„Persze hogy létre kellett hozni az alapítványt. Annyi pénzünk volt, mint a rohokkígí. Mihez kezdtünk volna vele? Már az is bőven elég volt a megélhetésünkre, amit a szindoroktól kiperelt pénzek kamatai hoztak.”
Aini: Ninda mint köznapi ember,
148.
148.
Hangilaoran
43 701. senut sillíman
420
Véget ért az ünnepi év és az azt követő jallinan-jalli, ami szahutra esett, így még az is ünnepnap volt. A következő nap pedig már mindenki dolgozni ment, mint rendesen; Ninda Hangilaoranra, ahol előbb összehasonlító nyelvészetet hallgatott Hokkemindinél, egy köpcös emberkénél, akinek dús sötétkék haja és sötétkék bajusza volt. A szúnik körében nem volt ismeretlen a hajfestés, de az extravagáns színek utoljára kétezer éve voltak divatban – Hokkemindi azonban őrizte eredeti hazájának, Frannamnak szokásait, és ott divat volt a kék. Erre is kitért az előadásában. A hangilaorani szokástól eltérően ő nem ült le, állva beszélt, ide-oda járkálva a teremben, és élénk taglejtésekkel kísérte mondanivalóját.
– Talán meglep titeket, hogy erről beszélek – brummogta mély hangján –, pedig az összehasonlító nyelvészetnek a hajszínhez is köze van. Az összehasonlító nyelvészet olyan tudomány, aminek mindenhez köze van! A nyelvet a kultúra formálja, amely egységes közeget alkot. Jól mondom?
– Nem – vágta rá Orgau habozás nélkül. – A kultúráról sok mindent elmondhatunk, de az biztosan nem tartozik közé, hogy egységes lenne.
– Így van, ohangi! Vegyük ismét Frannamot. Nyelvi sajátságairól már beszéltem, most kövessük egy pillanatig a kultúráját. Tegyük fel a kérdést: miért kék az én hajam és bajuszom?
– Hogy most erről mesélhess nekünk – felelte Ninda, és az előadó együtt nevetett hallgatóival.
– Nagyon jó válasz, ohangi! De nézzük meg a kérdéskör más elemeit is. A bajuszviselet, méghozzá egy bizonyos formájú, dús, tömött, egészen a száj két sarkáig – de nem tovább – elérő bajusz általánosan elterjedt a Limmaner-vidéken, annak mind a negyven államában, több mint kétszáz világon. De vannak helyi sajátosságok ezen belül is. Pralligarn lakói eredetileg olyan világos hajúak voltak, mint Ninda íhaup, de hétezer évvel ezelőtt nagyszámú lamven bevándorló érkezett hozzájuk, akik fekete hajúak voltak, és ezt persze továbbörökítették. Ez a bevándorlási hullám, amit egy gazdasági hullámvölgy okozott, azt eredményezte, hogy kis idő múlva sok pralligarni ellenszenvvel nézett lamven származású honfitársaira, és büszkélkedni kezdett „ősi” pralligarni gyökereire, amiket azzal is hirdet, hogy világos hajat hord. Az ilyen társadalmi jelenségekről Ninda íhaup tud nektek részletesebben beszélni, de kövessük most a világos hajat. Ennek a színnek a neve pralli nyelven dorn, ami összefügg a halvak nyelvcsalád tarn szavával, ami fehéret jelent. Máris a nyelvészeti részénél tartunk, mert hiszen a frann nyelv is a halvak nyelvcsaládba tartozik, csakhogy ez a tarn nálunk táoran alakot öltött, és immár semlegeset jelent, főleg kémiai értelemben. Azonban a pralli dorn is ismerősen hangzik a mi fülünknek, mert van egy djorn szavunk, aminek semmi köze hozzá, átvétel a túma nyelvből, és gőgöset, értelmetlenül büszkét jelent. S most jön az az elem, ami olyan sokszor befolyásolja a szavak életét: a félreértés. Körülbelül háromezer évvel ezelőtt, egy feszült politikai helyzetben a frannban megjelent a pralli dorn, illetve annak ellenhatása: náluk ugye világos hajat jelent, nálunk viszont a gőgösre asszociálnak róla – a frann fonetika erre vezet –, és ellenhatásként megjelent a sötét hajviselet divatja. Igen ám, de a frannamiak többségének természetes hajszíne barna. Már eleve sötét. Ezért egy politikai mozgalom tagjai, akik szemben álltak a pralli gőgösséggel, elkezdték mindenféle egyéb, sötét színekre színezni a hajukat és a bajuszukat: kékre, zöldre, lilára, vörösre. Csak minél feltűnőbb legyen. Aztán a politikai helyzet megváltozott, és ez megmaradt egyszerűen divatnak.
– Hogyan változott meg a politikai helyzet? – érdeklődött Ninda.
– Mintegy ezer évvel ezelőtt Pralligarnon elsorvadt a lamvenellenes mozgalom, így a frannami ellenhatás is megszűnt. Feltételezések szerint néhány évszázadon belül a hajszínezés divatja is elhal. Még egy-két ilyen öreg rimvug megőrzi, mint jómagam.
Ebéd után Ninda a Száhafinnup-teremben folytatta a napját, ahol az unokatestvére biotörténelmet adott elő. Természetesen már két éve, amikor először találkoztak, tisztázták a rokonsági fokukat: Āndery Rīnis Meinkas Vārnas Ērydānis Rīšinītis Āndrakītis Raimīšyniokas aimo Šūnairionkystē – ilyen röviden használta otthoni nevét – különleges családból származott, amelynek sajátsága, hogy két külföldről örökbefogadott gyerek kötött házasságot, és az ő gyerekük párja szintén egy külföldről örökbefogadott gyerek lett. Ilyenformán a Raimīšyniokasok ereiben egyáltalán nem csörgedezett saunisi vér, az majd az utódaikéban lesz, kivéve Āndery majdani gyerekeit, hiszen ő elhagyta a Zöld Golyót, és szúni lányt vett el. De a testvérei otthon maradtak. Mégis unokatestvérek voltak Nindával, hiszen az örökbefogadás éppen úgy számít: Āndery egyik dédapja Ōnaris Liemās volt, Ruomis Skovainauksis anyjának a testvére. Ráadásul Āndery járt is Sylandrē aiskanében.
A Testvériségben nem a valódi nevét használta, hiszen ennek a szónak a szúni nyelvben kellemetlen jelentése volt, hanem Árenire változtatta a nevét. Magas, vékony, szőkésbarna hajú férfi volt, világos bőrű, akárcsak a genetikailag is saunisi rokonság.
– Sajátos tudomány a biotörténelem – kezdte. – Rendkívüli pontatlansága ellenére elképesztő tévedésekre is hajlamos. – A hallgatóság nevetett. – És mégis hasznos. Gyakorlatilag nem fordul elő, hogy egy történelmi esemény időpontját biotörténelmi eszközökkel tudjuk meghatározni, de korlátokat szab annak, hogy hol keressünk valamit az időben. – A fali képernyőre mutatott, ahol egy sárga virágú kis bokor volt, egy műanyag fal tövében. – A váhoni egyike legjobb barátainknak. Mintegy kétezer évenként egy árnyalattal világosabbak lesznek a virágai. Fotométerrel megvizsgálva őket megtudjuk a növény korát. Hogy ez miért jó? Mert úgyszólván minden lakott világon megtalálható, mindenhol megterem, még Ninda kedvelt sivatagjában is. Többnyire észre se vesszük, annyira jelentéktelen, értéktelen kis növény. Ha tehát elénk kerül egy régi felvétel, amin Dzsimdzsim úr mosolyog a kamerába a kertjében, akkor két eset lehetséges: vagy látunk a közelben váhonit, vagy nem. Ha igen, akkor ki tudjuk számítani a növény korát, kétezer évnyi pontossággal. Most jön a sikkivikki. A növény bármikor gyökeret verhetett, az illető világ betelepítése utáni napon vagy húszezer évvel később. Vagyis két kép relatív datálása is csak akkor lehetséges, ha ugyanazt a váhonit látjuk rajtuk. A vicc az, hogy megesett már, nem is egyszer, hogy mégis hasznát láttuk.
Hangilaoranon mindennapos volt, hogy az előadók személyesen megemlítették valamelyik hallgatójukat, akár olyat is, akit személyesen nem is ismertek. De Ninda azt figyelte meg, hogy az ő neve gyakrabban hangzik el. A szindorokéhoz hasonló rajongás nem vert igazán gyökeret a Testvériségben, de ismert ember volt – a nindaranok törzsfőnöke, Az Első Szían szerzője.
Mindeközben két szinttel följebb, egy kis szobácskában egy anarvaup származású atomfizikus becsukta Az Első Szían anarvaup nyelvű fordítását, amit a szúnival párhuzamosan olvasott, és egy gombnyomással jóváhagyta a fordítás publikálását. Ezzel kereken százra emelkedett azon nyelvek száma, amelyeken a könyvet meg lehetett venni. Az eladott példányok száma már átlépte a hatvanmilliárdot.
←pd-6 film [-18] Manapság mindenki ír egy könyvet Nindáról. Vagy éppen tanulmányt arról, hogy miért ír mindenki könyvet Nindáról. Engem nem ez a szenzáció érdekel, amit csináltak körülötte, hanem ő maga. Mert a barátom, sokat beszélgetünk, és csakugyan hihetetlenül érdekes ember. Ebben igazuk van a rajongóinak. (Hiragi: Találkozásaim Nindával, 1. sómir) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 61. śùndë 36., a zöld órájapd‑6 pd-7 előadások [-16] Persze hogy létre kellett hozni az alapítványt. Annyi pénzünk volt, mint a rohokkígí. Mihez kezdtünk volna vele? Már az is bőven elég volt a megélhetésünkre, amit a szindoroktól kiperelt pénzek kamatai hoztak. (Aini: Ninda mint köznapi ember, 148.) :: Szúnahaum, Hangilaoran, 43 701. senut sillíman, 420pd‑7 pd-8 Alapítvány [36] Aki segíteni tud, segít annak, aki rászorul. Ez nem bölcsesség, nem idézet, ez elemi ismeret, ami nélkül az emberi faj már a történelem előtti korban kihalt volna. (Ílgaszaumi, Közmondások és népi bölcsességek tára) :: Szúnahaum, Jasszani, 43 701. senut karisszinan, 800pd‑8→
ph-19 Vỳḩaůteńnél [-286] A Tudás Fénye ott van minden ember elméjében, és minden műben, ami tudást közvetít. De Nindának nagyobb adag jutott belőle. Ő a Fény Őrzője, Áhína Órinan. (Hiragi: Találkozásaim Nindával, 43. sómir) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 -223 732 369 szó (704 154+24 072+4143) 5 072 836 betű (4 908 825+164 011) 5 610 418 jel (@537 582) | 691, 69,09%, 416 723 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2211. nap, 329 szó/nap, 2294 betű/nap, 76:47/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.17.:843, 3088 1. 16:31 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 190 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 18 (2%) 673 |