„Százmillió világnak van gyűrűje a Galaxisban. Akadnak köztük a Sínisuálhoz hasonló szélességűek, hasonló vastagságúak, hasonló sűrűségűek és hasonló összetételűek is. De nem tudunk még egy olyanról, amelyiknek ez a négy tulajdonsága egyszerre lenne meg.”
Ílgaszaumi, A Galaxis világai, 27.
43 702. muhat saurgéman
580
Az ügyeletes suaran-fódir, Ilgandi történetesen egy kistermetű nő volt, aki másfél rígin magasságából meglepve nézett föl a nála közel kétszer magasabb férfira. Az ajtóban álló hórihorgas folgri barátságosan pillantott le rá.
– Üdvözlöm. Szillon Nomboka Marotomandi vagyok. Megengedi, hogy zavarjam?
– Hogyne, kerüljön beljebb. Miben segíthetek?
Nomboka helyet foglalt egy széken, így már nem tornyosult annyira a nő fölé, de az is leült.
– Ha jól tudom, önöknél az a szokás, hogy egyenesen a tárgyra térnek. Tehát ha megengedi: azért jöttem, hogy felvételemet kérjem a Testvériségbe. Szeretném megkérni önt, hogy indítsa el az ehhez szükséges ügyintézést.
Ilgandi felvonta a szemöldökét, elővette a suagját és megérintette.
– Hinargi-dzserang várakozik ránk – mondta.
– Hing-hing – felelte egy másik női hang.
Ilgandi eltette a suagot és biccentett.
– Kis türelmet.
Nomboka bólintott és várt egy-két matit, amíg belépett még egy esszidzsinna, egy egészen sötét bőrű férfi. Nomboka üdvözölte és bemutatkozott.
– Mennyire sürgős? – tudakolta a Ráhoni nevű férfi.
– Nem sürgős, Ráhoni. Nyilván van a dolognak egy ügymenete. Türelemmel kivárom.
– Rendben. Összehozok egy megbeszélést. Néhány napig eltart, akkor meg fogunk keresni. De azért azt elmondhatnád, hogy miért szeretnél közénk tartozni.
– Semmi akadálya – felelte a riporter, nyílt tekintettel szembenézve a két esszidzsinnával. – Az okom: Ninda. Gondolom, ismeritek.
A másik kettő bólintott, hiszen a törzsszövetségben mindenki tudott a nindaran törzs megalapításáról – de természetesen erről nem tehettek említést, hiszen Nomboka még nem volt a Testvériség állampolgára. Nem szóltak semmit.
– Én csináltam vele az első interjút, ami ismertté tette. Azóta is többször beszélgettem vele, kamera előtt és kamera nélkül is, és úgy érzem – nem: tudom –, hogy őróla érdemes sokkal, de sokkal többet tudni, mint amennyit egy dzserangnak megadatik. Tisztában vagyok vele, hogy az élete legtöbb vonatkozásáról ezentúl sem tudósíthatok, ahogy nyilvánvalóan nem forgathatok a hajóitok szúniknak fenntartott részén, ha beengedtek majd oda, akkor sem. Nem közölhetem a nyilvánossággal a Testvériség egyetlen titkát sem. De én szokva vagyok ehhez. Egy riporter tömérdek olyan információhoz jut hozzá, amit nem szellőztethet. Vállalok minden kötelezettséget, amit a kérésem teljesítése maga után von. De szeretném látni Nindát máskor is, nem csupán alkalomszerűen.
– Jól van – felelte Ráhoni. – Összehozunk egy megbeszélést.
Ez három napja volt. Muhat délután aztán megint találkoztak a suár egyik kis tárgyalójában, de most többen voltak. Ilgandi és Ráhoni mellett ült Saurgópi, Dzsindilu és Hágaup is. Nomboka nem kérdezte, hogy mi a rangjuk, funkciójuk vagy foglalkozásuk. Megköszönte, hogy eljöttek, és várta a kérdéseket.
– Nos – kezdte Hágaup, egy fehér szakállú úriember –, szeretnénk, ha először is elmondanád, miért tartod olyan fontosnak, hogy Ninda közelében legyél. Amit korábban mondtál, azt nem kell elismételni, meghallgattuk a felvételt.
– Rendben. Azt gondolom, hogy a Galaxis csak az egyik oldalát ismeri Nindának, és azt is elégtelenül. Én eltöltöttem egy kis időt a társaságában, bár csak szórványosan nyílt rá alkalmam, és figyeltem. Az a munkám, hogy figyeljem az embereket. Nyolcvannyolc éve találkoztunk először, Farinon, és akkor csináltam vele interjút először. Azazhogy… – a riporter elmosolyodott a visszaemlékezésen – először is ő csinált velem interjút, el kellett mesélnem az egész életemet, s csak azután beszélhettünk őróla. De akkor sem kerülhetett szóba az, amiről én szerettem volna beszélni… egy hamar feledésbe merült politikai konfliktussal kapcsolatban szerettem volna meginterjúvolni, de ő a legcsekélyebb jelentőséget sem tulajdonította neki, és nem is érdekelte. Egyáltalán nem érdekelte az a probléma, ami miatt egy tévériporter csillagközi távolságokat utazott az ő kedvéért, pedig akkor még nem volt mindennapos szokása tévében szerepelni. Azt megelőzően egyszer adott interjút, persze azt is megszereztem, pár mondat volt, és nem is ment adásba. És felrúgta az interjúk összes szabályát, fantasztikus volt. Aztán az interjú történelmet csinált… azaz dehogy, ezt nem szabad mondanom, Ninda rám pirítana, hogy a történelem az megy a maga útján… mindenesetre az kétségtelen, hogy tüntetések sorozatához vezetett, és végül a Kíreán-rendszer bukásához. Én pedig egy sor díjat kaptam azért az interjúért. De – széttárta a karját – azt gondolom, hogy akárhány interjút csinálok vele, akárhányszor ebédelek vele vagy vagyok ott a fellépésein, nem ismerhetem meg. Valójában úgy gondolom, hogy őt megismerni lehetetlen, de vannak fokozatok. Szeretném látni a helyet, ahol él… a kabinját vagy mit, szeretném megismerni az embereket, akik körülveszik, szeretném tudni, hogy mit csinál olyankor, amikor nincs egy világ felszínén. Hát elsősorban ezért szeretnék a Testvériség polgára lenni. Ezenfelül pedig kíváncsi vagyok magára a Testvériségre is, erre a ti rejtélyes űrbeli államotokra. Amint említettem, minden titkot megőrzök, betartom a törvényeiteket, hasznos tagja leszek a társadalmatoknak.
A szúnik egymásra néztek, hümmögtek a maguk szokásos módján. Majd megszólalt Hágaup:
– Általában azért adunk állampolgárságot dzserangoknak, mert egy szúnival akarnak összeházasodni. A ritkább okok közé tartozik a politikai menedékjog, illetve ha valami olyasféle munkára hívunk meg valakit, amit csak nálunk lehet elvégezni. Olyan indok, hogy valaki azért kér állampolgárságot, mert látni szeretné, hogy egy híres ember hogy él… ilyen még nem volt a Testvériségben.
– De olyan ember sem volt még, mint Ninda – felelte Nomboka mély meggyőződéssel.
Elnevették magukat.
– No igen. Valóban elég különleges. Nálunk nemigen vert gyökeret az a kultusz, amiről hallunk sokfelől, de mi is nagyra tartjuk, legfeljebb másért és másképpen. – Hágaup végigpillantott a társain. – Mi a véleményetek?
Nomboka felállni készült.
– Szívesen kimegyek, amíg megvitatjátok a kérésemet.
– Szó sincs róla – felelte az öreg –, neked itt a helyed közben.
– Te nagyon szereted Nindát – pillantott a tévésre Saurgópi, egy vele nagyjából egykorú férfi.
– Igen. Szeretem és csodálom. A szeretet nem jogosítana föl arra, hogy igényt támasszak arra, hogy a közelében lehessek, a csodálat azonban igen.
– Természetesen megkérdeztük őt is. Igen tömören fejezte ki magát. Csak annyit mondott: Ngdzsíranihp.
– Mit jelent ez? – ráncolta a homlokát Nomboka.
– Ez egy ősrégi regényhős neve, akiben gyermeki kíváncsiság él a világon minden iránt, még öreg korában is. Nagyon szimpatikus figura. Persze nem tudtam magamtól, meg kellett keresnem a művet.
Nomboka elmosolyodott.
– Ez kedves tőle, és nagyon is rávall.
– Igen, szerintem is – vette át a szót Ráhoni. – Részemről maradnék a korábbi álláspontomnál, miután meghallgattuk Szillont. Igen, tényleg nagyon szokatlan, sőt egyedi helyzet. De ez a tény nem szól a kérésed ellen, illetve megszokottabbá lehet tenni azzal, hogy megbízunk egy feladattal, amihez valóban a Testvériség állampolgárának kell lenni: részt kell venned Ninda életének és munkásságának dokumentálásában. Ez a Ninda Társaság kifejezett kívánsága.
Nomboka nagy levegőt vett és szélesen elmosolyodott.
– És az én életcélom is.
←pet [-1018] SINNÍSINNÍ pe-1 állampolgárság [-17] Százmillió világnak van gyűrűje a Galaxisban. Akadnak köztük a Sínisuálhoz hasonló szélességűek, hasonló vastagságúak, hasonló sűrűségűek és hasonló összetételűek is. De nem tudunk még egy olyanról, amelyiknek ez a négy tulajdonsága egyszerre lenne meg. (Ílgaszaumi, A Galaxis világai, 27.) :: Dzsisszáfaur, 43 702. muhat saurgéman, 580pe‑1 állampolgárság pe-2 hajó [-16] Valaha létezett egy bizottság, amit sulammigunak hívtak. Az volt a dolguk, hogy neveket találjanak ki az új hajók számára. Összeállítottak egy listát, mintegy száz névvel, és több nemzedék munkája kellett hozzá, hogy az elfogyjon. Akkor már nem létesítettek sulammigut, hanem a gyerekeket kérték fel a hajók névadására. Azóta is ők csinálják. (Angrolími: Népszokások és társadalmi konvenciók, 480.)pe‑2 hajó→
ph-21 id [-484] ()ph‑21 id ·· -409 734 107 szó (705 883+24 081+4143) 5 085 778 betű (4 921 687+164 091) 5 623 506 jel (@537 728) | 693, 69,29%, 417 724 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 184 szórás -75–109 (ph-19, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2227. nap, 327 szó/nap, 2283 betű/nap, 77:07/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.8.1.:649, 3086 17. 13:27 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 192 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 20 (2%) 673 |