„S az emberek odagyűlének Jahanin köré és hallgaták. Akkor kérdé Jahanin: Miért hallgattok engem? S felelék: Mert bölcs vagy és mi tanulni kívánnánk tetőled. S ő mondá: Igazatok van, mégis tévedtek. Mások is bölcsek. Másoktól is tanulhattok. Akár egy gyermektől is. Nem kell mást tennetek, mint figyelni.”
Ílgaszaumi, Jahanin-szódzsan,
2. sómir, 59. singir
2. sómir, 59. singir
Úgy kezdődött, hogy mialatt ettek, Ÿlnâ kapott egy hívást, és egy-két mati hosszan elbeszélgetett egy fiatal férfival. Valamilyen csillagközi konferenciáról volt szó, ahova Ÿlnânak majd el kell mennie, és valaki, akinek a nevét Ninda nem értette, majd előkészíti a… nem értette, hogy mit. Nagyjából amúgy értett mindent, bár nem sok jelentősége volt konkrétan annak, amiről beszéltek.
– Mit jelent az, hogy dìrnãâḩ ũûllèyt? – kérdezte, amikor Ÿlnâ elköszönt a hívótól; ezt egy szúni aligha tette volna.
– Úgy ejtik: dìrŋạħ ŵùɬèyṭ – tanította az asszony mosolyogva. – Nem tudom a megfelelőjét a ti nyelveteken. Egy sor kép és felirat, amiket majd kivetítek egy nagy üres falra, miközben magyarázok. Miért éppen ezt… várjunk csak, te értetted, amit mi beszéltünk?
Ninda bólintott.
– Majdnem mindent. Vagy legalábbis azt hiszem.
– Ki gondolta volna? No persze, a nyelvrokonság végül is elég közeli, de a sỳÿndoṙok és a šyêɬŭnṭok amúgy nem szokták ilyen könnyen érteni egymást. Várj csak. Most a saját nyelvemen fogok beszélni hozzád, kíváncsi vagyok, értesz-e. De te beszélj csak tovább sỳÿndoṙul, mert azt nem fogod tudni, hogy mit hogyan kell mondani.
– Igen – mondta Ninda –, nagyjából értek mindent. Ha nem beszélsz gyorsan.
– Ez fantasztikus. Sok ismerősöm van nálatok… úgy értem, az Államszövetség több világán, és egy sem érti közülük a šyêɬŭnṭ nyelvet a legegyszerűbb, közös eredetű szavakon túl – kivéve persze azokat, akik megtanulták. Neked rendkívüli nyelvtehetségnek kell lenned.
Ninda elnézett a távoli hegyek felé, hogy leplezze zavarát. Igen, értett mindent, amit Ÿlnâ mondott, de amit az a férfi mondott, aki felhívta, azt már csak nagyon töredékesen. Ÿlnât azért értette, mert kezdettől fogva lehallgatta. Ha nem így lett volna, egyáltalán nem jön ide vele. Lehet, hogy Fendria, vagyis persze nyilván az egész Testvériség biztonságosnak tartja ezt a világot, de egy szindor csavargó soha nem maradna kettesben egy gazdaggal, tanúk nélkül. Mert nem tud védekezni, sem akkor, ha a gazdag bántani akarja, sem akkor, ha a gazdag utólag őt vádolja azzal, hogy bántotta. Azért ült be Ÿlnâ kocsijába, mert beszélgetés közben töviről hegyire kikutatta a gondolatait, és semmiféle rossz szándékot nem talált. S amikor a szúnik elzárkózásáról volt szó, még mélyebben átvizsgálta újra. Hiszen ő tudta, miért zárkóznak el, mit titkolnak a szúnik. Szúnahaumot, az anyabolygót a Felhőben. Történetesen a kormányzati rendszerüket tényleg nem ismerte, de máris egy csomó titok birtokában volt. Tudnia kellett, nem fordul-e meg új barátnője fejében, hogy ő tudhat valamit, és nem próbálja-e kiszedni belőle. Akár valamilyen erőszakos módszerrel. Honnan tudhatná, amíg alaposan fel nem térképezte? Végül is igazából teljesen idegenek egymásnak.
Így hát megcsinálta a feltérképezést, amíg beszélgettek, utaztak, nézelődtek, ettek. Méghozzá egészen másképpen, mint ahogy általában szokta. Ő rétegeknek nevezte el, amiket felderít az emberek elméjében, még kiskorában adta ezt a nevet, amikor rájött a képességére. Arra csak jóval később jött rá, hogy ez a képesség senki másnak nincs meg. És apránként fogalmat tudott alkotni arról, hogy hogyan épül fel az emberek elméje.
Az első rétegben vannak a mindenki számára nyilvános érzelmek és gondolatok, amiket az ember kimond vagy szándékában áll kimondani. A másodikban a nem nyilvánosak, amik többsége nem is különösebben titok, csak nem tartoznak bárkire. A harmadikban a rejtettek, sokszor olyanok, amikre az ember csak olyankor gondol, amikor egyedül van és nem tart tőle, hogy olvasnak az arcáról. Ninda általában idáig hatolt le, néha a negyedik rétegig is, ahol azok a gondolatok vannak, amiket az ember már önmagának is nehezen vall be. És nagy ritkán, egyszer-egyszer benézett néhány ember elméjének ötödik rétegébe, a teljes sötétségbe, ahol már csak egy-egy elvillanó gondolatfoszlányt lehet elkapni.
Most először, Ÿlnâ elméjében a lehető legalaposabban átkutatta a sötétséget is, olyan mélységekben, ahol azt sem lehet már tudni, hogy hányadik rétegben jár, még az ötödikben vagy már a hatodikban, ahol már az alapszintű érzelmek is homályos foltokká mosódnak szét, és csak helyenként bukkannak elő egy-egy kivehetetlen ködgomoly formájában a jellem mély vonásai a hetedik réteg beláthatatlan mélységeiből. Lýŷvel egyszer beszéltek erről. Ő lelát a hetedik réteg alá, és azt mondja, hogy van egy nyolcadik réteg is, az öröklött és magzati vagy csecsemőkorban szerzett, az egyént élete végéig megváltoztathatatlanul elkísérő tulajdonságok sziklás tengerfeneke – ő ezt a hasonlatot használta, de Ninda nem tudta, milyen a tengerfenék –, és ez alatt már nincs tovább. Lýŷ Ninda elméjének nyolcadik rétegében találta meg azokat a vonásokat, amiktől ő receptor lett és érzékeli mások elméjét. Maga Ninda persze nem látott bele a saját elméjébe, és másokéba is legfeljebb az ötödik és a hatodik réteg bizonytalan határáig, de Lýŷ közvetített néhány képet. Csak egészen keveset, azt mondta, ezt csak fokozatosan lehet megérteni, sok-sok évig tartó, kemény munkával.
Ÿlnâ elméjében a szokásos módon, lassan, lépésenként haladt lefelé, rétegről rétegre, így térképezte fel a gondolatait. Magukat az egyes gondolatokat persze nála is csak a legelső rétegből tudta kiolvasni, de ez elég volt, hogy megértse a kimondott szavait akkor is, ha magukat a szavakat nem ismerte – ahogy a suárba kerülésekor is értette a szúnik egyes gondolatait, pedig a nyelvüket még nem tanulta meg. A mélyebb rétegekben a gondolatok egyre homályosabb, színes, néha lassan mozgó, térbeli alakzatokként jelentek meg, de Ninda, aki kisgyerekkora óta tanulmányozta ezeket, kiigazodott közöttük. Meg tudta állapítani az emberekről, hogy milyen dolgoktól, állatoktól, jelenségektől félnek vagy undorodnak, illetve melyeket szeretnek, akkor is, ha nem is gondoltak ezek egyikére sem konkrétan. Tudta, hogy bal- vagy jobbkezesek, hogy mentálisan melyik nemhez tartoznak és melyikhez vonzódnak, hogy mely testi szükségleteik jelentkeznek éppen – az éhséget kivéve, valószínűleg mert olyan közegben nőtt fel, ahol mindig mindenki éhes volt, azután hirtelen olyanba került, ahol soha senki nem volt éhes –, s azt is, hogy érte-e az illetőt valami kellemetlenség, aggódik-e valamiért, és még sok-sok mindent.
Ÿlnânak nem voltak vele kapcsolatos rossz szándékai, illetve vele nem kapcsolatosak sem voltak. Rendes ember volt, teljesen megbízhatott benne. Ugyanakkor olyasféle jó szándék sem vezette, hogy ő most valamiben segíteni akarna, valamitől megmenteni ezt a hányatott sorsú gyermeket – bár ez a kifejezés megjelent a gondolatai között –, csakugyan nem volt más szándéka, mint megmutatni neki ezt a szép helyet, meg talán más helyeket, ha lesz idejük rá.
– Min tűnődsz? – hallotta meg új barátnője hangját. Fölpillantott.
– Bocsánat… csak a tájban gyönyörködtem.
Mi mást is mondhatott volna?
←nb-23 Àiŋɬyẽm [13] Néha bölcsnek neveznek. Akkor megkérdezem, szerintük mi az a bölcs. Akire hallgatni kell, mert igaza van, felelik. Az embereknek fogalmuk sincs, hogy éppen az a bölcs, aki tisztában van vele, hogy milyen gyakran téved. (Ninda: Kommentárok az Első Szíanhoz, 47. sómir)nb‑23 nb-24 mentalizmus [-24] S az emberek odagyűlének Jahanin köré és hallgaták. Akkor kérdé Jahanin: Miért hallgattok engem? S felelék: Mert bölcs vagy és mi tanulni kívánnánk tetőled. S ő mondá: Igazatok van, mégis tévedtek. Mások is bölcsek. Másoktól is tanulhattok. Akár egy gyermektől is. Nem kell mást tennetek, mint figyelni. (Ílgaszaumi, Jahanin-szódzsan, 2. sómir, 59. singir)nb‑24 nb-25 háló [-24] Az első elmékben, amiket Ninda kikutatott, gyűlöletet, gonoszságot látott. Szülőbolygóján kevés elmével volt másképp. Ez akkor is szörnyű lenne, ha nem lenne meg a képessége. Ezzel a lelki teherrel csak azért nem lett belőle egészen torzult személyiség, mert kezdettől elutasította, s már kisgyermekként egy tudós távolságtartásával kezelte a gonoszt. (Aini: Ninda lélekrajza a csoport számára, 2. szint 4. kör, D3N rind, 52/12/244.)nb‑25→
ph-21 id [-931] ()ph‑21 ·· -856 733 660 szó (705 436+24 081+4143) 5 082 599 betű (4 918 508+164 091) 5 620 327 jel (@537 728) | 693, 69,29%, 417 724 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 184 szórás -75–109 (ph-19, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2224. nap, 328 szó/nap, 2285 betű/nap, 77:01/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.27.:247, 3085 11. 20:31 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 192 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 20 (2%) 673 |