„Hányszor megkérdezték tőlem, mit jelent ő nekem voltaképpen. Röviden csak annyit szoktam felelni, hogy a barátom. De ez ennél összetettebb. Régóta jogi doktor voltam, amikor ő még nem is élt, de soha nem tanultam még annyit, mint őtőle.”
Ámmaít Ídara: Barátságom Nindával,
37.
37.
Aulang Laip
43 614. senut ukingahan
820
Liendu különös világ volt – többen is ezt állították, de erre Ninda csak mosolygott és azt mondta, minden világ különös, csak másképpen. De amikor ott volt, el kellett ismernie, hogy Liendu valóban különös világ.
A város egy magaslaton állt, aminek a pereméről beláthatatlan mélységbe lehetett lenézni – de lejutni nem lehetett, a város kupola alatt volt. Lent a mélyben pedig fantasztikus látvány fogadta az utazókat: a szivárvány minden színében gomolygó gázok töltötték meg az óriási medencét, egészen a távolban emelkedő újabb hegyláncig. Ez Liendu légköre, sűrű, de vékony, persze teljesen alkalmatlan a lélegzésre. A hegyoldalban volt egy kilátó is, ahova liften, a hegy belsejében lehetett lejutni, s egy nagy, félkör alakú üvegburába lehetett kisétálni, ami kinyúlt a hegyből, be a gázfelhőbe. Hogy alattuk milyen mélység volt, azt nem lehetett látni.
Maga a város is furcsa volt. Itt a hegytetőn egy maximum egymilliós városnak volt hely – ezzel a hegycsúcs megtelt. Másik várost építeni valamelyik másik hegyen túlságosan nagy ráfordítás lett volna, a sentunik sajnálták a pénzt. Liendu ezerszínű gázai és az alattuk megbúvó ritka ércek és ásványok rengeteg pénzt hoztak, ezért rengeteg szerencsevadászt is vonzottak, de a bevételt a sentuni állam nem arra fordította, hogy itt építsen új városokat, hanem négy lakható világát igyekezett lakhatóbbá tenni. Ennek viszont az volt az ára, hogy Liendu városában egymillió lakos helyett immár kilencmillió zsúfolódott össze. A kupolavárost belső födémekkel négy nagy szintre osztották, és mindegyik szinten mindenhol magas épületek álltak, köztük keskeny, forgalmas utcácskákkal. Parkok alig voltak, erdő egyáltalán nem.
Kevés ember érzi jól magát ebben a környezetben. Liendun mindig nagy a népvándorlás, sokan jönnek és sokan elmennek, és a világ híres a sok lelki betegről. De azért vannak, akik szeretik. Élénk, fejlett kulturális élete van, ami sok turistát is vonz.
Ninda mindezt az idegenvezetőjüktől tudta meg, egy Kehdua nevű idős nénitől, aki színésznő volt, s ezt a munkát időtöltésként vállalta a színházi munkája szünetében.
Lementek a bányába is, vagyis az egyikbe, nyolc bánya volt a hegy belsejében és az oldalában. Ők egy olyat látogattak meg, ami a hegy egyik kiugró platóján volt, mélyen a város alatt, kis kupolával lefedve persze. Egyetlen óriási terem volt az egész, erős fényű lámpákkal megvilágítva, és számtalan apró parcellára osztották, amikben rövidnadrágos emberek dolgoztak. Óriási hőség volt, és szinte teljes csend. Mindenki álarcot viselt, nekik is föl kellett venniük, mert a levegő tele volt porral. A szúni gyerekek négyen voltak, Ninda, Szinensi, Ángsauri és Rongami, meg persze velük volt Kehdua.
Ninda odasétált egy emberhez, akinek csak nagy szakálla látszott ki a légzőálarc alól, és folyt róla a víz. Éppen akkor tartott szünetet. Kikapcsolta a gépet – az akkora volt, mint Ninda –, letette és leült egy kis összecsukható székre. Levette az álarcot és ivott egy vizespalackból.
Ninda nézte néhány pillanatig, aztán ő is levette az álarcát.
– Tedd vissza – mutatott rá a bányász. – Itt nagyon nagy a por.
Szúni nyelven beszélt, erős akcentussal, de érthetően.
– Sivatagban nőttem föl – felelte Ninda. – Ott sem kisebb a por.
– Igen? Én is. Melyik világon?
– Szindorián.
– Hesszum. A mienk vörös sivatag, vasoxidos.
– A miénk is. De te honnan tudod, hogy én szúni vagyok?
A köntösüket letették a bejáratnál, Ninda is rövidnadrágban volt, haunda nélkül.
– Csak szúni turistacsoportok szoktak lejönni ide. Pláne gyerekek.
– Értem. Mit bányászol?
A férfi lenyúlt a lába mellett levő dobozkához és kivett valamit. Ninda odalépett, megszemlélte közelebbről.
– Egy darab kő?
– Nézd meg a kis piros foltot. Ott a lézer már súrolta a drágakövet. Nézd csak…
Fölvette a doboz melletti kis készüléket, kinyitotta a tetejét és betette a kavicsot egy átlátszó, gömbölyű tartályba. Aztán bekapcsolta. Fény gyulladt a tartályban, a kő pörögni kezdett, és fokozatosan zsugorodni, aztán egyre vörösebb lett.
– Hát ez nem valami nagy – dünnyögte a férfi. A gép leállt. Kinyitotta, kivette a most már egészen vörös, gömbölyű követ és odanyújtotta Nindának. – Látod, ezt bányászom.
– Mi ez?
– Valakinek majd ékszer lesz. Egy szép lány nyakában lóg majd láncon. Nekem ez pár napi lakbérem.
– Milyen gyakran találsz egy ilyet? – adta vissza Ninda a követ.
– Hát… nem elég gyakran. Nem könnyű kenyér ez. De van esélyem, hogy pár év alatt összeszedek egy kishajóra valót, amivel elkezdek furikázni. Nem hiszem, hogy ezt te megértenéd. A te szüleid nyilván sokkal jobban keresnek.
Ninda elmosolyodott.
– Nekem nincsenek szüleim. Szindorián csavargó voltam, amíg a Testvériségbe nem kerültem.
– Micsoda?! Komolyan beszélsz?
– Persze hogy komolyan beszél – felelte Ninda háta mögött Ángsauri. – A mi időszámításunk szerint… még százötven napja sincs, hogy nálunk él.
– Százharmincnégy – felelte Ninda.
– Nahát – mondta a bányász. – Én is csavargó voltam Hesszumon.
Egy pillanatig gondolkodott, aztán visszaadta a követ Nindának.
– Tessék. Neked adom. Csiszoltasd meg és viseld. Egy volt csavargó ajándéka egy volt csavargónak.
Ninda riadtan tiltakozott.
– Nem fogadhatom el. Neked ez a megélhetésed.
– Ugyan, nem nagy dolog.
Ninda egy szempillantás alatt döntésre jutott.
– Ugye ha egy volt csavargó adhat ajándékot egy volt csavargónak, akkor a másik volt csavargó is adhat ajándékot az első volt csavargónak?
A bányász nevetett.
– Hát persze. Mit forgatsz a fejedben?
– Meddig leszel még itt? – mutatott Ninda a férfi lába elé.
– Hát estig biztos.
– Visszajövök – ígérte Ninda, és elindult a kijárat felé. Befelé jövet látta a becsüspultot. Ki kellett várnia két bányászt, akik vagy egy tucat követ adtak el, de aztán az unott képű kiszolgáló őhozzá fordult.
– Mi kellene?
– Mit ér ez a kő? – nyújtotta felé, de aztán visszakapta a kezét. – Ne dobd a többi közé, add vissza. Nem adom el, csak az értékét szeretném tudni.
– Jó, jó. Mutasd. Hát ez egy helyes kis perton. Ha itt adod el, negyvenezret kaphatsz érte. De Sentuni valamelyik nagy ékszerüzletében százat is.
– Száz micsodát?
– Százezer intet. Átszámítsam valami más pénzre?
– Igen. Szúni palanra.
– Várj csak… tizenhat egész nyolctized palan. A negyvenezer int, az meg…
– Hat egész hetvenkettő. Köszönöm.
Ninda visszasétált a bányászhoz.
– Hamar megjöttél.
– Nem tudtam, hogy ilyen egyszerű lesz. Elhoztam az én ajándékomat.
– Nocsak.
– Van egy suagod?
– Hogyne lenne.
Ninda kivette a sajátját a nadrágzsebéből, ahova a drágakövet is tette. Átvette a bányászét, párszor megérintette, és visszaadta.
– Hát te megvetted tőlem a követ?!
– Nem. Megajándékoztalak. Te a kővel ajándékoztál meg, mert neked az volt. Én pár napi lakbérrel, mert nekem az volt.
– Értem. – A bányász a kezét nyújtotta. – Zeni Nirkt Ollni vagyok.
– Ninda.
←nf-10 fegyelmi [-24] Én soha nem voltam úgy tele gondolatokkal, mint ő. Soha nem tudtam úgy hatni az emberekre, mint ő. Persze erre neki az a válasza, hogy ő viszont soha nem tudott volna Szinensi lenni. (Szinensi: Ninda élete és tanítása, 43. sómir) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 57. ńaũḱan 6., a fehér órájanf‑10 nf-11 Liendu [-15] Hányszor megkérdezték tőlem, mit jelent ő nekem voltaképpen. Röviden csak annyit szoktam felelni, hogy a barátom. De ez ennél összetettebb. Régóta jogi doktor voltam, amikor ő még nem is élt, de soha nem tanultam még annyit, mint őtőle. (Ámmaít Ídara: Barátságom Nindával, 37.) :: Liendu, Aulang Laip, 43 614. senut ukingahan, 820nf‑11 nf-12 hipnopédia [-14] Ámmaít a barátom. Ezért elnézem neki, hogy olyan sokáig nem tudta, mi a fontos és mitől. (Ninda: Életem egy falevélen, 344. sómir) :: Aulang Laip, 43 614. muhat liktuharan, 900nf‑12→
ph-21 id [-931] ()ph‑21 ·· -856 733 660 szó (705 436+24 081+4143) 5 082 599 betű (4 918 508+164 091) 5 620 327 jel (@537 728) | 693, 69,29%, 417 724 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 184 szórás -75–109 (ph-19, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2224. nap, 328 szó/nap, 2285 betű/nap, 77:01/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.27.:247, 3085 11. 20:31 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 192 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 20 (2%) 673 |