„Millió és millió világ van a Galaxisban, ahol mostoha körülmények között teremtett életet az ember. Emberek élnek, állatot tartanak, növényeket termesztenek örök télben. De örök nyárban is, ahol mindent kiéget a napsütés, ha nem vigyáznak. Élnek emberek abroncsvilágokon, ahol két lakhatatlan félteke között keskeny sávban virul az élet. De nincs még egy olyan világ, mint az Abroncsvilág.”
Szinensi: Szúnahaum és a Galaxis,
87.
87.
Ḱaŷndïm
57. śyỳllu 33.
a piros órája
Az első tíz napban a Nincs Kegyelem háromszor támadott meg ervéseket. Első alkalommal egy járőr négy tagját megsebesítették, de csak egyikük sérült meg súlyosan. A második támadásnál ketten életveszélyesen megsebesültek, ketten súlyosan. A harmadik támadásban a terroristák felrobbantottak egy járőrkocsit, de abban nem ült senki, a személyzet éppen a szomszéd utcában tartózkodott. Mindhárom esetben érkezett egy üzenet a sajtóba, de csak a külföldi orgánumok adták le. Mind a három alkalommal a Nincs Kegyelem vállalta magára az akciót. A robbantásos merénylet után azt közölték, hogy tudták, hogy a kocsi üres, és felrobbanthatták volna akkor is, amikor négy ember ült benne, de ezzel akarták kimutatni, hogy ők nem könyörtelen gyilkosok. Már az előző két merényletnél is meg tudták volna ölni az embereket, de nem tették.
Senki sem hitte el, hogy ők nem könyörtelen gyilkosok. Senki sem akadt a közvéleményben, sem a kormányoldalon, sem az ellenzéknél, aki a terroristákkal rokonszenvező nyilatkozatot tett volna. Úgy tűnt, elszigetelten állnak. A társadalom egyöntetűen elítélte őket, de nem egyformán, a negatív megnyilatkozások többfélék voltak. A megkérdezett közemberek elsősorban a gyilkosságot és az erőszakot ítélték el, s a középosztály körében eddig nem túl népszerű RV némi rokonszenvet nyert azáltal, hogy a megtámadott ervések végeredményben csak emberek voltak, nekik is volt családjuk, gyerekeik. De elhangzott olyan vélemény is, hogy maga az RV mint szervezet sem felelős a társadalom bajaiért, és értelmetlenség őket okolni, büntetni. Elemzők szerint a terrorszervezet akciója kezdett visszájára fordulni, szimpátiát ébreszteni az ervések mint egyének iránt, és némiképpen az RV intézménye iránt is.
Az ellenzék egyik fő problémája volt – természetesen a sértettek iránti együttérzés kimutatása mellett –, hogy a terrorszervezet a legrosszabb utat választotta a problémák rendezése iránti törekvésében, mert erőszakkal problémát megoldani nem lehet. Az ellenzéki pártok elhatárolódtak a Nincs Kegyelemtől, külön-külön nyilatkozatokban jelentették ki, hogy terroristákkal, bűnözőkkel nem vállalnak közösséget.
Sõòviḩỳ kormányszóvivő első sajtótájékoztatóján rossz hangot ütött meg, burkoltan meggyanúsította az ellenzéket a terroristák támogatásával. A közfelháborodást a tüntetők fejezték ki, akikről a kormány látványosan nem vett tudomást, de amikor az utcák már tele voltak Sõòviḩỳ arcképével, amin kékre festették a fülét – egy ismert gonosz rajzfilmfigurára emlékeztetve –, akkor egy másik szóvivő, Muntṙèên állt ki és bocsánatot kért az ellenzéktől. Ez nagyon ritka volt a kormányszóvivőktől, bár nem példa nélküli.
Az ÀLAN mozgalom néhány napig folytatta tüntetéseit a Vaĩḱeṙu téren, a szokásos fekete csuklyás, porálarcos, fekete sivatagi kabátos alakok. Körülöttük a többi tüntető, akik nem tartoztak mozgalmakhoz, ez idáig az ÀLAN-on kívül egyetlen elkülöníthető csoport sem alakult. Beszélgettek, ismerkedtek. Néhányan beléptek a mozgalomba, az ÀLAN nem jelölte meg követelményként, hogy csak sivatagjárók lehetnének a tagjai.
Aztán a helyzet hirtelen megváltozott. Félreértés hatására, mint már oly sokszor a történelemben.
Az ÀLAN jelvénye, az összefonódó N és M betű egyre több táblán tűnt fel, így a tüntetők között levő rengeteg gyerek már jól ismerte, azok is, akik túl kicsik voltak a politikai problémák megértéséhez. Számukra egyszerűen csak egy érdekes rajz volt. Egy kétéves, aki a Sëts Óvoda világoskék-sárga csíkos kiskabátját viselte, neki is látott lerajzolni egy darab krétával az útra. Ez nem zavart senkit, volt már azon firkálás éppen elég, a járművek pedig úgyis mind a levegőben közlekedtek a tüntetések miatt. Többször is lerajzolta, de aztán más felületet keresett. Átvágott egy keskeny pázsitsávon és munkához látott egy falon. Előbb kicsiben, aztán nagyban. Amekkorára csak tudta. A Sárga Ház Vaĩḱeṙu téri falának talapzatát csakhamar féltucat ÀLAN-jelvény díszítette. Itt tartott munkájában, amikor odasietett egy ervés, kézen fogta és elvezette onnan. Megkérdezte, hogy hol az anyukája, aztán már a közelben állókat kérdezgette, hogy nem tudják-e, kihez tartozik ez a gyerek.
– Hol találtad?
– A Sárga Ház mellől vezettem el, ÀLAN-jelvényeket rajzolt a falra.
Az ervések munkához láttak, ahogy szokták, ha elveszett gyereket találnak, kiderítik, hogy kik a szülei. De a rövid párbeszédet olyanok is hallották a közelben, akik a legkevésbé sem rokonszenveztek az RV-vel, és csak ennyit hallottak. Valakit elvezettek a Sárga Háztól, mert ÀLAN-jelvényeket rajzolt a falra. A felrajzolt jelvényeket ők is látták. Arról nem szereztek tudomást, hogy az illető nem tüntető volt, aki politikai mondandót akart közölni, és nem ezért vezették el onnan.
A hír, hogy az ÀLAN-jelvény felrajzolásáért az ervések letartóztatják az embereket, futótűzként terjedt a téren és a környéken, mert időközben kiesett belőle az a mozzanat is, hogy a jelvényeket a falra rajzolták. Senkinek sem jutna eszébe egy védett középület falára politikai jelvényt – vagy bármi mást – rajzolni, és senki sem csodálkozik, ha letartóztatják azt, aki ilyet tesz. De a hírből ez a részlet is kimaradt.
A Vaĩḱeṙu tér felbolydult. Mindenki tudni akarta, mi történt, és mindenki azonnal meg is tudta, a mellette állótól. A hírnek pillanatokon belül tucatnyi változata keletkezett, aszerint, hogy az egyes hírközlők szerint mit csináltak az illetővel, és aszerint is, hogy ki volt az. Legtöbben azt vélték tudni, hogy egy fiatal lány – pedig az óvodás fiú volt –, és csakhamar el is nevezték Nìïndànak, éppen úgy, mint a tizenkilencedikén agyonütött csavargó kislányt. Ettől villámgyorsan fiatalodni kezdett, az első változatokban még fiatal felnőtt volt, aztán rövidesen öt-hat éves iskolásgyerek lett belőle.
Ỹrlessîn Sammèêt, az ÀLAN időközben megválasztott ideiglenes vezetője felmászott a Sìtẃn-szobor talapzatára és rövid beszédet tartott.
– Emberek! Maradjatok nyugton. Mi nem vagyunk terroristák, nem vagyunk erőszakosak. Nem fogunk most rátámadni sem az ervésekre, sem a kormány bármilyen más erőszakszervezetének tagjaira. Nem vesszük át az ő gonoszságukat. Azzal nekik kell elszámolniuk. Mi itt maradunk és csendesen demonstráljuk jelenlétünket, a nép jelenlétét, akik felé a kormány és intézményei elszámolással tartoznak. Ne hozzatok szégyent Nìïndà nevére.
A beszéd egyszerű, de hatásos volt, főleg azért, mert Sammèêt kihangosítón beszélt, de szinte suttogva. Ezt még a kormány legvaskalaposabb híve sem tekinthette volna agresszívnak.
Az ÀLAN nem vezetett nyilvántartást a tagjairól, de a zöld órájára az addigi száz-százötven tag helyett legalább ötezren voltak, akik felrajzolták az ÀLAN-jelvényt a ruhájukra, táblájukra vagy zászlójukra.
Az Aulang Laipon csak Åmmaĩt és a Ḩaỳŷt kísérte figyelemmel az otthoni eseményeket. Rajtuk kívül senki sem volt a hajón, akinek köze lett volna Sỳÿndoṙeìához.
A legkevésbé Nindának, aki látszólag arról is megfeledkezett, hogy létezik a Galaxisban egy Szindoria nevű világ. Úldot és fhangít tanult, s egész lelkével készült rá, hogy az Abroncsvilág felszínére lépjen.
←nh-21 terraformálás [41] Amikor még dzserang voltam, semmit sem tudtam a családról. Amióta szúni vagyok, nemegyszer eszembe jut: vajon a többi dzserang tudja, mi a család? Úgy, ahogy mi tudjuk? (Ninda: Életem egy falevélen, 74. sómir) :: Aulang Laip, 43 616. nodzsat nesszihuran, 352nh‑21 nh-22 ÀLAN [-24] Millió és millió világ van a Galaxisban, ahol mostoha körülmények között teremtett életet az ember. Emberek élnek, állatot tartanak, növényeket termesztenek örök télben. De örök nyárban is, ahol mindent kiéget a napsütés, ha nem vigyáznak. Élnek emberek abroncsvilágokon, ahol két lakhatatlan félteke között keskeny sávban virul az élet. De nincs még egy olyan világ, mint az Abroncsvilág. (Szinensi: Szúnahaum és a Galaxis, 87.) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 57. śyỳllu 33., a piros órájanh‑22 nh-23 szellemek [17] Csak néztük, ahogy ez a kislány a szemünk láttára változik át apránként valami fantasztikus emberré. Illetve azt hiszem, nem is ez történt. Mindig is az volt, csak apránként jöttünk rá. Nem ő változott meg azzal, ahogy felserdült és felnőtt. Az változott meg, hogy mi mennyit láttunk belőle. (Ámmaít Ídara: Barátságom Nindával, 97.) :: Aulang Laip, Sasszáken, 43 616. higit sziangdzsan, 870nh‑23→
ph-21 id [-931] ()ph‑21 ·· -856 733 660 szó (705 436+24 081+4143) 5 082 599 betű (4 918 508+164 091) 5 620 327 jel (@537 728) | 693, 69,29%, 417 724 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 184 szórás -75–109 (ph-19, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2224. nap, 328 szó/nap, 2285 betű/nap, 77:01/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.27.:247, 3085 11. 20:31 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 192 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 20 (2%) 673 |