„Ninda háromszázötvenkét évet és négy napot élt még azután, hogy Ilgá kijelentette: a kapitány kötelessége közölni a Galaxissal Ninda halálhírét. Ez idő alatt öt kapitány követte őt a Híd Fényénél: Ilgá után jött Amdzsé, aztán Hattugémi, Dzsehilfórin, Sztravíkasz és végül Henga – mind azzal a tudattal, hogy talán rájuk zuhan majd ez a teher. Henga lett az. Miután a bejelentést megtette, csupán négy szóban, rögtön távozott a Fény Forrásától. Csak hetven napig volt kapitány.”
Sileni: Ninda élete, 1071.
Aulgúní
43 619. nodzsat mulindzsan
390
Végül is másnap délelőtt szánta rá magát, hogy elkezdjen tapogatózni. Aulgúníban voltak, egy apró, alig ötven lakosú falucska janníhaumában. Egyetlen erdei tisztásra épült az egész, a kora délutáni övezetben. Csak tizenkét ház, amik körbevették a janníhaumot, ennyi volt az egész. A szokásos kör alakú asztalnál ültek, ami egy helyen megszakadt, hogy a közepébe is be lehessen menni, de itt csak egyetlen ilyen asztal volt. A janníhaum többi része park, benne játszótér a gyerekeknek, és persze a Tűz Otthona, ami körül ugyanúgy lépkedett egy férfi, mint az Aulang Laipon. Az ilyen apró falucskákban nincs annyi Őrző-tanfolyamot végzett ember, hogy váltani tudják egymást, sőt legtöbbször egy sincs. Kétderkinként leszáll egy kocsi, megérkezik az új Őrző, átveszi szolgálatát az előzőtől, aki elmegy a kocsival, talán az Abroncs túlsó oldalára. Mindennap, éjjel-nappal… vagyishogy akkor is, amikor a falubeliek alszanak. Itt örökké a piros órája van. Ezen a szélességen a kezdete, de itt Aulgúníban inkább a közepe, mert a magas fák árnyékolják a napfényt, Aulgúníban egyetlen napellenző sincs, ellenkezőleg, húsz szirszi magasan lebeg a fák fölött egy naptükör, ami enyhe szórt fényt vetít a falura. Ha kilépnek az egyetlen ajtón, ami a körön kívülre vezet, árnyékba kerülnek, ott már inkább a piros órájának a vége van, bent a fák között pedig egészen este, a zöld órájának vége.
Hait tudta, hogy bizarr dolog így, sỳÿndoṙ óraszínekkel meghatározni a fényviszonyokat egy olyan világon, amiről Sỳÿndoṙeìán soha nem is hallottak és nem is fognak, de hát – életének eddigi tizenkét évét ott élte le, beleivódtak a sỳÿndoṙ fogalmak. Bár hipnóval tanult meg sũùnỹul, és így anyanyelvének érzi, amikor magában gondolkodik, mégiscsak a sỳÿndoṙt szereti használni. Sỳÿndoṙ, nem szindor. Rendesen, zenei hangsúlyokkal.
– Ninda, kérdezhetek valamit? – szólalt meg.
– Hát persze – volt a válasz. Ninda nem az asztalnál ült, hanem a fűben, és Jorrival játszott, egy harmincéves csöppséggel, együtt hempergették a földön ŶÝt. Jorri a kiskiri farkát húzkodta és jókat nevetett.
– Hogy is hívják azt a két nyelvet, amiket Lũakẽàńban tanultál?
Szúniul beszélt, hogy tekintettel legyen a jelenlevőkre, de a városnevet zenei hangsúlyokkal ejtette ki, ahogy kell.
– Kleom és kovand.
Ezek nem sỳÿndoṙ nyelvű elnevezések, gondolta Hait, nyilván így mondják ők a nyelvük nevét.
– Hogy mondják kleomul, hogy… – Hait fölnézett a házak fölé magasodó fákra – szép ez az erdő?
– Nem tudom, hogy mondják az erdőt. Azt se tudom, szindorul honnan tudtam a hipnó előtt. Luakeánban nincs erdő, csak kint, a városon túl.
Ő persze nem használt zenei hangsúlyokat.
– Akkor azt, hogy… szép ez a fa?
– Aṅ miri kerś.
– Szép magas ez a fa, szeretnék fölmászni rá.
– Aṅ miri ùraṫ kerś, lihaṫ miḍarik amùṫan.
– Hogy kell ezt leírni?
– Fogalmam sincs. Sose láttam írott kleom szöveget… vagyis ha láttam volna, akkor se tudtam volna, hogy mi az.
– Mennyit tudsz ezeken a nyelveken?
– Nem tudom. Nagyjából mindent, amit ott megtanulhattam, azt hiszem. Az erdőt nem. De a tengert igen… kleomul riviḍa, kovandul raviṅda. Pedig a tengert se láttuk ott. Karo kaśo riviḍa, karo aṫen kaveḍa. Minél közelebb a tenger, annál zöldebb a sivatag.
– Várj, hogy ejtetted azt a szót?
– Melyiket?
– Az utolsó előttit.
– Aṫen. Zöldet jelent.
– ÃÂśen?
– Dehogyis. Hagyd már a zenei hangsúlyokat, a kleomban olyanok nincsenek is. Szúniul tudsz azok nélkül beszélni, nem?
– Akkor aszen?
– Nem. Aṫen. Érintsd a nyelvedet a fogadhoz, és fújd ki a levegőt.
Hait próbálgatta. A gyereknek van tehetsége a nyelvekhez. Vagyis hát az ő emlékezőtehetségével bármihez persze. A zenetanulás most szünetel, mert Fondzsahutot mindenfelé hívják, amióta hazaért, aztán az ünnepi évben persze még többet fog dolgozni. De nem kétséges, hogy ha Ninda az ünnep után folytatja tanulmányait, mindenre emlékezni fog, amit eddig tanult.
Ninda közben a zsebébe nyúlt a suagjáért.
Megérkezett a Szilaun Fáhúmi. Barátnőtök, Szíhuria üdvözöl benneteket.
Szinensi ekkor a szüleivel volt negyedabroncsnyi messzeségben, de a mentális kapcsolatuk zavartalan volt. Elég volt egy gondolatvillanás, annyi idő alatt, amíg az ember kettőt pislog, és tisztázták, hogy mindketten kaptak ilyen üzenetet. Nem sokkal több időbe telt megbeszélni, hogy egyiküknek sincsen Szíhuria nevű barátnője, nem is hallottak róla. A Szilaun Fáhúmival sem volt soha semmilyen kapcsolatuk.
– Akkor tudjuk, ki küldte – villant át a gondolat tízezer szirszi távolságon, és Szinensi már nyúlt is a suagjáért.
– Négyszáztízkor szállnak le Árariengdzsi mellett.
– Gyerünk! – vágta rá Ninda, puszit nyomott a kisfiú homlokára, s ahogy fölállt, már nyúlt is a suagjáért, hogy kocsit hívjon.
Hait értetlenül nézte, ahogy egy kocsi leereszkedik a janníhaumra, a kislány odaszalad hozzá a sarkában vágtázó kirikölyökkel együtt, beszáll, s már el is tűnik az égen, anélkül hogy őhozzá egy szót szólt volna. Vagy bárkihez. Hát hiszen a szúnik nem köszönnek. De magyarázatot azért szoktak adni, ha ilyen hirtelen elrepülnek valahová.
Ninda átrepült a Heldzsi, a Rokkemi és a Gendá fölött, s már látszott a Fangarmé vize, amikor leszállt a Fangisszan-hegyvidék egyik völgyében, Árariengdzsi és Hellihógu között, pár ríginre a völgybeli tűztől. Míg kiszállt, odament a tűzhöz és köszöntötte az Őrzőt, ahogy illik, megérkezett Szinensi kocsija is.
– De miért nem érzünk semmit? – kérdezte Ninda.
– A hílari is űrhajó, a burkolata semmivel sem marad el a hajóinké mögött. Másként azt sem lehetne megcsinálni, hogy használaton kívül Séninnauron tároljuk őket, az egész tönkremenne a hidegben… jaj… vivivivi… olyan izgatott vagyok! Mi lesz… mi lesz, ha nem tetszem majd neki?
– Ugyan, sien. Nagyon fogsz neki tetszeni. Rajtam kívül egész Szúnahaumon csak te fogod érdekelni, hiszen csak te vagy birtokában a képességnek.
– De az én képességem nem ugyanolyan, mint a tiéd.
– Hát éppen ezért, te sengiri – nevetett Ninda. – A kettőnk közötti különbséget fogja tanulmányozni. Ahogy mi is tesszük, amióta a kirik itt vannak és fény derült a képességedre. És igazán sokat megtudtunk már, nem igaz? Hát gondold el, mennyit tudunk majd meg vele együtt, az ő képességének birtokában. Leszállhatna már az a hílari.
Már közeledett is a hílari, nagy, lapos teste árnyékot vetett a völgyre, s a sok rövid, teleszkópos láb csakhamar talajt ért. A kislányok közelebb mentek, a többiekkel együtt, akik szintén vártak valakit az érkezők közül, százan is lehettek ezen az oldalon.
– Ha kinyílik az ajtó, nem rohanhatunk be – dünnyögte Szinensi. – Több tízezer ember fog kijönni.
– Nem számít. Nincs szükségünk fizikai közelségre, csak ez a fal ne legyen végre köztünk.
De a fal már nyílt is.
←nj-2 Dzsisszáfaur 2 [47] Az emberek úgy próbálják leküzdeni a távolságokat, hogy járműveket építenek. Millió éve mindenfélét, amik földön, levegőben, űrben, vízen haladnak. Pedig lehetsz leküzdhetetlen távolságra olyantól is, aki melletted áll. (Ninda: Kommentárok az Első Szíanhoz, 401. sómir)nj‑2 nj-3 kleom [-17] Ninda háromszázötvenkét évet és négy napot élt még azután, hogy Ilgá kijelentette: a kapitány kötelessége közölni a Galaxissal Ninda halálhírét. Ez idő alatt öt kapitány követte őt a Híd Fényénél: Ilgá után jött Amdzsé, aztán Hattugémi, Dzsehilfórin, Sztravíkasz és végül Henga – mind azzal a tudattal, hogy talán rájuk zuhan majd ez a teher. Henga lett az. Miután a bejelentést megtette, csupán négy szóban, rögtön távozott a Fény Forrásától. Csak hetven napig volt kapitány. (Sileni: Ninda élete, 1071.) :: Szúnahaum, Aulgúní, 43 619. nodzsat mulindzsan, 390nj‑3 nj-4 Lýŷ [-8] A fizikus tudja, hogy az idő objektív. Egy mati mindig ugyanannyi ideig tart. Mi tudjuk, hogy ez nem így van. Egy szempillantás alatt hosszú beszélgetéseket folytathatsz – a képesség birtokában. (Ninda: Feljegyzések az utánunk jövőknek, 1. kötet, 41. sómir, 60. singir)nj‑4→
ph-21 id [-931] ()ph‑21 ·· -856 733 660 szó (705 436+24 081+4143) 5 082 599 betű (4 918 508+164 091) 5 620 327 jel (@537 728) | 693, 69,29%, 417 724 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 184 szórás -75–109 (ph-19, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2224. nap, 328 szó/nap, 2285 betű/nap, 77:01/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.27.:247, 3085 11. 20:31 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 192 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 20 (2%) 673 |