„Ha az egyén emissziója hirtelen megváltozik, annak oka van. Azzal, hogy az okot megkeressük, általában nem az egyén, hanem a környezet valamely paraméterének megváltozását fogjuk felfedezni.”
Aini: Mentális lélektan,
A rind, 2. kötet, 3. sómir
A rind, 2. kötet, 3. sómir
Jasszani-Haugímú
43 658. higit angdzsagan
770
A csatornák vizének hőmérséklete általában a földrajzi szélességtől függött. A Hideg-peremnél még voltaképpen olvadt hó csordogált a mederben, aztán ahogy följebb értek dzsisszának, fokozatosan fölmelegedtek. Némelyiket itt-ott melegítették is, például a Száfú vize egy szakaszon a Fauharí-hegység láncának sénin oldalán haladt, örök árnyékban, ott fűtőlapok voltak a mederben, hogy ne hűljön le túlságosan a víz. A Forró-peremen, mielőtt a szivattyúk kiemelték a maradék vizet – amit nem öntöztek el korábban –, az már olyan meleg volt az örök napsütésben, hogy termálvíznek lehetett használni, és voltak is gyógyfürdők, amik számára tartalékolták a szükséges mennyiségű vizet és feldúsították ásványi anyagokkal.
A Lengu Jasszaninál kellemesen langyos volt, lent a síkságon már folyamatosan fürdött a napfényben, a hegy belsejében az alagúton pedig olyan rövid időt töltött, hogy azalatt semmit sem veszített a hőmérsékletéből. Az ötszáz rígin, amit a dzsisszá oldalon lefelé tett meg a városig, egy csomó vízesést is tartalmazott, amik némileg még melegítettek rajta, hiszen a sziklaperemen átbukó víz telibe kapta a napfényt. Valamit párolgott is, s a völgyet beterítette a hűvös, párás levegő. Mindent egybevéve Ninda nagyszerű helyet választott, gondolta Ámmaít már sok ezredszer, amióta itt éltek a haugímúi házban. Ezen a délutánon kint ültek a kavicsos folyóparton – a kavicsokat persze úgy hozták más világokról, hiszen a szúnahaumi csatornák túl rövid ideje léteznek ahhoz, hogy kavicsokká mállasszák a sziklákat – és nézték a Lenguban pancsoló gyerekeket. Volt belőlük vagy húsz, mindenféle korosztályból. Jorroki azt a játékot találta ki, hogy két karjával nagy kört formált a víz színe fölött, s a kicsik sorban átugrottak rajta, persze ezt már a mélyebb részen, Ilfu tenyerébe léptek, hogy el tudjanak rugaszkodni. Az ikrek borzasztóan élvezték, fölmásztak Ilfu maga elé tartott tenyerébe, a többiek „hef, hef” kiáltásaira átugrottak Jorroki két karja között, kecsesen besiklottak a vízbe, kicsit elmerültek, tempóztak valamicskét előre, aztán a homlokpánt észlelte, hogy víz alatt van a fejük, és kiemelte. Akkor megfordultak és visszaúsztak a nagyfiúkhoz. Már úgy úsztak, mint a halak.
Dzselli és Í nem vett részt a játékban, ami az ugrálást illeti, de ott úszkáltak körülöttük folyton.
A felnőttek a vízparton üldögéltek, lábukat a vízbe lógatva. Hait és Ámmaít fürdőruhában, ahogy megszokták Szindorián, a szúnik csak ledobták a köntösüket és alsóruhában ültek le. A gyerekek meztelenül, az ikrek is, hiszen szúnik voltak.
– Szép időnk van ma – sütötte el Hiragi a régi viccet, hogy megtörje a csendet.
– Igen, kivételesen kellemes – tódította Ámmaít, s odapillantott a völgy végében kifeszített napellenző ponyvára, aminek elég áttetsző volt az anyaga, hogy átengedje a fényt és a meleget, de nem vakította el az embert a nap.
– Kaindímban viszont ömlik az eső – tette hozzá Hiragi. – És egyébként is borús az idő.
– Hát borús – bólintott Ámmaít.
– Mégpedig főleg a volt főnököd miatt – mondta Hait.
– Igen, egyre hisztisebben reagál mindenre, ami Nindával kapcsolatos. Mennyi ideje már, hogy Ninda Gresszin járt, de ő még mindig ezen hergeli magát. Azt hiszem, ki fogja provokálni, hogy Szindoria Gresszivel is összerúgja a port. Mégpedig kizárólag Ninda miatt, hiszen tavaly nesszihuranig Szindorián egyetlen rossz szót sem szólt senki Gressziről.
Hait lehajolt, megnedvesítette a kezét a Lenguban.
– Az jutott eszembe, hogy Szindoria szövetségese Gresszinek.
– Persze – bólintott Hiragi.
– Szindoria az összes közelében fekvő és számos távolabbi országnak is szövetségese. Nem tudom, hány százezer független állam van a Galaxisban, de nem hallottam egyről sem, amelyiket ne szövetségesi viszony fűzne más államokhoz. Gyakorlatilag ha végigsétálunk az országokon, mindig szövetségesről szövetségesre, az egész Galaxist bejárhatjuk. És amennyire én tudom, másféle kapcsolat nincs is két állam között. Vagy szövetségesek, vagy semmilyen kapcsolat nincsen.
– Igen, én is azt hiszem – felelte Ámmaít. – Sőt a diplomácia fogalmai szerint Szindoria nekünk is szövetségesünk. Hiszen a szerződést soha nem bontotta fel senki.
Már régóta úgy fogalmazott ő is, hogy a „mi” az a Testvériség.
– Például Vỳḩaůteń rettenetesen fúj Szavanszra – folytatta Hait – Larenka miatt. Ő egyre jobban gyűlöli, én egyre jobban szeretem… No de Szavansz is szövetségese Szindoriának. A kahanuni flottát akármikor át lehetne telepíteni akár Szindoria szívébe, akár leszállhatnának a Vỹvyń-sivatagban is, és a szindorok nem szólhatnának egy szót sem. Hiszen szövetségesek.
– Ez nem egészen így van. Az egyezmény rögzíti, hogy hadihajók nem léphetnek a másik állam naprendszereibe az ottani védelmi miniszter engedélye nélkül, és ha le akarnak szállni egy lakott világon, ahhoz már államelnöki engedély kell. Kivéve a kényszerleszállást persze.
– Igen, de ha Szavansz hivatalosan engedélyt kér, azt Szindoria milyen ürüggyel tagadná meg? Azt felelné, hogy utálunk benneteket?
– Hát ezt nyilván nem… nem tudom. Ha még ott dolgoznék és rám asszignálnák a feladatot, azt hiszem, azt tanácsolnám, hogy adjuk meg az engedélyt. Ez a legkisebb rossz. Ettől még azok a hajók nem fognak semmilyen atrocitást elkövetni, hiszen akkor Szavansz lenne az agresszor, viszont a szövetségesek valóban teljes joggal számíthatnak arra, hogy a hajóik leszállhatnak egymás világain, a hadihajók is.
– Igen, én is így gondoltam. Akkor már csak azt mondd meg nekem, mi célt szolgál a szövetségesi viszony.
Ámmaít elmosolyodott.
– Semmilyet. Merő formalitás. Ha valamely állam fegyveres erői megsértik egy másik állam szuverenitását – diplomáciai nyelven így mondjuk a lövöldözést –, akkor a galaktikus médiát és közvéleményt egyáltalán nem érdekli, hogy van-e közöttük szövetségesi viszony. Magát a tettet ítélik meg. Ezért minden államnak elsősorban azt kell mérlegelnie, hogy az ügy, ami miatt fellép, megéri-e a kockázatot, hogy őt vádolhatják agresszióval. A jelenlegi helyzetben ha Larenkát bántódás éri Szindorián, Szavansz joggal hivatkozhat állampolgárainak megvédésére, ami ugyebár náluk is alkotmányos kötelezettség, és a Galaxis el fogja fogadni, hogy erre nem láttak más módot, mint odaküldeni a kahanuni flottát.
– Nindának igaza van – sóhajtott Hait.
– Ez úgy hangzik, mint egy modern szindor közmondás. Miben van most éppen igaza?
– Azt hiszem, a lúmái között van olyan, hogy „Ha az ostobaságnak hangzatos nevet adsz, szabályokat fabrikálsz hozzá, intézményt alapítasz, hogy gondoskodjon a szabályokról – attól még ostobaság marad.”
Hiragi mosolyogva bólogatott. – Aha, tipikus. Utál minden intézményt.
– Nem, az „ostobaságot” utálja. A múltból itt ragadt, értelmetlen dolgokat, bürokratikus szabályokat. Minden ilyesmit. Hát ti?
Az ikrek olyan hirtelen bukkantak ki a vízből közvetlenül előttük, mint két ugróhal.
– Éhesek vagyunk – jelentették ki kórusban.
– Hát az úszásban megéhezik az ember – bólintott Hait. – Gyertek ki.
Ámmaíttal fölkaptak egy-egy törölközőt és megszárították őket, aztán kinyitották a dobozokat, amikben mindenféle ennivalót hoztak. Dzselli is kimászott a partra, elrohant valamivel távolabbra, hogy kirázza bundájából a vizet, és jött vissza szimatolva, míg a gyerekek rávetették magukat a szadmátéra.
– Te is éhes vagy? – érdeklődött Hiragi, s mivel farkcsóválást kapott válaszul, kinyitotta azt a dobozt, amiben egy szelet folminhús volt. – Tessék.
Dzselli újabb csóválással megköszönte és hozzálátott.
←ob-3 filozófia [-4] Hogy mit jelent az én emberszeretetem? Egyszerű. Minden emberben szeretem, hogy ő egy ember. Mindenki egy külön világ, amit fel lehet fedezni. De az én emberszeretetem nem végtelen és nem kimeríthetetlen: ember vagyok, nem valami mindent megbocsátó csodalény. A rossz embert én sem szeretem. (Ninda: Kommentárok az Első Szíanhoz, 309. sómir) :: Szíminnu, Iluku, 43 658. higit karisszinan, 505ob‑3 ob-4 diplomácia [28] Ha az egyén emissziója hirtelen megváltozik, annak oka van. Azzal, hogy az okot megkeressük, általában nem az egyén, hanem a környezet valamely paraméterének megváltozását fogjuk felfedezni. (Aini: Mentális lélektan, A rind, 2. kötet, 3. sómir) :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 43 658. higit angdzsagan, 770ob‑4 ob-5 csillagháború [88] Még fiatal volt, amikor a Galaxis már el is felejtette, hogy neki köze volt a Kíreán-diktatúra bukásához. Már csak az számított, hogy ő Ninda. (Sileni: Ninda élete, 742.) :: Szíminnu, Fúhi, 43 658. muhat nirséhagan, 652ob‑5→
ph-21 id [-931] ()ph‑21 ·· -856 733 660 szó (705 436+24 081+4143) 5 082 599 betű (4 918 508+164 091) 5 620 327 jel (@537 728) | 693, 69,29%, 417 724 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 184 szórás -75–109 (ph-19, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2224. nap, 328 szó/nap, 2285 betű/nap, 77:01/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.27.:247, 3085 11. 20:31 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 192 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 20 (2%) 673 |