„Az ember önkéntelenül összehasonlításokat csinál. A gyerekeim intelligensek, műveltek, tele érzésekkel. A barátaim gyerekei is. Mindaz, amit a Testvériség nyújt, nekik is rendelkezésükre áll. De mindabból, ami őt Nindává teszi, semmi sincs meg bennük – hacsak nem tőle magától tanulták. Persze nincs több volt szindor csavargó a Testvériségben. Mégse hiszek benne, hogy ettől van.”
Ámmaít Ídara: Majdnem Ninda apja vagyok,
21.
21.
43 705. higit fargiszíman
420
A csillagközi térben csendesen haladó Ríhongip Hauri 6-sigo szektorában, egy kis irodában üldögélő Fallilg gauran barátságosan mosolygott a képernyőjére.
– Üres duma, Hareszin úr – közölte.
– Kérem, én…
– Pillanat, kérem, hagyja végigmondani. Tudja, ha fázik, arra nem jó ellenszer bebújni a hűtőszobába. Ez a baj az ön érvelésével. Nem hivatkozhat a törvényre, amikor éppen a törvénnyel van a baj. Amellett még jó pár dologgal, de elsősorban magával a törvénnyel. Mármost van egy rossz hírem. A törvényeket a kormányzatnak kell megváltoztatnia, és azok önök. Önök parlamentáris köztársaság?
– Igen, Fallilg úr – felelte Hareszin rezignáltan.
– Nos, a parlamentnek kell ezt megtennie. Mikorra várhatjuk?
– Fallilg úr kérem…
– Igen? – mosolygott a gauran szívélyesen, de a miniszter figyelmét nem kerülte el, hogy a mosoly mögött valami vészjósló bujkál.
– Ebben én nem dönthetek.
– Ezt nem is vártam. Mondja: tudja, hogy ha magasról leejt egy tojást, az miért fog összetörni?
Válasz helyett a miniszter értetlenül húzta össze a szemöldökét.
– Mert nem lehet másképpen, Hareszin úr. Muszáj összetörnie. Ez van a maguk törvényével is. Annak is muszáj összetörnie, és muszáj helyette egy másikat csinálni. Közben pedig a többi részét is ki kell javítani, és felelősségre kell vonni azokat, akik rosszat tettek. Ezt is muszáj.
– Fallilg úr… én tisztában vagyok a kettőnk állama közötti erőkülönbséggel, de kénytelen vagyok őszintén megmondani, hogy Emvari Köztársaság egy független állam, és nincs mód arra, hogy külső kényszer hatására változtassunk a politikánkon.
Fallilg szelíden megcsóválta a fejét.
– Kedves Hareszin úr, nem akartam a szavába vágni, de itt nincsen szó külső kényszerről. Legalábbis mi, a Testvériség nem kényszerítjük önöket. Másfajta kényszer viszont van, bár ön ezt is külsőnek nevezné. Pedig belső. Azért kell ezeket a hibákat kijavítaniuk, mert muszáj. Mint a tojás. Önöknek belülről kell megérezniük a változás szükségességét. „Ne beszéld rá a szosszengit, hogy kinyissa szirmait. Magától kell akarnia.” Ezt Ninda mondta az egyik tévébeszédében, és én most továbbadom önnek.
– Ninda?…
– Ismeri? – kérdezte a gauran olyasféle hanghordozással, mint aki nem tud elképzelni nemleges választ.
– Hallottam már róla. Láttam egyszer-kétszer a tévében, és az ő nevében írták azt a… hm, felszólítást, amit kaptunk.
– Kaphatnak többet is – felelte Fallilg változatlan szívélyes mosollyal.
– Elnézést?…
– Jól értette. Önöknek maguknak kell a változást akarni. De ha maguktól nem megy… – a gauran széles mozdulattal széttárta a karját. – Sokféle eszköz van, amivel kívülről is megoldhatjuk. Történetesen olyant hirtelenjében nem tudnék mondani, amit a kormányuk túlélne, de engem egy pillanatig sem zavar, ha megbuknak.
– Bizonyára csak a fordítás tökéletlensége – mondta a miniszter epésen –, és önnek nem az volt a célja, hogy fenyegessen.
– Dehogynem – felelte a gauran annak az embernek a derűs természetességével, aki nyilvánvaló tényt közöl.
– Ez meglehetősen feszültté teheti országaink viszonyát – alkalmazott Hareszin egy olyan formulát, ami a diplomáciai nyelvben a tárgyalások hangnemének élesen negatívba fordulásától a háborúig bármit jelenthetett.
– Igazán? – A szúni közelebb hajolt a képernyőhöz. – És kivel, Hareszin úr? Az összes üzleti partnerük nekünk ad igazat. A szomszédaik nekünk adnak igazat. A spirálkar nagy és befolyásos államai nekünk adnak igazat. Nem azért, mert mi nagyok vagyunk, önök meg kicsik. Ez senkit sem érdekel. Azért, mert i-ga-zunk van. Ez a fő baj az egésszel. Meg az, hogy miután kiderült, hogy önök ostobaságot csináltak, előre menekülnek és megpróbálják védeni. Holott nem lehet. „Egyszerűbb elismerni vereségedet, mint megpróbálkozni egy zseniális kibúvóval, ami után akkor is el kell ismerni vereségedet.”
– Ez… ez megint egy Ninda-idézet?
– Úgy bizony, Hareszin úr, pontosan – bólogatott mosolyogva Fallilg. – Látom, kezdi érteni a dolgot. Nos, az ügy természete olyan, hogy nem kell kapkodni a megoldásával, úgyhogy megkérem, hogy egy éven belül – a mi időszámításunk szerint – legyen kedves tájékoztatni arról, hogy a problémát hatékony, emberi módon megoldották és a kártérítéseket kifizették. És akkor továbbra is jó marad a viszony az országaink között.
A csillagközi sajtó tele volt az emvari konfliktussal. Cikkek és tévébeszélgetések sokasága foglalkozott az összes aspektusával: hogy a menthetetlen betegektől Emvari elveszi a jogot, hogy méltósággal fejezhessék be életüket; hogy kirúgták az orvost, aki segítségül hívta a szúnikat, és jelenleg egy szúni hajó kórházában praktizál vendégorvosként, hiszen valamiből élnie kell; hogy a hívásra jelentkező szúni orvos hajójának nem akartak leszállási engedélyt adni; hogy nem vizsgálták meg rendesen a beteget, így menthetetlennek ítélték, pedig nem volt az; hogy nem akarták kifizetni a költségeket és a kártérítéseket; hogy milyen nyilatkozatot tett a külügyminiszter; hogy hogyan tárgyalt a gaurannal. Volt, amikor mindegyikről beszéltek, és volt, amikor csak egy-egy mozzanatot tárgyaltak részletesen.
De legalább ugyanennyit beszéltek arról, hogy a Testvériségnek az ügyben tanúsított magatartását, elsősorban pedig Fallilg fellépését egészen áthatotta Ninda szellemisége. Emvarin, ahol Nindát eddig alig ismerték, villámgyorsan alakult egy szervezet, ami a Ninda Klub nevet viselte, mert pártot vagy tömegmozgalmat csak parlamenti jóváhagyással lehetett alapítani, egy klubhoz viszont nem kellett engedély. A tagságuk szédületes ütemben gyarapodott, a húszmilliós országban néhány nap alatt elérték a félmillió tagot. A fővárosban egymást érték a tüntetések, olyan politikai problémák miatt, amiknek már semmi közük nem volt a konfliktus eredeti kiváltó okához.
Aztán tartottak egy sajtótájékoztatót, amin persze ott voltak a csillagközi hírügynökségek.
– Üdvözlöm önöket – lépett eléjük egy göndör hajú fiatalember. – Armin vagyok, a kormányzó úr titkára. Azoknak, akik esetleg nem tudják, el kell mondanom két dolgot. A kormányzó úr súlyos beteg, most sem tud jelen lenni. Az ő funkciója pedig elsősorban protokolláris, bár elméletileg ő gyakorolja a végrehajtó hatalmat, de államrendszerünkben ezt elég sok minden korlátozza. Most pedig felolvasom a kormányzó úr közleményét. – Felmutatott egy olvasót. – „Az utóbbi időben sokat tanulmányoztam ennek a Ninda nevű fiatal lánynak a munkásságát. Valóban rendkívül figyelemreméltó. Elolvastam a könyvét, Az Első Szíant, és egyetértek azokkal, akik szerint történelmi jelentőségű alkotás. Én nem adhatok utasítást az állampolgároknak, de mindannak nevében, amit Nindától tanultam, azt kérem önöktől, hogy hallgassanak a szívükre és a józan eszükre. Mindig minden emberi közösségben vannak nézeteltérések, nálunk is. De ezeken felül lehet és kell emelkedni. Akik önök közül követik Ninda tanítását, azoknak nem kell mondanom, hogy a helyes út a megbékélés útja. Akik elutasítják, azoknak azt üzenem, hogy ha kicsit megismernék, nem látnának okot erre. Felkértem a külügyminiszter urat, teljesítse mindazt, amit dr. Hiragi követelt tőlünk, és kezdeményezzen tárgyalásokat annak érdekében, hogy szorosabbra fűzhessük kapcsolatainkat a Testvériséggel. Úgy gondolom, érdemes barátkozni egy olyan országgal, amelyben olyan emberek teremnek, mint Ninda. Üdvözlettel Emvari kormányzója, Homevin.”
←pf-2 Emvari [-25] Már gyerekfejjel hivatkozási alappá vált, és az is maradt egész életében. Ha nem így lett volna, talán csak kevéssel éli túl az életműve – de így bármeddig eltarthat a hatása. (Sileni: Ninda élete, 330.)pf‑2 pf-3 diplomaták [-13] Az ember önkéntelenül összehasonlításokat csinál. A gyerekeim intelligensek, műveltek, tele érzésekkel. A barátaim gyerekei is. Mindaz, amit a Testvériség nyújt, nekik is rendelkezésükre áll. De mindabból, ami őt Nindává teszi, semmi sincs meg bennük – hacsak nem tőle magától tanulták. Persze nincs több volt szindor csavargó a Testvériségben. Mégse hiszek benne, hogy ettől van. (Ámmaít Ídara: Majdnem Ninda apja vagyok, 21.) :: Ríhongip Hauri, 43 705. higit fargiszíman, 420pf‑3 pf-4 érkezés [-7] Ekkorra már Omszod összes politikusa attól rettegett, hogy a Testvériség legközelebbi városhajójával megérkezik Ninda, és a maga keresetlen módján egykettőre megoldja a problémát. Nekik nem volt meg az a reményük, mint annak idején az emvariknak, hogy hátha éppen akkor van nászúton és nem foglalkozik az egésszel. (Szillon Nomboka Marotomandi: Útjaim Nindával, 129.) :: Saunis, Sylandrē aiskane, 17 326, 48pf‑4→
ph-21 id [-775] ()ph‑21 ·· -700 733 816 szó (705 592+24 081+4143) 5 083 752 betű (4 919 661+164 091) 5 621 480 jel (@537 728) | 693, 69,29%, 417 724 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 184 szórás -75–109 (ph-19, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2226. nap, 327 szó/nap, 2283 betű/nap, 77:05/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.30.:34, 3085 16. 13:49 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 192 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 20 (2%) 673 |