgai. Persze őt születése óta ismerem, Nindát meg én tényleg csak most láttam először… nem tudom, mit mondjak. Észrevetted, hogy amit a perekről elmondtam, arra egyetlen szóval sem reagált? Érdekelte egyáltalán?
  – Észrevettem… nem, én sem tudom mire vélni a magatartását. Fogalmam sincs, mi az, ami érdekli, illetve persze vannak dolgok, amikről elmondja, például a te szindoriai élményeid…
  – Nagyon különös ember – bólintott Hiragi.
  – Angahaun lan niendihaunta – ismételte Ámmaít a kislány utolsó szavait, aztán szindorra fordította. – Lỳŷlin êy vâàniśïrin…
  – Miért fordítottad parancsoló módban? – kérdezte Hiragi.
  – Kérő módba tegyem? Lỳŷluṙ êy vâàniśïruṙ… Te kérésnek érezted?
  Hiragi lassan ingatta a fejét.
  – Hát nem. Úgy hangzott, mint egy utasítás.
  Most Ámmaíton volt a fejcsóválás sora.
  – Nem… nem is utasítás. Erre nincsen igemód a szindorban… szerintem úgy hangzott, mint egy megbízás, valami küldetésre, amit nekünk kell elvégezni. Nyilván úgy gondolja, hogy nekünk van hatalmunk hozzá.
  – Ehhez senkinek sincsen hatalma. De hát Ninda végeredményben gyerek még. Nem tudja felmérni, hogy amit kér, az lehetetlen.
  – Nem, persze hogy nem. Csak… tudod, Hiragi, van egy olyan érzésem, hogy amikor felnőtt lesz, akkor is ugyanezt fogja mondani.
  – Igen… azt hiszem, nekem is.

---

←ne-2 ügyvéd [6] A gonoszság bármilyen jó cél érdekében gonoszság marad. (Ninda: Kommentárok az Első Szíanhoz, 15. sómir) :: Aulang Laip, 43 613. nodzsat nangrifan, 755ne‑2 ne-3 Hiragi [-9] Úgy éreztem magam, mint egy tanítvány, aki felmondja a leckét agg mesterének. És még csak százhúsz éves volt. (Hiragi: Találkozásaim Nindával, 2. sómir)ne‑3 ne-4 zsarolás [109] Sokan nem szeretnek minket a Galaxisban. De azt mindenhol elismerik, hogy egyenesek vagyunk és másokat éppen úgy megvédünk, mint a saját érdekeinket. Nekem, aki Szindoria örökös körmönfontságából kerültem ide, a Testvériség olyan üdítő volt, mint a Sevalgettur hideg vize. (Ninda: Életem egy falevélen, 15. sómir) :: Haurang Szilgi, 43 613. dzsirat dzsanarganne‑4→

---

ph-20 árdzsimanjáték [-43] Az emberi kultúra változatossága kimeríthetetlen. (Ninda: Beszmélgetések, 1097.) :: Szúnahaum, Hilgúman-Dzsámaut, 43 713. szahut szimsáhuran, 567ph‑20 20 (2138 › 60:47) 733 564 szó (705 341+24 080+4143) 5 081 917 betű (4 917 829+164 088) 5 619 615 jel (@537 698)	692, 69,19%, 417 724 idézet, 13:53 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4)	0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1
2215. nap, 329 szó/nap, 2294 betű/nap, 76:49/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.19.:1171, 3089 5. 23:57

	pr Prológus
ELSŐ RÉSZ
A SÖTÉTSÉG MÖGÜL	250 (36%)
	na A HAJÓ	29 (4%) 1
	nb AZ ŰRBEN	27 (3%) 30
	nc RECEPTOR	29 (4%) 57
	nd A GALAXIS	24 (3%) 86
	ne LIAN, LIAN, LIAN	24 (3%) 110
	nf SZAISZ	24 (3%) 134
	ng MENEDÉK	24 (3%) 158
	nh HAZAÚT	24 (3%) 182
	ni ABRONCSVILÁG	22 (3%) 206
	nj LETELEPEDÉS	23 (3%) 228
MÁSODIK RÉSZ
HAJNALSUGÁR	250 (36%)
	oa NAMINDAN-DZSÚMI	30 (4%) 251
	ob HÍRNÉV	25 (3%) 281
	oc LIMELULLÍ	24 (3%) 306
	od SAUNIS	21 (3%) 330
	oe ALAPPONT	22 (3%) 351
	of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP	26 (3%) 373
	og SZINDORIA	24 (3%) 399
	oh A KISLÁNY	24 (3%) 423
	oi JANNÍHAUM	25 (3%) 447
	oj TANÍTÓ	29 (4%) 472
HARMADIK RÉSZ
AZ ÚJ FÉNY	191 (27%)
	pa HINNULDUD	22 (3%) 501
	pb SUGÁRGÁT	27 (3%) 523
	pc HANGILAORAN	25 (3%) 550
	pd AZ ELSŐ SZÍAN	25 (3%) 575
	pe SINNÍ	22 (3%) 600
	pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS	27 (3%) 622
	pg ILGÁ	24 (3%) 649
	ph  – – –	19 (2%) 673