\Y – szindor betű
\NH – nem magyar betű
\NY – nem szindor betű
\L – bármely betű
\NL – nem bármely betű
\WB – szókezdet
\WE – szóvég \HV – magyar magánhangzó
\NHV – nem(magyar magánhangzó)
\HC – magyar mássalhangzó
\NHC – nem(magyar mássalhangzó)
17 ←nh-22 ÀLAN [-24] Millió és millió világ van a Galaxisban, ahol mostoha körülmények között teremtett életet az ember. Emberek élnek, állatot tartanak, növényeket termesztenek örök télben. De örök nyárban is, ahol mindent kiéget a napsütés, ha nem vigyáznak. Élnek emberek abroncsvilágokon, ahol két lakhatatlan félteke között keskeny sávban virul az élet. De nincs még egy olyan világ, mint az Abroncsvilág. (Szinensi: Szúnahaum és a Galaxis, 87.) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 57. śyỳllu 33., a piros órájanh‑22 nh-23 szellemek [17] Csak néztük, ahogy ez a kislány a szemünk láttára változik át apránként valami fantasztikus emberré. Illetve azt hiszem, nem is ez történt. Mindig is az volt, csak apránként jöttünk rá. Nem ő változott meg azzal, ahogy felserdült és felnőtt. Az változott meg, hogy mi mennyit láttunk belőle. (Ámmaít Ídara: Barátságom Nindával, 97.) :: Aulang Laip, Sasszáken, 43 616. higit sziangdzsan, 870nh‑23 nh-24 tuamsá [-9] Különös játéka a sorsnak, hogy a szindorok rajongani kezdtek érte. Nem tudtak róla semmit. Egy eszméért rajongtak, amit őbenne testesítettek meg, és fogalmuk sem volt róla, hogy Ninda, a valóságos ember sokkal inkább lenne méltó a rajongásukra – ha ismernék. De honnan tudták volna? Mi sem ismertük. Szerintem senki sem tudta, hogy ő kicsoda és mit hord magában. Még nagyon sokáig. (Hiragi: Találkozásaim Nindával, 43. sómir) :: Aulang Laip, Ajtó, 43 617. szahut saurgéman, 411nh‑24→
„Csak néztük, ahogy ez a kislány a szemünk láttára változik át apránként valami fantasztikus emberré. Illetve azt hiszem, nem is ez történt. Mindig is az volt, csak apránként jöttünk rá. Nem ő változott meg azzal, ahogy felserdült és felnőtt. Az változott meg, hogy mi mennyit láttunk belőle.”
Ámmaít Ídara: Barátságom Nindával,
97.
97.
Sasszáken
43 616. higit sziangdzsan
870
Sziangdzsan délelőtt érkeztek meg Sasszákenre, de kevesen foglalkoztak ezzel, hiszen ünnep volt. Ninda is csak este ment le a suárba és sétált ki a kapun, miután már kitáncolta magát az új év tiszteletére. Fondzsahut kis koncertet rögtönzött néhány zenész társával a 4-tabe janníhaumban, nagy sikere volt, és sorra kérte fel az embereket, főleg gyerekeket, hogy álljanak oda mellé és énekeljenek. Voltak szólók és kisebb kórusok. Nindát először Ángsauri taszigálta be egy rögtönzött kórusba, hatan voltak, a Murran hesszinit énekelték, persze a többiek is akkor próbálták meg először, hát nem is sikerült valami jól, de mindenki jól mulatott, a közönség tapsolt. Aztán a Dzsival kórus énekelt el két dalt, ők már profik voltak, évtizedek óta énekeltek együtt, és a harmadik dalnál meghívtak maguk közé néhány gyereket, mert ők felnőttek voltak, és ilyet rendszeresen szoktak csinálni. Nindát is hívták, és ment, elénekelte velük együtt a Jommu című dalt. Persze a szöveget mindig a suagjáról olvasta, ahogy általában a többiek is, csak a Dzsival-tagok tudták őket fejből.
Hosszénu megtanította satturgin süteményt sütni. Kell hozzá liszt, tej, cukor, ómgi, tojás, tejföl, aurí-szane és aurí-silu sajt, meg egy dzsummu nevű por, amitől a massza a sütőben elkezd növekedni, és a tömör, rághatatlan masszából finom, légbuborékokkal tele tészta lesz. Fantasztikus látvány volt, ahogy az átlátszó sütőben a kis lapos korongok szép nagy hengerekké dagadtak.
– A sütemény íze attól függ, hogy milyen ómgit használsz – magyarázta. Idős asszony volt, Nindát Ký nénire emlékeztette a fehér hajával és a kis termetével, de Ký nénin látszott, hogy egész életében nyomorgott, Hosszénu pedig mindig jómódban élt. No meg persze Ký néni bőre rózsaszínű volt, Hosszénué pedig egészen mély sötétbarna. – Mindig aszerint választunk ómgitípust, hogy milyen ízű süteményt akarunk készíteni. Az ómgimesterek bármilyen ómgit ki tudnak keverni, de nekünk elég most a hiehandé, az ammanszá, a dzsangreki és a sildul.
– Milyen sildul? – állt meg a dzsilaun előtt egy öregember, Fáná.
– Hogyhogy milyen sildul?
– A sildul nem íz, hanem ízcsoport. Neked vangarun sildulra van szükséged, Hosszénu.
– Simnunná – bólintott Ninda komoly arccal, amin mindkét öreg nevetett.
– Te ugye hangin-fiengéni vagy? – pillantott rá Fáná.
Ninda megrázta a fejét.
– Csak leszek, ha kitanulom.
– No, hát akkor fogadd meg egy öreg hangin-fiengéni tanácsát. Tanulj ki ómgimesternek is. Mert minden szellemnek megvan az ő kedves ómgija reggelire, ebédre és vacsorára is. Az ómgi a szellemek étele. Úgy mondják, az ómgi fogyasztása egyesít minket azzal a szellemmel, akinek a kedves ómgiját éppen esszük.
Ninda meglepett arcot vágott – erről még nem tudott.
– Fánának igaza van – bólogatott Hosszénu. – Nem sokat tudok az ómgimesterségről, sem a szellemekről, de erről én is hallottam.
– Az ott például a hiehandé – intett Fáná a narancsos árnyalatú, szabályos téglatest alakú tömb felé, ami az egyik polcon állt átlátszó bura alatt, ami egyúttal hűvösen is tartotta. – Azt eszi reggelire Aurindaut-hankildzsómi úmalg dzsant Hildullaurambé, a folyóáradások szelleme. Gasszikinun szendvicset készít neki szolgája, Órirri, a vörös hajú törpe, szeszillillevelekkel, fittungyümölcs magjával, Áhá faluban termett jommurhagymával. Úgy mondják, ha Órirri felbosszantja urát, mert kevés a szendvicsben a szeszillil vagy nem szépen vágta föl a jommurt, akkor Aurindaut felmordul, és valahol Szúnahaum-sínarraómi világán kiönt egy folyó.
Ninda mosolygott.
– S mit szól ehhez Haúnangi-róran Ílasszal-ergit kehan Fáum, a folyók szelleme?
– Ó, Haúnangi szomorú olyankor. Ő azt szereti, amikor a folyók szépen folynak a medrükben, ahogy kell nekik. A Szesszi lassan és méltóságteljesen, a Fiek zabolátlanul le a hegyoldalon. Haúnangi annak a szelleme, hogy a folyók az ember testvérei, akik öntözik azt a földet, amit az ember megművel, inni adnak az embernek és állatainak, viszik az ember hajóit, úszni, fürdeni lehet bennük, a vizükkel tisztán tartani környezetünket. De nem haragszik Aurindautra, amiért kiönti a folyók vizét, mert tudja, hogy csak dühében teszi. Szépen visszatereli a vizet a mederbe, csak persze időbe telik. Néha sok munkája van ezzel, mert Haúnangit az is dühíti, ha sok esőt küld… no, tudod, ki?
– Líhetusz-szummenhóri ieldit Kergan Ánangé-émuan, az esők szelleme – nevetett Ninda –, aki a Fénimmi-fennsíkon ül a háza előtt egy suvumfa alatt, és amikor a suvum szállongó virágpora megcsiklandozza az orrát, akkor tüsszent, és ettől esik Szúnahaumon.
Ilyesmikkel telt a nap. Este aztán kiment a világra. Előbb nem lett volna értelme, mert Sasszákennek ezen a részén éppen ellentétes volt az idő, náluk nemrég kelt fel a nap.
Amíg meg nem szokta a szeme, különös látvány volt. Minden narancsszínben úszott, mert Sasszáken napja vörös óriás volt, és Fendria elmagyarázta róla, hogy a közeljövőben – persze csillagászati léptékben, vagyis lehet, hogy százmillió év múlva – tágulni fog, amitől Sasszáken lakhatatlanná válik. Végső soron ez vár minden világra, tette hozzá, hiszen a csillagok sem örökéletűek. Egyelőre azonban a vörös óriás szépen melegítette Sasszákent, ahol végtelenbe nyúló szántóföldek között terült el a kevéske város. Ez, ahol leszálltak, Szankun városa, két hegylánc között egy széles völgyben feküdt, és a felnőttek tipikus mezővárosnak mondták. Négyzetrácsos szerkezetű utcákban néhány száz épület, egy sem magasabb három szintnél. Az utcákon kevés jármű, kevés gyalogos. A városszéli utcák után minden irányból gabonamezők.
– Unalmas hely – mondta Ángsauri, ahogy az utcán sétáltak. – Kiszállsz, sétálsz egyet, nagyjából azért, hogy elmondhasd, itt is jártál, aztán hazamész.
– Miért, milyen egy nem unalmas hely, sien? – kérdezte Ninda.
– Hát például Sommesza elég érdekes hely, látni, hogy teljes sötétségben élnek, és mégis megvannak.
– So’meza – mondta Ninda mosolyogva azzal a kiejtéssel, amit ott tanult. – És ha már jártál ott és láttad? Legközelebb is ugyanolyan sötétségben fogod találni őket.
– Ez igaz.
– Ha egy hely csak attól érdekes, hogy még nem láttad, akkor nincs értelme kétszer elmenni ugyanoda.
– Mi mástól lehet még érdekes?
– Sok mindentől. Leginkább az emberektől. Mondjuk Hirengen bekóborolhatod a klaszkot és megnézheted, hol milyen magasra kúsztak föl a növények a sziklákon azon a szörnyű gravitációban, de ha nincs ott az a kedves öreg, Hutk, akkor sokkal kevésbé érdekes. Minden helyet az emberek tesznek érdekessé. Van egy maroknyi hely a Galaxisban, ami az ember közreműködése nélkül is érdekes, például Taka, amikor a Hau felszínén lejátszódik az a színjáték, de a legtöbb helyet az ember tette érdekessé, amikor lakhatóvá tette. És minden hely csak más emberek jelenlétében igazán érdekes.
– Szinensinek igaza van – dünnyögte Ángsauri. – Te tényleg folyton ilyen Nagy Gondolatokat mondasz.
Ninda mosolygott. Ángsauri magában Ninda-mosolynak nevezte ezt a bölcs mosolyt.
– Mindenkinek vannak ilyen „Nagy Gondolatai”, legfeljebb nem mindenki mondja ki őket.
– Hát ezt nem hiszem. Én alapjában véve mindent elhiszek neked, sien, de azt, hogy mindenkinek olyan nagyok lennének a gondolatai, mint neked, azt nem.
←nh-22 ÀLAN [-24] Millió és millió világ van a Galaxisban, ahol mostoha körülmények között teremtett életet az ember. Emberek élnek, állatot tartanak, növényeket termesztenek örök télben. De örök nyárban is, ahol mindent kiéget a napsütés, ha nem vigyáznak. Élnek emberek abroncsvilágokon, ahol két lakhatatlan félteke között keskeny sávban virul az élet. De nincs még egy olyan világ, mint az Abroncsvilág. (Szinensi: Szúnahaum és a Galaxis, 87.) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 57. śyỳllu 33., a piros órájanh‑22 nh-23 szellemek [17] Csak néztük, ahogy ez a kislány a szemünk láttára változik át apránként valami fantasztikus emberré. Illetve azt hiszem, nem is ez történt. Mindig is az volt, csak apránként jöttünk rá. Nem ő változott meg azzal, ahogy felserdült és felnőtt. Az változott meg, hogy mi mennyit láttunk belőle. (Ámmaít Ídara: Barátságom Nindával, 97.) :: Aulang Laip, Sasszáken, 43 616. higit sziangdzsan, 870nh‑23 nh-24 tuamsá [-9] Különös játéka a sorsnak, hogy a szindorok rajongani kezdtek érte. Nem tudtak róla semmit. Egy eszméért rajongtak, amit őbenne testesítettek meg, és fogalmuk sem volt róla, hogy Ninda, a valóságos ember sokkal inkább lenne méltó a rajongásukra – ha ismernék. De honnan tudták volna? Mi sem ismertük. Szerintem senki sem tudta, hogy ő kicsoda és mit hord magában. Még nagyon sokáig. (Hiragi: Találkozásaim Nindával, 43. sómir) :: Aulang Laip, Ajtó, 43 617. szahut saurgéman, 411nh‑24→
ph-19 id [-761] () :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 ·· -698 731 862 szó (703 678+24 041+4143) 5 069 313 betű (4 905 497+163 816) 5 606 845 jel (@537 532) | 691, 69,09%, 416 722 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2207. nap, 329 szó/nap, 2296 betű/nap, 76:39/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.12.:1250, 3086 28. 16:16 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 190 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 18 (2%) 673 |