„És őt hívták mindenhová, mindenért. A Szolgálat már háromszoros szűrőn vitte át a kéréseket, hogy csak a legeslegfontosabbak maradjanak meg. Máskülönben akkor sem tudott volna eleget tenni még a századrészüknek sem, ha semmi mást nem csinál, és a gondolat sebességével utazik. De azt még ő sem tud.”
Sileni: Naplóm Nindával,
43 999. fínirrugan
43 999. fínirrugan
Jasszani
43 694. senut nahangan
788
Nindát egy cseppet sem érdekelte, hogy egy hetes elteltével a homargeni per odáig fajult, hogy a diktátor sajtója már magára a Testvériségre kezdett fenekedni. Válaszul az esszidzsinna megváltoztatta Homargen besorolását biztonságosról nem biztonságosra, és a homargeni kikötőben megjelentek a sárga egyenruhás szúni fegyveresek. Ezzel Ninda nem is foglalkozott, azért vannak az ügyvédei, hogy azok vacakoljanak vele. Nem is tudott az egészről, hiszen nem nézett dzserang tévét; hazai tévét is alig. Mint mindig, több dologgal is foglalkozott egyszerre, nevelték Silenit, sportoltak, dolgoztak Az Első Szíanon, Ninda koncerteken is fellépett – és ez idő szerint a haugímúi janníhaumban üldögélt és egy gyerekúldot próbálgatott a lányával. Ez is Ranguman gyártmány volt, PV5-ös, ami több hozzáértőt meglepett, mert egy ekkora gyereknek általában egyest vagy kettest vesznek, de Jasszaniban a legtöbben ismerték Silenit annyira, hogy volt némi sejtelmük az intelligenciájáról. A PV5-ös sokkal kisebb volt, mint Ninda úldjai, de volt két oktávja, három billentésmélysége, és persze nagyon szép hangja.
– Nagyon jól csinálod, sien – bólintott Ninda, és rátette három ujját a saját úldjára, ami valamivel Silenié fölött lebegett. – Most nézd így. Ez egy dinnin.
Sileni leutánozta a kéztartást, három ujj három fehér billentyűn, közöttük egy-egy kimarad. A bal kezével kellett lenyomnia – állandóan azt használta, pedig eredetileg jobbkezes volt, de a száfunnup óta tudatosan tett rengeteg munkát a bal kezére, csupa olyasmit, ami finom ujjmozgatásos feladatot jelentett. Már megtanult írni bal kézzel is, majdnem olyan ügyesen, mint a jobbal.
Együtt nyomták le a dinnint a két hangszeren, s megszólalt a három hangból álló akkord kórusban. Többször is elpróbálták.
– Jó. Most tedd az apaujjadat eggyel jobbra: ez egy dinnuti.
Fizikailag Sileni már egy évvel a száfunnup után tudott úldozni, próbálgatta is, de hosszú távú érdeklődés azóta sem támadt benne. Talán majd később, mondták az anyukái, de ha később sem, hát akkor nem. Szinensi és Aini se sokat vett kézbe hangszert, bár mindketten tudtak játszani egy-két hangszeren, de csak otthon meg néha a janníhaumban zenélgettek.
Sileni éppen a dinnali billentyűzésénél tartott, amikor mindketten fölnéztek.
– Khatti – mondta Ninda meglepve. Személyesen még sosem találkozott a Ninda Szolgálat vezetőjével, aki ez idő szerint Auríhaumon élt.
– Ninda – felelte a fiú, és odahúzott egy ülőkét. Helyet foglalt velük szemben. – Meghívást hoztam – tért rögtön a tárgyra, ahogy a szúnik szokták.
– Nocsak, milyen ünnepélyes vagy. Mi legyek, sinnarszési, sáhaddihatun?
– Nem, nem én akarlak meghívni, csak közvetíteni jöttem. Nem is a saját szokásaink szerinti ügyről van szó. Egy avatóünnepségre kaptál meghívást, egy Hakkargi nevű világról. Téged szeretnének meghívni egy építkezés megkezdésére, hogy mondj beszédet. Elég komoly dologról van szó. Sugárgátat fognak építeni.
Ninda felvonta a szemöldökét.
– Még soha nem láttam sugárgátat.
– Hát most se fogsz, tudod, mennyi ideig épül az ilyesmi?
– Sejtem. És nincs is belőlük sok, ha jól tudom.
Khattinak nem volt szüksége a suagjára, fejből tudta a választ.
– A spirálkaron tizenhétről tudunk, de csak kettő van befejezve, és még kettő már aránylag előrehaladott állapotban.
Ninda közben nyugodtan gyakorolta tovább Silenivel a dinnalit.
– Nézd, ha így átteszed az anyaujjadat, megint másképp szól, így már finnin a neve. Mikorra szól a meghívás?
– Bármikorra, amikor neked alkalmas. Ők napokon belül fel tudnak készülni az eseményre.
– Jó. Mennyi idő az út odáig?
Ninda jellemző szúni módon nem kérdezte meg, hogy hol van az a hely, csak az utazás időtartamát. Khatti már felkészült erre a kérdésre is.
– Nyolc évbe telik.
Ninda összeráncolta a homlokát.
– Az azért egy kicsit sok, tizenhat évig távol maradni hazulról egyetlen ünnepség miatt.
– Futárhajóval mindössze huszonöt nap – tette hozzá a fiú.
– Az már jobban hangzik. Jól van. Fölhívnád nekem a siddalídun-haurórangit?
– Tessék – nézett egy férfiarc Nindára pillanatokon belül. Dzsúgartuni.
– Szükségem van egy futárhajóra egy Hakkargi nevű világra.
– Mikor? – jött a lényegretörő kérdés.
Ninda vállat vont.
– Az mindegy.
– Ki fizeti az útiköltséget?
– Az ottaniak… gondolom, a kormány.
– Rendben, hamarosan jelentkezem – bólintott a férfi, és kikapcsolt.
Ninda bólintott és vissza akart térni az úldhoz, de ekkor visszakapcsolt a suag.
– Egy pillanat. Azt mondtad, Hakkargi? Nem találok ilyen nevű világot a csillagtérképen.
Khatti maga felé fordította a kamerát.
– Bocsánat, ezt a nevet én mondtam Nindának, én pedig egy levélből vettem, amit onnan küldtek.
– Akkor fordítási hiba – mondta Dzsúgartuni –, megnézhetném az eredeti szöveget?
– Máris mutatom.
Pár érintés a suagon, s a férfi néhány pillanatig fejét vakarva tanulmányozta a képernyőjét.
– Nekem is ezt fordítja… én nem ismerem ezt az ábécét, a gép megmutatja, hogy hol van a név az eredeti szövegben, de ezzel nem jutok előbbre. Átadom… illetve pillanat, azt mondja, hogy egy sugárgát építkezésének avatására? Olyanból nem lesz sok. Máris mondom… szissz… igen. Egyetlenegy van, egy Haddari nevű világon. Mindenesetre odaadom a csillagászoknak, nem szeretném rossz helyre küldeni a hajót.
Kikapcsolt, és Ninda végre zenélhetett tovább nyugodtan. Khatti ott maradt mellettük és nézte őket, ivott egy-egy korty Milpun üdítőt, ők pedig zenéltek. Vagy másfél limli után Sileni figyelme kifáradt, elment játszani, Ninda pedig a fiúra pillantott.
– Beszélnem kell valakivel az ottani szervezők közül. Írok egy ünnepi beszédet, de kell hozzá a hely és a körülmények ismerete. Aztán le kell fordítani az ő nyelvükre.
Khatti mély tisztelettel bólintott.
– Azonnal írok nekik.
Ninda látta a tekintetében az ismerős rajongást, de nem szólt semmit. Számtalan emberében látta már, Szindorián és más világokon, s néha itthon is. Végül is ezek a fiúk és lányok azért alapították meg a Ninda Szolgálatot, hogy neki, Nindának segítsenek – és mi másért, mint rajongásból? Ő javasolta, hogy legyen a Szolgálat tagjainak fizetése is, hiszen telne rá a pénzéből, de őket ez nem érdekelte, leszavazták, ők lelkesedésből csinálják.
Odapillantott a játszószőnyegre, ahol Sileni éppen eszmecserét folytatott egy kicsivel, és felállt.
– Ilet – mondta Khatti thabbuanul, hogy ez az.
Rápillantott.
– Kha?
– Most már értem, miért tartanak téged a legnagyobb embernek a Galaxis történetében.
Ninda elmosolyodott.
– Ugyan miért?
– Mert még abból is, ahogy felállsz, olyan nyugodt, szelíd méltóság sugárzik, mintha… de nem. Te nem olyan vagy, mint a Galaxis szelleme. Az vagy. Amikor rám nézel, tudom, hogy tudsz rólam mindent, a múltamat és a jövőmet, a legtitkosabb érzéseimet…
– Ahhoz nem kell semmilyen különleges képesség – felelte Ninda gyengéd megértéssel. – Elég nőnek lenni.
– Te más vagy – felelte Khatti. Felállt és mellén keresztezve két karját meghajolt Ninda előtt. – Megtiszteltetés számomra, hogy ismerhetlek, Ninda Jakhanún-szu-thobbinan Írszi.
←pb-17 Homargen [-24] Az a megoldás, ami valahol, valakiknek megfelelt egy adott problémára, máshol, másoknak talán alkalmas lesz egy hasonló problémára – de lehet, hogy nem. Az egyetlen, amivel célt érhetünk, a gondolkodás. (Ílgaszaumi, Numird mondásaiból, 519. sómir, 45. singir)pb‑17 Homargen pb-18 meghívás [-21] És őt hívták mindenhová, mindenért. A Szolgálat már háromszoros szűrőn vitte át a kéréseket, hogy csak a legeslegfontosabbak maradjanak meg. Máskülönben akkor sem tudott volna eleget tenni még a századrészüknek sem, ha semmi mást nem csinál, és a gondolat sebességével utazik. De azt még ő sem tud. (Sileni: Naplóm Nindával, 43 999. fínirrugan) :: Szúnahaum, Jasszani, 43 694. senut nahangan, 788pb‑18 meghívás pb-19 úti készülődés [-23] Igen, persze, ő a legkarizmatikusabb ember is, aki valaha élt. De ha ennek a lélekrajzban keressük nyomát, nem fogunk célhoz érni. (Aini: Ninda lélekrajza a csoport számára, 1. szint, bevezető)pb‑19 úti készülődés→
ph-19 id [-761] () :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 id ·· -698 731 862 szó (703 678+24 041+4143) 5 069 313 betű (4 905 497+163 816) 5 606 845 jel (@537 532) | 691, 69,09%, 416 722 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2207. nap, 329 szó/nap, 2296 betű/nap, 76:39/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.12.:1250, 3086 28. 16:16 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 190 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 18 (2%) 673 |