-23 ←pf-9 tévécsatorna [-23] És csak nőtt, nőtt, terebélyesedett. Mint egy óriási fa. (Ílgaszaumi, A Ninda-kultusz, 1. kötet, 21.) :: Szúnahaum, Hangilaoran, 43 706. senut fargiszíman, 644pf‑9 tévécsatorna pf-10 tévébeszélgetés [-23] Nem véletlen, hogy a fhangít kirakósjátékként is játsszák. Mert a fogalmak egymáshoz kapcsolódása olyan, mint egy játék. Akárcsak az élet. Ninda pedig nagy játékos mindkettőben. (Angrolími: A fhangífilozófia Ninda gondolkodásának tükrében, 449.)pf‑10 tévébeszélgetés pf-11 díszkiadás [-24] Nem mondhatom, hogy mi neveltük volna föl, hiszen amikor összeköltöztünk, ő már kiforrott egyéniség volt – és még sokkal több. Mégis… ahogy ránézek, s ő visszanéz rám, azt érzem, hogy ő is az én lányom. Akkor én vagyok a Galaxis nagypapája? (Ámmaít Ídara: Majdnem Ninda apja vagyok, 1204.) :: Saunis, Ārinas, 17 340, 46pf‑11 díszkiadás→

---

„Nem véletlen, hogy a fhangít kirakósjátékként is játsszák. Mert a fogalmak egymáshoz kapcsolódása olyan, mint egy játék. Akárcsak az élet. Ninda pedig nagy játékos mindkettőben.”
 


Ismét a műsorvezetőn volt a szólás sora.
  – Szeretném önöket felkérni arra az immár, azt hiszem, Galaxis-szerte ismert játékra, hogy kiválasztunk egy idézetet Az Első Szíanból, és beszélgetni kezdünk róla. Ha megengedik, én már választottam is egyet, íme. „Kiskorunkban szívesen építünk magunknak képzelt világot, ahol minden szép és jó, mindenki szeret mindenkit, és minden sikerül. Csak egyetlen tanácsot tudok adni felnőtt korotokra. Ne hagyjátok abba akkor sem.”
  – A hatvannyolcadik sómir – mosolygott Ĺoiq Kŕuat doktor, irodalomtörténész. – Ezzel kezdődik. Szeretem ezt a részt… igaz, ezzel nem mondtam sokat, hiszen az egész könyvet szeretem. Sajátosnak tartom, hogy Ninda beszél képzelt világról, éppen ő, akitől teljesen idegen minden, ami a képzeletben játszódik. Ahogy Fúap Tolb írta: „szilárdan áll a talajon, éppen ő, aki nem is talajon szokott állni, hanem egy űrhajó padlóján”. A fiktív történetek, amiket elmesél, azok sem az ő fikciói, régesrégen élt szerzők alkották őket.
  – Nos, igen, doktor úr – bólogatott Arkav –, ne feledjük azonban, hogy Ninda szindor születésű.
  – A számból vette ki a szót, professzor úr.
  – Akkor már vissza sem veszem, kérem, folytassa – viszonozta a mosolyt a hatengarni.
  A jalar élénken bólogatott, s összeillesztette két mutatóujja hegyét a levegőben.
  – Ninda nem csupán szindor, vagyis egy sokkal szegényebb országban született, mint ahol Az Első Szíant írta. Hanem a szindorok között is a legszegényebbek közé tartozott, a szó legszorosabb értelmében semmije sem volt a rajta levő ruhán kívül. Ezt számos alkalommal elmesélte. Noha úgyszólván közmondásos, hogy a szúnik mindennapi életéről semmit sem tudunk, azt egyértelműen leszögezhetjük, hogy közöttük nem nyomorgott soha többé. Már arra az időszakra is gondolok természetesen, amikor még nem kapta meg a szindoroktól kiperelt pénzeket. Bármilyen is egy köznapi ember Testvériség-beli élete, az biztos, hogy valóban képzeletbeli mesevilág annak a Nindának a számára, aki Szindorián a sikátorokban csavargott.
  – Amennyire tudjuk azonban – jegyezte meg Rinkavon asszony –, Ninda életén semmit sem változtatott a vagyon.
  – Valóban, noha Az Első Szíanból bármennyivel is részesedik, az csillagászati összeg – bólogatott Arkav.
  – A legtöbb kiadó a bevétel nyolcvan-kilencven százalékát adja a szerzőnek – mondta a jogász. – A hangilaorani szabályozást nem ismerjük, de ha a Testvériségen kívüli, dzserang munkatársaknak hetvenöt-nyolcvan százalékot fizetnek, balgaság lenne azt hinni, hogy Nindának nyolcvanötnél kevesebbet.
  – Voltaképpen teljesen mindegy – rázta meg a fejét Rinkavon. – Az eladott példányszám mellett egy százalék is szédületes összegre jön ki. Nyugodtan mondhatjuk, hogy ma Ninda az egyik leggazdagabb magánember a spirálkaron. És ugyanúgy öltözik, mi több, ugyanazokat a ruhadarabokat hordja, csak nagyobbra cserélte, nemrég másodszor, amióta ismert lett. Kétségkívül csak azért, mert még növésben van. Ami azt illeti, ha igaza van Szolavarsztikon professzornak, és már nem fog többet nőni egy-két szivlasznál, akkor lehet, hogy a mostani két köntösét fogja hordani késő öregkoráig. Néha saunisi ruhát is felvesz, a Szindorián megismert ominózus leitát és ampentist, és ezzel elsoroltam, amit ismerünk a ruhatárából. Három leitája van, és egy ampentise. Meg egy pár saruja. A csillaghírű kék sapkája helyett soha nem vett másikat. Természetesen időnként láttuk más öltözékben, például szindoriai útján egy aszteroidán űrruhát vett föl, de az logikusan nem az ő tulajdona volt.
  – Nem veti meg a tulajdont – mondta a szavanszi –, csak nem érdekli.
  – Kérem, eltereltük a szót – emelte föl az ujját Ĺoiq Kŕuat doktor. – Hanravon úr a hatvannyolcadik sómirbeli részletről kérdezett minket. Ha megengedik, elmesélek önöknek valamit. A jalarok kisebbségben élnek egy kicsiny országban, létszámunkat tekintve sem vagyunk sokan, hát nem csoda, hogy nemigen kerültek ki sorainkból híres emberek. Valójában azt lehet mondani, hogy a leghíresebb jalarnak Ninda lánya tekinthető, akinek a nyilvánosság nem tudja a nevét és nem ismeri az arcát, de hát naponta van róla említés csillagszerte. A ténylegesen leghíresebb jalar ember azonban Dǒep Nìoy Lam Tíek volt, egy kiváló író, akkoriban halt meg, amikor az én szüleim gyerekek voltak. Nyolc regényt írt, amik mind egy elképzelt világon, Klǎy Dǐomon játszódnak. Utópisztikus műfaj, egyik fontos vonása, hogy nincs bűnözés, egyszerűen azért, mert az emberek belátják, hogy a közjó előbbre való a pillanatnyi anyagi haszonnál, és hát mindenki szeret mindenkit, éppen úgy, mint az idézetben.
  – Mi is ismerünk egy hasonló utópiát – felelte Kalindrahinoszurangé. – Alampiran Szinkevotarendi műve, ebben van ugyan bűnözés, nem mindenki szeret mindenkit, a történet gerincét az adja, hogyan harcolnak a békepártiak békés eszközökkel a káoszpártiak ellen.
  – Én szeretném felhívni figyelmüket arra – szólalt meg Rinkavon asszony –, hogy az idézet előbb a gyerekkorra, majd felnőtt korunkra utal. Ez a motívum nemegyszer előfordul a könyvben.
  – Igen, például ugyanebben a sómirban még kétszer – bólintott a fia. – Azaz voltaképpen az egész sómiron végigvonul ez a gondolat.
  – Ninda sok figyelmet fordít a gyerekkorra és a gyerekkorból a felnőttkorba való átmenetre – mondta Arkav. – Nyilván azért is, mert éppen ebben az életszakaszban van, de ahogy a bevezetőben írja, a könyvben minden mindenkire érvényes…
  – …akkor is, ha látszólag nem – fejezték be a mondatot majdnem egyszerre mindannyian.
  – Hát bizony – nézte egy férfi Hiragi mögött megállva a közvetítést. – A nindaranok bölcsessége. Ők meglátnak olyan összefüggéseket, amiket mi nem.
  Az ügyvéd lassan bólogatott. A nindaranok. A derék dzserang tudósok persze nem ismerik ezt a szót, számukra Lí-Nindaran a szerzői munkacsoport neve, nem több és nem kevesebb. De itthon mindenki tudja, hogy a könyvet a három nindaran kislány írta. Ő maga még munka közben is látta őket, nem is egyszer. Érdekes látvány volt. A huhallupban üldögéltek a nagy ülőgarnitúrán, előttük az asztalon, állványra állítva egy-egy közepes képernyőméretű suag, és gyors mozdulatokkal rótták a szöveget, kis színes írópálcával, szúni folyóírással persze. Három szöveg volt előttük mindig. Alul írtak, fölöttük pedig a két társuk szövege volt, amit ők írtak éppen akkor. Volt, hogy csak egy vagy két lány írt egyszerre, s volt, hogy mindhárman. Ninda világoskéket használt, Szinensi sárgát, Aini pedig zöldet, és ha valamelyikük belenyúlt a társa szövegébe, akkor ott piros jel jelent meg, és az ő színével a megjegyzése. Aini is tökéletesen ír szúni írással, éppen olyan gyorsan, mint a szúnik, és nem látszik a keze vonásán, hogy egy másik ábécét használva nőtt fel.
  És írás közben zavartalanul beszélgettek a többiekkel. Ő, Hiragi csodálkozott ezen, mert úgy gondolta, hogy egy ilyen műhöz koncentrálni kell, Ninda pedig visszacsodálkozott, hogy ugyan miért kellene? Azt már korábban eldöntötte, hogy mit akar írni, most csak magának a szöveg lejegyzésének a fizikai műveletét végzi.

---

←pf-9 tévécsatorna [-23] És csak nőtt, nőtt, terebélyesedett. Mint egy óriási fa. (Ílgaszaumi, A Ninda-kultusz, 1. kötet, 21.) :: Szúnahaum, Hangilaoran, 43 706. senut fargiszíman, 644pf‑9 tévécsatorna pf-10 tévébeszélgetés [-23] Nem véletlen, hogy a fhangít kirakósjátékként is játsszák. Mert a fogalmak egymáshoz kapcsolódása olyan, mint egy játék. Akárcsak az élet. Ninda pedig nagy játékos mindkettőben. (Angrolími: A fhangífilozófia Ninda gondolkodásának tükrében, 449.)pf‑10 tévébeszélgetés pf-11 díszkiadás [-24] Nem mondhatom, hogy mi neveltük volna föl, hiszen amikor összeköltöztünk, ő már kiforrott egyéniség volt – és még sokkal több. Mégis… ahogy ránézek, s ő visszanéz rám, azt érzem, hogy ő is az én lányom. Akkor én vagyok a Galaxis nagypapája? (Ámmaít Ídara: Majdnem Ninda apja vagyok, 1204.) :: Saunis, Ārinas, 17 340, 46pf‑11 díszkiadás→

---

ph-21 id [-931] ()ph‑21 id ·· -856 (2138 › 60:47) 733 660 szó (705 436+24 081+4143) 5 082 599 betű (4 918 508+164 091) 5 620 327 jel (@537 728)	693, 69,29%, 417 724 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 184 szórás -75–109 (ph-19, ne-4)	0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1
2224. nap, 328 szó/nap, 2285 betű/nap, 77:01/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.27.:247, 3085 11. 20:31

	pr Prológus
ELSŐ RÉSZ
A SÖTÉTSÉG MÖGÜL	250 (36%)
	na A HAJÓ	29 (4%) 1
	nb AZ ŰRBEN	27 (3%) 30
	nc RECEPTOR	29 (4%) 57
	nd A GALAXIS	24 (3%) 86
	ne LIAN, LIAN, LIAN	24 (3%) 110
	nf SZAISZ	24 (3%) 134
	ng MENEDÉK	24 (3%) 158
	nh HAZAÚT	24 (3%) 182
	ni ABRONCSVILÁG	22 (3%) 206
	nj LETELEPEDÉS	23 (3%) 228
MÁSODIK RÉSZ
HAJNALSUGÁR	250 (36%)
	oa NAMINDAN-DZSÚMI	30 (4%) 251
	ob HÍRNÉV	25 (3%) 281
	oc LIMELULLÍ	24 (3%) 306
	od SAUNIS	21 (3%) 330
	oe ALAPPONT	22 (3%) 351
	of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP	26 (3%) 373
	og SZINDORIA	24 (3%) 399
	oh A KISLÁNY	24 (3%) 423
	oi JANNÍHAUM	25 (3%) 447
	oj TANÍTÓ	29 (4%) 472
HARMADIK RÉSZ
AZ ÚJ FÉNY	192 (27%)
	pa HINNULDUD	22 (3%) 501
	pb SUGÁRGÁT	27 (3%) 523
	pc HANGILAORAN	25 (3%) 550
	pd AZ ELSŐ SZÍAN	25 (3%) 575
	pe SINNÍ	22 (3%) 600
	pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS	27 (3%) 622
	pg ILGÁ	24 (3%) 649
	ph  – – –	20 (2%) 673