„Ha nem tudsz egyénekben gondolkodni, csak csoportokban, inkább ne gondolkodj. Csak ártasz vele.”
Szinensi: Összegyűjtött lúmáim,
148.
148.
Ḱaŷndïm
57. śùndë 24.
a sárga órája
– Volna pár huszadod? – nyitott be Vỳḩaůteń Åmmaĩt irodájába.
– Hogyne, éppen kész vagyok a kimutatásokkal. Hallgatlak. Foglalj helyet.
A főnök állva maradt.
– Van egy kis gondom a barátoddal.
– Melyikkel?
– Amelyik csak nyolcszáz ḩỳen magas. Tévéinterjút adott, méghozzá személy szerint Nombokának, úgyhogy mindenre el lehetünk készülve. Még nem kaptuk meg, de bármikor megjöhet. Kỹỳsoṙn azt mondja, valami irtózatosan hosszú interjút hoztak össze, és a fele arról szól, hogy nálunk mennyire szörnyű az élet. De ez még nem minden. Tudod, mit csinált még? Összehozott egy találkozót Nomboka és Karri között, és versenyt szidnak minket. Épp csak a szupernóvákért nem vagyunk felelősek. Hát ez a helyzet.
Åmmaĩt hallgatott, egy élénkzölden irizáló mùyṙnkockát forgatott az ujjai között.
– Abból, hogy mindezt nekem újságolod el, arra következtetek, hogy azt szeretnéd, ha beszélnék Nindával.
– Mindig vágott az eszed.
– Netán kérjem meg, hogy ne tartson több kiselőadást arról, hogy milyen rossz volt neki Sỳÿndoṙeìán?
– Ez nagyszerűen összeillene azzal a propagandával, amit te magad folytatsz az utóbbi hónapokban – bólintott Vỳḩaůteń. – Kitűnő ötlet.
– És mit mondjon helyette?
A főnök meglepve összeráncolta a homlokát.
– Mondja netán azt – érdeklődött Åmmaĩt barátságosan –, hogy Sỳÿndoṙeìa maga a śỹýndṙaluòp, ahol a nyakadba borulnak az idegenek az utcán? Mondja azt, hogy nincs vidámabb dolog a Galaxisban, mint Lũakẽàń sikátoraiban csavargónak lenni?
– Hé!…
– De hát ez propaganda, főnök. Ez reklám. Ezt senkitől nem kívánhatod ingyen. Fizetned kell érte. No de ha te, a diplomáciai testület elnöke fizetsz valakinek azért, hogy szépeket mondjon az országról, akkor ő egy diplomata. Nagykövet. Egy diplomatának pedig mindig szépre és kellemesre becsomagolva kell mondania – az igazat. Márpedig az, amit kívánsz, az hazugság, főnök. És én személyemben garantálom neked – Åmmaĩt fölmutatta a kockát –, hogy előbb lesz a Galaxis magja ilyen zöld és kocka alakú, mint hogy azt a gyereket hazugságon kapd.
Vỳḩaůteń bosszúsan fújt egyet.
– Nagyon drámai. Befejeznéd? Eszemben sincs hazugságot kérni tőle.
– Ó. Félreértettelek? Hát akkor mit szeretnél?
– Te olyan ékes szavakkal ecsetelted, mennyit árthat az ország népének, ha a szúnikat ellenünk hergelik. Hát mondd el neki, mennyit árthat az, ha az egész Galaxist hergeli ellenünk. Nem kell hazudnia. Csak elmondani sem kell mindent. Ennyi az egész.
Åmmaĩt most hosszabban hallgatott.
– Ezt bele kell vetetned az alkotmányba – mondta végül.
– Hogy mit?!
– Név szerint bele kell íratnod engem és őt is, és alkotmányos kötelességemmé tenned, hogy ezt mondjam neki. Akkor megteszem. Enélkül nem. Mert ezzel eljátszanám a legkülönb ember barátságát, aki ebben a mi sivatagunkban valaha megtermett.
Vỳḩaůteń bosszúsan fújt egyet.
– Néha idegesítő vagy, komolyan.
– Ó, ez kölcsönös, főnök! – vágta rá Åmmaĩt kapásból.
A fődiplomata elnevette magát, legyintett és kiment a szobából.
Åmmaĩt egyhuszad órát töprengett, aztán felhívta a titkárságot.
– Śamlãàt asszony, legyen szíves egy kiküldetési kártyát regisztrálni nekem holnapra.
– Máris, ÎÌdaṙa úr. Hová tart?
– Lũakẽàńba.
Śamlãàt asszony értetlenül nézett rá.
– Ezt nem értem, ne haragudjon. Belföldre megy diplomáciai kiküldetésbe?
– Tudom. De azért csak csinálja meg, legyen szíves.
– Ahogy kívánja. A kiküldetés célja?
– Az Államszövetség biztonságát veszélyeztető társadalmi folyamatok megfigyelése és elemzése.
– Megvan. A kiküldetés időtartama?
Åmmaĩt időközben felhívta a biztonsági szolgálatot is, ahonnan Vùûskaḩỹ szolgálatvezető éppen üdvözölte és megtudakolta, miben lehet a segítségére.
– Śamlãàt asszony, Vùûskaḩỹ úr, legyenek szívesek feljegyezni a következőket. Én ma este elrepülök Lũakẽàńba és a Ḩaẁwmmãtieńben fogok megszállni. Holnap reggel, a kék órájában elmegyek a Dẅrm negyedbe és besétálok a sötétség mögé. Nálam lesz a vỳriĩsem. Ha segítséget kérek, Vùûskaḩỹ úr lesz szíves azonnal intézkedni. Ha pedig a lila órájáig nem hívom és közlöm, hogy jól vagyok, úgyszintén. Rendben?
Másnap a sárga órájában egy egészen gyerekarcú fiatalember sétált be Lũakẽàńban a Mÿndṙuòp utcai RV-őrszobára és aziránt tudakozódott, hogy ki hívta őt oda. Dïrkàãt Sůntṙaḩỳnak hívták és a külügyminisztérium biztonsági szolgálatától jött. Senki sem tudta, hogy ki kereste, pedig bement a parancsnokhoz is, valami ezredeshez. Ezért visszaszólt a hivatalba, ahol Vùûskaḩỹnak sikerült elfognia a hívást, mert a szolgálati rendszeren ment. Köszönés nélkül egyszerűen belépett a vonalba.
– Keresse meg Åmmaĩt ÎÌdaṙa diplomáciai ügyvivőt, de gyorsan! Fogadok, hogy letartóztatták. A fogdát nézze!
Sůntṙaḩỳ meghökkenve nézett az ezredesre, akinek a neve ki is esett már a fejéből.
– Egy diplomáciai ügyvivőt? – kérdezte bambán.
– Képtelenség – ráncolta a homlokát az ezredes. – Hogy kerülne ide?
– Nem tudom, de gondolom, a fogda elég nagy. Adjon mellém embereket, hogy megtaláljam.
Az ezredesnek nem tetszett az utasító hangnem.
– Mi is az ön rangja?
– Ha tényleg fogva tart egy diplomáciai ügyvivőt, akkor ne az én rangom érdekelje, hanem a sajátjáért aggódjon – felelte Sůntṙaḩỳ sokkal talpraesettebben, mint amit kölyökképe alapján feltételezni lehetett volna róla.
Az ezredes elvörösödött, felállt és kilépett a folyosóra.
– Emberek, ide hozzám! – harsogta. – Maguk ezzel az úrral lemennek a fogdába és segítenek neki. Végeztem!
Ezzel visszacsörtetett az irodába és bevágta az ajtót.
– Menjünk – mondta Sůntṙaḩỳ az odagyűlteknek. – Mutassák az utat a fogdába. Åmmaĩt ÎÌdaṙát keressük. Åmmaĩt ÎÌdaṙa diplomáciai ügyvivő. Megjegyezték?
– Igen, uram – felelték a fehér egyenruhások, és lerobogtak a földszinten és a két föld alatti szinten elhelyezkedő óriási fogdába. Másokat is maguk mellé vettek, és hamarosan az egész fogda Åmmaĩt nevétől visszhangzott. Csakhamar jelentették is, hogy megtalálták. Sůntṙaḩỳ odaszáguldott, és a rácsok mögött egy fekete ruhás, fekete sapkás alakot látott, aki hidegen végigmérte és csak annyit kérdezett:
– Mi tartott ennyi ideig?
– Ügyvivő úr kérem… – hebegte Sůntṙaḩỳ, és gyorsan odavakkantotta az ervésnek: – Mi lesz már, nyissa ki!… Ügyvivő úr, Sůntṙaḩỳ külügyi gyakornok jelentkezik. Várom az utasításait.
Åmmaĩt először is fölkísértette magát az ezredeshez, aki döbbenten meredt rá. Az ügyvivő pontosan úgy nézett ki, mint egy csavargó.
– Lesz szíves először is visszaadatni a készülékemet – közölte Åmmaĩt olyan nyersen, ahogyan csak tudta. Mivel nem köszönt, ez a szindor illemszabályok szerint rendkívül nyersen hangzott.
– Az a bizonyítékraktárban van – felelte az ezredes zavartan, mert tudta, hogy mi lesz a válasz, és egy cseppet sem örült neki.
– Hozassa ki.
A bizonyítékraktárból nem lehetett bizonyítékot kihozni, ha arra nem volt szükség egy éppen folyó eljárásban. Az ezredes azonban tudta, hogy egy diplomata vỳriĩse államtitkokat tartalmaz, és ha nem lesz pillanatokon belül az ügyvivő kezében, akkor itt mindent elözönlenek az állambiztonságiak. Ez a fiatalember is azért jött, mert amikor ÎÌdaṙát letartóztatták, a készüléket is elvették tőle, és az rögtön riasztotta a minisztérium helyi kirendeltségét.
Az ezredes ezért csak bólintott és személyesen robogott el a bizonyítékraktárba.
Åmmaĩt és a gyakornok szótlanul várakozott. Az ügyvivő kisvártatva odament a kis hűtőhöz, kinyitotta, körülnézett benne, kivett egy palack èêlaśĩnlevet, odakínálta a gyakornoknak, aki gyorsan megrázta a fejét. Åmmaĩt szótlanul ivott.
Végre visszajött az ezredes. Úgy hozta a kis vỳriĩst, mintha bomba lenne. Åmmaĩt gondosan ellenőrizte, nem próbálták-e illetéktelenek bekapcsolni, és zsebre vágta.
– Akkor most jól figyeljen. A Dẅrm negyedben van dolgom. Egyszer már ott voltam, meg is tettem vagy tíz lépést, amikor az őrjárat fegyvert szegezett rám. Mire visszaérek oda, lesz szíves parancsot adni, hogy a nap hátralevő részére minden ervés tűnjön el abból a negyedből.
Az ezredes kényszeredetten bólintott.
– Ahogy kívánja.
←ne-9 Nomboka 2 [-25] Még jó darabig nem derült ki, de egész sor hagyomány született meg aznap, az első interjúval. Hogy a riporternek is mesélnie kell magáról; hogy Ninda határozza meg, miről beszél; és hogy vágatlanul kell közzétenni. (Aini: Ninda életének mellékszereplői, 18. N.)ne‑9 ne-10 csavargás [82] Ha nem tudsz egyénekben gondolkodni, csak csoportokban, inkább ne gondolkodj. Csak ártasz vele. (Szinensi: Összegyűjtött lúmáim, 148.) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 57. śùndë 24., a sárga órájane‑10 ne-11 dolgozat [0] Én tanító vagyok? Akkor tanítok nektek valamit. Aki tanító, annak tanítványnak is kell maradnia. De akkor aki tanítvány, az tanító is. Vagyis nincsenek tanítók és tanítványok, hanem mindenki mindkettő. Testvérek vagyunk a tűz lángjainál. (Sileni: Naplóm Nindával, 43 942. szílgaran)ne‑11→
ph-21 id [-931] ()ph‑21 ·· -856 733 660 szó (705 436+24 081+4143) 5 082 599 betű (4 918 508+164 091) 5 620 327 jel (@537 728) | 693, 69,29%, 417 724 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 184 szórás -75–109 (ph-19, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2224. nap, 328 szó/nap, 2285 betű/nap, 77:01/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.27.:247, 3085 11. 20:31 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 192 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 20 (2%) 673 |