„Ez a könyv csak azokról szól és szólhat, akik fontos szerepet töltöttek be Ninda életében. Mellékszereplőknek hívom őket, bár némelyik főszereplővé lépett elő, de abban az időszakban, amit velük kapcsolatban tárgyalok, még mellékszereplők voltak. Sokan voltak, akikről nem írhattam külön fejezetet, de őket sem szabad lebecsülni. Mindenki, akivel Ninda valaha akár csak egy-két limlit beszélgetett, fontos hatással volt gondolkodásának alakulására.”
Aini: Ninda életének mellékszereplői,
bevezető
bevezető
43 658. szahut nendihilgan
580
– Mi a besorolásod? – érdeklődött Rinakki, Alkeri fia, négyszázötven éves férfi.
– Másodosztály, második fokozat – felelte Ninda.
– No lám. Én egy fokozattal lejjebb voltam gyerekkoromban.
– És azóta?
– Versenyszerűen már nem játszom. A lányommal szoktam dobálgatni, száznégy éves, maholnap beleér a korba. Szépen dobja már a karikát, és egyre többször kapja el a sombirokat.
Ninda helyeslően bólogatott, aztán fölnézett az Őrzőre, aki tőlük csak egy-két ríginre lépkedett a tűz körül, és valahogy nem tetszett neki az arckifejezése.
– Szíminnu tüzének Őrzője – szólalt meg hangosan –, jól vagy?
Az Őrző kétszáz éves lány lehetett, vörösesbarna haja volt, mint Asszilinek, és nem feledkezett meg róla, hogy a homlokára tegye a kezét, ahogy Nindára nézett. De egyáltalán nem úgy festett, mint aki jól van.
– Az Őrző köszöni Auszíní Kis Őrzőjének kérdését. Jól vagyok. Ellátom a feladatomat.
– Szerintem nem vagy jól – nézte Rinakki összehúzott szemmel, és körülpillantott. – Seldihu, kérlek, idejönnél? – kiáltott oda egy orvosnak, aki távolabb ült egy asztalnál. Odajött hozzájuk és Rinakki pillantását követve ránézett az Őrzőre.
– Mi a gond, Őrző?
– A hasam fáj – sóhajtotta a lány –, de már csak két limli van a szolgálatomból, kibírom addig.
– Hát te tudod – mondta az orvos, és megsimogatta a suagját. Nyomban odalibbent egy apró robot egy fájdalomcsillapítóval, elvette tőle és az Őrző karjához érintette.
– Köszönöm, Seldihu, nem volt rá szükség, de azért jobb.
– Ha átadtad a janníruant, megvizsgállak.
– Rendben. – Az Őrző ellépett a férfitól és ügyesen kibillentett a helyéből egy sorgitinrögöt.
– Mind ilyen – dünnyögte Rinakki mosolyogva. – Amíg véget nem ér a szolgálatuk az örök tűz mellett, semmi másról nem akarnak hallani. Persze te is tudod, Kis Őrző vagy. Auszínít mondott a kislány, jól értettem?
Ninda bólintott.
– Jártam ott. Szép hajó. – Csettintett a nyelvével. – És találkoztam ott egy-két szép lánnyal is.
Ninda mosolygott.
– Az én eredeti hajóm az Aulang Laip. Az Auszínín csak egészen rövid időt töltöttem, de úgy adódott, hogy ott lettem Kis Őrző.
– Kicsiny hely a Testvériség: az Aulang Laipon is eltöltöttem négy-öt évet, vannak ott barátaim. Vagyis hát nem mind vannak ott, meg némelyik azóta a Csillagok útján jár. Régen volt. Talán Narongi bácsit ismered közülük.
– Törzsem feje – mondta Ninda tisztelettel. – Liktenit-upesz vagyok.
– Jirrá-szuamregi. Lám, hogy telik az idő, amikor ott éltem, még Émensu volt a törzsfőnök, aki amúgy egyik dédapám húga volt, de hát ő már régen eltávozott. No de – Rinakki a térdére csapott – a gyerekeket nem az öregek meg az elmúltak érdeklik.
– Engem mindenki érdekel – felelte Ninda azzal a szelíd mosollyal, amit ekkoriban Szindorián és még tucatnyi államban százezerszámra ábrázoltak zászlókon, transzparenseken, faliképeken. De Ninda nem is gondolt erre, amikor mosolygott. – Engem az emberek érdekelnek. A múltban vagy a jelenben, nem számít.
– Aha – nevetett föl Szurgauni, aki éppen elsétált mellettük, a kicsik játszószőnyegéhez kísérte Sessát –, te az egész Galaxissal próbálsz ismeretséget kötni, százezer évre visszamenőleg. Nézd, sien-Sessa, milyen szép házat épít Ahendi és Lulgi, menjünk, segítsünk nekik.
– Csak nem történészkedsz? – kérdezte Rinakki. – Nekem is hobbim.
Ninda bólintott.
– Érdekel a galaktikus őstörténet.
– Konkrétan valamely korszak?
– Mostanában leginkább arra vagyok kíváncsi, hogyan zajlott le az emberek kirajzása Ősi Földről.
– Hát ez nehéz ügy. Nagyon kevés írott anyagunk van. Ismered a Hettun-hipotézist?
Ninda nemet intett.
– Körülbelül húszezer éve fogalmazta meg egy munkacsoport. A lényege az, hogy történnie kellett valamilyen katasztrófának a kirajzás körüli időszakban, ami elpusztította az erről készült feljegyzéseket. Mégpedig egy háborúra gondolnak. Azért nem később, mert akkor az emberiség már szétszórtabban élt, bármi történt volna velük, az már csak a Galaxis egy részét érintette volna, és a többi részen megmaradnak az adatok. És azért gondolnak háborúra, mert ez az a fajta katasztrófa, amiről elképzelhető, hogy ilyen károkat okoz. Bizonyára informatikai fegyvereket vetettek be, olyanokat, amik a számítógépeket teszik tönkre.
Ninda értetlenül nézett a férfira.
– Nos, gondold át, hogy van egy ellenséges hadsereg, ami sok-sok hajóból áll, szanaszét az űrben és világok felszínén. Mit csinálsz? Egyenként kilövöd őket? Nehéz vállalkozás. Hatékonyabb, ha megbénítod az információs rendszerüket. Akkor nem tudnak kommunikálni egymással, nem tudnak összehangolt hadmozdulatokat végezni, semmit sem tudnak együtt csinálni, hiába érintetlen az összes emberük, fegyverük, hajójuk, ha a számítógépek felmondták a szolgálatot. De ha végérvényesen tönkrementek, akkor minden bennük tárolt adat elpusztult, az is, aminek semmi köze nem volt a háborúhoz. Mint például a régi feljegyzések. A Hettun-csoport arra is gondolt, hogy miután abban a háborúban az összes résztvevő fél közvetlenül Ősi Földről származott, az információs rendszereik még sokkal jobban össze lehettek kapcsolva, mint azt ma gondoljuk. Akkor pedig ha az egyik fél olyan fegyvert vetett be, ami láncreakció-szerűen tönkretette az összes egymáshoz kapcsolt számítógépet, annak áldozatul eshettek a saját rendszerei is, azok is, amik még ott voltak Ősi Földön. Az elmélet persze feltételezi, hogy akkoriban még nem voltak kifejlesztve a hálózatok modern védelmi technológiái.
– No de bizonyos adatok megmaradtak – vitatta Ninda. – A Terra-sóhipunban több ezer film és könyv van abból a korszakból, amikor még nem is létezett csillagközi utazás.
– A pusztítás nyilván nem ért el mindent. Az elmélet azt is magában foglalja, hogy léteztek alhálózatok, amik a kritikus időpontban le voltak kapcsolva a központi hálózatról, így ezek tartalma megmaradt. Vagy létezhettek adattárolók, amiket egyáltalán nem tartottak a hálózatra kapcsolva. Hettunék véleménye szerint éppen az valószínűsíti ezt, hogy a kirajzás előtti adatok maradtak fenn, vagyis azok, amikhez egy ideje már nem nyúlt senki. A friss adatok a csillagközi hálózaton voltak, ezért azok elpusztultak.
– Azt mondtad, ez az elmélet húszezer éves. Azóta kiderült erről valami újabb is?
– Tudtommal nem, de hát én nem vagyok hivatásos történész. De utána lehet nézni. Legjobb, ha megkérdezed a Hínahauransúmi-hirrenit.
Ninda meglepve pislogott a férfira. Tudta, hogy Hangilaoran történettudományi fedélzetét hívják Hínahauransúminak, a hirreni pedig a fedélzet információs szolgálata, ami a szakterületükbe vágó tudományos kérdésekre válaszol.
– De hát én gyerek vagyok, nem tudós.
– Éppen azért. Mit gondolsz, kik teszik föl a legtöbb tudományos kérdést? Természetesen a gyerekek. Dolgoztam a Szingrauhindzséni-hirreniben, és rengeteg gyereknek válaszoltam olyan kérdésekre, hogy miért esik hó a Hideg-peremen, miért olvad el a csatornában, miért csattognak villámok Auríhaumon… sok mindent kérdeznek. Azért van a hirreni, hogy válaszoljon.
Ninda meglepve, lassan bólintott. Negyven éve él a Testvériségben, és egész idő alatt nem is hallott erről. De hát igazából nem is olyan nagy csoda. Mindig minden kérdésére válaszolt valaki.
←ob-17 külügy [-21] Ninda valójában legalább annyi örömet szerzett a rezsim embereinek, mint amennyi fejfájást. Volt kire mutogatniuk. Volt kire rákenniük minden hibájukat. Mindig megvolt a mentség: nem így lenne, ha nincsen Ninda! (Ámmaít Ídara: Az elmaradt szindor forradalom, 162.) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 59. ńaũḱan 31., a rózsaszín órájaob‑17 ob-18 Hettun [-22] Ez a könyv csak azokról szól és szólhat, akik fontos szerepet töltöttek be Ninda életében. Mellékszereplőknek hívom őket, bár némelyik főszereplővé lépett elő, de abban az időszakban, amit velük kapcsolatban tárgyalok, még mellékszereplők voltak. Sokan voltak, akikről nem írhattam külön fejezetet, de őket sem szabad lebecsülni. Mindenki, akivel Ninda valaha akár csak egy-két limlit beszélgetett, fontos hatással volt gondolkodásának alakulására. (Aini: Ninda életének mellékszereplői, bevezető) :: Szíminnu, 43 658. szahut nendihilgan, 580ob‑18 ob-19 átszállás [1] Ha az embereknek nincs tudásuk valamiről, akkor hajlamosak olyanokat odagondolni, amiről már hallottak, de az már nem biztos, hogy tisztában is vannak a jelentésével. (Ninda: Beszélgetések, 242.)ob‑19→
ph-21 id [-484] ()ph‑21 ·· -409 734 107 szó (705 883+24 081+4143) 5 085 778 betű (4 921 687+164 091) 5 623 506 jel (@537 728) | 693, 69,29%, 417 724 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 184 szórás -75–109 (ph-19, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2227. nap, 327 szó/nap, 2283 betű/nap, 77:07/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.8.1.:649, 3086 17. 13:27 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 192 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 20 (2%) 673 |