„Most jelent meg a negyedik könyv a Ninda-mítoszról. Öt professzor dolgozott rajta. Szegénykék. Amíg velem foglalkoznak, nem érnek rá arra, hogy hanyatt feküdjenek a fűben és nézzék a felhőket, ha vannak felhők a világukon. Vagy éjjel a csillagokat.”
Ninda: Életem egy falevélen,
645. sómir
645. sómir
43 615. senut nesszihuran
825
Ámmaít hívása egy kellemes kis szobában találta Nindát, a Szekkanu csemegebolt és a Szigun ajándéküzlet közös pihenőjében. Két ajtó vezetett a suarihunba és az üzlet mögötti, dzserangoknak is elérhető mosdóelőtérbe; a falon körben polcok a két üzlet mostani és régebbi tulajdonosainak emléktárgyaival, csecsebecséivel; és egy asztal, körülötte ülőgarnitúra. Itt üldögéltek és beszélgettek. Angrolími, az öccse, Illajóri és a húguk, Arkiszéni – ők voltak az üzletek tulajdonosai –, Illajóri fia, Ekkisztun, és négy gyerek, Ángsauri, Szinensi, Rongami meg Ninda.
– Aztán megszoktál-e már nálunk, gyermek? – érdeklődött Illajóri barátságosan. Nagydarab, mély hangú férfi volt, nagy szakállal, kék szemekkel, pedig mindkét testvérének barna volt. Hatszázötven körül járhatott.
– Igen, Illajóri – mosolygott Ninda. – A jót könnyű megszokni.
– Nemigen vágyhatsz haza, úgy gondolom.
– Nincs hová „haza”. Az én otthonom az Aulang Laip, Szúnahaum és a Testvériség.
– Úgy beszélsz, mint egy született szúni – lepődött meg a férfi.
– Azt hiszem, azért, mert született szúni vagyok. Azon a senut reggelen születtem, amikor Kásirun felíratott a családfára és Hinengi megtanított új anyanyelvemre. Addig nem léteztem. Nem volt Ninda. Hiszen a nevemet is akkor kaptam.
– Talán addig nem volt neved?
– Nem volt. Csak csúfnevem, mint mindenkinek a csavargók közül. Senkinek sem tudtuk az igazi nevét, bár azt tudom, hogy voltak köztünk, akiknek volt igazi, anyakönyvezett neve. Voltak, akik felnőtt korukig házban éltek, iskolába jártak, aztán volt munkájuk, és csak később lett belőlük csavargó. De voltak olyanok is, akiknek soha nem volt neve. – Fölvett a tálcáról egy sisszuke süteményt, néhány pillanatig tanulmányozta az apró magvakat. – Tudod, minden szúni akkor kerül a családfára, amikor megszületik. Ezért hívják az Élet Fájának.
Szinensi előkapta a suagját, és amíg Ninda megette a sütit, gyorsan lefirkantott valamit.
– Mit írsz, sien? – érdeklődött Ekkisztun.
– „Minden szúni akkor kerül a családfára, amikor megszületik. Ezért hívják az Élet Fájának.”
– Folyton leírja, amit mondok – mosolygott Ninda.
– Mert folyton lúmákban beszélsz.
– Hogy fordítod ezt fhangíra? – kérdezte Angrolími.
– Thakin szúni ined norri enkh – Imasszan Norri ífh.
– Jogos – bólogatott az idős mester. – Én az ífh jelet lehagytam volna, szerintem fölösleges. A fhangí szereti a tömörséget.
– Rendben.
– Ninda egyébként tényleg folyton lúmákban beszél – közölte Angrolími derűsen a testvéreivel.
– Nem lehet könnyű – vélte Arkiszéni. – Nyilván nem lehet mindent lúmában kifejezni.
– Ez egy érdekes kérdés. Már Akhar Felli is boncolgatta.
– Szerintem mindent ki lehet fejezni lúmákban – vélte Ninda. – Legfeljebb nem vagyunk rá képesek. Én csak az első dírben járok, nyilván nem tudok annyit, mint Angrolími. De igazából én általában nem akarom magam lúmában kifejezni, nem ez a célom, csak így adódik.
– Nos, az ötödik dírtől meglesznek az eszközeitek arra, hogy bármely mondatot áttegyetek a fhangí nyelvére, mert megismeritek az igeidőket, a kötőszavakat és egyéb nyelvtani eszközöket. De amint Akhar Felli megállapította, ettől még a közlés nem feltétlenül lúma. Akkor érezzük lúmának, ha egy igazságot vagy megfigyelést tömör és lényegretörő módon, a fhangí eszközeivel tudunk megragadni.
Ninda fölvett egy jolkoli süteményt. Nézte pár pillanatig, s úgy szólalt meg, mintha csak ahhoz beszélne.
– Gondold át, hányféle összetevőből áll egy apró sütemény, s azok mind milyen bonyolult módon jönnek létre külön-külön. Ezer világot megjártak a sütid alapanyagai. S most azt gondold át, mennyivel bonyolultabb egy ember, mint egy szem sütemény.
Kis csend lett.
– Ezt ki írta? – kérdezte aztán Angrolími.
– Hát én, itt, most.
– Kész filozófus – dünnyögte Illajóri.
– Az mi? – kérdezte Ninda meglepve.
A felnőttek mosolyogtak.
– Íme egy filozófus, aki nem is ismeri ezt a szót – mondta Angrolími. – A filozófia sok mindennel foglalkozik. Hogy mi teszi egyes tetteinket helyessé vagy helytelenné. Hogy milyen elvek, szabályok szerint helyes élnünk az életünket, illetve tágabb értelemben mi az életünk oka és célja, mi tette a világegyetemet és az élő természetet olyanná, amilyennek ma látjuk. Hogy mit tartunk jónak, mit szépnek, mit fejez ki nyelvünk és művészetünk, hogyan ismerhetjük meg a körülöttünk levő világot és önmagunkat, s mit kezdjünk az ismereteinkkel. Nehéz kérdések ezek, gyerekeket nem szoktak érdekelni. De Illának abban igaza van, hogy te egy kis filozófus vagy. A gyerekeknek is megvan a maguk filozófiai érdeklődése, csak más természetű. A filozófia a minket körülvevő világ és önmagunk működésének megértése, és ezt minden csecsemő öntudatlanul alkalmazza. Amikor néhányszor leejt valamit, előbb-utóbb levonja a következtetést, hogy mindig le fog esni, amit leejt. Vagyis extrapolál a jövőre nézve, egy természeti törvény alapján, amit minden egyes csecsemő magának fedezett föl az emberiség őskora óta. Hiába ismerjük a gravitáció természetét, fizikai képleteit a történelem hajnala óta, nyilván nem élt még ember a Galaxisban, aki ebből tudta volna meg, hogy a tárgyak leesnek. A gyerekek filozófiája empirikus filozófia. Tapasztalnak valamit, és abból megfigyelik a törvényszerűségeket. A jég hideg, a láng forró, a víz folyékony, a fém szilárd. Valaha Ősi Föld fizikusainak légiója kellhetett hozzá, hogy igazából megértsük, miért van ez így. De hogy így van, azt minden gyerek magának fedezi fel.
– Minden újszülött számára elölről kezdődik a világ – bólintott Ninda.
– No és, visszatérve kicsit a filozófiából a köznapi dolgokra – szólalt meg Ekkisztun –, mostanában is fölfedeztél valami újat?
– Mostanában? – Ninda elmosolyodott. – Csak akkor nem fedezek föl semmi újat, amikor alszom. Tessék egy példa. Ez a szoba. Mióta van ez a szoba itt?
– Nyilván az Aulang Laip építése óta. Harmincezer éve.
– S mióta van így berendezve, mint most?
– Valószínűleg ugyanennyi, hiszen ezt a szobát erre tervezték. Persze a bútorokat időnként kicserélhették.
– Tessék, máris megvan a felfedezés. Az állandóság. Szúnahaum egyik fő jellemzője az állandóság. Szindoria csak hatezer-ötszáz éve áll fenn, és sok más állam is van a Galaxisban, amik rövidebb ideje léteznek, mint ez a szoba.
– És ez jó vagy rossz? – kérdezte Arkiszéni.
– Nem… ez nem jó vagy rossz, ez egyszerűen csak így van. – Ninda elnézett pár pillanatig egy fiatal párt a fali képernyőn, a csemegeboltban egy vulenki halpástétomos dobozt tanulmányoztak. – Ezt elég gyakran fölfedezem újra meg újra. Meg persze hogy nálunk mindenki egy család. Ti négyen tényleg családtagok vagytok, de mi gyerekek semmilyen rokonságban nem vagyunk veletek, és mégis itt ülünk az üzlet mögötti szobában, ahová egy dzserang a Galaxis végéig nem tehetné be a lábát.
– A szúniknál bonyolult kérdés, hogy ki rokon – mondta Ekkisztun. – Ez egy kis hajó, alig húszezer ember. A legtöbben rokonok vagyunk, még ha időnként cserélődik is a lakosság. De persze, igazad van. Szúnahaum egyetlen nagy család.
– Milliószám voltak már a történelemben olyan csoportok, amik kijelentették magukról, hogy ők egyetlen nagy család. Olvastam erről egy cikket. Szúnahaum az első, amelyik ezt nemcsak kijelentette, hanem meg is valósította. Jártam két másik hajónkon, odamentem teljesen idegen szúnikhoz. Úgy néztek rám, mint a kishúgukra.
– Már csak hat év, és hazaérünk – mondta Illajóri. – Látni fogod, hogy ez ötmilliárd szúnival van így.
←ng-17 tüntetés [-3] Lényegtelen apróságokkal kezdődött. A Karri-ügybeli félreértés szülte az első interjút, az a tüntetést, aztán jött az első tévébeszélgetés, amiből Szindorián többen próbáltak politikai tőkét kovácsolni. De ha ezek nincsenek, Ninda nevét akkor is megismerte volna a Galaxis. Legfeljebb másképpen. (Sileni: Naplóm Nindával, 44 010. algillíszan)ng‑17 ng-18 csemegebolt [37] Most jelent meg a negyedik könyv a Ninda-mítoszról. Öt professzor dolgozott rajta. Szegénykék. Amíg velem foglalkoznak, nem érnek rá arra, hogy hanyatt feküdjenek a fűben és nézzék a felhőket, ha vannak felhők a világukon. Vagy éjjel a csillagokat. (Ninda: Életem egy falevélen, 645. sómir) :: Aulang Laip, 43 615. senut nesszihuran, 825ng‑18 ng-19 tüntetők [24] Zenetörténészek szerint az úld billentyűzetének felépítése, a hét egészhang és öt félhang rendszere még Ősi Földről származik. Sok ezerféle hangszer született ennek alapján. A szakértők az úldot tartják a legbonyolultabbnak és a legkifejezőbbnek, a fokozatmentes billentési szög és sebesség miatt. (Ílgaszaumi, Terra-sóhipun, Sz16 rind, 936. sómir, 528. singir)ng‑19→
ph-21 id [-699] ()ph‑21 ·· -624 733 892 szó (705 668+24 081+4143) 5 084 323 betű (4 920 232+164 091) 5 622 051 jel (@537 728) | 693, 69,29%, 417 724 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 184 szórás -75–109 (ph-19, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2226. nap, 327 szó/nap, 2284 betű/nap, 77:05/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.31.:34, 3086 16. 23:19 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 192 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 20 (2%) 673 |