„Néha megkérdezik, engem lecsuktak-e valaha Szindorián. És senki sem hiszi el, hogy ha lecsuktak volna, már nem élnék.”
Ninda: Életem egy falevélen,
62. sómir
62. sómir
Aulang Laip
43 615. nodzsat saurgéman
790
Ez volt az első város Ninda útján, ami kimondottan emlékeztette a szülővárosára. Az épületek stílusa. A sivatag. Akárcsak a Galaxis lakott világainak kilencven százaléka, Jakamma is sivatagra épült. És az emberek is valahogy… szindorszerűek voltak.
Ez akkor tűnt föl, amikor elkalandozott a csoporttól. Csak egy kicsit ment távolabb, mert be akart nézni egy kis térre, ahol apró bódékban árultak valamiket, jöttek-mentek az emberek, kicsit olyan volt, mint az Aulang Laip valamelyik kis tere, vagy akár még valamicskét a janníhaumhoz is lehetett hasonlítani.
Hogy ez mekkora tévedés, arra akkor jött rá, amikor meglátott egy csoport tüntetőt. Szakasztott olyanok voltak, mint Szindorián, ugyanolyan táblákat vittek – az ottaniakat ma már el tudná olvasni, az ittenieket ugyanúgy nem tudja, mint amikor Luakeánban látott tüntetéseket –, ugyanúgy rendőrök őgyelegtek mellettük, csak ezeknek nem fehér volt az egyenruhájuk, hanem kék. A kiáltozásból persze nem értett semmit. Sokan kiabáltak sokfélét, és az emberek csoportosulásából arra lehetett következtetni, hogy ellentüntetők is érkeztek. Ninda kíváncsian állt a tér sarkán, figyelte az embereket. Lehallgatással nem is próbálkozott, túl sokan voltak, nem lett volna értelme válogatni közülük.
Két kis csoport összeszólalkozott, a hangerő egyre nőtt, végül egy rendőr közbelépése vetett véget a vitának. De csak átmenetileg, az ellenfelek kicsivel odébb folytatták.
– Mi folyik itt? – kérdezte egy hang Ninda vállánál.
Ángsauri! Észre sem vette, hogy utánajött.
– Tüntetés – felelte.
– Az meg mi?
Ninda megvakarta az orrát.
– Ezeknek az embereknek valamilyen politikai kérdésben nem egyezik a véleményük a kormányéval, és idejöttek, hogy kinyilvánítsák.
– Miért, a kormány is itt van?
Ninda rábámult. Ángsauri egyetlen naiv kérdéssel szétzúzott minden tüntetést a Galaxisban.
A téren a helyzet kezdett elfajulni. A tüntetők üvöltöztek, az ellentüntetők visszaüvöltöztek, a rendőrök kézi hangszóróból üvöltöztek – nem lehetett tudni, melyik csoporttal, az is lehet, hogy mindkettővel –, aztán egyszer csak nem maradt senki más a téren, csak az üvöltözők meg a rendőrök.
– Nem vagyunk itt jó helyen – nézett körül Ninda, és kezdett felcsapni benne az idegesség.
– Miért nem?
– Mert itt verekedés lesz – kiabálta túl Ninda a hangzavart.
– Kellemetlen. De láttam már verekedést.
– De minket is megverhetnek, ha itt maradunk!
– Ne csinálj magadból csillagport, a hajó atomjaira bomlasztja ezt a világot, ha bajunk esik.
– De addigra már bajunk esett! – üvöltötte Ninda, mert az ordítozást már félig elnyomta a dübörgés, ahogy egy csapat óriási jármű fordult be a térre. Nem fért kétség hozzá, hogy a fegyveres erőkhöz tartoznak. Egy csapat egyetemista külsejű fiatal kirohant a tér közepére, onnan szórtak rájuk szitkokat, de a hangjuk elveszett a motorok robajában. Nyilván valami különlegesen zajos motorokat használtak, éppen azért, hogy megfélemlítse az embereket és lehetetlenné tegye a beszédet.
Egy osztag végigmasírozott a téren és terelni kezdte az embereket. Egykettőre odaértek hozzájuk. Egy nagydarab, tetőtől talpig páncélba öltözött, sisakos figura lenézett rájuk és mennydörgött valamit.
– Nem értem – felelte Ángsauri szúniul.
– Dörr-dörr-dörr!
Ángsauri megpróbálkozott egy barátságos mosollyal, de a rendőr nem törődött vele, kinyújtott karral mutatta az irányt, hogy merre menjenek, a tér szélén levő rendőrkordonhoz. Itt két sisakos, páncélos alak megragadta őket, és egy szempillantás múlva nekivágódtak egy kocsi oldalának. Kezek szaladtak végig a testükön, aztán nyílt az ajtó, és belökték őket a kocsiba.
Ángsauri úgy káromkodott, mint egy mỳniṙ. Kintről éles szirénázás hallatszott.
– Elvették a haundámat! – ez volt aztán az első szava.
– Nekem is…
– És a sua… – Ángsauri keze megállt a köntöse zsebén. – Tudod, mit jelent ez? Elvették a suagunkat!
– Most hogyan szólunk a hajónak? – csapott fel Nindában a rémület.
Ángsauri váratlanul elnevette magát.
– Sehogy! Nem hallod a szirénázást? A mi suagjaink azok! Ha erőszakkal elveszik, riaszt!
Kivágódott a jármű ajtaja, egy sisakos fej benézett, valamit mondott a maga nyelvén, aztán megint bevágta az ajtót.
Vártak.
Talán fél mati telhetett el, több semmiképpen, amikor hirtelen elsötétült az ég. Ángsauri mosolyogva mutatott ki az ablakon. Ninda szívdobogva ismerte föl az Aulang Laip aungirjait, legalább tízet látott, és csak jöttek lefelé, de nagyon gyorsan. És már ömlöttek is belőlük az emberek, az esszidzsinna élénksárga ruhájában, lebegve szálltak a tömeg fölött, és már ők voltak a hangosabbak. A tüntetők és a rendőrök mintha elnémultak volna. Az esszidzsinna pillanatok alatt megszállt, ellepett mindent, a sárga ruhások mindent megnéztek, vizsgálódtak.
– Minket keresnek – mondta Ángsauri –, de ebbe a kocsiba nem lehet belátni kívülről – állapította meg, ahogy egy esszidzsinna rájuk nézett kintről, de továbbment.
– Dörömböljünk – felelte Ninda, de hozzá se kezdett, odakint úgyis túl nagy a zaj. Aztán még nagyobb lett. Éles csattanások, az elkínzott fém sikolya, valahonnan a közelből. Aztán megint. Többfelől is. Egyszer csak az egész kocsi megrázkódott velük, a széttépett fém hangja fülrepesztően szólt közvetlen közelből, és alig hallották, amint egy hang azt mondja szúniul:
– Itt vannak!
Kikászálódtak a kocsiból, aminek az ajtaját leszakítva tartotta két esszidzsinna valamilyen ollószerű szerkezettel, és éppen félredobták a kocsi mellé. Négy fegyveres vette körül őket azonnal.
– Jól vagytok?! Nem esett bajotok?!
– Minden rendben – felelte Ángsauri –, de elvették a suagunkat és a haundánkat…
A fegyveresek egymásra néztek. Vészjósló volt a tekintetük.
– Mit művelnek?! – jött oda egy dühös helyi rendőr fordítógéppel a kezében. – Tönkreteszik a kocsijainkat!
– Hol van a két gyerek jelvénye? – dörrent rá egy hórihorgas, nagydarab esszidzsinna. A suagot nem kérdezte – azt bemérik úgyis.
– Megfizetik az egész kárt, amit okoztak!
– Hol van a jelvényük?! – bömbölte az esszidzsinna nagyon haragosan. – Nem kérdezem többször!
– Nem tudom és nem is érdekel! Maguk tönkretették a rendőrség tulajdonát!…
Még mondta tovább, de az esszidzsinna oda sem figyelt rá, kiadta a parancsot:
– Keressétek!
Egy limlin belül a téren levő összes rendőrségi járművet szétverték, felnyitották az utasteret, a csomagtartót, a gépházat, szabadon eresztettek egy csomó őrizetbe vett tüntetőt, akik csatlakoztak a téren szanaszét álldogáló társaikhoz és kárörvendve szemlélték a pusztítást.
Az pedig azután sem ért véget, amikor meglett, amit kerestek. Két fegyveres hozta a négy apró tárgyat, két suagot és két haundát. A két kislány nyakába akasztották a jelvényeket és a kezükbe nyomták a suagokat. De közben a társaik folytatták a rombolást.
– Volt még valami holmitok? – kérdezte a parancsnok.
– Nem, Singori – felelte Ángsauri természetes hangon, mint akinek a kedvéért naponta aprítanak fémtörmelékké egy készlet rendőrkocsit.
Singori visszafordult a rendőrhöz, aki iszonyú dühösen bámulta a szétvert kocsikat.
– Mondja meg a főnökének, hogy kapja magát és igyekezzen az Aulang Laipra, ha ugyan meg tudja magyarázni, hogy képzelték, hogy a Szúnahaum Testvériség állampolgárait őrizetbe vehetik. Ráadásul gyerekeket! Mehetünk. Ti is jöttök? – fordult a két gyerekhez. – Nyugodtan itt is maradhattok. Ezek nem mernek még egyszer hozzátok nyúlni, de hagyok is itt veletek néhány embert.
Ninda bólintott, leplezetlen fölénnyel nézett a bíborvörös képű rendőrre, és elindult a téren. Négy esszidzsinna követte.
– Jössz? – pillantott vissza Ángsaurira. – Szép ez a város, én még körülnéznék.
A tüntetők közül valakinél fordítógép lehetett, mert tapsviharban törtek ki.
←nf-18 titkosszolgálat [103] Ha elmesélsz egy történetet, a hallgatóid lelkében olvashatsz – akárcsak ők a tiédben és azéban, aki a történetet megírta. A zenénél ugyanez a helyzet. (Lí-Nindaran: Gondolatok, 33. sómir) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 57. ńaũḱan 15., a lila órájanf‑18 nf-19 tüntetés [52] Néha megkérdezik, engem lecsuktak-e valaha Szindorián. És senki sem hiszi el, hogy ha lecsuktak volna, már nem élnék. (Ninda: Életem egy falevélen, 62. sómir) :: Jakamma, Aulang Laip, 43 615. nodzsat saurgéman, 790nf‑19 nf-20 kártérítés [103] Pénz? Az mi? Nem, félreértesz, a szó jelentését természetesen tudom. Mire jó a pénz? Mit oldott meg valaha? És mennyi kárt okozott? (Ílgaszaumi, Sinettin Szierg mondásai, 60. sómir) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 57. ńaũḱan 22.nf‑20→
ph-27 id [-1019] () :: , , , ph‑27 ·· -997 740 008 szó (711 614+24 251+4143) 5 128 338 betű (4 963 008+165 330) 5 666 612 jel (@538 274) | 699, 69,9%, 421 730 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 131 szórás -22–109 (na-7, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2264. nap, 325 szó/nap, 2265 betű/nap, 77:44/sómir, 0,95 oldal/nap | 2027.8.25.:1304, 3084 24. 18:10 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (35%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (35%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 198 (28%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph A HOMBÉBAN | 26 (3%) 673 |