„Mindenkiben él a kettős törekvés, hogy egyéniségként és egyszersmind valamely csoport, közösség tagjaként definiálja önmagát.”
Lí-Nindaran: Gondolatok,
130. sómir
130. sómir
Jasszani
43 660. dzsirat algillíszan
408
Nìïndànak sikerült: megbuktatta kormányunkat
A Testvériség intrikája vezetett a kormány bukásához
Hazaárulók szövetsége: Nìïndà, ÂAṙeyń, ÎÌdaṙa
Ámmaít végignézte a kormánypárti újságcímeket, és a képernyőre pillantott.
– Voltaképpen mit várnak most tőlem?
Hideg, szenvtelen volt az arca és a tekintete. A képernyőről a szindor ellenzék hat prominens vezetője nézett rá.
Ýpeĩn doktor vállalta az első szólás feladatát.
– Most, hogy a kormány lemondott, ÎÌdaṙa úr – kezdte –, valamilyen megoldást kellene találnunk. Az ellenzék nem tud megegyezni, hogy kit delegáljunk a választásokra.
– Remélem, nem azért hívtak, hogy beszéljem rá Nindát a jelöltségre – felelte Ámmaít udvarias gúnnyal.
– Kérem, ügyvivő úr, ne tréfáljon ezzel. Ön is tudja, milyen sok forog kockán.
– Nem, Ýpeĩn doktor úr, nem tudom – felelte Ámmaít komoly hangon. – Semmiféle ésszerű érvet nem látok amellett, hogy miért lenne az ellenzék jelöltjének bármiféle reális esélye megnyerni egy választást, illetve ha ez netán sikerül, akkor hatalomra lépni és vezetni az országot. Mármint persze úgy, hogy nem a diktátor utasításait követi, hanem ellenzéki programot valósít meg. Az egyetlen valódi ellenzék, az ÀLAN programját. Önök úgy gondolják, hogy jelenleg létezhet olyan miniszterelnök, aki keresztülvihetne bármit az ÀLAN elgondolásaiból?
– Talán egyvalaki lehetne, ÎÌdaṙa úr – szólalt meg Åssaḩÿ. – Létezik egy közéleti személyiség, akinek elég hitele és tekintélye van egy választás megnyeréséhez. Ön, ügyvivő úr.
Ámmaít elmosolyodott.
– Most én kérem, hogy ne tréfáljon ezzel, Åssaḩÿ úr – felelte. – Önök mindannyian pontosan tudják, hogy én soha nem fogok visszatérni Sỳÿndoṙeìára – legfeljebb látogatóba –, és végképp nem vállalok semmiféle köztisztséget. Ḱïyṙeàn bukása után sem, addig pedig már a jelölés elfogadásával is részt vállalnék a rezsim bűneiben. A válaszom kategorikus és végleges nem, uraim.
– Úgy gondolja – kérdezte Nůûmmeý aggodalmasan –, hogy akit jelölünk, az is ilyen bűnrészességet vállal?
– Sỳÿndoṙeìán már két és két éve az egyetlen mértékadó politikai tényező egy jelenleg hét és tíz éves kislány – közölte Ámmaít. – Önöknek mint az ellenzék vezetőinek pontosan tudniuk kell, hogy ő erre mit felelne.
– Nìïndà elutasít minden címet, rangot, ostobaságoknak tartja őket – mondta Ýpeĩn savanyúan.
Vagy hat limlit beszélgettek, aztán Ámmaít fölkelt és kisétált a dolgozószobájából, aminek kényelme, reprezentatív megjelenése semmivel sem maradt el egykori szindoriai szobája mögött. Kilépett a házból, s a sarkánál, a huhalli tövében álló asztalnál megtalálta Haitot, aki egy nagyképernyős suagon írt éppen. Ámmaít megkerülte Hait foteljét és a képernyőre nézett. Hait a könyvén dolgozott, a szindor és a szúni balett összehasonlításáról.
– Hol tartasz? – telepedett a férfi a másik fotelbe. Szúnahaum jó tulajdonságai közé tartozott, hogy már évek óta lehetett egy ülőgarnitúrájuk a szabadban, hiszen soha nem esett az eső.
– A Mẙýrit-korszaknál. Sajátosan szögletes, kemény mozdulatokkal fejezte ki az érzelmeit. Itt említem Nindát is, aki a szavakat fogalmazza hasonlóan.
Ámmaít mosolygott. Közben észrevette az ikreket is, akik a Haugímú-erdő szélén játszottak az állatokkal.
– Engem éppen fölkértek miniszterelnöknek.
Hait fölkapta a fejét.
– Miii?
Szindorul a kérdőszó lỳŵ volt, ami így elnyújtva, lỳỳỳýẃẃŵ alakban hasonlított a lýẃ szóra, ami egy levesbe való gombócot jelentett.
– Nem, gombócot főzni nem kell. Az ellenzéki pártok azt hiszik, hogy most majd szabad választásokat tarthatnak, és jelöltet akarnak állítani. Igyekeztem kiábrándítani őket. De azért persze indulnak a választásokon, lesz jelöltjük, de hát én persze nem vállaltam.
– Azért megtisztelő, hogy rád gondoltak. Illetve… ahogy Ninda néz minden politikai funkcióra, talán nem is. De azért – Hait elnevette magát – mostantól úgy fogok tekinteni magamra, mint olyasvalakinek a feleségére, aki lehetett volna miniszterelnök is.
– Legfeljebb jelölt. És nincsenek illúzióim afelől, hogy Ḱïyṙeàn és a VŶLN meddig megy el, hogy az ellenzéki jelöltet félreállítsa. Megbeszéltük, hogy egy sor fenyegetést kapnak a fejükre, nehogy a jelöltnek baja essen, és a választási csalások ellen is.
– Tulajdonképpen nem sok értelme van – tűnődött el a fiatalasszony. – Nyugodtan hagyhatnák nyerni az ellenzéki jelöltet. Mit tudna megváltoztatni?
– Hát az egész kormányt ő állítja össze, ugye.
– Persze, drágám, de gondold végig. Az alkotmány szerint a választások megnyerése automatikusan feljogosítást ad kormányalakításra. De magát a kormányt már csak elnöki jóváhagyással állíthatja össze, Åmmaĩt! Ḱïyṙeànnak minden egyes miniszter kinevezését jóvá kell hagynia. Akit nem fogad el, nem lehet miniszter, és ha a bel-, kül-, igazság- és pénzügyminiszter közül csak az egyiket nem fogadja el – a három-három jelöltből egyiket sem –, akkor a miniszterelnök elveszíti a bizalmat és új választásokat kell kiírni. Vagyis az ellenzéki miniszterelnök kénytelen minimálisan ezt a négy minisztert Ḱïyṙeàn ízlése szerint kijelölni. Voltaképpen mi az, amit ezek után ő eldönthetne az ország élén?
Ámmaít felvonta a szemöldökét.
– Jó pár éve… illetve itt évtizede ismerlek, de nem is sejtettem, hogy ilyen tájékozott vagy a sỳÿndoṙ alkotmányban.
– Nem is voltam az, ma reggel olvastam el az alkotmány harmadik fejezetét. Figyelj, drágám. Semmiféle kibúvó nem létezik. Az alkotmány szerint az elnöknek teljhatalma van, mert ha a miniszterelnök nem azt csinálja, amit ő akar, egyszer kell felszólítania, hogy változtasson a politikáján, aztán leválthatja és új választásokat írhat ki. A kormány által benyújtott törvényjavaslatokat a parlament elvileg közvetlenül kapja meg, de az elnöknek joga van előzetesen „véleményezni” őket, és találtam egy kimutatást arról, hogy a Ḱïyṙeàn által negatívan véleményezett törvényjavaslatoknak mi lett a sorsa.
– A Sõmaṙût-statisztika – bólintott Ámmaít. – A parlament soha, egyetlen esetben sem szegült szembe „a legfelsőbb akarattal”. Ez már egyéves, de azóta is helytálló.
– Pontosan. Akkor már csak egy dolgot szeretnék tudni. A miniszterelnök havi fizetése száznyolcvanezer hãỳ. Mire költi az ország ezt a pénzt? És mivel a miniszterek a valóságban semmit sem csinálhatnak, amivel a miniszterelnök, azaz még valóságosabban Ḱïyṙeàn nem ért egyet, várjunk csak… belügy, külügy, igazságügy, pénzügy, védelem, gazdaság, egészségügy, oktatásügy, iparügy… ez kilenc, kihagytam valamit?
– Nem, annyi az.
– A miniszterek fizetése ugyanannyi, mint a miniszterelnöké, tízszer száznyolcvan… egymillió-nyolc. Mi értelme elkölteni ezt a pénzt?
– Tedd meg a következő lépést – mondta Ámmaít csendesen.
– Készséggel. A minisztériumok egyetlen alkalmazottja sem hozhat olyan döntést, ami ellentétes a törvényekkel, a minisztérium irányelveivel, amiket a miniszter határoz meg, és a belső szabályokkal, amikről annyit meséltél. A minisztériumi dolgozók fizetése havi másfél milliárd. Miközben döntéseket nem hozhatnak. Miért?
– Már egy ideje nem került otthon transzparensekre a neved – felelte a férje. – Írd le ezt egy cikkben, vagy még jobb, ha adsz egy interjút Larenkának, és veled lesz tele az ellenzéki sajtó.
– Nincs akadálya, de ettől mi változik?
– Semmi. Éppen ez az. Tudod, mit mond Ninda mindig. Sỳÿndoṙeìán azért nem változhat meg soha semmi, mert még a változás is be van tiltva.
Hait folytatta az idézetet.
– Van az ország, és van Vûyrd Ḱïyṙeàn, aki játszik vele. A kettő közül az egyik fölösleges.
←oc-21 kormányválság [-1] Az emberiség történetének egyik legősibb közhelye, Ősi Föld múltjába vesző elemi tapasztalat lenne, hogy a politikusok hazudnak? Engem ez a feltételezés lesújt és elszomorít. (Ninda: Nemlétező politikai beszédeim, 240.) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 59. śyỳllu 25., a fehér órájaoc‑21 kormányválság oc-22 miniszterelnök [10] Mindenkiben él a kettős törekvés, hogy egyéniségként és egyszersmind valamely csoport, közösség tagjaként definiálja önmagát. (Lí-Nindaran: Gondolatok, 130. sómir) :: Szúnahaum, Jasszani, 43 660. dzsirat algillíszan, 408oc‑22 miniszterelnök oc-23 dzsemrur [46] Lehettem volna talán miniszterelnök. És akkor? Talán nem annak az egy szem szöszke kislánynak akarunk megfelelni mindannyian – tudva vagy sem, hogy abból a szempárból a Galaxis jó szelleme tekint ránk? (Ámmaít Ídara: Az elmaradt szindor forradalom, 449.) :: Hinnuldud, Hallihuat Fónird, 43 660. higit nangrifan, 760oc‑23 dzsemrur→
ph-21 id [-484] ()ph‑21 id ·· -409 734 107 szó (705 883+24 081+4143) 5 085 778 betű (4 921 687+164 091) 5 623 506 jel (@537 728) | 693, 69,29%, 417 724 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 184 szórás -75–109 (ph-19, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2227. nap, 327 szó/nap, 2283 betű/nap, 77:07/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.8.1.:649, 3086 17. 13:27 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 192 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 20 (2%) 673 |