„Más népek nagyjából egyenletes időközökben osztják el ünnepeiket. Számunkra ez nem lett volna célszerű, mert kereskedőnemzet vagyunk, a Galaxist járjuk. Ezért amikor tizenkét évenként egy évre összegyűlünk, akkor tartjuk meg egyvégtében az összes ünnepünket.”
Angrolími: Népszokások és társadalmi konvenciók,
38.
38.
Jasszani-Haugímú
46 668. namindan-saurgéman
530
– Namindan minden napjának megvan a maga feladata – magyarázta Ninda, mialatt kisétáltak a janníhaumba kései reggelizni. Mindhárom kicsinek új volt, amit mondott, hiszen az ikrek az előző namindan idején még annyira picikék voltak, hogy nem is emlékezhetnek. – Namindan-saurgémankor egyszerűen csak ünnepelünk. Nézzétek, ott van Somergi bácsi, mit gondoltok, csinál nektek palacsintát?
– Nem – felelte Lorra.
– Miért nem?
– Mert én sililfut szeretnék.
– Én is – lelkendezett Tunni, és az ikrek máris vágtáztak Somergi bácsihoz, hogy rábeszéljék a sililfura. Somergi bácsi finom sililfut tudott készíteni, árvati péksüteményből, fűszeres olajban megsütött tojásból, aurí-szane sajttal és minkauti szalámival.
Ninda lepillantott a lányára.
– És te? – kérdezte hangok nélküli nyelvükön.
– Somergi bácsi a janníhaum innenső szélén álldogál, mögötte még sokan vannak, akik nagyszerű dolgokat készíthetnek, nem akarom elkötelezni magam – felelte a kicsi egy villámgyors mentális villanással. Ninda elnevette magát. S már jött is Aini válasza valahonnan a janníhaum túlsó feléről:
– Igazad van, sien. Árannut már süti a dzsomdzskolbászt, Likru sajtos dilnensalátát készít, van miből válogatni.
– És te?
– Én fűszerkeveréket csinálok, itt vagyok Árannut mellett.
– Van benne köménymag, anya? – kérdezte Sileni, és megnyalta a szája szélét.
– Van, sien, van, háromféle is, barna, kék és piros. Meg sádaumag.
Sileni csettintett a nyelvével és futásnak eredt a janníhaum felé. Ninda gyönyörködve nézte. Ugyanúgy szalad, mintha meglenne mindkét lába. Ami azt illeti, van alkalma gyakorolni, állandóan futkározik, ugrál, kúszik-mászik. Az anyukái tanították meg úszni, és már úszott a Lenguban, a Szessziben, a Jarriszirban, a Rennában és a Dzsúlminurban. Mászott már fára – igaz, hogy csak egészen alacsonyan, és Ámmaít ott állt alatta –, rengeteget táncol a janníhaumban, és egész nap pörög, mint a szirráhiri. Akárcsak az ikrek, a három gyerek versenyt rohangál és ugrál, és Silenit a legkevésbé sem hátráltatja a hiányzó lába. Az se nagyon hátráltatta, amikor még vak volt.
– Kyn dǔk maišis ẘẅdiṙ – dünnyögte keverék nyelven, megállva Aini mellett, s orrocskáját rátette a dzsomdzsasztal lapjára, mint egy kiskutya. Édesanyja lemosolygott rá és kivett egy kis kockát az egyik tálból. Sileni fölnézett, behunyta a szemét és kitátotta a száját. Aini beletette a falatot. A kislány szakértő csemcsegéssel elfogyasztotta, és bólintott. – Jîk ĺaaaaat, de lehetne benne több a sádau.
– De sien-Si, már így is olyan csípős, hogy az egész városban egyedül te tudod megenni.
A gyerek nagy szemekkel nézett föl rá, kicsit félrehajtott fejjel, mint egy kiskutya.
– Miért, más is akart belőle enni?
– Ez itt a janníhaum – felelte Aini megjátszott haraggal, de inkább nevetés lett belőle. – Mindenki kap a dzsilaun ételéből.
– Aki kér belőle – tette hozzá a kicsi tárgyilagosan, majd felvidulva: – De nem kér, mert olyan csípős. Úgyhogy én eszem meg az egészet.
Az emberek nevettek. Ninda közben a mellettük álló dzsomdzsasztalnál ült le, kezében a suagjával, olvasott. A kǔn bǎp receptjét. Voltaképpen ugyanaz, mint a himszikalács, de a tésztába nem szeffucukrot tesznek, hanem kŕuan dòmot, vagyis vaníliás cukrot, és egy kĺia nevű gyümölcsöt szeletelnek bele. Ezt csak a fordítógép tudta lefordítani: az édes, sárga húsú argil volt az. Ninda elhozatta a hozzávalókat az automatákkal és munkához látott.
– Mit csinálsz, anya? – nőtt ki mellette a földből Sileni.
– Kǔn bǎp ŕa deit – felelte Ninda jalar nyelven.
– Kǔn bǎǎǎǎǎp ĺa kîîîîîîîo???
– Šú – bólintott Ninda, és odamutatta a suagon a kész sütemény fényképét.
Sileni csettintett a nyelvével.
– Emlékszem! Már ettem kǔn bǎpot!
– És ízlett?
– És ízlett! – vágta rá Sileni, és szimatolni kezdett, mert Ninda betolt egy tálca gyümölcsöt a hámozó-szeletelőbe, és azok éppen az őfelé eső oldalon jöttek ki. – Ez mi?
– Argil, kĺia, diumīkas, ẁmleś – mondta el Ninda mind a négy nyelvükön, és a kislány kezébe adott egy hámozatlan gyümölcsöt. Sileni tanulmányozni kezdte, kiskutyásan megszimatolta, aztán praktikus módszerrel „felbontotta”: visszatette az asztalra, és elvett helyette egy már felvágott darabot. Azt is szagolgatta egy kicsit, aztán megette.
– Ĺĺĺĺĺĺĺai që sak lak! Mǔyp dén dǒa khá vǐ šientavārynkas!
– Ennek igazán örülök – felelte Ninda a keverék nyelven, amit ekkoriban kezdtek egymás között aran nyelvnek nevezni. Az elnevezést a négy nyelv egy-egy szavának felhasználásával alkották: sauninasul aranas beszédet jelent, szúniul rána megértést, szindorul aṙân csoportot, jalarul pedig rǎn négyet – mármint őket hármukat és Silenit, aki egy nap éppen olyan figyelemreméltó tagja lesz a csoportjuknak, mint ők, hiszen magasan fejlett képességű receptor, csodálatosan intenzív hullámkibocsátó képességgel, ami nagy szerencse, hiszen ennek köszönhető, hogy megtalálták.
A receptív képességeit is kezdte kiismerni és használatba venni. Könnyedén olvasott a nerik elméjében, időnként ámulatba ejtve Haitot, akinek épp csak megfogalmazódott a fejében a gondolat, hogy fölkel és elmegy valamilyen apró tárgyért, amikor Sileni már hozta is. A lányok nem szóltak rá semmit, Hait egyre nehezebben mozgott, jól jött neki a segítség, és Sileni kis gesztusai nem voltak éppen megmagyarázhatatlanok neri szemszögből. Jól tudta, mennyire fontos a titkolózás a képességet illetően, és nemegyszer ahelyett, hogy odavitte volna Haitnak, amire szüksége volt, inkább megkérdezte, ne vigyen-e oda neki valamit. Így az asszony maga fogalmazhatta meg, mit óhajt.
Persze az intelligenciája és az empátiája is meglepett mindenkit. Egy harmincas éveiben járó kisgyerek nemigen foglalkozik még azzal, hogy terhes „nagyanyja” kívánságait lesse, pláne nem egy ilyen örökmozgó kis muneszk, aki nemcsak itt a janníhaumban nem képes fél limlin át egy helyben megmaradni, de amikor a család otthon üldögél a huhallupban, akkor is folyton jön-megy, intézkedik, kitalál magának valamit, mint egy kiskutya. De mégis folyton eszébe jut, hogy odamenjen Haithoz, fölmásszon mellé a kanapéra – az ölébe már persze nem mászhat –, vagy éppen az asztal alól, játék közben fölnézzen rá és megkérdezze, nem kér-e valamit, „véletlenül” éppen akkor, amikor Haitnak szándékában állt fölkelni.
– Ninda génjeit örökölte – nevetett Milagu, akinek voltak már ismeretei Ninda empatikus képességeinek mértékéről.
– Meg egy vadászkutyáét – mondta Ísenni, elnézve a kislány után, aki éppen átvágott a janníhaum pázsitján és szimatolni kezdett az egyik dzsomdzsasztalnál, ami mellett egy idős házaspár szorgoskodott. Nyilván kapni fog egy falatot ott is valamiből, mint minden gyerek.
Időközben utánanéztek a jalar nép körülményeinek. Sileni népe meglehetős szegénységben él – élt; a földrengés valósággal megtizedelte őket, már elhangzottak borúlátó jóslatok, hogy néhány generáción belül ki is halhatnak –, de a gyerekeiknek igyekeznek mindent megadni, és az orvosi vizsgálat is azt mutatta ki, hogy rendesen táplálkozott, ha nem is olyan egészségesen és változatosan, mint a szúni és a saunisi gyerekek, de összehasonlíthatatlanul jobban, mint Szindorián Ninda.
←oi-14 éjfél [-25] Nem az minősít minket, hogy kivel vagyunk ellenségesek, udvariatlanok, gonoszok – hanem hogy kivel nem. (Ílgaszaumi, Numird mondásaiból, 410. sómir, 60. singir) :: Szúnahaum, Jargunnur-Szíhauganní, 43 667. namindan-szisszakin, 999oi‑14 oi-15 empátia [-23] Más népek nagyjából egyenletes időközökben osztják el ünnepeiket. Számunkra ez nem lett volna célszerű, mert kereskedőnemzet vagyunk, a Galaxist járjuk. Ezért amikor tizenkét évenként egy évre összegyűlünk, akkor tartjuk meg egyvégtében az összes ünnepünket. (Angrolími: Népszokások és társadalmi konvenciók, 38.) :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 46 668. namindan-saurgéman, 530oi‑15 oi-16 ügyvéd [-23] Aktuálpolitika? Nincsen olyan, hogy aktuálpolitika. Ugyanazok a hisztik ismétlődnek újra meg újra, csak más helyeken, más szereplőkkel. (Ninda: Nemlétező politikai beszédeim, 301.) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 60. aîkån 33., a fehér órájaoi‑16→
ph-21 id [-931] ()ph‑21 ·· -856 733 660 szó (705 436+24 081+4143) 5 082 599 betű (4 918 508+164 091) 5 620 327 jel (@537 728) | 693, 69,29%, 417 724 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 184 szórás -75–109 (ph-19, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2224. nap, 328 szó/nap, 2285 betű/nap, 77:01/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.27.:247, 3085 11. 20:31 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 192 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 20 (2%) 673 |