„Nem az számít, mit csinálsz. Az számít, miért és hogyan csinálod.”
Ninda: Kommentárok az Első Szíanhoz,
412. sómir
412. sómir
– Először is szeretném felkérni ügyvéd urat, bizonyítsa az állításait – mondta Âwśḱaḩỹ előadó.
– Jogos kívánság – bólintott Hiragi. – Azt állítottam, hogy a rendfenntartók állandóan üldözték Nindát. Ismét hivatkozom az elfogatóparancsra, amely felsorolja Ninda korábbi törvényszegéseit, és mellékelek pontosan ötszázhúsz darab rendőri jelentést, amelyek a Ninda távozását megelőző egy év során készültek, egytől egyig Lũakẽàń városában, és arról szólnak, hogy a rendőrség a város melyik részein razziázott és zavart el, illetve vett őrizetbe csavargókat. Fényképek csak ez utóbbiakról készültek, ezért Nindáról nincsen kép, hiszen őt soha nem vették őrizetbe. A jelentésekben megjelölt helyszíneket azonban rávittük a város térképére, ezt látják most. Beszürkítettük azokat a területeket, ahol a csavargóknak nem lenne hol meghúzni magukat, és pirossal bejelöltük az összes razzia összes helyszínét. Minél gyakrabban volt valahol razzia, annál több piros jelet látnak. Amint látható, gyakorlatilag nincs olyan hely a városban, ami se szürke, se piros ne lenne. Több állításom, azt hiszem, nem maradt bizonyítatlanul.
– Végeredményben a rendfenntartóknak az a dolguk, hogy lesújtsanak a törvényszegőkre, nemde? – kérdezte az előadó kissé bosszúsan.
– Dehogynem, Âwśḱaḩỹ asszony. S mint az elfogatóparancs világosan leszögezi, Nindát is közéjük sorolták. Vagyis állításomnak azt a részét, hogy Ninda állandó rendőri zaklatások között élt, az elfogatóparancs maga bizonyítja. Most önön a sor, hogy bebizonyítsa, hogy a rendőrségnek minden oka megvolt folyamatosan zaklatni Nindát. Ha ezt megteszi, azzal visszaveri állításom jelentőségét, viszont igazolja magát az állítást, és én már itt sem vagyok.
Az biztos, gondolta Åmmaĩt. Még ma a Csillagközi Emberi Jogi Bíróságon lesz.
– Azzal, hogy a rendfenntartók razziát tartanak ott, ahol egy adott személy éppen tartózkodik, nem őt magát kívánják zaklatni – mordult fel az előadó. – Véletlen, hogy ő is ott volt. Ön mondta, hogy soha nem vették őrizetbe.
– Tehát elismeri, hogy a razziák nem ügyfelem ellen irányultak?
– Hogyne – bólintott az előadó.
Ez kész, gondolta Åmmaĩt, ez olyan, mint a syỹlmèinjátékban a saját gyűrűbe dobott labda.
– Tehát a rendőrség nem ügyfelemet kereste, tehát ügyfelem ártatlan. Köszönöm, ezzel tehát jogosnak ismeri el egyes, kettes és hármas számú panaszomat, miszerint egy: a rendfenntartók egész eddigi életében ártatlanul üldözték Nindát, kettő: ártatlanul kergették az Aulang Laipra, valamint három: indokolatlanul adtak ki ellene elfogatóparancsot. Továbbá részben elismeri ötös számú panaszom jogosságát, miszerint az Államszövetség területéről egy ártatlan állampolgárt tiltottak ki – de még nem beszéltünk arról, hogy a döntés akkor is jogszerűtlen lett volna, ha megvan a hozzá minimálisan szükséges jogerős bírósági ítélet. Bírónő, rátérhetünk a kártérítés kérdésére?
– Ügyvéd úr! – csattant fel Lëỹwaḩỳ. – Ezt a tárgyalást még én vezetem, ha nincs ellenére! Figyelmeztetem, hogy ez egy bíróság!
– Bocsánatot kérek, bírónő.
– Ön megsértette a bíróságot. Tízezer hãỳ pénzbüntetéssel sújtom.
Hiragi szemrebbenés nélkül nyúlt a suagjához és fizetett. Ez hiba volt, gondolta Åmmaĩt. A bírónőnek nem volt más választása, mégis hiba volt. Tízezer hãỳ semmiség a Testvériség Csillagközi Jogszolgálatának. Ez náluk csak száz palan, ennél az ügyvéd valószínűleg ezért az egy tárgyalásért is sokkal többet kap.
– Ismételten bocsánatot kérek mindnyájuktól – mondta Hiragi egyáltalán nem sajnálkozó, nagyon is gúnyos hangon. – Álláspontomat azonban fenntartom. Szabad ez ügyben előadó asszony véleményét tudakolnom?
Âwśḱaḩỹ közben valamennyire összeszedte magát.
– Az én véleményem szerint minden alapot nélkülöz, amit ügyvéd úr a rendfenntartók fejére olvas. Voltaképpen az jön ki a gondolatmenetéből, hogy akár ártatlanul üldözték azt a gyereket, akár nem, mindenképpen rosszul tették.
Sindvoren, gondolta Åmmaĩt. De most az előadó ütötte le a saját bábuit.
Nagy csend támadt a teremben.
– Most miért hallgat?
– Ön megnyerte a pert Hiragi úrnak – közölte Åmmaĩt kíméletlen tárgyilagossággal. – Elismerte, hogy a rendfenntartók magatartása védhetetlen…
– Csak azt, hogy ő ezt állítja – vágott vissza a nő.
– Jó, akkor védje meg az álláspontját, ha tudja… de vegye számításba, hogy az imént gyereknek nevezte Nindát. Úgyhogy most már mindenképpen vesztett pozícióból indul. Bírónő, javaslom, hogy fogadja meg az ügyvéd úr indítványát és lépjünk át a kártérítésre, mert ebben a körben az alperes már nem fog ýÿsseińt dobni.
– Kérem, ügyvivő úr, kíméljen meg minket a szerencsejáték-hasonlatoktól.
– Elnézést.
– Bírónő – kereste a szavakat Âwśḱaḩỹ –, azt hiszem, el kell ismernem, hogy a minisztérium álláspontját jelenleg nem vagyok képes megvédeni.
– Ez nem az ön hibája – felelte Hiragi udvariasan. – Ez az álláspont egyszerűen védhetetlen.
– Hát jó – bólintott Lëỹwaḩỳ. – Szeretném hallani a felperes követelését.
– Igen, bírónő. Ügyfelem öt és hat évesen hagyta el Sỳÿndoṙeát. A sỳÿndoṙ törvények szerint ötéves korától már vállalhat munkát, bár számos korlátozás mellett, mégis azt kell gondolnunk, hogy megkereste volna a havi száz hãỳt – ha a rendfenntartók, ugyebár, ezt nem teszik lehetetlenné. Hat hónapot már dolgozott volna, tehát hatszáz hãỳt követel.
Aprópénz, gondolta Åmmaĩt. Hat palan… de ha ezt egyáltalán szóba hozza, akkor…
– Semmi bizonyíték rá, hogy az ügyfele dolgozott volna, ha a rendfenntartóknak egész idő alatt a színét sem látja – felelte az előadó. – Ahogy arra sem, hogy ennyit keresett volna.
– Bírónő, hoztam kétszáz darab munkaszerződést, amiket munkaadók ötödik évüket betöltött, de hatodik évüket még be nem töltött lũakẽàńi lakosokkal kötöttek. Statisztikát készítettem a jellemző munkakörökről, a munkavégzés napi idejéről, a havi munkanapok számáról és a fizetésről. A szerződések kivétel nélkül a Lũakẽàńi Munkaügyi Hivatalból vannak. Ezek alapján semmilyen okunk nincsen feltételezni, hogy Ninda ne kapott volna munkát, illetve az itt kapott átlagnál lényegesen kevesebbet keresett volna.
De van, gondolta Åmmaĩt, és ezt mind a négy jelenlevő pontosan tudta. Az, hogy Ninda csavargó volt, és egy csavargó nem kap munkát. Csakhogy erre semmilyen törvényes tilalom nincsen. Adminisztratív sem. Nem követelnek meg lakcímet, és szülői jóváhagyás is csak bizonyos munkakörökben kell. Kizárólag ujjlenyomatot kívánnak meg, az pedig Nindának is van.
Åmmaĩt remélte, hogy az előadó nem mondja ki, hogy egy csavargó nem kap munkát Sỳÿndoṙeìán. Mert akkor Hiragi eláll a hatszáz hãỳs követeléstől, és tízmilliót akaszt le róluk az emberi jogi bíróságon.
– Nincs ellenvetésünk – felelte a nő.
– Hát jó – mondta a bírónő. – A követelésnek helyt adok, utasítom az alperest, hogy hatszáz hãỳt fizessen meg a felperes részére. Még valami?
– Ó, csak egy-két apróság – bólintott Hiragi. – Az alperes nyilatkozatban ismerte el, hogy Ninda ujjlenyomatának birtokában is képtelen választ adni a kérdésre, hogy kicsoda ő, holott itt nevelkedett, ezen a világon, és már csak tipikus sỳÿndoṙ külseje miatt is képtelenség a feltevés, hogy például turisták hagyták itt csecsemőkorában. Gondolom, azóta sem találták a nyilvántartásukban.
– Nem, nem találtuk – rázta fejét az előadó. – Gondolom, államigazgatási bírságot követel, ügyvéd úr.
– Igen, ha bírónőnek nincs ellenvetése.
– Végeredményben nincs – felelte a bírónő. – Sỳÿndoṙeìa jogállam. Ha az államigazgatási szerv hibázik, megbüntetjük. Utasítom az alperest, hogy fizessen a felperes részére tízezer hãỳ bírságot.
Åmmaĩt fölkapta a fejét. Jól hallotta?
– Elnézést – nézett az ügyvéd mézesmázosan –, milyen összeget mondott, kedves bírónő?
– Még nem fejeztem be, ügyvéd úr. Tisztában vagyok vele, hogy ilyen esetekben a szabványos összeg százezer. A bíróságnak azonban joga van mérlegelésre, és úgy ítéltem meg, hogy Ninda szüleinek meglett volna minden joguk és módjuk, hogy a gyermeküket törvényesen bejelentsék. Ezért a törvényben leírt módon a jelképes összeget választottam. Van ellenvetésük?
– Van, bírónő. Ragaszkodunk a teljes összeghez.
– Elutasítom.
Ez kész, gondolta Åmmaĩt megint. Kedve lett volna fölállni és hazamenni.
←nd-9 bíróság 1 [10] Életünk egy álom, amiért kockára teszünk mindent, pedig nem látja senki más. (Lí-Nindaran: Gondolatok, 63. sómir) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 57. ỹÿllà 23., a szürke órájand‑9 nd-10 bíróság 2 [99] Nem az számít, mit csinálsz. Az számít, miért és hogyan csinálod. (Ninda: Kommentárok az Első Szíanhoz, 412. sómir)nd‑10 nd-11 bíróság 3 [-14] Nem érted? Tisztítsd meg elmédet. Told félre az akadályokat. Ha kell, formáld át gondolkodásodat. Ha ettől megérted, benned volt a hiba. Ha így sem, akkor a gondolat volt hibás. (Lí-Nindaran: Az Első Szían, 179. sómir)nd‑11→
ph-21 id [-775] ()ph‑21 ·· -700 733 816 szó (705 592+24 081+4143) 5 083 752 betű (4 919 661+164 091) 5 621 480 jel (@537 728) | 693, 69,29%, 417 724 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 184 szórás -75–109 (ph-19, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2226. nap, 327 szó/nap, 2283 betű/nap, 77:05/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.30.:34, 3085 16. 13:49 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 192 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 20 (2%) 673 |