„És arra gondoltatok már, hogy Ninda is ember? Egyszer ő is meg fog halni. Hogyan forog tovább a Galaxis? Csak hallgatni tudnánk, ha nem létezne zene. Mit tennénk Ninda nélkül?”
Sileni: Ninda élete, 670.
Persze nem étterembe mentek, hanem janníhaumba. Négy szúni, aki egy egész napja úton van, hová is mehetne máshová, mondta Dzsengu vidáman. A pilóta nem volt velük, ő már érkezéskor elment a maga dolgára.
A legközelebbi janníhaum nem volt messze. Gyalog mentek, Fáhaurt kijelentette, hogy Ninda lába egészséges, az agyát pedig normálisan kell használnia, különben a vizsgálat nem ér semmit. Tehát járkáljon, nézzen körül a hajón, táncolja körül az örök tüzet, játsszon fengrát, csináljon, amit akar. Ők sem lesznek mostantól a sarkában, aludni nekik is kell, és itt is van mentőszolgálat, ha bármi gond adódna.
A janníhaumban ugyanúgy fogadták őket, mintha otthon lennének, és ők ugyanolyan természetességgel ültek le egy asztalhoz. Nem voltak sokan, úgy egytucatnyian, de hát késő éjszaka volt. Mielőtt leültek, Hinengi odahajolt Nindához.
– Menj, köszöntsd az Őrzőt, másik hajóról jöttünk, illik köszönni az ő hajójuknak.
Ninda meglepődött.
– Miért én?
– Miért ne?
Ninda tehát odasétált az Őrzőhöz, aki egy magas fiú volt, a bőre éppen olyan világosbarna, mint az Aulang Laipon az emberek felének. Az Őrző szokásos tevékenységét folytatta, a sorgitinrögöket igazgatta a janníruannal, de most ránézett.
Ninda a homlokára tette a kezét.
– Aulang Laip köszönti Auszínít – mondta.
A fiú is a homlokára tette a kezét.
– Auszíní köszönti Aulang Laipot és örömmel látja vendégül a tűznél.
– Testvérek vagyunk a tűz lángjainál – felelte Ninda.
– Auszíní örök tüze minden szúni örök tüze – felelte a fiú, és visszatért a munkájához.
Vacsora után Dzsengu nyomban felkelt és jó éjszakát kívánt, ő már álmos volt, említette korábban, hogy korán kelt előző nap, útközben pedig ő sem aludt, ahogy a többi felnőtt sem. Nindát ez nagyon zavarta, már induláskor kérte, hogy aludjanak nyugodtan, őrá vigyáz a javun-tuekan, vagy ha már mindenáron ők akarnak vigyázni rá, hát aludjanak felváltva. Semmit sem segített, mindhárman átvirrasztották az előző éjszakát. Most, hogy Ninda fején ott volt a haddisí-fongdzsirut hálója, sokkal nyugodtabbak voltak.
– De hová megy? – kérdezte, amikor Dzsengu kisétált a janníhaumból, menet közben is jó éjszakát kívánva egy beszélgető csoportnak, akik viszontkívánták. A „jó éjszakát” volt az egyetlen köszönés, amit a szúnik közül mindenki használt.
– Aludni, hisz hallhattad – felelte Hinengi.
– Úgy értem, aludni hová? Vissza a hajóra… a mentőhajóra?
– Nem, az nem arra való. Valaki átvette Asszingiék helyett, és ha kell, elindul vele. Az is lehet, hogy már messze jár. Dzsengu megnézi a suagján, hol van a legközelebbi gantir, kivesz egy szobát és lefekszik.
– De hisz van lakása az Aulang Laipon.
– Persze, de itt is kell aludni valahol. Ha másik hajón tartózkodsz, ugyanúgy megillet egy szoba, mint otthon. Vagy ha család utazik együtt, akkor nagyobb lakás is. Te is kivehetsz egy gantirlakást, ettől az otthonit még nem fogják kiadni másnak. Csak ugyanazon a hajón nem lehet egyszerre két lakásod. Nos, én is megyek, fáradt vagyok már. Jó éjszakát.
– Jó éjszakát.
Ők Fáhaurttal még üldögéltek egy kicsit, aztán az öreg orvos kiitta a siddintuját és ő is elköszönt. Ninda maradt még, bár már száz is elmúlt, de nem volt fáradt. Egész nap feküdt, egy csomót aludt is az úton.
A janníhaumban ilyenkor éjszaka is nyüzsgőbb volt az élet, mint az Aulang Laipon. Nagy hajó. Gyakran odajött hozzá valaki, üdvözölte a köszönést nem használó, mégis közvetlen és udvarias szúni szokások szerint, megtudakolta, nincs-e szüksége valamire. Nindának azonban nem volt szüksége semmire. Csak most érkezett, de pontosan tudta, hol találhat éttermet, nongirt vagy fadmilt, mosdót, pihenőszobát vagy akár egy gantirlakást, ahol megalhat – azaz persze nem tudta, de ott volt a suagja, az megmond mindent –, tudta, hogy itt éppen úgy bemehet mindenhová, mint a saját hajóján, mert az ajtókat nem zárják, csak azokat, amik a suárból nyílnak a hajóra, de ő azokon is vissza tud jönni, ha netán kimenne a suárba, hiszen az ujjlenyomata az egész Testvériségben mindenütt működésbe hoz mindenféle zárat. Itthon volt, pedig semmit sem tudott erről a hajóról azon kívül, hogy nagy.
S tudta, hogy bárhol, a Testvériség bármelyik hajóján otthon fogja érezni magát. Vajon Szúnahaum és a többi világuk is úgy van berendezve, hogy bárhová csöppen az ember, úgy érezze magát, mint aki hazaérkezett?
Vajon más népek világai miért nincsenek így berendezve?
Szindoria például. És nem csak a csavargók számára, amint gondolhatná, ha nem találkozott volna Ámmaíttal – de találkozott, apróra feltérképezték az elméjét Szinensivel és a kirikkel, bár őket Ámmaít nem látta, de ők tisztán érzékelték és részletesen feltárták. Az, amit most Fáhaurt csinál az ő agyával, az Ámmaít elméjében végzett kutatáshoz képest olyan, mintha Szindoriát a Vũûryń utca egyik házának tanulmányozásával akarnák megismerni. Ők tehát behatóan ismerik Ámmaít elméjét és tudják, hogy lehet valaki gazdag és tekintélyes Szindorián, akkor sincsen otthon sehol máshol, csak a saját házában. Azt pedig Ámmaít elbeszéléséből tudja – hiszen az agyában tárolt ismereteket nem tudja ellopni, csak azt a gondolatot érzékeli, amit ő akkor éppen gondol –, hogy milyen bonyolult és sokszor üres szertartások szerint érintkeznek a gazdagok. Például ha Ámmaít elmegy egy férfi barátjához, akkor annak illik itallal kínálnia őt, de az ÿèln szót kell használnia, ami alkoholtartalmú és alkohol nélküli italra egyaránt vonatkozhat. A kínálást illik elfogadni. Aztán étellel is megkínálja, de azt nem illik elfogadni. Ha viszont egy nő barátjához megy látogatóba, azzal először is nem illik kettesben maradnia, hacsak nem szerelmi kapcsolat van vagy alakul közöttük, és itt az italra a śuẁl szót kell használni, ami egyértelműen alkoholmentes italt jelent – csakhogy ettől még Ámmaít kérhet alkoholosat is, tehát a dolognak semmi értelme. Kivéve a lůrlëwnát és hasonló erős italokat. Azt nem illik kérni, ha egy nőnél van látogatóban, és a nőnek sem illik vele megkínálnia. De egy barátnőjét igen. Tökéletesen értelmetlen az egész.
Szindorián a gazdagok azok, vagyis hát leginkább az igazán gazdagok, a felsővárosiak, akiknek az élete aránylag a legközelebb áll a szúnikéhoz. És üres ceremóniákon, rituálékon keresztül érintkeznek.
Hirtelen eszébe jutott, amit Rangáhuapnál olvasott… dehogy olvasott, tegnap töltötték a fejébe, mindegy… a Dahambi nevű világon élt szemman társadalomról, akik szintén teljesen rabjai voltak az illemtudó szokásaiknak, vagyis persze náluk is csak a gazdagok, a kiváltságosok, a szegényeknek dolgozni kellett ott is. Úgy látszik, a Galaxisban időről időre minden megismétlődik.
Bocsánat. Rangáhpuat. Az ő nyelvjárásában így mondták. Ninda olyan tisztán emlékezett a hipnoálombeli találkozásukra, mintha valóság lett volna, és ugyanúgy fel tudta idézni Rangáhpuat alakját, mint például Angrolímiét, akit számtalanszor látott, Rangáhpuatról pedig egyetlen hitelt érdemlő ábrázolás sem maradt fenn. De neki olyan, mintha a barátja lenne, akivel együtt kalandozták végig a Galaxist.
A szindorok is olyanok, mint a régi szemmanok. Aki a megfelelő szavakra a megfelelő szavakkal válaszol, az közülük való, azt örömmel fogadják, bár azt is meglehetős távolságtartással. De aki nem tudja a finom úri illemet, azt kirekesztik. Az valami felkapaszkodott bunkó.
Ő semmilyen szúni illemet nem tudott, amikor beesett az Aulang Laipra a dimakocsi tetején. Mégis úgy kezelték már első naptól, mint közülük valót.
←nf-14 haddisí-fongdzsirut [103] Egyre többen és többen tudtunk róla, hogy Ninda rendkívüli. Mindenki egy-egy másik részletét. A teljes képet csak a csoport tagjai ismerhették meg – és nem is szabad senki másnak. (Szinensi: Ninda mentális struktúrája, 11.) :: Auszíní, 43 614. nodzsat nendihilgan, 980nf‑14 nf-15 társadalom [78] És arra gondoltatok már, hogy Ninda is ember? Egyszer ő is meg fog halni. Hogyan forog tovább a Galaxis? Csak hallgatni tudnánk, ha nem létezne zene. Mit tennénk Ninda nélkül? (Sileni: Ninda élete, 670.)nf‑15 nf-16 Kis Őrző [-8] Tudni jó. De az rossz, ha visszaélünk a tudásunkkal. Ha úgy fejezzük ki tudásunkat, hogy lekicsinyeljük a másikat, amiért ő nem tudja, az visszaélés. (Ninda: A fény lúmái, 19.)nf‑16→
ph-21 id [-954] ()ph‑21 ·· -879 733 637 szó (705 414+24 080+4143) 5 082 442 betű (4 918 354+164 088) 5 620 170 jel (@537 728) | 693, 69,29%, 417 724 idézet, 13:53 mű 1019 átlag, 184 szórás -75–109 (ph-19, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2216. nap, 329 szó/nap, 2293 betű/nap, 76:44/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.15.:787, 3085 6. 12:26 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 192 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 20 (2%) 673 |