„Aktuálpolitika? Nincsen olyan, hogy aktuálpolitika. Ugyanazok a hisztik ismétlődnek újra meg újra, csak más helyeken, más szereplőkkel.”
Ninda: Nemlétező politikai beszédeim,
301.
301.
Ḱaŷndïm
60. aîkån 33.
a fehér órája
– Nem hiszem, hogy jó helyre jött volna a problémájával, Ânẁḩy úr.
– Sejtettem, hogy ezt fogja mondani, dr. Vỳḩaůteń. De úgy gondoltam, végül is ugyanazon a fűcsomón ülünk a sivatagban.
– Valóban?
A látogató megdörgölte húsos orrát.
– Nos, én ugye, mint mondtam, vállalatigazgató voltam. Ön viszont külügyminiszter-helyettes. Több rangosztállyal énfölöttem. Ön sokkal magasabbról zuhant le, mint én. Ki képviselhetné hitelesebben az ügyemet, mint éppen ön?
– Úgy – bólintott a volt miniszterhelyettes. – Hát kérem, ön énhozzám ügyvédi tanácsért jött, megkapja. Egy lỹůst kérek, készpénzben.
Az ügyfél meglepve nyúlt a tárcájáért. Tízezer hãỳ? Ez nem pénz az ügyvédi tanácsért, ennél egy kezdő is többet kér, nemhogy egy ilyen rangos szakember. Úgy meglepődött, hogy meg sem kérdezte, miért éppen készpénzben.
Vỳḩaůteń bólintással vette át a kis fehér-piros műanyag korongot, és a tenyerére fektette.
– Ön most már az ügyfelem, és ekként beszélek önhöz. Ez a pénzkártya itt a tenyeremen névértékben megegyezik azzal – de vásárlóértékben elenyésző töredéke annak –, amit ön havonta kijuttatott a vállalat költségvetéséből a a Śoõrnwën-Kòypnak, ami kétségkívül nagyszerű és dicséretes hazafiúi buzgalomról tett volna tanúbizonyságot, ha a hazát úgy hívnák, hogy Vûyrd Ḱïyṙeàn. De nem így hívják. A haza a Sỳÿndoṙeìa Államszövetség, közte az az ötszáz ember is, akik ezt a pénzt megkeresték önnek. Ebből a pénzből havi húsz hãỳval emelhette volna a fizetésüket vagy a negyedéből létesíthetett volna egy minden igényt kielégítő üzemi éttermet. Azokban az esetekben, amiket elsorolt, ön törvényesen járt el, de etikátlanul. Ezért a bíróság az ön keresetének helyt fog adni, és meg is ítélnek önnek tíz-húsz pâàlãńt. A társadalom megvetését mellékes ráadásként kapja hozzá.
Bal kezével fölvette a pénzkorongot jobb tenyeréből, és két ujja között fölmutatta a megrökönyödött embernek.
– Mi mindketten ugyanazt a zsarnokságot szolgáltuk. Én szégyellem, de nem tagadom. Én túlságosan sokára értettem csak meg, hogy Ḱïyṙeàn nem az a csodálatos bölcs, akinek hittük, akinek a propaganda mutatta – de az a bölcs is itt termett ebben a sivatagban, és ma már értem, hogy ő miről beszélt egész idő alatt. Maga nem szégyelli, hogy szolgálta a zsarnokot, és még mindig nem ismerte be önmagának sem. Maga nem értett meg semmit. Én soha nem rövidítettem meg senkit, sem pénzében, sem jogaiban. Maga igen. Én nem gondolom, hogy „zuhantam” volna attól, hogy már nem vagyok miniszterhelyettes. Az csak egy állás – de vannak fontosabb dolgok is annál, hogy milyen pozíciót töltünk be a „társadalmi ranglétrán”. Ezért mi nem ülünk ugyanazon a fűcsomón a sivatagban.
Letette a pénzkorongot az asztalra.
– Fogja a pénzét és menjen. És ne jöjjön ide vissza.
Miután Ânẁḩy csüggedten távozott, az ügyvéd fölkelt az íróasztal mögül és az ablakhoz sétált. Körbejártatta pillantását a Ṙùũsone park fáin és virágágyásain, elnézett az Ẅdoń-dombon álló épület felé, ami nemrég még a LẂÃ Társaság székháza volt, de az valójában nem volt más, mint a VŶLN egyik fedőszerve, ezért a titkosszolgálat megszüntetésével azt is felszámolták; tevékenységének publikus részét, a belföldi csillagközi áruszállítást átadták más cégeknek, s ez az épület most már a Sajtópalota, hazai és külföldi hírügynökségek laknak benne.
Aztán visszafordult az íróasztalhoz. Tekintete egy pillanatra megpihent a három fotókockán, amikből a felesége, a fia és még valaki nézett rá – az a kislány, akinek három hónapja még a látását is utálta. Ma naponta nézi a régi tévébeszédeit, s úgy érzi, egy új világot ismer meg belőlük. Talán utol is tudja érni, megnézni az összeset, mielőtt újak keletkeznek, Ninda most visszavonult a nyilvánosságtól, a kislányával foglalkozik.
Az az ostoba Ânẁḩy nem figyelt oda a fotókockára. Ha észreveszi, hogy kinek az arca néz belőle gyengéd tekintettel a szemlélőre, levonhatott volna egy-két következtetést. Legalább abból, ami közismert; a többit csak ők tudják. Ezt a fotókockát Eĩdì készítette aznap, amikor Ninda itt volt náluk.
– A világmindenség egyszerű – jelentette ki. – Kezdetben volt a felfoghatatlan mennyiségű szubatomi részecske és volt az univerzum alapszövetét alkotó négy magerő. Attól a pillanattól, hogy az energiák elszabadultak, minden esemény ennek a négy magerőnek a kényszere folytán zajlott. A részecskék nagyobb részecskékké egyesültek, létrejött a hidrogén elképzelhetetlen tömege, amely továbbra is a négy magerőnek megfelelően sűrűsödött csillagokká, amelyek szupernóvaként felrobbanva létrehozták a nehéz elemeket. Ezekből lettek a bolygók, amelyeken létrejött az élővilág. Innentől kezdve a fizika és a magfizika helyett a kémia és a biológia vette át az események irányítását. De ezeknek is megvannak a maguk törvényei, így továbbra is minden természeti törvények előírásai szerint történt. Automatikusan… Aztán megjelent az ember, aki gondolkodik, és minden természeti törvényt háttérbe szorít. Már nem csupán az történik a Galaxisban, amit a fizika, a kémia és a biológia törvényei mondanak, hanem az ember megjósolhatatlan, törvényszerűségekkel le nem írható gondolkodása is. Az ember bonyolult. Ahol pedig egynél több ember van, az már társadalom, és a társadalom még bonyolultabb.
Ezt a filozófiai kiselőadást tartotta – és még sokkal hosszabban is –, otthon az ő âãyli házának nappalijában, éppen őnála, a „Ninda egy animáció” kampány értelmi szerzőjénél. Sosem zavartatta magát emiatt.
– Ellenségek voltunk, Lèẽreŷn? Én ebben nem hiszek. Neked az volt a munkád, hogy megvédd a rezsimet olyan támadások ellen, amik ellen fölösleges megvédeni, és amik nem is léteztek volna, ha a rezsim nem fordul az emberek ellen. Mindaz, amit tettetek, ostobaság és gonoszság volt, de te történetesen semmi rosszat nem tettél. Kitaláltál egy buta magyarázatot arra, hogy én miért nem lehetek képes úgy beszélni gyerek létemre, mint egy filozófus, nem is azért, mert nem hiszel abban, hogy egy gyerek is lehet intelligens – itt van ellenpéldának a saját fiad –, hanem mert meg akartál felelni az elvárásoknak. Aztán amikor láttad, hogy az ötleted baklövés, visszavonulót fújtál. Te egy korrekt ember vagy. Elvállaltál ugyan egy munkát, amit nem kellett volna, de azalatt is korrekt maradtál. Te nemigen lehettél igazán ellensége senkinek. Nekem pedig végképp nem, mert nekem nincsenek ellenségeim. Hiszen tudod, minek ismételgessem: én csak azt mondtam el, ami van, amit a sỳÿndoṙok még nálam is sokkal jobban tudnak. Hát nekem nem lehet ellenségem senki.
Ãrdṙon Sŵẃn írta, hogy a gyerekek eredeti, friss látásmódja egészen más, mint a felnőttek beidegzett sémák mentén haladó gondolkodása, és a felnőttek legalább annyit tanulhatnak a gyerekektől, mint fordítva. Ő ezt még az egyetem előtt olvasta, amikor Ninda még a világon sem volt.
Hogy feledkezhetett így meg róla?
←oi-15 empátia [-23] Más népek nagyjából egyenletes időközökben osztják el ünnepeiket. Számunkra ez nem lett volna célszerű, mert kereskedőnemzet vagyunk, a Galaxist járjuk. Ezért amikor tizenkét évenként egy évre összegyűlünk, akkor tartjuk meg egyvégtében az összes ünnepünket. (Angrolími: Népszokások és társadalmi konvenciók, 38.) :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 46 668. namindan-saurgéman, 530oi‑15 oi-16 ügyvéd [-23] Aktuálpolitika? Nincsen olyan, hogy aktuálpolitika. Ugyanazok a hisztik ismétlődnek újra meg újra, csak más helyeken, más szereplőkkel. (Ninda: Nemlétező politikai beszédeim, 301.) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 60. aîkån 33., a fehér órájaoi‑16 oi-17 Dzsilal [-16] Soha semmilyen csaló nem hitetett el még senkivel olyan hazugságot, amit nem akartak neki elhinni. (Ílgaszaumi, Feddardin elmélkedéseiből, 59. sómir, 97. singir) :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 43 668. namindan-sillíman, 860oi‑17→
625599 d\dumas alexandre pere\dcrim10.zip::dcrim10.txt
645504 w\ward grady\mthes10.zip::mthesaur.txt
663362 z\zola emile\ztril10.zip::ztril10.txt
672650 l\lewis meriwether\lcjnl10.zip::lcjnl10.txt
695663 g\guthrie william\truck10.zip::truck10.txt
716606 – 99,8%
734721 m\motley john lothrop\jm85v10.zip::jm85v10.txt
742247 c\clough a h\plivs10.zip::plivs10.txt
747878 b\bunyan john\jbun210.zip::jbun210.txt
805922 w\ward grady\mpron10.zip::cmudict.txt
817811 s\shakespeare william\WS1.ZIP::00ws110.txt
ph-19 id [-487] () :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 ·· -424 (2133 › 60:39) 732 137 szó (703 953+24 041+4143) 5 071 289 betű (4 907 473+163 816) 5 608 821 jel (@537 532) | 691, 69,09%, 416 722 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
2209. nap, 329 szó/nap, 2295 betű/nap, 76:43/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.14.:1046, 3086 30. 18:29 |
pr Prológus | |||
ELSŐ RÉSZ | |||
A SÖTÉTSÉG MÖGÜL | 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
MÁSODIK RÉSZ | |||
HAJNALSUGÁR | 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
HARMADIK RÉSZ | |||
AZ ÚJ FÉNY | 190 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 18 (2%) 673 |